A ​lélek legszebb éjszakája 100 csillagozás

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Az első kötetével jelentős külföldi sikereket is elért Jászberényi Sándor történeteit leggyakrabban Hemingway prózájához hasonlítják, amiben ugyan van igazság, de a haditudósítóból lett magyar író irodalmi apja mégis inkább Graham Greene. Az ő köpönyegéből bújt elő. A Bluebird Hotel elbeszélője, a boldogságát vesztett, a hazug világ elől háborús övezetekbe, őrületbe, kurvák ágyába, alkoholba és ópiumba menekülő Maros Dániel hangja leginkább „a csendes amerikai” beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú… Hogy mi a helyzet manapság a boldogság kék madarával? A szerző készségesen törli a választ kedves olvasójának arcába.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Kalligram, Pozsony, 2016
256 oldal · ISBN: 9786155603860
>!
Pesti Kalligram, Pozsony, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155603785

Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 12

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Kétségtelen tény, hogy Jászberényi magányos sziget a magyar irodalomban. Talán Kötter neve merülhet fel vele kapcsolatban, esetleg (baráti társaságban, a második megbontott Unicum után) Tar Sándor, de mindenkitől elkülöníti szövegeinek helyszíne, de még a helyszínnél is jobban az a tapasztalat, amit az irodalomba hozott. (Ez a tapasztalat – és a szövegek erősen machismo hangulata – az, ami miatt vele kapcsolatban újra és újra felbukkan Hemingway neve.) Ugyanakkor nem pusztán arról van szó, hogy az író arról ír, amiről más nem – ha csak így lenne, ezek az elbeszélések aligha lennének többek Vujity Tvrtko megható beszámolóinál a civilizáció véráztatta peremterületeiről. Jászberényi módszerének kulcsa, hogy irodalmi alteregóját nem csak fizikailag, de morálisan is kiszakítja az európai kultúrkörből. Maros Dániel levedlette magáról a nyugati konvenciókat, vagy legalábbis azok jó részét, és miközben keresi az „erkölcsi nullpontot”, azonosult az őt vendégül látó civilizáció karcos, kegyetlen szabályrendszerével. Nyilván ez az azonosulás nem lehet teljes, mert a Közel-Kelet sosem fogja „befogadni” őt – már csak az olyan nyilvánvaló fizikai jellemzők miatt sem, mint a bőrszín meg a szőke haj –, legfeljebb elfogadja, hogy éppen akkor ott van. Ez a köztes lét adja meg ezeknek a novelláknak a savát-borsát –e köztes létet pedig az teszi megélhetővé, hogy a szövegek E/1-ben szólalnak meg, belekényszerítve az olvasót az elbeszélő szemszögébe. (Érdemes megnézni a kötet egyetlen novelláját, ami nem én-elbeszélővel operál: a Marhanyelv minden etikai felvetésével együtt a könyv legpuhább tétele.) Ahhoz, hogy az olvasó értékelni tudja Jászberényi stílusát, az kell, hogy elfogadja az elbeszélő sajátos morális státuszát, még akkor is, ha nem ért egyet vele – így lehet élvezni ezeket a novellákat, amik voltaképpen egyetlen kínzó kérdés köré csoportosulnak: hogy tolerálni lehet-e egy másik kultúrkört anélkül, hogy annak legkevésbé sem toleráns elemeit is elfogadnánk. Nyilván válasz nincs, csak a probléma van.

Ami Jászberényi pályája szempontjából vészjósló lehet, az az, hogy ezek a novellák, ha darabonként nézzük őket, szinte semmilyen fejlődést nem mutatnak az előző kötet elbeszéléseihez képest: ugyanúgy az elbeszélő küszködését járják körül a kétféle értékrend gyepűjén, sok vérrel, embertelenséggel, homokkal és izzadsággal. Ugyanakkor a különálló történetek együtt mégiscsak kiadnak valami ívet, ami összességében előrelépésként értelmezhető – Maros Dániel ugyanis halad valamerre, és olybá tűnik, az utolsó novellában sikerül is a maga szerény módján megtalálnia valamiféle ingatag nyugvópontot. Aminek őszintén örültem

