Éjszakai ​ügyelet 1 csillagozás

Modern észt elbeszélések
Jávorszky Béla (szerk.): Éjszakai ügyelet

A ​kis északi rokonnép, az észtek irodalmát könyvkiadásunk sokszor és sokféle szempontból igyekezett már bemutatni. Jelentek meg novellaválogatások és drámakötetek, kisregények és versantológiák, a jelentősebb szerzők pedig regényekkel és novelláskötetekkel voltak jelen a hazai könyvpiacon. Ezúttal ismét a novellán a sor: kötetünk a XX. század végi és XXI. század eleji észt kisprózából ad ízelítőt. Az antológia az 1912-ben született és életművét az emigrációban kiteljesítő Karl Ristikivitől az 1970-ben született Andrus Kivirähkig ível, jól érzékeltetve a különböző nemzedékek gondolkozásbeli és stílusbeli különbözőségét, ahogy elénk tárják a kortárs észt társadalom örömét, fájdalmát, ünnepeit és hétköznapjait. A nálunk ma még csaknem teljesen ismeretlen Ristikivi mellett Jaan Kross, Arvo Valton, Mats Traat és Mati Unt képviseli azt az idős korosztályt, melynek írásművészete elsősorban a múlt megidézéséből táplálkozik. Ristikivi és Kross egy-egy történelmi témájú mesterművel van… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

A művek szerzői: Jaan Undusk, Jaan Kross, Arvo Valton, Mats Traat, Mati Unt, Eeva Park, Mari Saat, Andrus Kivirähk, Maimu Berg

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagyvilág könyvek Nagyvilág

>!
Nagyvilág, Budapest, 2006
198 oldal · ISBN: 9639175323 · Fordította: Fehérvári Győző, Jávorszky Béla

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Jávorszky Béla (szerk.): Éjszakai ügyelet

Nagyon jó volt a kötet végén az utószó, amit természetesen előszóként olvastam, és nagyon is jól tettem. Sok mindent megmagyaráz, nem csak az észt irodalomról, hanem az észt történelemről, sőt, magáról az észtségről is. Gondolni fogok majd az észtekre, ha szegény-szegény magyarok sötét és baljós sorsáról támadna kedvem borongani.
A kötet nyitó darabja – Jaan Undusk: Mint fog alá került kődarab – ugyancsak érdekes ismertetője az észt léleknek és gondolkodásnak. Kapaszkodókat adott a megértésben, hiszen annyira keveset tudok Észtországról, az észtekről.
Jobban tetszett ez a novellaválogatás, mint az eddig általam olvasott, egy-egy író (Mari Saat, Arvo Valton) által írt novellákat tartalmazó kis kötetek. Több író, több nézőpont, több stílus. Érdekes volt.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Az észtek soha nem képzelték magukat hősi népnek. Mégis heroikus sírok közt telt az életük, elhervadt, tragikus virágkoszorúk baljós illata lengett fölöttük, s az ösvény fölött is, amely az egyik hősi néptől a másikig vezet. Balra fekszenek az oroszok, sebzett mellüket még sírjukban is áldozatkészen kitárva, jobbra a németek, megtört szemükben idealizmus és küldetéstudat, a temető egyik sarkába szorultak a finnek, akik még a hantok közt is dacosan markolják tőrüket, odébb néhány svéd humanista pihen, egyre csökkenő kompromisszum, örök szociáldemokrata királyság, néhány lengyel, beroskadt mellükben a polonéz dallama zeng, egy-két zsidó, ők egyszerűen áldozatok, s ettől hősök. Az észt pedig áll a temetőkert sarkán, és bámulja a saját történelmét. Kavicsos utakon jár, tudja, hogy azokat örökbe kapta, olvassa a sírköveken az észt, meg a többségben lévő tősgyökeres német neveket, ezekből azonban nem árad a legendák köde. Ezeknek csupán földdé málló emberszaguk van, ami – valljuk meg – nemigen melengeti meg a szívet.

5. oldal, Jaan Undusk: Mint fog alá került kődarab

ppeva P>!

Az észt ember nem mutatja ki az érzelmeit, és valójában nem is tudja megmutatni vagy kiadni magát, mert a lélek mélyén megbúvó közösségi érzelmeinek nincs igazán jól megkülönböztethető alakjuk. Valami zúg-lobog benne, de hogy tűz-e vagy víz, hegyről leömlő lávatömeg vagy zöld rétek fölött átfutó zápor, annak csak Isten a megmondhatója.

8. oldal, Jaan Undusk: Mint fog alá került kődarab

1 hozzászólás
ppeva P>!

