Tíz ​év háború 21 csillagozás

Jászberényi Sándor: Tíz év háború

Jászberényi Sándor az elmúlt 10 évben végigtudósította az egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemenben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát. Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok. Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katonákat és civileket, örömöt és bánatot. Tíz év háborút tart a kezében az olvasó.

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634682738

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

giggs85 >!
Jászberényi Sándor: Tíz év háború

http://ekultura.hu/2022/03/08/jaszberenyi-sandor-tiz-ev-haboru

Kétségtelen, hogy jobban már nem is lehetett volna időzíteni Jászberényi Sándor régóta várt fotóalbumát és esszékötetét, a Tíz év háborút, hiszen szinte napra pontosan annak az orosz-ukrán háborúnak a kitörésekor került ki a nyomdákból, amely előzményei – a nemzetközileg el nem ismert szakadár köztársaságok Ukrajnából való kiválása, és felségjelzés nélküli orosz katonák általi megszállása – már szerepelnek ebben a kiadványban is.

Bevallom őszintén, hogy én is azok közé tartozom, akik már várták ennek a kötetnek a megjelenését, hiszen bár a szerző szélesebb körökben most már inkább, mint napjaink egyik legjobb és legközkedveltebb hazai kisprózaírója ismert, de azt egy pillanatra sem érdemes elfeledni, hogy szinte minden egyes novellájának anyaga haditudóstói munkája során szerzett tapasztalataiból származik.

Ezt az A/4-es méretű albumot kézbe véve a legelső dolog, ami az eszembe jutott, hogy gratuláljak a Kalligram kiadónak, hiszen mind a fényképek, mind a lapok minősége, a kötés és a tábla is mestermunka. Egy fotóalbumot csakis így érdemes megjelentetni, ebben a minőségben, ezzel a precizitással. A következő gondolatom meg az, hogy milyen jó, hogy nekem (nekünk) nem kellett ott járnunk, ahol a szerzőnek, mert Jászberényi az elmúlt bő tíz évben gyakorlatilag minden főbb háborús területen (Egyiptom, Nigéria, Szíria, Irak, Izrael, Palesztina, Ukrajna) megfordult, fényképezett és tudósított, amelynek képi és szöveges mementói alkotják a kétnyelvű (magyar-angol) kiadvány fotókkal bőségesen teletűzdelt, 200 oldalnyi szövetét.

„A világ vége kínosan közel van.
Ezt nem én gondolom így, hanem a Közel-Keleten és Afrikában élő keresztényeknek milliói. Nem hiszem, hogy valamilyen kinyilatkoztatást kaptak, kizártnak tartom, hogy égő csipkebokrot láttak volna megjelenni a pusztában.
Az ember egyszerűen hajlamos szélsőségekben gondolkodni, ha megjelölik a házát, ha egy vérvád keretén belül megostromolják a templomát, élő állatként adják el az anyját, a feleségét és a gyerekeit a pénteki piacon. Ez utóbbit nyilván nem láthatja, mert addigra már halott. Lelki értelemben mindenképpen.”

A könyvben található 14 rövid, személyes és stílusában is a szépíró Jászberényire valló esszé egy olyan világot mutat be nekünk, amelyet az európai szemeinkkel és az európai mentalitásunkkal szinte el sem tudunk képzelni (igaz, az elmúlt napok, hetek szomszédban zajló eseményei kezdhetnek ráébreszteni bennünket is békésnek hitt világunk álomszerű voltára): egy olyan Izraelt, amely napi szinten szenved az öngyilkos merényletektől, a sufniban barkácsolt és a határon túlról átlövöldözött rakétáktól és az országot körbevevő óriási muszlim tömegtől, ám egy olyan Izraelt is, amely egyben palesztinok millióit tartja gettóba zárva, víz és áram nélkül, mindössze minimális – az éhhalált még megelőző – ellátással, hogy konzerválja ezeket az állapotokat még legalább évtizedekig.

„Már jó ideje készülődött a sötétség.
Gyűlt és koncentrálódott Irakban. Amerikai légitámadások táplálták, etnikai tisztogatások simogatták, amíg elérkezett az idő. A polgárháborús Szíria, mint a legyengült szervezet, védtelen volt. A felrobbanó sötétség úgy terjedt el a térségben, mint a rák.”

Vagy egy olyan Szíriát és Irakot, amelyben évekig tombolt az eszeveszett és szinte felfoghatatlan erőszak az Iszlám Állam jóvoltából (mindennaposak voltak a tömeggyilkosságok, a lefejezések, ismét lehetett rabszolgát tartani, a nőket tenyészállatnak használni, a kórházaknak meg át kellett állni a saría szellemében kezek amputálására – és még sorolhatnám), amelyet azonban nem az amerikaiak, nem a nyugati hatalmak vagy a helyi reguláris erők, hanem az azóta már szintén elsöpört kurdok maroknyi bátor és önfeláldozó csapata győzött le, hogy legalább még pár évekig ne halljunk ezekről a világunkat veszélyeztető alakokról.

