La ​Espada de Fuego (Saga de Tramórea 1.) 1 csillagozás

Ezúttal sem csalódtam Javier Negretében. Bár Salamina c. történelmi regényét fantasy tetralógiájának ezen (egyébiránt 5 évvel korábban keletkezett) első kötete nem tudta felülmúlni, de így is egy igazi ötcsillagos alkotást tett le az asztalra.

Amikor pár évvel ezelőtt megkérdeztem egy spanyol kollégámat, kit ajánlana a spanyol fantasztikum területéről, gondolkodás nélkül egyből Javier Negrete nevét említette, aki nem véletlenül az egyik legnépszerűbb zsáneríró hazájában, hiszen azon túl, hogy jól ír, történetei is jól kidolgozottak és izgalmasak A sci-fi, a fantasy és a thriller mellett a történelmi regények terén is alkot – sőt, igazán ott érzi magát elemében* –, végzettségét tekintve pedig klasszika filológus – (ó)görögöt a mai napig tanít –, így nem meglepő, hogy valamilyen formában a görög mitológia minden alkotásában megjelenik. S ezáltal – a történelmi regényeket leszámítva – hol máshol lehetne elemében, mint a fantasy zsánerében.

A Tramórea-saga nyitókötete (melyet még három másik követett) igazi klasszikus epikus fantasy. Bár nem vagyok otthonos annyira e zsáner világában, de az eddig általam olvasottakkal összevetve Negrete regénye kiválóan megállja a helyét. A kötet elején található térkép is már sokat sejtet, s bár ebben a kötetben Tramórea nagy részéről még csak hallunk (s legfeljebb a függelékben olvashatunk), de a folytatásokban minden bizonnyal jóval többfelé is eljut majd Derguin Gorión. A fiatal főhős (korától eltekintve a YA regények semmilyen jellegzetességét nem találhatjuk meg Negrete alkotásában) egy Ibtahán, akit a tramóreai kardművészet 6. fokát elérve kizártak az akadémiáról, azonban egy felsőbb akaratnak köszönhetően kap egy újabb esélyt, hogy a kardművészet magasabb szintjére léphessen, s mint Tahedorán részt vehessen Zemal, a Tűz Kardjának megszerzésért folytatott küzdelemben, ugyanis korábbi tulajdonosa rejtélyes körülmények között elhalálozott. Küldetésében az egyik legnagyobb kardmester, Kratos May, egy nagy hatalmú varázsló, Linar, s annak tanítványa, Derguin barátja, Mikhon Tik is segíteni fogja.

Bár ez a történet önmagában még nem tartogat különösebb érdekességeket, de a felépített világ igen érdekesre sikerült, s ahogy az események hátterét egyre jobban megismerjük e küldetés is sokkal szélesebb perspektívát kap. Nem véletlen, hogy az események a 999. év utolsó napjaiban játszódnak. A Zemal megszerzéséért folytatott küzdelembe az istenek is beavatkoznak, akik pedig egy ideje visszavonultak az emberek világától, bár épp a Tűz Kardjának létezése a bizonyíték rá, hogy ez nem teljesen van így, mert Tarimán, a tramóreai Héphaisztosz azért kovácsolta, hogy segítségével az embereket megszabadítsa az őrült isten, Tubilok fenyegetéseitől. Az ezredfordulón a Szürke Király és az inhumánok visszatérése fenyeget, s az embereket álmokkal megfertőző, a föld mélyébe zárt Tubilok is vissza kíván térni. De nem csupán ő, hanem a többi istenség is az emberiség végleges elpusztítására tör. Úgy tűnik, Tarimánon és a Zemalniton (a Tűz Kardjának tulajdonosa) kívül az emberiségnek más nem nagyon van más reménye.

spoiler Azt nem tudni, hogy a Földön vagyunk-e a távoli jövőben, mindenesetre a múltban a bolygónak egy holdja volt, de a történet jelenében Tramórea körül három hold – egy vörös, egy azúr és egy zöld – kering. Némi sci-fi elem is színezi tehát a történetet**, de alapvetően egyértelműen fantasyről van szó.

*Eddigi kedvencem tőle a fentebb is említett Salamina című történelmi regénye, ami Themisztoklész személye köré építve mutatja be a görög-perzsa háborúkat.
** Továbbii sci-fi elemek: spoiler