Az észtek soha nem tartották magukat hősi népnek, és ezért mások sem látták őket kettős, profán küllemű és szakrális árnyékú alakoknak. Amilyeneknek például az amerikai oroszokat vagy a németországi zsidókat. Amilyennek az áldozatokat vagy az áldozárokat, a papokat vagy a bárányokat. A mi észtünk akár Kis Hős is lehetne, miért is ne, egyszer már volt is az. Csakhogy az észtekből sosem lesz sem baszk, sem pedig litván. És nem csak azért nem, mert az észt királyság eszméjét már a XIII. században eltemették, vagy mert a észtek később sem éltek a terror eszközeivel annak érdekében, hogy megteremtsék államiságukat.

6. oldal, Jaan Undusk: Mint fog alá került kődarab

ppeva P>!

Érthető, hogy az észtek általában bizalmatlanok azokkal az érzelmekkel szemben, amelyek nagy közösségek, népek, pártok, osztályok körében keletkeztek, minden olyan érzelemmel szemben, amelynek forrása homályos, emberi impulzus, amelynek nincs tulajdonosa, ellenőre, ellenzője. Így van ez akkor is, ha saját magukról van szó. Az észtek jó taktikusok, vezérkari főnökök, aknászok, utászok és mesterlövészek. Ágyútölteléknek azonban gyengék, nem olyanok, akik a géppuskatűzben vakmerően, az érzelmek egyediségét megtagadva rohamoznának. Nem hódítanak meg Bastille-okat, hanem félreállnak, bírálnak, latolgatnak, idővel sok mindenbe beleszeretnek. Az észt ember nem jó társ. Nem tudsz benne érdeklődést ébreszteni az érzelmeid iránt. Azzal sért meg, hogy nem tart igényt áradó, nagy érzéseidre. Ha boldog vagy vagy ha (Isten ne adja!) boldogtalan, még véletlenül se menj észtek közelébe, mert közeledésedet prostitúciónak fogják értelmezni. Csak akkor közeledj hozzájuk, ha kiegyensúlyozottnak érzed magadat, ha nincs szükséged arra, hogy kiöntsd érzéseidet.

7. oldal, Jaan Undusk: Mint fog alá került kődarab

ppeva P>!

Jung hívei olykor csodálatosan pontos mondatokban szólnak az egyéniség tudatalatti funkcióiról, fejletlen lelki viselkedési formáiról. Amelyek állítólag lassúak, infantilisak és zsarnokoskodók. A domináns embertípus nem téved ugyan könnyen érzelmi síkra, de ha ez megtörténik, olyankor érzelmei látványosak és kiszámíthatatlanok. […] A szelíd, növényevő szarvas, amelyből egyébként hiányzik minden támadó ösztön, bizonyos körülmények hatására az embert is megtámadhatja, és pokoli fájdalmakat okozhat neki. A nő, aki szintén nem harcra született, adott helyzetben kegyetlenül üt, karmol és tép, mivel nincs tisztában a verekedés illemtanával. […] Így az észt embert is, akinek különben fejletlen a közösségi érzelemvilága, oly heves érzelmek keríthetik hatalmukba, amelyek lől félénken kitér a világ.
Ez az, ami oly gyakran megtörténik dalos ünnepeinken, és amit az idegenek megrendítő észtországi élményként visznek magukkal. ez történt a nemzeti ébredés időszakaiban, a függetlenség kikiáltásakor, a balti láncban. Vagy jó párszor Tormis és Pärt hangversenyein. Az észt embert ilyenkor váratlanul olyan tér veszi körül, amitől még a térde is megremeg. A nagy népek nem értik, hova tűnik ilyenkor az észtek magabiztossága. Az észt ember nem szokott hozzá a kollektív érzelemnyilvánításhoz, amikor azonban magukkal ragadják az érzései, mindez tiszteletet ébresztő erővel robban ki belőle. Ám az észtek ilyenkor sem kiáltoznak győzelemittasan, nem futnak körbe sugárzó arccal és nem ölelkeznek össze, ahogy a litvánok vagy a franciák, ez ugyanis azt jelezné, hogy ki tudják fejezni az érzéseiket. Az észtek érzelmi megnyilvánulása ősi, arctalan és lenyűgöző. Érzelmeik a test és a lélek mozdulatlanságában öltenek alakot. Akár a halottak birodalma, olyan a Dalos mező népe, amikor a Hazámat énekli.

8-9. oldal, Jaan Undusk: Mint fog alá került kődarab


Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók
Németh Ákos: Apám kertje
Diego Trelles Paz (szerk.): A jövő nem a miénk
Zádor András – Zádor Margit (szerk.): Feltámadt tetszhalottak
Haász János (szerk.): A félig olvasott könyv és más történetek
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák
Arvo Valton: Végjáték
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2016
Békés Pál: Csikágó
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa