Thor: ​A mennydörgés istene 46 csillagozás

Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Eltűnt istenek. Kozmikus nyomozás. Ősi fenyegetés.

Amikor Thor kutatásba fog, hogy kiderítse, mi történt egy távoli világ elnémult istenségeivel, ijesztő felfedezést tesz: egy rejtélyes erő szisztematikusan levadássza az univerzum halhatatlan urait. Thor a nyomába ered, de könnyen lehet, hogy olyasmire vállalkozik, ami még az ő erejét is meghaladja…

Jason Aaron Eisner-díjas sorozatát méltán tartják minden idők egyik legjobb Thor-történetének. Aaron lenyűgöző sagáját Esad Ribic (Loki) lélegzetelállító rajzai kísérik és teszik látvány terén is kihagyhatatlanná.

A kötet a Thor: God of Thunder sorozat 1-11. számában megjelent, önálló történetet tartalmazza.

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701057 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Esad Ribic, Butch Guice, Tom Palmer

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Thor


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Solymár_András IP>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

@Disznóparéj_HVP: Hallod, vigyek neked egy Thort?
Solymár: Ugyan, haggyá' má az ilyen marveles sorozatokkal.
Disznóparéj: Standalone. Egy kerek sztori.
Solymár: Jó, jó, de mit érdekel engem, hogy mit csinál két gyúrás között ez a testépítő? Ja tudom, meglengeti a kalapácsát.
Disznóparéj: Ugyanaz a csávó rajzolta, mint a Lokit.
Solymár: Viszem minden pénzem és egy tűt, hogy ha kell a lelkem is bedobjam.

Emlékeim szerint valahogy így zajlott a beszélgetés a Szigethalmi menet előtt, ahol mi magunk is vikingekké avanzsáltunk, hogyha csak egy rövid színjáték erejéig is. Thor képe, mely jelen pillanatban él a köztudatban nem vonz, az „Északi mitológia” című könyveket nem akarom olvasni, a tiszta források, melyeket viszont annál inkább, egyelőre még váratnak magukra.
Hasonlóképpen húztam a szám Lokira is, aztán megettem együltömben. Mi történt hát? Lássuk.

Érdekes, hogy bár a két képregényt más írta, igencsak erős rokonságot vélek felfedezni. Egyik természetesen a rajzoló Esad Ribic, aki…hát…nincs jobb szavam rá, mint ez a közhelyes „zseniális”. A Loki kötetben olyan szinteken lenyűgöztek a festményei (igen, abba nem rajzok, festmények vannak), hogy annak ellenére, hogy már korábban elolvastam, megvettem. Kell. Olyan erős hangulata van, hogy mindössze ránézek és meg tudom idézni. Elképesztően élő és eleven a munkája. Nagyon érdekes volt összevetni a Thorral, amely viszont már rajzolva lett, ezáltal sokkal „képregényesebb”, ám tagadhatatlan tartalmazza alkotója mesteri kézvonását.

Bár a rajzok összekötik a két kötetet, nem erre gondoltam, hanem egy bizonyos mélység, drámaiság, érzelmiség, lelkiség, érzékiség, s mindenek előtt gondolkodás. Ezek azok a jelzők, amit az ember ösztönösen regényekben keres, nem pedig képregényekben, lévén, hogy a piacot uraló képregénytömeg nem ezekről híres. Jómagam is sokáig így gondoltam, mígnem a @Fumax, fene az oldalbordájukat, ráharapott a minőségi képregényekre, s bevezették a magyar könyvpiacra.
Számomra mind a két kötetet, ugyanaz az elv hatja át. A képregényt sokan, köztük a képregény kiadók úgy kezelik, hogy az kevesebb egy műalkotásnál és kevesebb egy regénynél/történetnél, s mindkét műfaj,hogy így mondjam, csökkentett verzióját futtatja ugyanazon a síkon. Ami akár igaz is lehetne.
Ha nem lenne nekünk egy Alan Moore-unk. Vagy egy Ribic-ünk, Frank Miller-ünk, Neil Gailman-ünk, akik megmutatták, hogy a képregény nem KELL kevesebb legyen mint műalkotás, sem kevesebb, mint regény/történet. Ez a műfaj igenis alkalmas, hogy többletet nyújtson a kettőhöz képest. Ezzel természetesen nem a két különálló műfajt kicsinyítem, mert persze 600 oldalban másként lehet, mint 600 mondatban, de a frappánságnak is megvan a maga előnye.
Igazából a dicséret itt az íróé is, mindössze az „egy jó munka, még nem jó munka” alapon egyelőre a már kétszer bizonyított Ribicet ajnározom. Ügyes, hogy olyanokkal dolgozik, akik tudnak és felemelik őt, nem pedig az ő rajainak kell vinniük a szar történetet a hátukon.

