Egy ​regény rabjai (Thursday Next 2.) 92% 68 csillagozás

Én bírom ezt a sorozatot. Bár az utóbbi időben egészen lejöttem a sorozatfüggésről. Ennek jele, hogy három éve olvastam az első részt és kicsit nehéz volt felvenni a fonalat, de aztán a fura szóviccek, a beszédes nevek visszazökkentettek hamar e világba. Szóval bírom ezt a nehezen behatározható műfajt, az irodalmi csűrcsavarást, a vendégszövegeket, a dodókat meg az erszényes farkast. Ez egy alternatív történelmű világ, de azért lehet érezni a fricskát, ami ugyanúgy szól az angol politikának, külpolitikának, mint a művészeteknek, a fogyasztói társadalomnak, a vallásnak (Joffy a tiszteletlen:), és persze a médiának. A fordítás kiváló, de a fordítót eddig is kedveltem. Hát még az is lehet, hogy a harmadik részt levadászom englisül. Az ember szeretne műbejáró lenni olvastán, meg hasonló marhaságok.

Ez a könyv már túl jó. Eleinte még sok(k)nak tűnik, olyan zagyvaságnak, ami nehezen marad meg a fővonalán, aztán egyszer csak mégis összeáll minden, rááll a szemed a furcsaságokra, sőt, kutatni kezded azokat és veregeted a vállad, ha szemet szúrt valami. És még így is biztos elsiklik a figyelem vagy száz fölött. Imádom, ahogy a Thursday Next nevű főszereplő rácsodálkozik a furcsa nevű új munkatársára, John Smithre, vagy mikor egy Durrell nevű ügynök védi a mamutok jogait, akkor is, ha az állat épp valakinek a konyhakertjét dézsmálja meg uzsonna gyanánt. Maga a sztori ezeken az apróságokon túl csordogál, talán már túl sokszor megakad, hogy aztán Tarzanként lendüljön át egy váratlanul felbukkanó indával a következő fejezetbe. A könyv legjobb része minden könyvmoly számára a Juriszfikció intézménye, a könyvbejárás tudománya, a legjobb jelenetek – és legjobb utalások – ehhez kapcsolódnak. Nagyon jó Szövegelő* lehetnék, úgy érzem.
Mély fájdalom, hogy itt el is akadt a magyar kiadás, de az is érthetetlen, hogy nem készült ebből még egy jó kis angol sorozatadaptáció.

*"Olyan, viszonylag ártalmatlan – és rendszerint fiatal – vendégszereplő, aki kalandvágytól hajtva egyik könyvből a másikba utazik. A szövegelők ritkán bukkannak fel a történetben, de esetenként apró változtatásokat eszközölnek a szövegen és/vagy a cselekményen."

A sorozat első része teljesen beszippantott, így nagyon vártam ezt a részt. De valahogy kevés lett, vagyis sok. Vagy nem tudom.
Sűrű volt, folyamatosan pörögtek az események, szinte egy szusszanásnyi megállás sem volt.
Góliát, KülSzol, Cardenio, eradikálás, Cordelia … rengeteg. Mi volt a szerepe a nyertes családnak? Miért azt kérdezte?
Mi történt akkor Next apjával??
Nem értem :(
A nevek viszont zseniálisak voltak :)

Először azt hittem, nem lettem rabja eme regénynek, aztán kiderült, hogy Ffforde jól átvert engem.

Ugyanis mikor letettem a könyvet, kissé húztam a számat. Túl sűrűnek érződött a regény, egyes szálakat túlírtnak éreztem, meg amúgy is, mi a fene volt ez? Ehhez képest akárhányszor visszagondolok rá, mosolyra húzódik a szám, és kis idő elteltével valahogy a történet is összeállt.

Továbbra is tele van ez a regény egy rakás nem normális karakterrel és szürreális történésekkel. Zseniális nevek, nagyon jó humor, imádni való irodalmi utalások. Én is nagyon szívesen belelépnél egy-két regénybe, most például szívesen megnézném, hogyan is fest Valmont vikomt, amikor éppen körmönfontan udvarol. :)

Bár kicsi az esély rá, én még reménykedem benne, hogy magyarul is olvashatjuk a többi részt. Addig is megyek, keresek magamnak egy dodót.

Mit is mondhatnék el, amit az előttem értékelők még nem tettek meg.. Talán annyit, hogy akarok egy dodót!!!!!

