A ​varjúkirály 72 csillagozás

Nyugati történetek
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Jászberényi ​Sándor második, A lélek legszebb éjszakája című könyvével nem csak a Libri irodalmi díjat nyerte el, de egyben kiérdemelte, hogy az olvasóközönség a magyar Hemingwayként tartsa számon. A varjúkirály és tizennégy más történet erejéig hazatért a Közel-Kelet harctereiről, hogy halálról és születésről, barátságról és elengedésről, a házasság magányáról, a magát megbosszuló gyermekkorról meséljen nekünk a minimálpróza kemény, kopogó nyelvével és férfiak nagyon is beszédes csendjével. De az igazi frontvonalak, ahogy a korábbi, keleti történetekben, úgy most sem a sivatagban, kopár fennsíkokon, szétbombázott városokban húzódnak és nem két hadsereg áll egymással szemben. A harc most is a szereplők lelkéért folyik, értük harcol a jó és a rossz, vagy ha úgy tetszik, Isten és Sátán vagy éppen Varjúkirály.
Kötter Tamás

Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Kalligram, Pozsony, 2020
320 oldal · ISBN: 9789634681816
>!
Kalligram, Budapest, 2020
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681809

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Csabi · Csontos Tamás · fotós


Kedvencelte 6

Most olvassa 13

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Magyarország ilyen hely. Ha ideszülettél, még megszökni sem tudsz előle. Veled utazik, bárhová is menekülsz. Ott van a csomagod alján.

Magyarország visszahúz. Maros Dániel, a Közel-Kelet forrongó tűzfészkeiben dolgozó haditudósító, a szerző alteregója hazatér.
A legelső novella még a harmadik világ etnikai feszültségeibe és háborús konfliktusaiba visz, ahol egy európai újságíró mindig csak elaknásított terepen egyensúlyozó kívülálló marad. A távoli kultúra idegenségét ellenpontozzák aztán a nyugati történetek, család, gyerekkor, egy füstölgő romok és tömegsírok között otthonosan mozgó férfi háttere.
A szülőkről, nagyszülőkről és a későbbi feleségről szóló írásokban megjelenő bensőségesség és a gyerekkori történetekben bujkáló humor új színt, új tónust hoz Jászberényi prózájába, ennek a kötetnek a meghatározó alaphangja számomra azonban mégis a nyers brutalitás és az ezerféleképpen megnyilvánuló erőszak, kivételes szociális érzékenységgel párosulva.
A szociális érzékenységnek remek példája a cigány keresztelőről szóló novella, kiteljesedése pedig A varjúkirály című kisregény.
A kisregény színhelye az alföldi tanyavilág, szereplői migránsok és a nevelőintézeti múlt terhét hordozó nincstelenek. Bár egymással szembenálló táborként jelennek meg a szerb határon átkelő bevándorlók és az ellenük felfegyverzett kallódó fiúk, sorsukban mégis van valami közös. A kiszolgáltatottakat a mélybe húzó pokoli spirál, a reménytelenség és az örök megbélyegzettség.
A varjúkirályt lidérces álmok, sejtelmes cigány mesék és szimbólumok szövik át. Határokat feszegető a benne megjelenő kirobbanó erőszak, ami egyszerre taszít, eltávolít, de mégis megkerülhetetlen eleme ennek a vad, nyers erejű ábrázolásmódnak.

giggs85 P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Az idén negyvenéves Jászberényi Sándor mindössze két vékonyka kötettel (Az ördög egy fekete kutya és A lélek legszebb éjszakája) elérte, hogy ott legyen a helye a legjobb kortárs novellistáink között, ráadásul úgy, hogy olyan – leginkább Ernest Hemingwayhez vagy Graham Greene-hez hasonlítható – stílusa van, amit bárhol gond nélkül felismerhetünk.

Elmondható, hogy már egy kimondottan népes olvasótábor (persze értsük ezt a jelzőt a kortárs irodalmat olvasó törpe kisebbség keretein belül) veszi kézbe a könyveit, merül el egzotikus világukban és élvezi azt, hogy általuk visszatérhet azokhoz a történetközpontú, csattanókra kihegyezett, hagyományosabb felépítésű kisprózákhoz, amelyek az évtizedeken át tartó posztmodern előretörésnek hála némileg kiveszőben voltak.

