Monokróm (Monokróm 1.) 16 csillagozás

Jasper Fforde: Monokróm

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A kromatokrácia világában az vagy, amit látsz. A társadalom hierarchiája ugyanis polgárainak korlátozott színlátásán alapszik.

Eddie Russett följebb akar lépni. Amikor azonban apjával Kelet-Kárminba költözik, terve, hogy átlagosnál jobb vöröslátását kihasználja egy előnyös házasságkötés érdekében, egykettőre zátonyra fut. Végzetes hattyúk, alávaló Sárgák és megszeghetetlen szabályok állják útját, rejtélyes halálesetek, valamint két zűrös kapcsolat, egy ráerőltetett bányarémmel és egy lázadó Szürke angyallal. Vajon lesz-e ereje kitörni az agyonszabályozott kasztrendszerből? Nem lesz egyszerű, hiszen a kíváncsisága lépten-nyomon bajba keveri.

A Jane Eyre-eset sikerszerzőjének új regénye sokkal több egy szokványos disztópiánál, mert egyben annak paródiájával is szolgál.

„Az SF és a fantasy mesteri elegye, ami a hangsúlyt a karakterekre helyezi a technovarázslatok helyett. Ráadásul borzasztó vicces is.”
– Los Angeles Times

„Kihagyhatatlan!”
– Miami Herald

Eredeti mű: Jasper Fforde: Shades of Grey

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628696 · Fordította: F. Nagy Piroska

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Jasper Fforde: Monokróm

Nem azért adok rá 3 csillagot, mert olyan gyatra lenne a szöveg. Nem, a szöveg (rövid távokon) szellemes és kellemes, igényes és szórakoztató, sőt, kreatív is.
Nem, a fordítás sem rossz – éppen ellenkezőleg, a hangulatot, a kreatív nyelvi elemeket is visszaadja szépen (gondolom én, amennyire ezt az eredeti nélkül meg lehet ítélni). A szöveggondozás is egészen tűrhető.
Nem is azért adok rá 3 csillagot, mert az én humorérzékemmel valahogy nem igazán kompatibilis a szöveg (ami érdekes, mert az angol humorral meg szoktuk érteni egymást), ezért nem szórakoztam fergetegesen – ez részben nyilván egyéni, ettől lehetett volna 4 csillag.
Nem is azért, mert nem könnyű eldönteni, mit is olvastam én, SF-et, avagy fantasyt. Alapvetően persze nem baj, ha keveredik a kettő, sőt – igényesen és átgondoltan művelve ezt, remek dolgok születhetnek. Jelen regény szerintem inkább talán sci-fi egyébként, méghozzá egyfelől nyilván disztópia típusú, másfelől az az alzsáner, mikor a messzi jövőben nem egészen értik a letűnt, magasabb szintű civilizáció maradványait. Harmadfelől meg olyan típusú SF, aminek az írója lusta volt igényesen kidolgozni a tudományos-logikai alapjait, és ezért bizonyos elemeit nehéz komoly sci-fiként kezelni.
Az se feltétlenül a 3 csillag alapja, hogy kísértetiesen hajaz bizonyos YA disztópiákra a regény – szerencséje ugyanis, hogy tényleg túltolja a disztópiaságot a paródia irányába; a YA dolog meg azért megítélés kérdése, szerintem nem annak szánta az író egyébként.

No de akkor tulajdonképpen miért adtam 3 csillagot?
Legfőképpen azért, mert valami félelmetesen túl van írva, hát a cselekmény az egy köszvényes, háromnegyed lábú teknős iramával száguld a romantikus, házassági, vacsorázási, kanálügyi és egyéb un. bonyodalmak aknamezején, mígnem végül a befejezés előtt kb. 40 oldallal eléri azt a jelenetet spoiler .
És akkor kiderül, hogy ez a 380 oldalacska csupán egy könnyed előszó a talán valóban egészen izgalmas folytatás(ok) előtt.
És ettől azért komolyan agylobot kaptam én.

18 hozzászólás
>!
ViraMors P
Jasper Fforde: Monokróm

Az uborka és a paradicsom gyümölcsök; az avokádó egy fajta dió. A vegetáriánusok étrendi előírásainak betartása érdekében a hónap első keddjén a csirke hivatalosan zöldségnek minősül.