3 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Csábító, ínycsiklandó, hovatovább andalító ez a cím, A lélek legszebb éjszakája. De ne tévedjünk! Ezekben az írásokban van ugyan rengeteg lélek, de szépséget még patikamérleggel sem találni.
Az átlagos olvasó valószínűleg úgy kezd bele ezekbe az írásokba, hogy arra gondol: „van ennek a földgolyónak néhány ocsmány, forrongó tűzfészke, csak arra ne vigyen a végzetem…” Aztán, ahogy lerakja a kötetet, engedve az irodalmi nyálelválasztás zsigeri kényszerének, felmerülhet a sajgó kérdés, hogy „…van-e még ennek a bolygónak valahol egy-egy gondosan rejtekező, élhető szeglete, ahol ma is emberek élnek – olyanok, akik csak egyszerűen dolgoznak, barátkoznak, küszködnek és szeretnek, de mindeközben rád mosolyognak, kezet nyújtanak neked?” Olvasd Jászberényi, vagy talán inkább Marosh Dani írásait, és egyre kevésbé hiszel majd a csodákban, de talán egyre hajlamosabb leszel az apró szépségeket felismerni és megbecsülni.
A kötet novelláinak hangulata valóban a nyers, szikár, tényszerű haditudósításokra emlékeztet, de személyességükhöz kétség sem férhet. Valahogy árad a sorok közül ezeknek a sokat szenvedett térségeknek, kultúrák és szubkultúrák találkozási pontjainak, a pórusokból kipárolgó nehéz hagyatéka, az örök békétlenség és a sztoikus belenyugvás ellentmondásos konstellációja, a nyomorúságos, beteges örökkévalóság elkeserítő ígérete.
Könnyedén, csont nélkül, mégis zaklatottan, az olvasót felzaklató módon csúszik egymásba babonás, misztikus hiedelemvilág, a bódító- és ajzószerekkel felszínen tartott erőszakos hétköznapok világával, a fegyverek örökkön való igazságának nyomasztó hátterében, egyfajta torz, és mégis magától értetődő, vitathatatlan egyensúlyban.

@Csabi-val értek egyet, amennyiben szerintem is a relatíve hosszabb lélegzetű írások fekszenek jobban a szerzőnek, amelyeket a rövidke, néhány oldalas karcolatok inkább csak támogatnak és erősítenek. A kutya kölyke az utóbbi idők egyik legnagyobb hatású olvasmánya volt számomra.

Erősen ajánlom a kötetet. De ne feledjük, ez bizony mélyvíz!