Akik ismernek, azoknak talán nem titok, hogy én is ennek a bizonyos fent említett tábornak a tagja vagyok, és kimondottan nagyra tartom azt, amit Jászberényi csinál. Ezért is szerettem volna minél hamarabb elolvasni a két nagy részből (az egyik a tizennégy novellát tartalmazó „Nyugati történetek”, a másik a kisregénnyi terjedelmű „A varjúkirály”) álló új kötetet, amelynek véleményem szerint két fő tétje, két fő kérdése van: hogyan működnek a Jászberényi-novellák hazai környezetben az egzotikumtól megfosztva (eddig csak néhány olyan volt, amely nem a Közel-Keleten játszódott), illetve az író hogyan boldogul egy nagyobb terjedelmű szöveggel.

A novellák zöme természetesen itt is a szerző irodalmi alteregóját, a kiégett, alkoholt és drogokat sem megvető Maros Dánielt állítja középpontba, aki azonban az első, az Iszlám Állam egykori romjain játszódó történeten kívül vagy hazánkban, vagy a nyugati világban szembesül mindennapi problémáival – azokkal, melyeket eddig is csak ideig-óráig tudott elnyomni a háborús valóság.

Egy időrendi ív adja meg a novellák sorrendjét, így a „Nyugati történet” Maros születését meséli el, és rajzolja meg családi hátterét, hogy ezt a „Szerelem” című még tovább árnyalja. A „Rá se ránts” egy vicces-kínos kamaszkori epizódba enged betekintést, de aztán persze jönnek a felnőtt férfi életének frontvonaltól távoli pillanatai is. Ilyen a talán egyik legjobban sikerült, a „Keresztelő”, amelyben egy cigány család kérésére vállal keresztapaságot, vagy a „Nem könnyű” és a „Kétcsík”, amelyek egy-egy New York-i, amerikai könyvmegjelenése miatt tett utazását beszélik el, és amelyekben már előjönnek a korábbról jól ismert témák is: a tőle elszakított gyermeke és a vele kapcsolatos pereskedés, vagy a folyamatos alkohol- és drogproblémák.

Bár nem mondom, hogy ennek a tizennégy novellának az összefűzése hibátlan lenne (az első, Közel-Keleten játszódó történet némileg kilóg az egészből, mint ahogy a „Hosszú hétvége” is, melyben meg sem jelenik Maros), de ezzel együtt is igaz az, hogy gyakorlatilag ugyanazt a stílust, ugyanazt a jó értelemben vett egyszerűséget és ugyanazt a színvonalat kapjuk, mint a korábbi kötetekben, ráadásul némileg árnyalódhat is a képünk Marosról. Az első kérdés tehát megoldódott, a Jászberényi-novellák a nyugati világban is működnek.

Persze akkor ideje, hogy megválaszoljam a második kérdést is, miszerint mennyire működik ez a stílus és írásmód bő száz oldalon? „A varjúkirály”, azt hiszem, jóval provokatívabb és több indulatot kiváltani képes, mint az ezt megelőző kisprózák, ugyanis kimondottan rizikós helyen és időben játszódik: a 2015-ös Magyarországon, a szerb határ mellett, és közvetlenül a határzár felállítását megelőző időkben.

Főhősünk, Csontos Tamás egy alig húszéves, mélyszegénységben élő és az árvaházból frissen kikerült fiatalember, aki cigány származású gyerekkori barátjával együtt kényszerűségből, a könnyű pénz reményében beáll egy félkatonai, zömében helyi lakosokból álló szervezetbe, hogy a „migráncsoktól” megvédjék az országot. Bár itt-ott súrolja a sablonosságot az ábrázolásmód és az a világ, amit a szerző megfest, de mégis a szomorú valóság tekint le ránk a lapokról, a lepusztult falvak, a munka és cél nélkül lézengő lakosság, a mindent eluraló előítéletek és a határtalan emberi korlátoltság.