Egyetlen dolog, amit sérelmeztem a történetben, hogy (igen, immár bebizonyosodott, elkerülhetetlen, hogy a Lokihoz hasonlítsam, de igazából máshoz mihez?) kissé távolabb csángál a hagyományos értelembe vett északi mitológiától. Míg az előbb említett, emlékeim szerint teljesen hitelesen és torzítás nélkül idézi fel az északi istenek történeteit, itt az író sokkal rugalmasabban kezeli az ügyeket. Nem mondom, hogy rosszabb, mindössze nekem jobban tetszett a hithű verzió.

Mit mondhatok még erről? Csodálatos. Történet zseniális és kielégítő. A rajzok olyan gyönyörűek, hogy képeskönyvként is megéri a pénzét. A kiadás gyönyörű, mint mindig, ahogy ezt a kiadótól megszokhattuk. Mibe kössek bele, na, adjatok valamit…

IGEN! Nincs textilkönyvjelző benne! Muhahaha! Három csillag! Hm… villámlott? Az előbb még tiszta volt az ég….

4 hozzászólás
vicomte P>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

A marvel univerzum meglehetősen ágas-bogas szuperhős palettáján Thor eléggé sajátos helyzetben van, de a számtalan történet, ami hozzá, illetve a többi asgardi istenséghez köthető, azt mutatja, hogy elég magas potenciált látnak benne az írók és a szerkesztők is.
Persze vannak iszonyú melléfogások, kínosan idétlen történetek, de ez a kötet magasan kiemelkedik az átlagból.

Kezdjük ott, hogy Thor mellett itt egyetlen két oldalnyi epizódszerepen kívül nem szerepelnek a szuperhősök, sőt Thor maga is hangsúlyosan istenként, s nem pedig bosszúangyalként verekedi végig magát a történeten. Így aztán, aki esetleg azért vacillál az olvasással, mert fél, hogy elveszik az utalások tengerében, nem kell aggódnia, ez egy teljesen kompakt, önmagában is élvezhető, az egyéb eseményekre vagy szereplőkre a minimálisnál is kevesebb utalást tartalmazó sztori.
Ráadásul zsánerét tekintve egyértelműen epikus fantasy, ami korokon és számtalan bolygón átívelve torkollik egy gigantikus összecsapásba – ami a változatosság kedvéért nem egy szokásos szuperhős pofozkodás, hanem tényleg érezni a csata súlyát.