Zseniálisan és irigylésre méltóan elborult ennek a regénynek a világa, ahol veszedelmes harcok folynak egy könyv díszdobozos kiadásáért; ahol némely kattant alakok odaadásuk jeléül kedvenc művészük nevét viselik, és vannak olyan szerencsések, akik fizikailag beléphetnek a könyvek világába. S a Juriszfikciót, a minden könyvek könyvtárát pedig inkább nem is említem, ahogy az irodalmi detektíveket sem – óóó, igazi álomállás lenne!
Thursday Next valahol Stephanie Plummal állhat rokonságban: ugyanolyan kemény és szórakoztató csaj, aki miközben üldözi a gonoszokat vagy éppen menekül előlük, sosem felejt el egy-egy sziporkát bedobni, még a leglehetetlenebb helyzetben sem, s persze a sors is szereti rajta próbálgatni a humorérzékét. A Szép remények férfigyűlölő Miss Havishamjével – aki nem mellesleg a mentora – pedig igazán remek párost alkotnak.
A rengetegsok irodalmi utalás és játékosság egész egyszerűen ellenállhatatlanná tette a szememben a történetet, szinte lubickoltam a lábjegyzetekben elsuttogott mondatokban és az olykor látszólag random módon beszúrt irodalmi művek megidézésében.
Minél jobban belegondolok, annál inkább zseniálisnak tartom ezt a könyvet. Nemcsak olyan üres szórakoztatás ez: minden kétséget kizáróan Jasper Fforde nem csupán humorérzékből kapott igen nagy adagot, hanem műveltségből és intelligenciából is. Ha ezt a három összetevőt jó alaposan összegyúrjuk, lám meg is kapjuk az Egy regény rabjait.
Óriási és vigasztalhatatlan szívfájdalmam, hogy ez a sorozat ilyen mostohasorsra jutott itthon. Csupán a második részig jutottunk a kiadásában… Én ezt komolyan nem értem. Mondjuk legalább annyi a szerencse, hogy nem orbitális függővéggel ér véget, így önmagában is élvezhető az első és a második rész is.
https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2014/01/egy-rege…

Összességében ismét kaptunk egy csipet sci-fi-t, egy kevés krimit, és sok-sok irodalmi utalást. A keverék most is annyira jól sikerült, hogy az író megteremtett egy különleges világot, amibe az angol szépirodalmat kedvelők ugyanúgy el tudnak merülni, mint a sience fiction rajongói, de ígérhetem, hogy a krimi kedvelői sem fognak unatkozni. Nekem a romantikus szál továbbra is egy picit lehetett volna erősebb, de azt kell mondanom, hogy e téren is volt azért miért izgulni és nem nem maradt hiányérzetem, amikor az utolsó laphoz értem.

Számomra ez a regény csodás keveréke a modern és a régmúlt koroknak.

Mielőtt elfelejtem! Szeretnék egy, nem is egy, hanem legalább két Dodót! Kedvenc karakter!

Részletes értékelés: http://konyvlelo.blogspot.hu/2017/05/jasper-fforde-egy-…

Sajnálom, hogy magyarul csak eddig jutott. Folytatom angolul.

Sokkal-sokkal jobban tetszett mint az első rész.
Annyi mondanivalót beletett, mégsem lett túlzsúfolt vagy erőltetett ez a történet. Mintegy mellékesen odavetett 1-1 utalást, olyan könnyedén, hogy tisztára okosnak éreztem magam, ha észrevettem és megértettem :))))
Persze azért hozzá kell tennem, hogy némely fejezetet a végén duplán olvastam, mert kicsit elvesztem bennük.
A kedvenc részem? A per, meg Pickwick, meg a balhé a könyvkiárusításon, meg a Juriszfikció értekezlete, meg még jó pár…

Sajnálom, hogy elkaszálták magyarul a sorozatot, mert pont innen indulhatnak be az események. Több időugrást is átélhettünk és a regénybejárás is gyakorivá vált. Az eleje megint kusza volt. Azt a sok KülSzol osztályt még mindig nem sikerült gördülékenyen azonosítanom és meg is jegyeznem. Az a rész amúgy is kevésbé tetszik. Túlságosan engedik a Góliátot működni, ahelyett hogy jól seggbe billentenék őket. Aztán Thursdayt se tüntetik ki, pedig megérdemelné.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2020/09/regenyugro…