A ​titokzatos vacsora 44 csillagozás

Javier Sierra: A titokzatos vacsora

1497 ​fagyos januárja baljós eseményekkel köszöntött Milánóra: gyermekágyi lázban meghal a „Mór” ifjú hitvese; egy zarándokot szíven szúrnak a Szent Ferenc-templomban; Az utolsó vacsorának helyet adó kolostor könyvtárosát felakasztva találják a Piactéren; egy másik domonkos barát ugyanott fölgyújtja magát. A tragikus szálak Leonardo da Vincihez vezetik a pápai titkosszolgálat kiküldött inkvizítorát, Leyre atyát, akit egy névtelen feljelentő már jó ideje riogat titkosított leveleivel, mondván, hogy Milánóban az egyház létét fenyegető eretnek összeesküvés készül. Leyre atya eredetileg csak egy talányos rejtvényt akar megfejteni, hogy megtudja, ki a Vészmadár. A leleményes inkvizítort azonban mindjobban legyűgözi Leonardo mágikus személyisége s a titokzatos remekmű, Az utolsó vacsora, amelyen egy az egyházat alapjaiban megrengető rejtvényt rejtettek el… Okkal gyanúsította-e Róma eretnekséggel Leonardót? Mi volt a Magdaléna-kultusz, és kik voltak a katharok? Kik és miért gyilkolták… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637253009 · Fordította: Csuday Csaba

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Clio404
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Na végre befejeztem. Az nem lehet mondani, hogy rossz könyv, de ebben a kategóriában én már olvastam sokkal jobbat.
A cím teljesen jó, a borító figyelem felkeltő, de nekem még sem tetszett maradéktalanul. A történet érdekes, csak néha ezt éreztem, hogy Sierra kicsit túl magyarázz egyes dolgokat és ettől az cselekmény egy-egy helyen lelassul, ami nem tett jót a könyvnek. A szereplők nagyon jól el vannak találva. Tetszik, hogy az író nagyon utána nézett mindennek és nem akart szenzáció hajhászó lenni, annak ellenére, hogy ez egy fikció.
Van még két könyv az írótól a polcomon, valószínűleg azokat is elolvasom majd.

>!
Zolesz P
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Valami belső kényszer lehet hogyha valamilyen regényben felmerül Leonardo da Vinci neve akkor azt kötelezően a Dan Brown féle regénnyel kezdik összehasonlítgatni és párhuzamba állítani? Fel sem foghatom, hogy miért. Persze tagadhatatlan, hogy A da Vinci-kód meglehetősen etalon lett e témakörben, na de Sierra regénye teljesen más, mind felépítésében mind stílusában. Azt gondolom, hogy a legnagyobb hibát azok követték el ez ügyben akik a könyv hátoldalára felrakták azt a „csodás” idézetet amit Alan Goldnak tulajdonítanak, miszerint:
„Sierra csupán annyiban hasonlít Dan Brownhoz, mint egy reneszánsz festő egy graffitishez”.
Ez bizony meglehetősen magas labda volt és ettél kezdve lehetett cáfolni vagy esetleg megerősíteni az elhangzottakat, jól átcsócsálva a kijelentést.
A Titokzatos vacsora teljesen más regény, és a két író is annyira különbözően ír, hogy teljesen értelmét veszti az összehasonlítás.
Mindkét regényt olvasva azt tudom mondani, hogy Sierra teljesen más világ. Regényén mindenképpen érződik, hogy meglehetősen komoly munka eredménye e papírra vetett világ. A véleményem szerint hellyel-közzel sikerült is megvalósítani az elgondolásait, de az egész sztori finom adagolása és folyamatos felpörgetése nem jött össze neki. A kezdetek jók voltak, de a regény közepe felé sok esetben unalmassá vált az egész. Szerencsére a végére ismételten egy komoly felívelés következett be.
De!
Valami hiányérzetem mindenképpen maradt.
Mégpedig az, hogy számomra elmaradtak az izgalmak.
Márpedig egy ilyen témában megírt regénynél, ennek elmaradása negatívan befolyásolhatja a megítélést.