Lehet kicsit erős a párhuzam, és lesz olyan, aki nem ért vele egyet, de ahogy Jászberényi bemutatja ezt a szó szerint a semmibe vetett fiatalembert és a környezetét egy pusztuló és istentelen tájban, engem már-már a fiatal Cormac McCarthyra emlékeztet – és azt tudom mondani, hogy jól működött ez az egész száz oldalon, pont ennyi kellett ehhez a történethez, sem több, sem kevesebb.

Úgy gondolom, hogy Jászberényi Sándor megint hozta azt, amit az előző két kötete alapján várhattunk tőle (mondom ezt azzal együtt is, hogy azokat egy fokkal erősebbnek érzem ennél), és megint bizonyította, hogy nem kell semmiféle nyelvbűvészkedés, intertextuális utalásháló vagy csavaros szerkesztésmód a sikerhez, elég, ha az embernek ilyen történetei vannak. Én mindenképpen ajánlom A varjúkirályt!

5 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Olvasom a kötet első felét alkotó novellákat, kicsit izgek-mozgok, nemigen találom a helyem, minduntalan visszalapozok a könyv eleji figyelmeztetéshez, hogy aszongya: „Minden e könyvben szereplő karakter kitalált személy. Az említett intézmények, rövidítések, katonai alakulatok nem utalnak létező intézményekre. A történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve.”
Ettől meg magamban folyton sírva röhögős emojikat rajzolok a képzeletbeli monitoromra. S mindeközben valaki végig azt dúdolja a fülembe, hogy:
"Sátán sátán hátán,
minden sarkon láttam már tán
zöld szemeikkel kísértenek,
de nem csábíthatnak el…
Szép de nem elég, nem elég csúú-nya,"

Aztán érkezik a kisregény. Már az első sorokon érzem, hogy ez valami egészen más és aztán azt is egyre erősebben érzem-tudom, hogy nem véletlenül szól a fülemben egy másik nóta, szinte stációról stációra erősödve, ahogy haladunk a nagymagyar testi-szellemi elkárhozás simára koptatott, rögtelen sztrádáján:
"De jött egy zubbonyszínű gép,
Ó, ez embertelen szép!
És jött sok féktelen kerék,
Ó, ez embertelen szép!
Én fogcsikorogva forogtam köztük,
És fogadkoztam, hogy nem esek, nem esek szét,
Ó, ez embertelen szép!
És megcsiszoltak, és dörzsölt lettem,
És simára kopva nem pörgök be rég,
Ó, ez embertelen szép!"

Hogy miért, azt meg úgyse mondom el.
Inkább olvassátok!

dacecc P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Jászberényi tényleg egész jó író, de nekem mind a két könyvében amit olvastam (na jó, 3, ha a verseskönyvét is ide vesszük), nem tetszett a szövegek ritmusa. A varjúkirálynál is az az érzésem, hogy 3-4 novellát kivéve sokkal egységesebb lett volna az egész. De a novellák nagy része amúgy működik, üdítő Jászberényi karcosabb stílusa.

Aztán ott a Varjúkirály. Jó, hogy a végére került, mert feledtet minden gyengébb szöveget. Remek módon megírt történet a közelmúlt eseményei és a periférián élők viszonyáról. Szerintem ez a kisregény a legerősebb eddig az írótól, ami azt mutatja, hogy hosszabb szövegek is jól állnak neki.

3 hozzászólás
montika P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Nagyon nehezen tudom összeszedni a gondolataimat, dolgozik még bennem a könyv, és úgy érzem pontosan EZ is volt az egyik feladata.
Nagyon szép kritikákat kapott eddig, én csak arról a pár gondolatról írnék, ami felmerült bennem a könyv olvasása közben.

