A ​beteg 76% 345 csillagozás

Mint egy különös tárgyat, forgattam kezemben DeWitt írói termékét, amiről nem tudtam teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a tömegtermelés terméke-e vagy egyedi „műalkotás”. Aztán rejtvényt fejtek. El kezdem kirakni az „időcserepekből” a rejtélyes sztorit, s ez a rutinos tevékenység egészségesen lefoglal a „játék” elején. Valami ismerős érzés lesz úrrá rajtam – ez érdekes, s visz bele a történetbe, aztán már kétségtelen jelek utalnak arra, hogy a megvalósítás mely szintjét és formáját sikerült kifognom – kiszakad s fölnyögök: a fenébe, hisz ez egy thriller… Mindez hatásos, de nem hatnak az újdonság erejével. Aztán elunom. A szereplők hitelesen ábrázolt viszonya felvet egy sor témát, amelyeket izgalmas lett volna tovább bontani. Mert a „kelepcékkel” való küzdelem minimális, hiányzik a feszültség, a puzzle összerakásának misztikuma, a nyomasztó hangulat. Most szomorú vagyok, mert ötletnek jó volt, érdekesek a karakterek csak hát a végeredmény – az számomra nem volt elég átütő.

Amint megláttam ezt a könyvet, mindjárt repült a kívánságlistámra, nagyon vártam a megjelenését. A borítót imádom, a fülszöveg pedig azonnal felkeltette az érdeklődésemet.

Azt hiszem, ismét bebizonyosodott, hogy én fordítva vagyok bekötve, ha könyvekről van szó. :)) Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a történet. Tény, hogy néhány dolgot jobban ki lehetett volna bontani, éreztem, hogy itt-ott jobb lett volna kicsit részletezni, de ettől függetlenül, a hangulat és a történet nagyon ütős lett. Ahogy haladtam az olvasással, egyre inkább magával rántott a hangulat, valamint egyre kíváncsibbá tett, hogy végül, hová fogunk kilyukadni. Úgy látom sokaknak nem tetszett a végkifejlett, de én pont az ellenkezőjét éreztem, mert nem erre számítottam. Szeretem a csavaros sztorikat és ezt meg is kaptam. :)

Hmmm. Nehéz értékelni olyan szempontból ezt a könyvet, mint horror. Mert szerintem nem az. Az egy csillag levonás maximálisan annak tudható be hogy ilyen szempontból csalódtam. Ez nagyon maximum egy pszicho-thriller, abból is a gyengébb fajtából. De ha ezt félretesszük, akkor máris alapjáraton egy egész jó kis könyvecskét kapunk. Mert a borító is szuper, talán még jobb mint a könyv:D, de tényleg tetszett nagyjából a könyv is. A kezdő lelkes doki, a ki ha én nem, majd én megmutatom hozzáállással….. Ami még kicsit levont nekem, hogy egy pszichomókus hogy tud bedőlni egyből egy manipulálásnak? Végül is tetszett, a vége kicsit fura volt és kicsit befejezetlennek éreztem. Egy olvasásnak jó volt. A négy csillagot simán megérdemli, könnyed és gyorsan olvashatósága miatt.

Az író internetes posztokban hozta létre a könyvet, mintha úgy íródott volna. Ha tényleg úgy íródik, lehet nagyobbat szól, értem itt azt, hogy nem könyv formájában jelenik meg, hanem simán feltölti valahova és lassan csepegteti. Így egyben elolvasva……hát, olyan mint a tészta étel, gyorsan emészthető és egy óra múlva ismét éhes leszel. Egy nap múlva ha kérdezik mit ettél tegnap, tészta? milyen tészta? Wáóóó, micsoda eszmefuttatás kérem, de remélem értitek mire gondolok.
Még úgy is jobban járt volna, ha csak a felét írja meg, mert addig agyal az ember, kombinál, mi is a beteg baja, és ha így marad, akkor mindenki kikerekít magának egy saját történetet, de semmi esetre sem azt, ami végül is lett.
Ennyi, most rohannom kell konzultálni Dr. A, és Dr. G. már vár…………
Üdv: Dr. S. (dietetikus)

Amilyen jól kezdődött és vitt magával az első fele, úgy a második fele annyira lett lerombolva. Pedig azt hittem ,hogy ez a történet nagyon tetszeni fog, hisz elemgyógyintézet, egy rejtélyes beteg. Ebből biztos valami klassz lehet.

Parker, aki pszichológusnak készül egy állami elmegyógyintézetben kap munkát, ahol egy titokzatos beteg fekszik. Aki csak beteszi a lábát, vagy próbálja felállítani a diagnózist az vagy megőrül ,vagy öngyilkos lesz. Parker mindennek ellenére szeretné kideríteni az igazságot, ami egyre csak kuszább lesz, ahogy haladunk előre a történettel.