Mint említettem, a könyvben szereplő esszék kimondottan rövidek, így senki ne várja tőlük, hogy az események minden oldalát megvilágítva, enciklopédikus pontossággal és alapossággal járják körül mondjuk a keresztényeket Nigériában ért atrocitások, vagy az arab tavasz történéseinek okait, de ahhoz pont elegek, hogy átérezzük milyen lehetett mindezeket testközelből átélnie egy különc magyarnak, akinek az utazás és a háború az élete.

Ahogy említettem, a könyvben szereplő képek is kimondottan jó minőségűek, és ha nem is Jászberényi a világtörténelem legjobb fotósa (ezt el is ismeri magáról), de mindegyikről süt az autentikusság, és az, hogy itt tényleg azt a valóságot látjuk, amelytől általában szeretjük elfordítani a fejünket. Most az egyszer nézzünk oda, mert nem fordulhatunk el folyton. Szóval, akit érdekel, hogy milyen a valódi, és a békés Magyarországról szinte felfoghatatlan nagyvilág, vagy aki kedveli a szépíró Jászberényi műveit, az ne habozzon, hanem vágjon bele a Tíz év háborúba! Ebben a kategóriában az egyik legjobb, és legaktuálisabb amihez szerencsénk lehet.

nicosia P>!
Jászberényi Sándor: Tíz év háború

Jászberényi Sándor nekem a Varjúkirály. Másnak valószínűleg a „Lélek legszebb éjszakája”. Amikor felfedeztem a 10 év háborút azonnal megrendeltük a könyvtárunknak, de nyilván felületesen nézve, nem vettük észre hogy fotóalbum. Ezennel figyelmeztetnék mindenkit: Ez egy fotóalbum!
A szerző haditudósító, háborús újságíró, fotóriporter. Talán most már nyugodtam mondható hogy szépíró is. A könyv bevezetőjében a prózaíró igényességével mutatja be a könyv keletkezéstörténetét magyarul és angolul egyaránt. Aztán egészoldalas képek sokaságával és viszonylag rövid 1-2 oldalas szövegekkel mesél az általa megélt konfliktusokról, háborúkról. Palesztinától Ukrajnáig, a beduinoktól az Iszlám Államig számtalan terület és nép harcát mutatja be nagyon szubjektíven, de érvekkel alátámasztva. Én, aki alapvetően keveset tudok a háborúkról minden mondatát el tudtam fogadni. Főként a háborúellenes hozzáállásával tudok mélyen egyetérteni. Aki nem riad vissza az emberi gonoszság és hatalomvágy eredményeinek képi világától, és szeretne egy kicsit többet érteni a háborús övezetek politikai, társadalmi állapotából érdemes magához venni a kötetet. Persze azoknak is, akiket elriaszt a vér, a fegyver és a nettó földi pokol mert időnként kell egy pontos kép arról, hogy mit művel az emberiség.
Ez a könyv olyan, mint a többi Jászberényi Sándor írás. Nem szépít, nem kedveskedik, nem takargat. Csak kiönti a valóságot aztán nézd ha bírod.

Viktoria_Agnes_Takacs>!
Jászberényi Sándor: Tíz év háború

Mit lehet írni egy ilyen kötetről? Tudtam, mit vásárolok, mégsem tudtam külső szemlélő maradni. Izraelben és Ciszjordániában többször játram, személyesen is találkoztam az itt összeütköző két világgal, ismerem a gyomorgörcsöt, mikor két európai nő bekeveredik a fal közelébe egy bérelt autóval, és a levegőben vágni lehet az ellenségességet. Hogy két nép él itt, akik mindketten csak élni akarnak, de ennek akadályát sokan közülük a másikban látják. Pedig lenyűgöző vidék, biztosan visszatérek még oda.

Emlékszem az arab tavaszra, mikor felcsillant a remény, hogy lehet más a Közel-kelet és Észak-Afrika, létezhet ott is demokrácia, és átérzem Jászberényi mély fájdalmát abban, hogy ez elbukott, de közben egy egész generációt vitt a vérpadra.

Nagyon súlyos kötet ez, remekül válogatott fotókkal körítve kapjuk sorra a keserű pirulákar. Nincs feloldozás, nincs hepiend.


Népszerű idézetek

giggs85 >!

A világ vége kínosan közel van.

Ezt nem én gondolom így, hanem a Közel-Keleten és Afrikában élő keresztényeknek milliói. Nem hiszem, hogy valamilyen kinyilatkoztatást kaptak, kizártnak tartom, hogy égő csipkebokrot láttak volna megjelenni a pusztában.