2 hozzászólás
>!
Csabi P
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

JS első novelláskötete meglehetős sikert aratott, bár akkorát nem, hogy bekerüljön a magyar irodalmi kánonba, de ez nehéz is lenne egy Egyiptomban élő haditudósítónak (bár onnan nézve ez talán nem is egy kecsegtető lehetőség).
Ez a második novelláskötet szintén a haditudósító létből fakad, a helyszínek a közel-kelet háborús zónái és Egyiptom, ahol a szerző is él. Egy novella játszódik Magyarországon, egy meg Angliában. Kétségkívül nagy előny, ha egy magyar szerző egy ilyen egzotikus világról számolhat be hitelesen, sőt, én már úgy éreztem, hogy ezek a rövid történetek mind megestek a szerzővel, csak le kellett írni őket. Igen, az első novellák után volt egy olyan érzésem, hogy OK, érdekes sztorik valami csattanóval, kissé lapos szöveg, semmi extra. Ami átbillentette bennem ezt az érzést, az a kötet leghosszabb novellája, A kutya kölyke, ami nem csak egy ott mindennapos, de nálunk sem ismeretlen dolgot poentíroz, hanem felépít egy kis világot, ami magába tudott szippantani. A helyszín is szokatlan, a Halottak városa, egy egykori kripta temető, amit az élők vettek birtokukba, az események központjában pedig Amr áll, a gyerekharcos, aki pénzért teszi kockára az életét párviadalokban, amikre a helyiek fogadásokat kötnek. A történetből kimarad a csavar, a csattanó, az történik, ami várható, talán ettől is működik jobban a sztori. Úgy tűnik Jászberényinek ezek a hosszabb novellák állnak jól, még kettő van a kötetben (A lélek legszebb éjszakája, Valaki virraszt érted), én ezeket éreztem a legerősebbnek, illetve az utolsó, Varjúleves címűt, ez játszódik itthon.
A történetek főszereplője a szerző alteregója, Maros Dániel fotóriporter, önpusztító alak, akit megcsalt a felesége, emiatt mindenmindegy hangulatba került. Néha már pózolásnak éreztem a sok piálást, kurvázást, verekedést, amik együtt járnak az álmatlanságban szenvedő férfi lecsúszásával. Persze ez abból is adódik, hogy a novellák láthatóan hosszabb idő alatt születtek, de ami egy novellában rendben van, az összegyűjtve már kicsit sok.
És ezzel el is érkeztünk magához a kötethez, amit egyébként Cserna-Szabó András szerkesztett. Nem feltétlenül értek egyet azzal, ahogy a novellák követik egymást a kötetben, néha egymás után olyan novellák jönnek, amik egymás variációinak tűnnek, és az erős novellák is túl későn kerülnek sorra. Én mondjuk lehet, hogy pont az utolsóval kezdtem volna, és kizsaroltam volna a szerzőből egy írást is, amiben megjelenik a sokszor emlegetett feleség, aki egyszer sem szerepel, csak említés szintjén. Néhány novellában nem ártott volna egy kis belenyúlás, mert motívumok ismétlődnek, ezeket ki lehetett volna gyomlálni.
Mint kötet ezek miatt nem tökéletes, viszont egy rossz novella sincs benne, és van néhány erős darab is, úgyhogy mindenképpen ajánlom, főleg azoknak, akik a megszokott magyaros depresszió helyett egy kis egzotikus depresszióra vágynak.

4 hozzászólás
>!
pepege MP
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Sokszor ki szoktam hangsúlyozni, hogy nem vagyok novellabarát. Sőt, azt hiszem, hogy nem is tudok novellákat olvasni. Úgy értem, bizonyára nem jól olvasom őket. Mert mi szokott történni általában? Haladok sorban, olvasom a rövid írásokat és mire a kötet végéhez érek, szinten alig marad meg valami. Mert túl sokféle történet van, túl sokféle szereplővel és nem tud egyik sem – vagy csupán alig – hozzám közel férkőzni. Általában.

Jászberényi kötetében pont az a jó, hogy a novellák egy főhős köré csoportosultak, Maros Dániel haditudósító a központi személy. Olvashattam akár regényként is (bár ahhoz viszont inkább szakadozott volt). Szerintem remekül fűzte fel egymásra a történeteket, szinte mindegyik kiváló. Az alapprobléma és az alaptéma az, hogy Dániel kóros álmatlanságban szenved. Hogy miért? Ennek köze van ahhoz, hogy a felesége elhagyta, a Közel-Keleten látott borzalmakat nem tudja feldolgozni, sokat piál, nyugtatóval és később ópiummal próbálja magát „álomba ringatni”.

Durva, ütős, néhol levegőt sem kapsz. De kérem, így kell novellát írni!

>!
giggs85 P
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Mikor befejeztem Jászberényi Sándor első önálló prózakötetét, mely Az ördög egy fekete kutya és más történetek címet viseli, nemcsak abban voltam biztos, hogy a szerző az egyik legtehetségesebb kortárs elbeszélésírónk, hanem abban is, hogy azon hazai alkotók szűk köréhez fog csatlakozni, akiknek új megjelenéseit, publikált szövegeit fokozott figyelemmel kísérem nyomon. Azóta persze olvasgattam az itt-ott megjelenő írásait, így némely szöveg ismerős volt az újonnan megjelent könyvből, A lélek legszebb éjszakájából. Bár ez egyáltalán nem volt probléma.