Amennyiben csak az abszurditás faktort kéne értékelnem, akkor simán megadnám a könyvnek a 4,5, talán 5 csillagot is. Szeretem, ami kicsavart, bár, amikor inkább tűnik tarka-barka káosznak az egész, ahelyett, hogy valami értelmet sejtsek mögötte, akkor viszonylag alacsony a tűrésküszöbön.
A Monokrómnak vannak jó pillanatai, sőt, ha paródiának tekintem, miképp igyekeztem, egészen sokat fel tud mutatni ezekből a pillanatokból, a tisztelt szerző viszont két apróságot nem vett figyelembe:
1: Ha már a tartalom alkalmas arra, hogy kisüsse az olvasó agyát, nem ártana kevesebb cirkalmatosságos mondatot pakolni a könyvbe, mert miután kisütötte a fent említett szürkeállományt, még szélbe is szórja hamvadó porait…
2: A főszereplőnek alkothatna 3-nál több agysejtet. Mostanában egyre sűrűbben veszem észre, hogy mennyire karakterközpontú tudok lenni, és az a helyzet, hogy Eddie folyamatosan irritált. Voltak körülötte egész korrektül összerakott mellékkarakterek, de ez a szerencsétlen, tökkelütött E/1 főszereplő mindösszesen annyit tud felmutatni, hogy amikor beleverik az orrát a nyilvánvalóba, akkor sem veszi észre!
És ez még csak a kezdet…

@pat, igazán nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, felemelő, maradandó és felettébb színes élmény volt.

11 hozzászólás
>!
NewL P
Jasper Fforde: Monokróm

Szomorú vagyok, mert bár a szerző eddig magyarul megjelent könyveit nagyon szerettem, itt a történet meg én nem igazán illettünk össze, így nem tudtam annyira szeretni, amennyire az ilyen stílusú könyveket szoktam. Röviden csak annyit éreztem (és ez szigorúan magánvélemény, lehet hogy a könyv sokkal jobb, mint ahogy én megéltem), hogy érdekesek a feltevések, de a történet inkább unalmas, mint izgalmas.

>!
Sai_home P
Jasper Fforde: Monokróm

Engem egy jó világépítéssel lehet megfogni, legyen benne valami új, meglepő, de azért legyen logikus és ne essen nagyon távol a tényleges világunktól (már ha van egyáltalán ilyen). Szóval legyenek aprók a különbségek, de vezessenek valami óriási változáshoz. Ebben a könyvben ez nagyjából megvan, egyelőre nem tudnám eldönteni, hogy elég logikus-e a társadalom működése, de mindenképpen érdekes a felépítése. Egyfajta paródiáról van ugyan szó, mégis akár komolyan is lehet venni, legalábbis számomra nem volt humoros.
A szereplők kicsit gyengébben sikerültek, vagy végülis az adott világba pont ilyenek kellenek, egysíkúak, nem igazán tudnak következtetni, amíg az orruk előtt nem hever a válasz. spoiler.
A történet viszont kissé bajos, sokáig semmi nem történik, főszereplőnk éli az életét, az adott korosztály problémái foglalkoztatják, próbál megfelelni, közben nem is csinál nagyon semmit. A könyv végefelé végül elkapott az az érzés, hogy történik valami, érdemes végigolvasni, sőt még a folytatást is várom, de nem értem, mire kellett a korábbi szenvedés, világépítéshez túl sok volt, eseménynek meg túl semennyi.

>!
Deidra_Nicthea IP
Jasper Fforde: Monokróm

Ha bírod a Monty Python-i humort, mindig is gyanúsan tekintettél a hattyúkra és feltűnően gyakran pillogsz az ellenkező neműek orrára, ez a könyv a te könyved.

Fforde talán kicsit sokat lubickol a saját maga által festett világban, négy-öt nap történéseit zsúfolta kicsit kevesebb mint 400 oldalba jó, ez a Rothfuss-i egy nap = egy bazivastag könyv arányt még mindig nem éri el, ennek köszönhetően a cselekmény közepesen lassú, de annyi mindent tudunk meg közben a kromatokráciáról, hogy csak na.

És nekem ez baromira bejön.

