Hugenották 0 csillagozás

Jász Dezső: Hugenották

A ​szépirodalom-számba vehető magyar tanulmányírás témái közül mind ez idáig hiányzott a hadtörténet, pedig a legérdekesebb történelmi stúdiumok egyike; olyan téma, mely a portré és a freskó ábrázolásmódját egyaránt igényli. Jász Dezső olvasmányélményt kínáló tanulmányainak főhőse, az Admirális Úr, Gaspard de Coligny, a XVI. század egyik legnagyobb hadvezére; az ő központi alakja körül, mint egy színes, mozgalmas faliképen, sorra feltűnnek e kor érdekesebbnél érdekesebb figurái: uralkodók, katonák, tengerészek csakúgy, mint a szellem emberei.
Jász Dezső szerény szakszerűséggel így ír könyvéről: „A XVI. század a társadalom kapitalista átalakulásának fontos szakasza volt. Ez a tény katonai téren is tükröződött. Ha tekintetbe vesszük a háborúnak – a hadviselés módszereinek és a hadsereg szervezeti felépítésének – a társadalmi termelőerőktől, az osztályviszonyoktól és a technikai haladástól való függését, úgy rendkívül érdekes eredményekre jutunk a XVI. század második felének… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1974
196 oldal · keménytáblás

Kiemelt értékelések

sophie P>!
Jász Dezső: Hugenották

Jász Dezső a lexikon szerint: „a magyar kommunista mozgalom első nagy nemzedékéhez tartozik, a magyar kommunista újságírás úttörője, publicistaként és hivatásos katonaként egyaránt internacionalista célokért küzdött, munkássága nemzetközi jelentőségű.” stb.

Jelen kötete négy – francia és német szaklapokban megjelent – tanulmányát tartalmazza, amelyek eredetileg tudományos előadásként hangzottak el, és amelyeket a hugenotta-üldözés témaköre fog egybe.

Hogy kommunista érzelmű szerzőről van szó, az több módon is megnyilvánul. Például szívesen idézi Engelst és Lenint. Másrészt a szóhasználat: munkásosztály, kétkulacsos, stb. De hát 1974-es kiadás, talán az ilyesmi kötelező is volt akkoriban. Ez különben annyira nem zavart. Inkább a rendszer volt fura: eldöntendő kérdéseket tesz fel saját magának, amit aztán egy szóval megválaszol, és azt követően kifejt. Lehet, hogy ez szokásos szakirodalmi módszer, nekem annyira nem tetszett.

Az első tanulmány: Gaspard de Coligny, a hadvezér címmel a franciaországi XVI. század hugenotta üldözéseit, a hugenotta háborúk történetét dolgozza fel elsősorban hadtörténész szemmel, úgy mint kinek hány katonája volt, hogyan rendeződtek a csapatok, miért voltak vagy nem voltak lovaskatonák, miért kellettek zsoldosok, … ehhez persze ismertetni kellett, hogy kik is voltak azok a hugenották, és miért is keveredtek háborúba a királyi udvarral.

A második tanulmány, A La Rochelle-i hadsereg, valójában a hugenották tengeri hadviseléséről szólt, (milyen hajóik voltak, hány tonnásak, hogyan nézett ki egy tengeri csata akkoriban, stb). Ebben pl nagyon érdekes volt a kalózkodás kérdése. Ugyanis szabad volt kalózkodni, ha valakinek volt kalózlevele. Illetve kötelezőnek mondanám inkább, hiszen a tengeri hadviselés akkoriban jobbára abból állt, hogy el kellett zárni az ellenség tengeri utánpótlásainak az útját. A zsákmányt aztán meg kellett mutatni a zsákmánybíróságnak. Úgy látszik ez a téma a szerzőnek is tetszett, mert többször is visszatért rá.

A harmadik és negyedik tanulmány a Berlin által befogadott hugenotta menekültekről, Illetve Fontane hozzájuk való viszonyáról szól, na ezek egyáltalán nem voltak nekem érdekesek, kicsit gyorsabban is ment a lapozás.

Szóval nem hiszem, hogy ez a kötet egy pótolhatatlan és alapos tudományos szakmunka lenne, de viszonylag olvasmányos (szépirodalomnak azért nem nevezném), és az én Polihisztorképzős házi feladatomhoz éppen elég volt. (https://moly.hu/karcok/950983)


Hasonló könyvek címkék alapján

E. C. Kelly: Hugenották
Ken Follett: A tűzoszlop
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Berend Miklósné: Szent Bertalan éjszakája
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Voltaire: Henriás
Heinrich Mann: IV. Henrik
Alexandre Dumas: Margot királyné
Henri Boulad: A halálban ugyanis megszületünk