A történet három idősíkon játszódik, amelyek mindegyikén Thor összecsap egy rejtélyes és baljós alakkal, aki eltökélte, hogy kiirtja az Univerzum összes istenét spoiler. Azt hiszem, hogy nehéz lenne találni az istenek bukásánál epikusabb témát, ami rengeteg lehetőséget nyújt arra, hogy az író hit, a tagadás, a fanatizmus és a önálltatás témáját is boncolgassa valamelyest.
A kora középkori idősík Thorja, még nem méltó, de az izlandi vikingek között élve amolyan földön járó istenként és héroszként harcol a népére támadó szörnyek ellen, s miután győzött, nem rest örömmel elfogadni az összes felajánlást, amivel traktálják. Szóval vedel, lakomázik és esténként pedig számos tüzes viking pajzshajadonnal osztja meg az ágyát. Nyers, brutális és bár egyértelműen jó szándékú, de az esze helyett (ami egyébként itt is messze van a penge élességtől) inkább a bárdjával gondolkozik. Ennek ellenére szimpatikus fickó, bár a civilizáltságnak még a látszata is távol áll tőle.
A második Thor a jelen bosszúangyala, akit egy távoli bolygóra szólítanak az imák, és miközben megmenti az ott élőket, ráébred, hogy a Gorr, az Istenölő, akivel annak idején Izlandon, majd a Néva partján harcolt, továbbra sem tett le a tervéről. Gorr azóta is az Univerzumot járja spoiler és nem hagyott fel az istenek lemészárolásával.
A harmadik időszálon az idős, megkeseredett spoiler Thor már csak arra vár, hogy az Istenölő végezzen vele is, miután már az összes többi asgardi istent lemészárolta vagy rabszolgaságba hurcolta.
Itt, ebben a távoli jövőben kapcsolódik össze a három Thor élete és indulnak együtt, hogy legyőzzék Gorrt, aki egy távoli bolygón egy olyan fegyver elkészítésén dolgozik, amely egyszer és mindenkorra elpusztítaná az összes istent.

Bár a történet elég komor és véres, de Aaron nem merül el valamiféle grimdark mocsárban, hanem időnként a humor is felszikrázik – főleg ahol a három Thor már vállt vállnak vetve harcol, de a Mindentudás Csarnokának folyton zsörtölődő könyvtárosa is elég jó fej – és a párbeszédek és a leírások is remekül viszik előre a történetet.

Ám ami miatt mindenképpen megérdemli az öt csillagot a kötet, az a grafikai kivitelezés. Ribic (aki egy fejezettől eltekintve az egész kiadványt rajzolta) itt kevésbé festményszerű képekkel operál, mint a Lokiban, de így is élvezet nézni a rajzait – az epikus fantasy zsáner pedig lehetővé teszi, hogy igazán egyedi kinézetű lények tömegét alkothassa meg. Az is különösen tetszett, hogy a három korszak ábrázolásánál Ribic érezhetően kicsit más rajztechnikát használt, így érzékeltetve azt, ahogy Thor az évszázadok során megváltozott.

Összefoglalva, ez az a történet, amihez kimondottan sokat hozzátett, hogy képregényként jött létre – számomra nagyon valószínűtlen tűnik, hogy bármely más formában született volna meg, az ilyen jól működött volna. A vizualitás és a szöveg itt együtt jóval magasabb szintű befogadói élményt garantáltak számomra, mint akár egy mozgóképes feldolgozás, vagy akár egy regény.

3 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Mondanám, hogy kellemes meglepetés volt a Thor: A mennydörgés istene, de titkon azért számítottam arra, hogy ilyen nagyszerűen fog sikerülni. Jason Aaron már többször bizonyította, hogy ha kellően nagy szabadságot kap, akkor nemcsak gördülékeny és szórakoztató képregényt tud írni, hanem egyenesen lenyűgözőt; ráadásul úgy érzem, hogy Thor személyében hamar megtalálta azokat a mélységeket, vívódásokat és frusztrációkat, amik igazán érdekessé teszik a karaktert.
Nem is csak arról van szó, hogy feszült, pörgős vagy izgalmas lenne a történet: persze ez mind igaz, a bő kétszáz oldal ellenére sincs benne üresjárat, de Aaronnél azt szeretem a legjobban, hogy eléri, tényleg hatalmas jelentőségűnek érezzem az eseményeket. Ha nem az univerzum sorsát, akkor a főbb karakterek személyiségét illetően üssenek elemi erővel; a szereplők lélegezzenek együtt a cselekménnyel, ne váljon tétnélküli püföléssé a szuperhős-harc.
Ráadásul Esad Ribic-et újfent tökéletes választásnak érzem; a mostani, digitálisan erősen megdolgozott rajzai jól illeszkednek ehhez a történethez (talán jobban is, mint az alkalmanként még mindig előkerülő festményei).
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/09/11/jason-aaron-thor-a-mennyd…