Már az alcím, a Történet álmatlanságról és őrületről is előrevetíti, hogy ezek az elbeszélések sokkal inkább alkotnak összefüggő egységet, mint a korábbi műben. A legtöbb szöveg elbeszélője Maros Dániel, aki a szerzőhöz hasonlóan fiatal magyar haditudósító, aki keresztül-kasul bejárja a mai Közel-Keletet, és aki a maga kemény, cinikus, megkeseredett voltában (hiába találkoztunk már számtalan műben hozzá hasonló figurákkal) mégis igazi élő, lélegző és hihető karakter.

Aki ismeri Jászberényi írásait, az tudja, hogy mire számíthat; aki nem, az pedig már a legelső elbeszélést olvasva rájöhet (az álmatlansággal küzdő újságíró egy beduin varázsló, vagyis a „szellemlovas” segítségével akarja megátkozni feleségét, aki elhagyta őt, és magával vitte közös gyermeküket; ám ez az egész nem várt módon végződik), hogy a szerző elveti a szokásos, Kelettel kapcsolatos misztikus kliséket, és marad a véres – vagy éppen földhözragadt módon hétköznapi – realizmus talaján (ami pedig mégsem itt játszódik, az mind mélyen, belül, rejtve a lélekben történik, egy új olvasati szintet beléptetve ezzel). Ez a két fő motívum, az örökös álmatlanság és a gyermek hiánya végigkísér(t)i az egész művet.

Maros ebben a számunkra szokatlan, ám általa tökéletesen ismert világban igyekszik mind emberileg, mind morálisan egyre mélyebbre süllyedni, és hamar rájövünk, hogy a 21. századi Közel-Keletnél (az Iszlám Állam által megszállt területek, a Gázai övezet, a forradalom utáni Egyiptom) keresve sem találhatna erre jobb helyszínt. A cselekmény az ő egyszemélyes Purgatórium-, illetve Pokoljárásáról szól, ám, zömmel a sivatagi helyszínek miatt, itt még nagy sötétlő erdő sincs.

A könyv első felében főleg a külvilág eseményei miatt járunk a Pokolban; ütős, megrázó és megdöbbentő történeteket olvashatunk a különféle helyeken dúló háborúkról, harcokról, melyek a mi európai világunktól nagyon távol állnak, és amelyekről javarészt igyekszünk tudomást sem venni. A második szakasz viszont már az elbeszélőnk saját, privát, belső Poklára koncentrál, mely földrajzi koordinátáktól független. A fő kérdés, hogy lehet-e minden emberi köteléket és béklyót magunkról lefejtve élni? És ha igen, akkor milyen élet lesz az?

Jászberényi ezúttal is szikár, kíméletlen, cselekményközpontú prózát alkotott, igazi férfias elbeszéléseket, amelyek mind a történéseket, mind a lélek apró rezdüléseit középpontba állítva hitelesek, jól működők. Számomra (apróbb, meglévő hibái ellenére) az év három legjobb prózakötetének egyike.

>!
akire MP
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Robert Capa érezhetett így (na meg Hemingway): a más ágyába bújó feleség emléke elől férfiasabb játszmákba kell menekülni, legyen az akár egy idegen emberek által vívott háborúról megélőként való tudósítás. (Nekem nőként még a munkaköri kötelességként végignézett összes Panoráma-adás is túl sok volt.) Jászberényi szépen ír, csillagos eget képzel tőle az ember a földi pusztulat fölé…

2 hozzászólás
>!
ponty
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Nekem ez még mindig bejön. Sőt, még ennél is kevesebb hangulatfokozó elemmel is bejönne, és A kutya kölyke című novella magasan a legjobb volt, amit eddig a szerzőtől olvastam, szóval már csak azért a kb. hatvan oldalért érdemes kézbe venni a könyvet. Természetesen mellette is volt még ami igazán tetszett, de sajnos egész kötetként úgy éreztem, hogy kevésbé jól sikerült, kevésbé működőképes, mint Az ördög egy fekete kutya, mert ezt egy picit megcsináltabbnak éreztem.
Ja, és ami a fülszöveget illeti, én szinte mindig elolvasom, de nem hiszem minden szavát, mert ugyan van ezekben az írásokban érzékenység, még ha néha takargatva is, és én szerettem miatta, de azért párhuzamként Graham Greene, és az A csendes amerikai emlegetése itt szerintem félrevezető és felesleges túlzás. Viszont ha annak nézzük ami, vagyis Jászberényi írásának, akkor rendben van.