Az ember egyszerűen hajlamos szélsőségekben gondolkodni, ha megjelölik a házát, ha egy vérvád keretén belül megostromolják a templomát, élő állatként adják el az anyját, a feleségét és a gyerekeit a pénteki piacon. Ez utóbbit nyilván nem láthatja, mert addigra már halott. Lelki értelemben mindenképpen.

giggs85 >!

„Onnan lőnek”, mutatta az egyikük. Fehér fénycsíkok az ukrán éjszakában.

169. oldal

ppeva P>!

A piacokon egymás mellett árulják a vadállatokat és a háziállatokat, olyan körülmények között, hogy azért lincskampány indulna Európa közösségi médiájában. Ez van az üvegbúrán kívül. Csodálkozol, ha egy eddig a denevérekben élő vírus átugrik az emberre? Nem a denevér tehet róla. A teremtésben nem akad élőlény, ami önként lenne vacsora.
A nyugati világból, ahol élelmiszer-túltermelés van, értetlenül bámuljuk, mi történik a világ többi részén. Nem értjük, miért esznek meg mindent, amikor egy bevásárlóközpontban is vásárolhatnának.
Nagyon nehéz elfogadni annak a gondolatát, hogy vannak helyek a világon, ahol háromszáz kilométeres körzetben nemhogy bevásárlóközpont, de iskola sincs. Roppant kellemetlenül érint mindannyiunkat, így nem szívesen beszélünk róla, de az emberiség jelentős része változatlanul éhezik.

185. oldal

giggs85 >!

Már jó ideje készülődött a sötétség.
Gyűlt és koncentrálódott Irakban. Amerikai légitámadások táplálták, etnikai tisztogatások simogatták, amíg elérkezett az idő. A polgárháborús Szíria, mint a legyengült szervezet, védtelen volt. A felrobbanó sötétség úgy terjedt el a térségben, mint a rák.

ppeva P>!

„Ezt a képet kiveszem, mert sértheti az olvasók érzékenységét”, mondta a szerkesztőm az egyik ilyen, halottat ábrázoló képemre, amiért egyébként egy, még meg nem tisztított, csapdákkal teli kórházi szárnyba másztam be. Nem vitatkoztam. Addigra már megértettem, hogy az adójukból finanszírozott bombák, kétes háborúk, titkosszolgálati műveletek nem sértik senki érzékenységét. A konkrét eredmények, azok sértők.

135. oldal

ppeva P>!

Az egyébként mindegy, milyen állat. A hús az hús.
Egy átlag vidéki ételkimérésben Afrikában nem azt kérdezik meg tőled, hogy marhát, csirkét vagy disznót akarsz-e enni. „Három hús lesz, ugye?” – a kérdés.

185. oldal

Идиот P>!

Már betöltöttem a huszonkilencet, amikor a gyűlölet földjére léptem. A térséget persze sok mindennek nevezték már az emberiség történelmében. Volt Ígéret földje, volt Mennyek királysága. Itt született például az a galileai zsidó, akinek a tanításai meghatározták Európa történelmét, és akit a világ fele Isten fiának tart. Mohamed próféta ezen a földdarabon ment fel a mennyekbe, megtárgyalni Istennel, hogy mennyit is kellene imádkozni. Az Úr egyetlen népnek, az ő kiválasztott népének ígérte ezt a vidéket. Ez a földarab mindig szent volt, amióta az ember történelmet ír. És mindig háborúztak érte. Én a gyűlölet földjének nevezem. Tizenkét éve tudósítok az izraeli-palesztin konfliktusról, de még semmit sem láttam benne, amit ne a gyűlölet vezérelt volna.

15. oldal A palesztin-Izraeli konfliktus

AszuBarb >!

A forradalom nem a katonai hatalomátvétellel, nem az iszlamisták kivégzésével, nem az új alkotmánnyal ért véget. A történészek vitatkozhatnak, én viszont tudom, hol és mikor történt, mert ott voltam.
Egy Mohamed Mahmúd nevű utcában ért véget, egy hétfői napon. Véletlenül jártam a belvárosban, a vízumomat intéztem. Közmunkásokat láttam, ahogy lefestik a falakat – azokat a falakat, ahová a forradalmárok a hősi halottak arcait festették fel. Akkor ért véget a forradalom, amikor megszáradt a festék.

57. oldal, Az egyiptomi forradalom


Hasonló könyvek címkék alapján

Száraz Miklós György: Magyarország csodái
E. Csorba Csilla: Ady – A portrévá lett arc
Závada Pál: Természetes fény
Tara Monti: Fianna
Robert Capa: A tetten ért halál
Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat
Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén
Klösz György – Lugosi Lugo László: Budapest 1900–2000
Korniss Péter: Kötődés
Normantas Paulius – Csepregi Márta: 14 testvér