Így kinézve a zöld mindenségre a narancssárga fal által keretezett áttetsző kék függönyömön, elég kemény volna, ha mindennek csak egy jóval kisebb vetületét mondjuk ezt az undorító narancssárgát érzékelném, és még ez által lennék besorolva is a társadalomba, hát egy kicsit fognám a fejem, azt hiszem. Egy szándékosan pusztuló posztapokaliptikus világba kerülünk, ahol a színek határozzák meg azt, hogy kik vagyunk és mennyit érünk a házassági húspiacon, mindezt egy olyan főszereplő szemszögéből, akit nem lehet nem szeretni. Olyan kis nyommer! Kicsit egy SOKKAL szimpatikusabb Ronald Weaslyre emlékeztetett és Jane méltó komplementere a szituációban.
A mellékszereplők és a többi kaszt is kellően kidolgozott volt, mondjuk volt is rá hely meg idő, Fforde tényleg nem aprózta el apropó, Fforde, feltűnően sok volt a Ford… :D

Nagyon tetszett, hogy úgy volt képes komoly maradni, hogy közben egyáltalán nem vette komolyan magát, sőt a véletlenszerű brit humor ki-kivillant a sorok között és emiatt volt igazán színes az egész. A teljesen random dolgok fapofával mesélése miért pont azok az átkozott hattyúk!!!? kivágta a biztosítékot, rajongtam érte.

A borítókép szerintem ZSENIÁLIS, a cím fordítása is nagyon tetszik, a nyomda környékére viszont ültetnék egy-két jateveofát, a kétszázadik oldal tájékon nyikorgott a könyvem, és a borító is megsínylett egy teljesen mindennapos tizenötperces utazást, amit nem tudok mire vélni.

Várom a következőt! :)

5 hozzászólás
>!
Könyveskuckó_reblog
Jasper Fforde: Monokróm

YouTube ajánlóm:
https://www.youtube.com/watch…

Egy érdekes világ, amelyben aszerint oszlik kasztokra a társadalom, hogy ki milyen színt képes meglátni. Merthogy az ún. „univizuális” színeket leszámítva az egész világ monokróm, s mindenki szeme csak egyfajta színre specializálódik (persze, gyengébb mértékben más színeket is láthat). Vannak tehát a Bíborok, Zöldek, Sárgák, Kékek, Vörösek, Szürkék… Hogy mennyire vagy hasznos tagja a társadalomnak, mennyire vagy „erős”, az attól függ, melyik színt látod, és azt is hány százalékban. Jasper Fforde regényében egy különleges disztópikus világba utazhatunk el, jóval a mi időnk után.

Közel 400 oldal áll rendelkezésünkre, hogy ezt a masszív kötetet értelmezzük, hogy leülepedjen, hogy belemerüljünk. És ez még csak a bevezető rész, ahol ugyan legnagyobb sajnálatomra elég sok mindenre nem kapunk magyarázatot, mégis elragad magával a sztori. Ha lassan is, de egészen biztosan kezd előttünk kibontakozni ez a furcsa világ, ahol az erőviszonyokat a színek határozzák meg. Kétségtelen azért persze, hogy kell hozzá türelem, hiszen sok minden elég homályos így első olvasásra, és több dolog is csak a végén kezd el kirajzolódni – és akkor sem teljesen –, mégis van benne potenciál.

Mondhatnám azt is, hogy nagyon egyedi, ami igaz is, habár a társadalom, amely színekre oszlik már megjelent A beavatottban bizonyos szinten, tegyük hozzá, hogy a Monokróm két évvel korábbi, egészen pontosan 2009-es külföldi megjelenésű. Tehát még csak a gyanú sem merülhet fel bennünk, hogy a Monokróm koppintott volna. Persze, csak minimális az átfedés a két regény között, de mindenképp említésre méltó.
Mert hát itt is csoportokra oszlanak az emberek, a színek között megy a harc, fennáll a hierarchikus különbség, a szürkék itt sem érnek túl sokat. Az emberek célja még a házassággal is az, hogy minél „színesebbek” legyenek, hogy minél feljebb mászhassanak a ranglétrán. A komplementer színeknek pedig tilos a házasság.