>!
andianhu
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Elég izgalmas könyv, sok kultúrtörténeti érdekességgel. Hála Javier Sierrának.
A magyar fordításba bekerült néhány hajmeresztő butaság – a kedvenceim: „Jenofonte” és „Diodoro de Sicilia”. (Kitalálod? Xenophón és Diodorus Siculus!) Emellett igazán eltörpül „Filosztrátosz”, „Plotinosz”, meg néhány jelentéktelenül bosszantó apróság.
Csuday Csaba fordította.
Egy ilyen, művészet- és kultúrtörténetben gazdag regény fordításához édeskevés önmagában a nyelvtudás, ha a fordító nem veszi a fáradságot ahhoz, hogy alaposan tájékozódjon a számára ismeretlen világban. És úgy tűnik: lektor meg nem akadt az egész Ulpius-házban, 2006-ban?
Kár.

>!
Kóbor_Királyfi
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

„Sierra csupán annyiban hasonlít Dan Brownhoz, mint egy reneszánsz festő egy graffitishez.” A idézet alapján úgy gondoltam Sierra a reneszánsz festő, nem a graffitis. Tévedtem.

>!
Néro_B
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Messze jobb (irodalmibb, izgalmasabb, európaibb, alaposabb) mint a Da Vinci kód. El lehet játszani a gondolattal, hogy így is történhetett volna. Jó könyv!

>!
bunny17N
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

valahogy engem teljesen megfogott ez a könyv.zseniális.

>!
Outwar
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Hófehérre lerágott csont.Unom Leonardo-t és az őt körüllengő mítoszt.Kora különc géniusza volt,ez tény,de agyonragozzák a vele kapcsolatos elképzeléseket.Ez a könyv csak azért nem akkora kalap sz@r,mint a Da Vinci kód,mert az író bepróbálkozott némi Umberto Eco-s fifikás alaptörténettel a másik alaptörténet mellett.De ez meg megint betesz,mert így hol az önálló gondolat?Koppintunk innen is onnan is?

>!
Véda MP
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Kicsit lerágott csontnak tűnt…lehet azért, mert ebben a témában az elmúlt két évben már olvastam nem egy könyvet. Nem volt rossz, de különösebben jó sem. Mintha az eddigi e témában (Leonardo és az Utolsó vacsora) felgyülemlett konspirációs elméletek köré font volna egy sztorit és nem bele. Akkor inkább már Steve Barry!

>!
Judy22
Javier Sierra: A titokzatos vacsora

Bosszantott a főszereplő, ahogy beszél egy gyermekágyban meghalt nőről, ahogy másokkal viselkedik.
Amúgy is mérges vagyok az egyházra az eretnekek üldözése miatt, amit ez a könyv még jobban kidomborít.
Ezek mellett vontatott és unalmas volt .
A rejtvényeknél nem vették figyelembe hogy egy kicsit mi értenénk.
A filozófiai részei értek valamit, de a többi nem.


Népszerű idézetek

>!
eeszter P

Egy freskóban több felhasználható részlet lehet, mint egy egyszerű ablaksorban. Minél több elem van együtt egy bizonyos térben, annál tágabb teret nyit a memória művészete előtt.

130. oldal

>!
eeszter P

Javier Sierra évek óta kutatja, milyen összefüggés lehet Jézus és Ozirisz feltámadása között. Kutatásainak eredményeiből sokat használt föl előző, Napóleon egyiptomi titka című regényében. (A kiadó jegyzete)

336. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ozirisz
>!
Zolesz P

– Ne törődj annyit a céllal, Marco. Az útra figyelj, amin eléred.

69. oldal

>!
dokijano 

Jó pár éve tudom már, hogy ha valamit el akarsz rejteni az emberi aljasság elől, akkor legjobb oda tenni, ahol mindenki láthatja.

68. oldal, 9. fejezet (Ulpius-ház, 2006.)

>!
eeszter P

A művészet a te leghatásosabb fegyvered, Szentatyám! Állítsd mindig a szolgálatodba, és uralni fogod a keresztényeket! Hanyagold el, és kudarcba fullad pásztori küldetésed!

276. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

María Dueñas: Öltések közt az idő
Arturo Pérez-Reverte: A Dél Királynője
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Vavyan Fable: Halkirálynő
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Julie Garwood: Kegyes halál
Guillaume Musso: Holnap
George Cooper: Magánügy