8 hozzászólás
>!
ppeva P
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Az előzően olvasott könyve alapján mást, többet és jobbat (így együtt, mind a hármat – miért is adnám lejjebb?) vártam volna az írótól. De csak azt folytatta, fokozta és durvította. Mintha az előző könyv második részét olvastam volna. Kezdett zavarni a sok-sok ismétlődés is, na meg az önsajnálat és önpusztítás túltengése.
Mivel gyanítom, hogy az író valamilyen szinten saját magát írta meg ezekben a történetekben (szándékosan nem olvastam utána), inkább megtartom magamnak a véleményemet, mit gondolok az ilyen típusú férfiakról. Vagy emberekről, mindegy. (Mert nőben is találkoztam már hasonlóval, aki szétcsúszott, mert elvették a játékát.) Annyit azért nem bírok magamban tartani, hogy ez a fajta macsózás (hű de laza-fasza-cinikus-haláltmegvető-belemenős csávó vagyok! Csodáljatok!!!!!!) a legtöbb esetben pótcselekvés, és súlyos belső gyengeségeket takar.
Ha az utolsó két elbeszélés nem lett volna, nem tudtam volna visszafogni magam. Ott azért az sejlik át, hogy talán van még valami remény arra, hogy spoiler

3 hozzászólás
>!
fióka P
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Jó volt, sokkal jobb, mint amire számítottam a fülszöveg alapján. Nem tudom, mennyire készült ez tudatosan egy kötetnek, de a zavaró ismétléseket gondosabban ki lehetett volna fésülni belõle.A piros fényū tolatólámpától egyenesen kikészültem, gyengék az idegeim.
A címe gyönyörû, legfõképpen azért, mert nyugodt lélekkel lehet mindenfélére asszociálni – kinek mi a legszebb, ugye –, a címadó novella ötlete sem rossz éppenséggel.

>!
mcgregor
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Jobb, mint Jászberényi másik novelláskötete Az ördög egy fekete kutya című, bár a sivatagi környezet, a kiégett főhős és az embertelen szituációk jelentette alaphang hasonló. Jászberényi egy olyan – látszólag idegen – bolygó krónikása, ami valójában térben nincs is olyan messze tőlünk. A bőr alá behatoló homok, örökké izzadt és ingerült testek, álmatlanság és drog ölelésében fogant lázas víziók, a pillanatnyi pénzbőség és a tartós pénzhiány hullámai, szudáni kurvák és illegális verekedéseken elhulló utcagyerekek, csupa megterhelő történet. Az írások egy érzéketlen és szeretetlen világot ábrázolnak, ahol a gyengédség gyengeség, a barátság üzleti alapú és gajra ment házasságának szellemei is tovább nyomorgatják az aludni képtelen, egyik random helyről a másikra vánszorgó céltalan főhőst, Maros Dánielt, aki nem Jászberényi alteregója, csupán egy saját véréből, izzadtságából, köpetéből és empíriájából újragyúrt alak. Sötét és borús tónusú Közel-Kelete nem egy kitalált miliő, hanem tíz év keserű élményeinek cinikus, kormozott ízű whiskypárlata. Nyelvezete szikár, díszítések nélkül is hat, irodalmiságát nem a szóképek, hanem a cselekmény drámaisága adja.


Népszerű idézetek

>!
virezma P

Magyarnak lenni annyit tesz, hogy senki a világon nem tudja helyesen kiejteni a nevedet.

156. oldal, Dögevő

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
>!
Csabi P

„Dolgozom. Tedd le a segged.”
„Nem lehet, két nap eltávom van, mennem kell haza a kölykökhöz. Karácsony van.”
„Zsidók vagytok.”
„Ezt magyarázd meg a kölyköknek meg a karácsonyfához szokott magyar lánynak. Sok mindent meg merek csinálni az életben, de azt nem, hogy a két gyerekkel közlöm,
hogy mostantól nincs karácsony és nincs ajándék.”
„És a hanuka?”
„Akkor is kapnak. Ezek ilyenek.”