Ebbe a furcsa világba csöppenünk tehát bele főszereplőnkkel, az alig húsz éves, vöröst igen jó mértékben látó Eddie-vel, aki pár nap alatt annyi mindenen megy keresztül, ami bőven szolgáltat számunkra olvasmányélményt, mert hát igen, mindössze 3-4 napot ölel fel maximum az egész történet. Mondjuk, emiatt számomra sok minden hihetetlennek tűnt, mondhatni, túl gyorsnak, például az emberi kapcsolatok – teszem azt, szerelmi szálak – kialakulása, de ha elvonatkoztatunk az időtől, és nem feltétlenül tudatosítjuk magunkban, hogy ez csak pár nap, akkor ez nem jelent problémát. Ami a szerelmi szálat illeti, egyébként meglepően tetszett, habár nem szeretem keverni a szezont a fazonnal, de valahogy az írónak pont sikerült elkapnia azt az arányt, ami még nem nyomja agyon a sci-fi vonalat egyfajta romantikus ömlengéssé. Ha egy pár szóval kellene jellemeznem a regényt, valószínűleg a groteszk vagy az elvont szavakat használnám.

Egyedüli számomra rendkívül zavaró negatívumként mégis kénytelen vagyok megemlíteni, hogy nem tudtam felülemelkedni a krikett és krokett szavak keverésén (kíváncsi lennék, az eredeti nyelven is bakis-e, vagy a magyar fordító hibázott), illetve néhol az igék sem stimmeltek a személyes névmások vonatkozásában. (Volt, hogy így nem tudtam eldönteni, az adott mondatot ki is mondta, mert ez is hibádzott…) Máskülönben elégedett voltam a nyelvezettel, a megfogalmazással, bár örültem volna, ha kicsit jobban kifejti az írónk, mit is jelent pontosan az apokrif ember vagy a szakadtak, és vajon a 12 extra ember miért is nem lesz automatikusan apokrif, de ezt már csak azok érthetik, akik olvasták már a kötetet…

Ajánlom minden sci-fi vagy disztópia rajongónak, az első részből kiindulva egy minden bizonnyal igen masszív és kidolgozott, ámbár igen rövid idő alatt játszódó történetet tudhatunk majd magunkénak, remélhetőleg utólag mindenre magyarázatot kapva.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Elég szépen kidolgozottak, igaz, terjedelem bőven adott hozzá.
Borító: 10/10 – Ismét egy olyan remek munka, ahol a magyar borító mérföldekkel felülmúlja külföldi elődjét.
+ pont: Mert gyönyörűségesen kidolgozott a világkép, és annyira egyedi látvány tárul elénk, olyan egyedi szabályokkal, rendszerrel, ami egyből elkápráztatja az olvasóját.
– pont: Mert nem kaptunk még mindenre magyarázatot, de hát végül is ez egy sorozat első része, szóval bőven van még remény. Illetve néhány rész picikét vontatottra sikerült.

2 hozzászólás
>!
Balázs_Erőss P
Jasper Fforde: Monokróm

Nem humoros! Még csak nem is angol humoros, pedig Fforde megalkotta a Thursday Next-sorozatot, ami viszont ötletes ÉS humoros, tehát van gyakorlata!
Ráadásul, kissé túlhaladott a történet, bár ez sokkal inkább a kiadó hibája, hogy csak most hozták el nekünk. Mondom ezt azért, mert az itt felvezetett ötletek jó része már eljutott hozzánk, de sokkal jobban kidolgozva.
Azt bizton merem állítani, hogy ha a kommunizmus világméretűvé vált volna, majd utána összeomlik a társadalom és jön egy disztópia, akkor az itt olvasott leírás tökéletesen illene rá. Ostoba és túlszabályozott világot csak abból lehetne kialakítani.
Összegezve: nagyon-nagyon-nagyon mérsékelten humoros (inkább nem az), hihetetlenül eseménytelen (disztópiához képest), leginkább szükségtelenül túlírt.

1 hozzászólás
>!
C_prior
Jasper Fforde: Monokróm

Szeretem az olyan történeteket, amely egy teljesen lehetetlen helyzetben, más szemszögből mutatják meg a társadalmat. (az első ilyen nagy kedvencem az állatfarm volt). Amikor az olvasóra van bízva, hogy felismerje a történetben rejlő társadalomkritikát, hogy létre tudja hozni a kapcsolatot, a megfelelő történelmi, vagy napjaink béli eseménnyel.
Különleges, egyedi hangulatú világ, a karakterek érdekesek, a történet, jól van megírva. Mint minden könyvben, ebben is vannak kisebb nagyobb hibák, de ezzel nem érdemes foglalkozni. Az olvasásélmény fontosabb.