AniTiger MP>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Számomra Thor az egyik legostobább isten egész Asgardban, de mégis szerettem, mert helyén volt a szíve és végtelenül hűséges tud lenni mindenkihez. Ebben a történetben több Thort is megismertem, ami egy egészen váratlan mélységet adott a mennydörgés istenének, és még több érzelmet váltott ki belőlem. (…)
Akadtak humoros részek a történetben, mégis inkább komor és elgondolkodtató ez a képregény, talán épp ezért tetszett. De talán azért, mert tényleg jó volt többféle Thort is megismerni közelebbről!

Habár Loki az abszolút kedvenc karakterem a Marvel univerzumból, most mégis Thor képregénye mellett tenném le a voksomat: sokkal jobban tetszett ez a képregény, mint a korábban olvasott Loki című!

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/09/thor-a-me…

>!
Fumax, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701057 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Esad Ribic, Butch Guice, Tom Palmer
_Nikki>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

„Összességében azt hiszem, a minimális "hibái” ellenére is új kedvencemmé sikerült avatnom a kötet. A lenyűgöző képi világa mellett, ezúttal a történetet is teljes egészében magával ragadott és egy percre sem voltam képes félre tenni. Összetettsége és izgalma a művészi ábrázolással karöltve… hát… zseniális volt! Remélem lesz még részem hasonló Marvel-élményben!"

A teljes értékelés »https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/09/jason…

Amadea>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Ha fogadtam volna arra, hogy nekem soha nem fog tetszeni Thor-képregény, csúfosan elbuktam volna. Annyira jó volt olvasni, hogy együltő helyünkben felfaltuk és a szokásos, kajakomatikus, cidergőzös posztebéd állapotok, valamint a szapora pislogás se tudott ledönteni minket a lábunkról, ami nagyon izgalmas történetet feltételez.

Thornak (vagy inkább Thoroknak) az Istenölő után folytatott hajszája és a vele való küzdelme a kötet tárgya; Gorr a csontja velejéig gyűlöl minden isteni entitást és rögeszmés küldetésének tekinti az elpusztításukat, amit ijesztő hatékonysággal végez, még a kínzás istenét is pokoli gyötrelmeknek veti alá. Röpke pár ezer év alatt Thor többször keresztezi az útját és a mennydörgés istene többször alulmarad az Istenölővel szemben, de nem adja fel.

Meglepő módon a történet több idősíkon játszódik, alig győztem követni, éppen melyik Thort nézegetjük, a fiatal, nagyképű, még bárddal hadonászó, csupasz képű sihedert, az érettebb (de még mindig sörimádó) Bosszú Angyalát vagy az idős, megfáradt istent, aki öregkorára a saját apjává vált. Az utóbbit ábrázoló rajzok a legkidolgozottabbak, nekem ezek tetszettek a legjobban, hangsúlyos, komoly, részletes munkák, amiket öröm nézegetni.
A képregény remekül ellensúlyozza a baljós hangulatot a humoros elemekkel, a poénok jól „ülnek”, nem arról van szó, hogy Thor végigidétlenkedi a történetet, aminek tényleg van mélysége és egyáltalán nem biztos, hogy rágógumiízű, kényszeredett happy end lesz a vége.

Csak azt nem bírom megemészteni, hogy Thor miért hagyott ott az egyik világon egy zörgő csontú egyszarvút. Ha azok az eltűnt istenek kibírtak 1-200 évet, igazán várhattak volna még tíz percet…

Ó, és én szeretnék lenni a kiscicák és a kókuszdiók istene (bár még sose ettem kókuszdiót).