Vigyázat Mélyvíz! – Így éreztem magam a benne lévő fájdalomtól, szomorúságtól, kiúttalanságtól, kilátástalanságtól.
Mellkasból szorította ki a levegőt.
Szögesdrótok ketrecébe zárt vergődés van benne mindenütt, a szereplők csak egy pillanatra szabadulnak, majd újra rájuk záródik az élet, a kis és a nagybetűs.
Nem száll ki belőlük még a lélek sem.
A bennük lévő küzdés, küszködés, nem vezet szinte sehová, sivár talajon botorkál a lélek, ahol kis szíve hangtalan vacog, ahol már egy utolsó szó is kevés, hogy változtasson, jövőt teremtsen, ahol már könnyünk is hullhat hazánk, hazáik, hazáink sírja felett.
Nem komfortzónám a kortárs magyar irodalom, féltem is tőle még pár éve. Jászberényi Sándort olvasva gondolkoztam el azon, hogy miért is, honnan is jön ez a félelem, hogy talán pont azért fontos, hogy olvassunk kortárs (magyar) irodalmat, hogy megtanuljunk szembenézni századunkkal, hogy kilépjünk abból a komfortzónából, ahol „nem lát szemem-nem hall fülem”, hogy tegyünk is azért, hogy humanista jövő legyen, mindenkinek.
Valami nagyon fontos még, hogy levegyük a zárójelet, hogy levegyem a saját zárójelemet a kortárs magyar irodalomról, így együtt: kortárs és magyar és nézzek szembe a saját csomagommal, hogy nézzünk szembe a saját _csomagunkkal.
Hogy mi az amit magunkkal, magammal viszek, elviszek.

2 hozzászólás
Cipőfűző P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Van egy borzasztóan rossz novella a kötetben, a Hosszú hétvége, emiatt a viszonylag alacsony csillagozás. Persze volt még más is. Ha Jászberényi Jászberényi (vagy Maros) marad a novelláiban is, az oké, az fekszik neki. Viszont az írásmódjához nem passzoló, a történet szempontjából teljesen funkciótlan leírásokat talán hanyagolhatná, a jelzős szerkezetek sokszor nagyon affektálósak. Egyszer-kétszer túlságosan direkt a történet, ez a Hosszú hétvégében csúcsosodik ki. A varjúkirályban viszont szerintem valamelyest szintet lép, ebben a válogatásban ez az egyetlen a karcos realista szövegek között, ami absztrakcióra épül, és tulajdonképpen jól sikerült.

>!
Kalligram, Budapest, 2020
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681809
gályanapló P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Romantikus macsoizmus.

Tizennégy novella és egy kisregény. Novelláknál általában két kép/történet van egymásra vágva, teljesen klasszikus párbeszédezéssel, a kisregényben hasonlóan, ott az álom és valóság van egymás után vágva.

Az az információ jött velem szembe, hogy Jászberényi ellépett a # migráció # konfliktuszóna dologtól. Hát, azért nem teljesen, több novellában (pl. a nyitó novellában) és a kisregénynél is alapmotívum.

Tematikusan amúgy elég bombasztikusra sikerültek a novellák, pár téma: haditudósító élete és 40 halott; kamaszkori farokverőverseny és a vallási tábor; mi van, ha egy jövendőbeli terroristát veszel fel az autódba?; mit csináljunk, ha egy ismeretlen transz meghív magához aludni New Yorkban?; stb. Nem folytatom.

Tematikussága mellett nekem az egész hangnem túlcsordulóan és erőszakosan romantikus, aminek több veszélye van, de az egyik legnagyobb, hogy önmaga paródiájában fulladhat. Alert: akkor is, ha “így volt”. Pl. (155.o.)

“A White Madness egy koktél, ami nyolc cent Viex Carré Absinthe Superiorból, két cent lime-ból, egy cent cukornádszirupból, valamint két deci, frissen facsart fehér grépfútléből áll. A 2011-es zavargások alatt találták ki, amikor már nem volt mit meginni az italmérésben. Épeszű ember nem nyúlt a hatvan fokos abszinthoz a sivatagi nyárban. Nekik viszont muszáj volt inniuk valamit. Akármit, amivel le lehetett mosni a torkukra ragadt könnygázt, amivel el lehetett homályosítani a sörétes puskákkal közelről agyonlőtt emberek agyukba égett képét.”

Ehhez tényleg csak annyit tudnék hozzátenni, hogy a beszélő 100 km-es körzetében leolvadtak még a csernobili szarkofág anyagából készült betonbugyik is. Jászladányi Nándor merre jársz, miért hagytad abba.