Nem valami vastag könyvecskéről van szó, így számíthattam volna arra, hogy nem lesznek túlzott körülírások meg ilyesmik, főleg, hogy Parker egy internetes fórumon osztja meg a történteket. Ennek ellenére, valamikor túlzottan nagy ugrásokat éreztem, amit talán fel kellett volna előtte építeni, nem pedig előre beleugrani a mély vízbe. Pedig az első fele tetszett, még borzongtam és este alig mertem kimászni az ágyamból, aztán a másik felét elolvasva már nem jött össze ez a borzongás. Sokkal jobban tetszett volna, ha spoiler Nem ,az ilyesmit nem szeretem. Sokkalta valósághűbbnek akartam látni, pedig ott volt a címkén is, de nem foglalkoztam vele.

Egy thrillernek elment végső soron, a kivitelezés sikerülhetett volna jobban, akkor szerintem nagyobb százalékon lenne ez a könyv.

Elment egynek, voltak félelmetes/felkavaró részek, és kíváncsi is voltam, hogy mi sül ki belőle,de a végén bedobott megoldás/magyarázat nekem nem tetszett.
Egy pszichológus meséli el egy betege történetet, ennél a páciensnél mindenki vagy megőrül vagy öngyilkos lesz. Senki nem érti a miértjét.
Az orvos rájön a titokra,ami nekem egy kicsit erőltetett volt.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/11/jasper-dewitt-b…

„Az ilyen típusú olvasmányokra mondom én azt, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Félreértés ne essék, a maga módján lekötötte a figyelmemet, hiszen mégiscsak egy nap alatt befejeztem, és még az olvasással eltöltött időt sem érzem feleslegesnek, mivel remekül kikapcsolt, de mégis más volt ez, mint amit a fülszöveg és a marketing alapján vártam. A történet előadásmódja nekem kifejezetten tetszett. Jó érzés volt most a másik oldalon állni: blogírás helyett az olvasó szemüvegét feltenni. Visszahozta azt az érzést is, miért szeretek mások oldalán bolyongani – amire mostanában nem szakítottam elég időt, de ezen újra változtatni fogok. Parker előadásmódja sem hagyott maga után kívánnivalót, fenntartotta a figyelmet, az eset pedig kétségtelenül sok kérdést vet fel, amire szeretnénk választ kapni. Csakhogy ezek a válaszok nem a megfelelő úton érkeztek: túlságosan kevés az alátámasztó tényező. Ez a történet még elbírt volna legalább száz oldalt, hogy meglegyen a megfelelő melegágya az eseményeknek. Ennek hiányában viszont kezdetlegesnek, mélység nélkülinek hat. Talán pont ezért nem tudtam kellőképp elfogadni a végső magyarázatot sem. Ez a mások által paranormálisnak titulált szál nekem kevés volt, a maga módján túlságosan egyszerű. Valamint a fizikai kivetülést követően én inkább a misztikus, fantasztikus jelzőt aggatnám rá, hiszen ezáltal már túllép egy határvonalon. Összességében azt mondanám, hogy a célját megszolgálta, kiszakított kicsit a valóságból és elszórakoztatott, de nem hagyott bennem maradandó nyomot.”

Sok negatív vélemény miatt kicsit félve kezdtem neki, hogy remélem nekem azért fog. Kellemesen csalódtam benne. Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobb de nekem tetszett. Izgalmas volt, gyorsan olvastatta magát. Jó történet, már a kíváncsiságom miatt is gyorsan haladtam vele, bár a vége kicsit..nem is tudom. Enyhén fogalmazva lehetett volna jobb. Kicsit gyors, olyan “legyünk túl tajta” típus. Érdekelt volna, hogy végül mi lett Joe-val. Ez marad a fantáziánkra…:)

Tetszett, csak nagyon rövidke volt, bírtam volna még egy pár oldalt… spoiler
De az is igaz, hogy talán a rövidsége adja meg az erejét, csak így olyan kis elvesztegetett lehetőségnek tűnik.

Vártam ezt a könyvet. Érdekelt, mert pszichiátriai téma, és mert horror.
Meglepődtem mennyi negatív kritikát kapott. Így már annál nagyobb kíváncsisággal olvastam, félretéve mindenféle elvárást.
Talán pont ezért nem tudom azt mondani rá, hogy rossz.

Az alaposan kidolgozott kezdés után a vége nagyon összecsapott, és teljesen átment valami ésszerűtlen katyvaszba, totális hiányérzetet hagyva maga után.
Ha úgy vesszük, akár még jó is lehetett volna a lezárás így, de akkor meg mi ez a teljes kidolgozatlanság? Az utolsó rész mintha csak vázlat lett volna.

Az ötlet ugyan remek, viszont jóval többet ki lehetett volna hozni belőle.
Azért én mégis szerettem, élveztem és nagyon lekötött úgy a 3/4-éig, de addig aztán tényleg nagyon!!