>!
lyneth
Jasper Fforde: Monokróm

Nyikorogva indult, éjszakánként olvastam és nagyon kellett összpontosítanom. Aztán belendült és megmozgatta a fantáziámat. De most vége és ebben a világban még rengeteg lehetőség van és ki tudja, hogy valaha olvashatok-e még Eddie-ről és Jane-ről???

>!
K_Lilian
Jasper Fforde: Monokróm

Amikor először olvastam a könyv fülszövegét, akaratlanul is egy húszéves film jutott az eszembe, az 1998-as Pleasentville. (Mellesleg ebben lett ismert színés Tobey Maguire, valami díjat is nyert vele.) Ebben tinédzser két testvér összeveszik a tévé távirányítóján, a kiérkező tévészerelő ad nekik egy újat, de ezzel belekerülnek a Pleasentville című fekete-fehér tévésorozatba. Itt minden szép és jó„ és üres. Ahogy a fiatalok megváltoztatják ezt a világot, úgy színesednek ki a dolgok egymás után. Szerencsére a fekete-fehér világ alapötleten kívül nincs semmi közös a két történetben.


Népszerű idézetek

>!
Deidra_Nicthea IP

– Tévedtem… – nem vagy olyan hülye, mint amilyennek látszol.
– Köszönöm.
– Nem bók volt – sokkal de sokkal hülyébb vagy.

116. oldal

2 hozzászólás
>!
ViraMors P

9.3.88.32.025: Az uborka és a paradicsom gyümölcsök; az avokádó egy fajta dió. A vegetáriánusok étrendi előírásainak betartása érdekében a hónap első keddjén a csirke hivatalosan zöldségnek minősül.

52. oldal

2 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

– Az ott – mutatott egy lányra, aki épp most lépett be – Lucy Ochre, akiről meséltem neked. Akárhányszor látom, mindig egyre gyönyörűbb. De tudod, mit szeretek benne a legjobban?
– A humorérzékét, hogy hajlandó találkozni veled?
– Nem. Annak ellenére, hogy az apja ipari méretekben lopja a falu vagyonát, sohasem emeltek vádat ellene. A lány egy egész vagyonon ülhet. És az, aki elveszi, osztozik a vagyonon, méghozzá egyenlő arányban.
– A szíved mélyén igazi romantikus lélek vagy, igaz?
– Ha készpénzről van szó, minden vagyok, amit csak akarsz.

131-132. oldal

>!
chibizso

– Ez arról készült, amikor tavaly a falu előadta a Hamlet, Bíbország királyfia című darabot – Violet deMauve játszotta Oféliát, amint látod.
– Jó volt benne?
– Rémes volt. Mindenki éljenzett, amikor vízbe fulladt.
– Hogy viselte?
– Feltámadt a halálból, mindannyiunkat elküldött a Bézsbe, aztán visszahalt.

192. oldal

1 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

Az udvariatlanság az emberiség penészfenéje, Eddie.

38. oldal

1 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

2.5.03.02.005: Nagy általánosságban elmondható, hogy ha hozzábabrálsz valamihez, az el fog törni. Ne tedd.

332. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

– Nem kedvelsz engem, ugye?
– Az erőfeszítésbe kerülne – közölte. – A közömbösség sokkal, de sokkal könnyebb.

75. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

(…) én pedig itt maradtam suszterként egy láb nélküli világban.

208. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

Továbbmentünk. Tucatnyi lépés megtétele után egy nagy épület előtt találtuk magunkat, amelynek homlokzatán az állt, hogy „Könyvtár”.
– Ez a könyvtár?
– Különleges tehetséged van a következtetések levonására.

83. oldal

>!
chibizso

– Megkaphatom ezt? – kérdeztem.
– Persze. Ez meg a tegnapi baleset. Nézd.
A kezembe nyomott egy fotót. A kép atmoszférája különösen éles volt – egy fénysugár épp a kellő pillanatban világított ki a gyárépület egyik ablakából, hogy a legelőnyösebb ellenfénybe vonja az áldozat levágott fejét.
– Tetszik a kép megszerkesztése – jegyeztem meg –, különösen ahogy az ablakok visszatükröződnek a vértócsában.
– Köszönöm.

192-193. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. L. Armentrout: Origin
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok
Samantha Shannon: Csontszüret
Catherine Fisher: Incarceron
M. R. Carey: Kiéhezettek
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.