2 hozzászólás
Hanaiwa>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Direkt hagytam érlelődni ezt a művet.
Tudtam hogy még egyszer, újra át kell olvassam hogy letisztuljon mit éreztem közben.
Mert tömény mint egy ősrégi izlandi saga. A történet maga akár egy Robert E. Howard novella is lehetne, sötét tónusú, kicsit nyomasztó hangulattal.
De feszeget valamit ami nagyobb téma annál ami elsőre látszik. A hit kérdését, fontosságát, létjogosultságát. Teszi ezt egy nem túl pozítivra gyúrt istennel, és egy nem teljesen jogtalanul meghasonlott „főgonosszal”.
Igazán remek, hogy Thor nincs beállítva észt és bölcsességeket osztogató karakternek. Ő egy harcos és végig az, bár a tapasztalatból tanul idővel, de ugyanazzal a mentalitással rendelkezik idősebb korában mint fiatal korában. Ez jólesően hasonlatosabbá teszi a skandináv mitológia istenéhez, mint egy marvel képregénykarakterhez.
A főgonosszal történő csavar sem igazi csavar (hányan fel is használták már ezt a motívumot) hanem egyenesen következik a tetteiből és akkor mérlegre lehet tenni, hogy na vajon hol az igazság.
És hol a hit, és a hit igazsága.
Egyszóval jó sztori volt, és a rajzok, festmények nagyívűen támogatták meg ezt az eposzt.

Kilgores P>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Régi hiányosságom pótoltam most be, mert bár sokszor bele-beleolvasgattam és nagyjából követtem az északi isten kalandjait Jason Aarontól, ténylegesen leülni és elolvasni még nem volt szerencsém.

Mondanom sem kell, hogy nem csalódtam. Nagyon ritka szerintem a mainstream sorozatok között, ahol a narráció ennyire jól kíséri a történetet és nem csak egy felesleges szövegdoboz, amit át akarsz ugrani, mondván, hogy haladjunk. A különböző szálak spoiler remekül szövődnek egybe, nem érezni azt, hogy egyik el akarná nyomni a másikat vagy felesleges lenne.

A rajz egyszerűen zseniális, pont olyan, amilyet egy mitológiához köthető karakter megérdemel a saját sorozatában. Személyes vélemény, de nagyon szeretném ha Ribic egyszer egy hosszabb Wonder Woman történetet is illusztrálni. Bűn lenne számára más típusú hősöket adni.

A kötet, ahogy a fülszöveg is írja, az első 11. részt tartalmazza és bár tényleg kerek, egész, én nagyon bízom benne, hogy a kiadó itt nem áll meg és a teljes Aaron-éra (ez a fejemben viccesebb volt, mint leírva) megjelenhet ilyen szép hazai kiadásban. Csak így tovább!

>!
Fumax, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701057 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Esad Ribic, Butch Guice, Tom Palmer
fowler P>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Jason Aaron Doctor Strange sorát imádtam, illetve az általa (is) írt Star Wars-t is kifejezetten szeret(t)em. Érdekes módon annak ellenére, hogy évek óta szuperlatívuszokban beszél mindenki a Thor történeteiről, eddig nem került a kezeim közé, valami mindig beelőzte.

Esad Ribić képi világát imádom. Már az Ultimate X-Menben zseniálisan kapta el Gambitet, de igazán a Silver Surfer: Requiemmel lopta be magát a szívembe. Elképesztően fest a pasas.

A Fumax kiadványairól sokan, sokszor, sokféle fórumon zengtek már ódákat – többek között én is, hiszen mind a külcsín, mind a belbecs terén kiemelkedő és egyenletes színvonalú munkát végeznek Vladiék.