Az egész könyvet jellemzi a téma mellett ez a nyelvi bombasztikum is.

Ez a romantikusság (amitől nekem amúgy szétmarja a marcipán az agyam) azért is csúszós terep, mert például a leírásokban simán átválthat totál közhelyessé: “az öregedés a vállára tette a kezét”, “a levegő tele volt a vadvirágok és kaland szagával”. Probléma az állandó patenthasználat. Ha már leírások, akkor legalább háromszor van a könyvben vmi az “elsuhanó tájról”, harmadiknál már észrevettem, hogy az a táj mindig suhan.

Rossz szóhasználat is van dögivel: “Bár az öregedés már a vállára tette a kezét, a hervadást gőggel egyensúlyozta.” (161.o.) Itt nem ellensúlyozta kéne? Vagy esetleg egyensúlyozta ki. 1 mondatban 1 patent, 1 giccsszerűség és 1 hiba. Végülis ezt is hívhatjuk sűrítésnek.

Még a párbeszédek realisztikusságáról is tudnék ezt-azt, de igazából mindegy, nincs kedvem tovább szidni. Alapvetően odavetett vázlatnak gondolom az egészet, aminél arra gondolt, hogy majd a téma befed mindent, úgyis megkajálják, mindegy igazából részleteiben milyen.

2 hozzászólás
GTM P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Vártam a könyvet. Ugyan még csak az legelső kötetét olvastam az írónak, de azzal megvett magának. Azóta is követem az írásait, mindig találok bennük tartalmasat, elgondolkodtatót, megrendítőt. Szeretem ezeket a nagyon ütős, gyakran kifejezetten durva, mégis mély érzéseket felfedő írásokat. Talán ez a titkuk, a kemény külső és a mögötte megbúvó sebezhető ember ellentéte.

Nem csalódtam ebben a könyvben sem. Bár meg kell vallanom, a keleti történeteket picivel jobban szerettem. Nem az egzotikum miatt, sokkal inkább azért, mert eltávolítanak, elviszik a problémát messzire. Ami viszont itthon fáj, az százszorosan fájdalmas. Mégis kell, hogy szembenézzünk ezekkel a fájdalmas kérdésekkel is. És JS szembesít. Nekem leginkább a Verébfióka, Pehelysúly, White Madness című novellák fájtak. Ezeket szerettem a legjobban. A Keresztelő -t meg a humoráért, és a kemény társadalomkritikáért. Külön üdvözlöm, hogy az író a kivetett, megbélyegzett cigányságot is beemeli az irodalomba.
Nekem sem tetszett mindegyik novella, például az origósra sikeredett Hosszú hétvége. De nem a tartalma, hanem az erőtlensége miatt. Tartalmában nem mond ellent annak, amit JS a menekültkérdésről gondol. Mert tetszik vagy nem, szeretjük vagy nem, ez a lehetőség is benne van a pakliban. Kár tagadni. Nem baj, ha megmutatja az író a másik oldalt is. Az inkább, hogy a történet nagyon direkt, nagyon didaktikus. Ezért azonban bőségesen kárpótol a kötet utolsó darabja, Jászberényi első kisregénye.

A varjúkirály komor, balladás világ, a magyar Ugar a 21. században. A módszeresen parlagon hagyott életek, és következetesen parlagon hagyott lelkek világa. Ahol a kietlen táj, a kíméletlen fagyok és a sanyarú ínség lassan elölik előbb a reménységet majd az emberséget is. Ez a nyomornak az a hetedik bugyra, ahol üvegsörért, zsák krumpliért eladó a lélek. Akár az ördögnek, akit itt nem ismer fel senki, hiszen ő is csak azt mondja, amit a hírek is. Nekem is irodalmi párhuzamok jártak az eszemben: a Barbárok kegyetlenége meg a Sátántangó kilátástalansága és hamis prófétája. Még az eső is megeredt reménytelenül. De tragikumból ide több jutott, mert itt akad még egy különleges díszlet a térben: az épülő kerítés. És nem egyszerűen hamis próféta érkezik a vidékre jólétet ígérve, hanem maga a kíméletlen, lecsupaszított kegyetlenség. Felkavaró, félelmetes és gyomorforgató, ami a kerítés tövében történik. Akkot is, ha úgy hisszük, fikció.