30. oldal

>!
Annamarie P

Nincs semmi baj azzal, ha az ember őrült, amíg mások számára ez nem egyértelmű.

207. oldal

1 hozzászólás
>!
Csabi P

Elhaladtunk a kávézó előtt, ahol délelőtt kávéztam Rámzival, balra fordultunk, és feltűnt a Bahtakra vezető sikátor. A falra ismét két korcs volt akasztva. Frissek voltak.
„Miért akasztanak ki kutyákat?” – kérdeztem Amrt.
„Mert ez a szokás.”

114. oldal, A kutya kölyke

>!
virezma P

Nem tudom, mit vártam egy keresztény nőtől, meg egyáltalán a szerelemtől. Szerelmesnek lenni maga az abszolút kiszolgáltatottság, a keresztények meg amúgy is életveszélyesek: életveszélyes megbízni valakiben, aki abban hisz, hogy bármit is csinál, a végén meg lesz bocsátva neki. Akkor is életveszélyes, ha történetesen te is keresztény vagy, csak nem gyakorlod a vallásod. Az új évezred ebéd előtt imádkozó-éneklő keresztényei gátlás nélkül vágják át a torkodat, hiszen minden meg lesz bocsátva. Az sem zavarja őket, ha történetesen te vagy a gyerekük apja. Nekem ilyen volt a nőm.

154. oldal, Dögevő

Kapcsolódó szócikkek: keresztény
>!
robinson P

Az alkohol egyáltalán nem segít. Az idegrendszer a kábulatban is dolgozik tovább, semmit sem pihen.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkohol
>!
ParadoxH

Ücsörögtem a bárban, bevertem két sört és négy konyakot. A konyak helyi volt, megütött a lustán forgó ventilátorok alatt. Vártam, hogy elveszítsem a látásomat. Minden évben elveszítik páran a látásukat a minőségi egyiptomi alkoholtól, töményt inni itt orosz rulett: senki nem tudja, melyik pia gyártásakor használtak némi faszeszt a dúsításra. Egyébként teljesen mindegy, hogy gint iszol, konyakot vagy vodkát, ízre mindegyik ugyanaz.

155. oldal, Dögevő

>!
virezma P

A piramisok és az ókori romok mellett a Mugamma El Tahrír Egyiptom legnagyobb látványossága. Az ötvenes évektől kezdve bármilyen hatósági engedélyre is volt szüksége bárkinek, azt a Mugammában kellett megszereznie. A hivatal pedig nem nőtt a lakossággal együtt. Folyosóin, ahol halomban álltak az írógéppel írt akták, kávézók működnek, tele van ösvényekkel és zsákutcákkal, titokzatos és funkciójukat tekintve értelmetlen ablakokkal, ahol iktatnak, számoznak és pecsételnek kilencvenmillió embert. A gyorsított eljárás tartott tizenkét óráig. Ez azt jelentette, hogy sikeresen lefizettünk valakit, aki tudta, hogy a kérelmünkkel pontosan melyik ablakokhoz kell állni. Erre is ipar épült a Mugammában.

201. oldal, A lélek legszebb éjszakája

Kapcsolódó szócikkek: bürokrácia
>!
robinson P

Reggel hatkor fejeztem be a könyvet. Az idegrendszerem már lángolt.
„Vigyen el az ördög” – gondoltam.
És nem tűnt rossz ötletnek.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Borsa Brown: Az Arab lánya 3
Khalil Gibran: A szeretet prófétája
Gérard de Nerval: Keleti történetek
Nagy Gabriella: Üvegház
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Csabai László: Száraz évszak
Jávorszky Béla (szerk.): Féltékenység
Jávorszky Béla (szerk.): Éjszakai ügyelet
Marek Vadas: A gyógyító
Szöllősi Mátyás: Váltóáram