Ez a könyv még akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor kiderült, hogy végig slamelve van elmesélve a történet. Ez már annyira érdekes, és egzotikus, hogy azt mondtam, meg kell vennem, és amint megjelent a könyvesboltban rávettem magam. És örülök neki, hogy így tettem.
A történet nagyjából arról szól, hogy egy nap Will testvérét megölik, így a fiúnak be kellene tartania a szabályokat: nincs sírás, nincs besúgás, állj bosszút. A történet nagyja egy liftben történik, ahol több szemszögből láthatjuk, mennyi értelme van a három szabálynak, és hogy az élet és az élni akarás sokszor a legfontosabb erény.
Nehéz volt olvasni, hiszen a különféle Willhez közelálló személyek történeteit hallhatjuk, és ezek a szemszögek megpróbálják teljes egészében bemutatni, hogy milyen egy bandaháború (vagy nem is háború, inkább csak viszály, területvédés?): Ez számunkra (magyarok vagy csak szimplán európaiak számára) egy más világ, egy más kultúra, amit megjelenít. Nagyon tetszett benne, ahogy nem csak a problémákat spoiler, de minden apróságot bemutat: a zenei stílust, az életmódot, a szabályokat (a szabályokon kívül). Közben pedig a fő történetszál valami sokkal egyetemesebb igazságot próbál átadni az emberi életről, a lét és életcél fontosságáról, és az emberségről.
Bár a könyvről olvastam előtte, hogy nagyjából mi fog várni, de ahogy elkezdtem olvasni, hamarosan észrevettem, hogy még a lélegzetemet is visszatartom, annyira sodor magával a versek láncolata. Torokszorító történet, ami minden érzelmet megmozgat az emberben: nem csak a rosszakat (a szomorúságot, a félelmet, a kínt, a fájdalmat), de a jókat is (gyermekkor szépsége, a baráti, testvéri kapcsolatok, boldogság érzése). Ezek az érzelmek pedig olvasás közben elöntik az embert. Egyszerűen annyira erős a kifejezésmód, hogy én nem tudtam visszatartani magamat, sírtam, mert átéreztem a főszereplő érzéseit, amivel meg kell küzdenie, és sírás közben faltam az oldalakat, mert tudni akartam, Will mit érez, és spoiler
A vers forma is sokat számított a könyvben: egyrészről az ismétlések, ciklicitások nagyon fontosak, hiszen irányítják a gondolatainkat (ahogyan Will gondolataiban is vissza-visszatérnek ugyanazok a fogalmak), miközben így röviden tényleg olyan, mintha egy fiú gondolataiban járnánk. Egy-egy vers egy-egy gondolatfoszlány, és gondolatfoszlányokból épül fel a történet spoiler. A témák, az emlékek is úgy, mint a gondolatok jönnek és mennek, hirtelen valami bedobódik, aztán visszatérünk a fő sémához. Mindenképpen érdekes ez a forma, ahogyan haladunk a gondolatok (versek) között. A nyelvezete egyszerű, szlenges, könnyen érthető, mégis nagyon erős, durva, kemény. Őszinte, de közben meztelen is a szöveg, ahogyan az olvasói is a szöveg hatására, hiszen a lélek legmélyében vájkálunk könyv segítségével.
Érdekes, hogy nagyon megdöbbentett az olvasás után, hogy a Vörös pöttyös kategóriába került. Egyrészt értem, hiszen egy tinédzser fiú problémáját dolgozza fel a kötet, másrészről nekem túl erős és kemény volt egy sima Vörös pöttyös könyvhöz képest.
Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy elhozta hozzánk ezt a könyvet. Különlegesség minden szempontból, és nagyon erős élmény volt, melyet kevés könyv tud elérni, de ez a könyv mégis betalált. Nagyon örülök, hogy a kiadó nyit az újdonságra, a nem mindennapira, a szokatlanra, és valamilyen szempontból az ilyen erős alkotásokra is. Reménykedek benne, hogy ez a nyitottság megmarad, és jövőre nem csak Jason Reynoldstól, de más hasonlóan zseniális szerzőtől olvashatunk magyarul köteteket.