Bátor könyv A varjúkirály . És fontos is. Kíméletlen, nyers és fájdalmas látlelet. .

AeS P>!
Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Az előttem szólókéhoz hasonló véleményt tudok én is megfogalmazni: a gyengébb darabokat a záró kisregény ellensúlyozza, A varjúkirály pazar összefoglalása a kétezer-tízes évek második felének, minden irónia nélkül tanítanám iskolában, legalább magyarfakton.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Magyarország ilyen hely. Ha ideszülettél, még megszökni sem tudsz előle. Veled utazik, bárhová is menekülsz. Ott van a csomagod alján.

Nyugati történet

3 hozzászólás
szadrienn P>!

Apám nem hitt abban, hogy egy férfi bármilyen körülmények között megengedheti magának a sírást, és nem volt ájuldozós fajta. Csak nehezen viselte a csodákat.

Nyugati történet

3 hozzászólás
szadrienn P>!

Ha meg akart gyilkolni az állam, ha nem, ott hömpölyög sötéten a véredben, izzik mélyen a csontvelődben a csodákba vetett rendíthetetlen magyar hited. A zsigeri tudata annak, hogy bármikor bármi megtörténhet. Hogy az elképzelhetetlen holnap bekopoghat az ajtón.
Igen, emiatt alszol rosszul.

25. oldal, Nyugati történet

Chöpp P>!

Apámnak arról sem volt elképzelése, hogy tulajdonképpen ő is anyám döntése volt.

28. oldal Nyugati történet

szadrienn P>!

A teliholdat fekete felhők vágták ketté. A fénye mégis elég volt, hogy bevilágítsa a falu utcáját, a hegy oldalában álló foghíjas fákat. Tejként folyt végig az irtásokon, megcsillant a bánya rozsdás vaskapuján.

robinson P>!

Az Isten ugyanis csak úgy ad a magyarnak, hogy ugyanannyit vissza is vesz valahonnan. Ezzel volt tisztában a nagyapám. Ezt pedig azért csinálja a Jóisten, nehogy azt higgyük, hogy pertuban vagyunk vele.

giggs85 P>!

Tibi tizenegyre jött érte.
A teliholdat fekete felhők vágták ketté. A fénye mégis elég volt, hogy bevilágítsa a falu utcáját, a hegy oldalában álló foghíjas fákat. Tejként folyt végig az irtásokon, megcsillant a bánya rozsdás vaskapuján.
Öregnek látszott, ahogyan a kapuban állt.
Maros nem tudta eldönteni, hogy tényleg ennyire megöregedett, vagy az utcalámpa sárga fénye és a hold ezüstje mutatja ilyennek. Hajlott hátú, ősz öregembernek tűnt az esti fényben. Késő októberi szél borzolta a férfi hófehér haját.

127. oldal

robinson P>!

A mi országunkban bármilyen iszonyatot le tud csillapítani az alkohol.

Kapcsolódó szócikkek: alkohol
Chöpp P>!

Apámnak persze fogalma sem volt arról, hogy amikor anyám eldönt valamit, az úgy lesz.

28. oldal Nyugati történet

snowwolf P>!

„Helló, csodafiú, van tüzed?” – kérdezte.
„Van” – feleltem, és adtam neki.
„Nem vagy amerikai.”
„Magyar vagyok.”
„Annyira sajnálom.”
„Nem olyan rossz.”

Nyugati történetek - Nem könnyű


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Hatlábú
Pozsonyi Ádám: Irgalom atyja, ne hagyj el!
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Sepsi László: Holt istenek kora
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
A. M. Aranth: A Liliom Kora
Nádas Péter: A Biblia és más régi történetek
Németh Dezső: Új Minótaurosz
Molnár Géza: Fent, a Nagy-Rabszolga-tónál
Sánta Ferenc: Halálnak halála