Nos, ha már az írót, a rajzolót és a kiadót is gyakorlatilag a kötet kinyitása előtt piedesztálra emeltük, még mindig (sőt, igazán csak ekkor) érhet minket csalódás. Nos, mindenkit megnyugtatnék, aki még nem olvasta ezt a kötetet: nem fog. Nem csak azért, mert Aaron úgy nyúlt a karakterhez, ahogy korábban (szigorúan szubjektív véleményem szerint) talán csak Jurgens és Straczynski, nem csak azért, mert Ribić végig csúcsformában tombolt és lubickolt a feladatban, amikor ezt az albumot rajzolta, és nem csak azért, mert a kiadvány olyan köntösben és minőségben került a magyar olvasók kezébe, amilyenben. Ha a három alkotóelemből akár csak egy is, és akár csak egy picit, hibádzana, már nem ilyen lenne az összkép. De itt nincs hiba, minden a helyén van, minden fontos kérdés a megfelelő időben magyarázatot nyer, nincs eleve elrendeltség mellékíze a sztorinak, így én ki merem jelenteni: mesterművel van dolgunk.

Most az van, hogy Straczynski szintén korszakalkotó Thor-sorának felütését a Nagy Marvel Képregénygyűjteményben olvashattuk. Aaron Thor-sorába a Fumax kezdett bele. A vasat meg addig kell ütni amíg meleg. A Hachette részéről kevés esélyt látok a Straczynski-éra folytatására (helyette mindenféle egyéb Thor-sztorik jelentek meg náluk eddig angolul), viszont a Fumaxban azért bízom. :)

>!
Fumax, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701057 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Esad Ribic, Butch Guice, Tom Palmer
Dávidmoly>!
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene

Minek álldogálunk itt a holtak mellett, amikor odabenn hideg mézsör és forróvérű nők várnak ránk? Márpedig Thor még egyikből sem fogyasztott eleget!
*
Egyedül jöttél, ahogy sejtettem. Mennyire kiszámíthatóak az istenek! Különösen az önteltség terén.
*
Utazásaim során megtanultam, hogy kétféle isten létezik: az egyik ártalmas, a másik teljességgel haszontalan. Még nem döntöttem el, melyiket gyűlölöm jobban. De talán mindegy is, hiszen hamarosan csak egyféle isten marad a kozmoszban. Halott isten.
*
Az édes kis fejemmel orrokat és arcokat török be azóta, hogy az eszemet tudom. Viking harcos vagyok, nem valami birkapásztor lánya. Kit kell tehát megölnünk?
*
Ha lennének isteneid, mondanám, hogy fohászkodj hozzájuk! Persze hozzám éppenséggel fohászkodhatsz! De ha gyors halált remélsz… az imád, attól tartok, süket fülekre talál!

Ha el tudunk tekintünk a történet spoiler és a megoldás spoiler rettenetes, teljesen elképesztő és szinte hihetetlen ostobaságától, értelmetlenségétől és gagyiságától, akkor ez egy remek képregény. A rajzok kiválóak, kifejezőek és dinamikusak, az akciójelenetek látványosak, a dialógusok jól vannak megírva, a több szálon futó cselekmény jól egyensúlyoz az idősíkok között, és nagyon izgalmas, és a humora nagyon karakteres és eltalált. Még a feszegetett mondanivaló spoiler is érdekes és messzire vezető etikai fejtegetésekre ad lehetőséget. A három különböző életszakaszban járó Thor bemutatása spoiler váratlan mélységet ad a karakternek, ami külön piros pont. Tényleg minden szempontból nagyon rendben van, csak a történet fentebb taglalt abszurditásait bemutató részeknél kellett repülősót nagy levegőt vennem spoiler
A magyar kiadás a szokásos Fumax-minőség spoiler
Négy spoiler mennydörgés az ötből.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Thor! Thor nagyúr végre visszatért hozzánk!

Igen, de nem maradhatok soká.

Éppen csapra vertünk egy hordó mézsört, nagyúr.

Egy kicsit talán mégis maradhatok.

1 hozzászólás
Fumax KU>!

De csak a méltók emelhetik fel.

Puszta kézzel küzdöttem meg sárkányokkal. Hajó méretű farkasokat öltem le. Több csatát láttam, mint a nálam kétszerte idősebb istenek. Úgy mégis…

Hogyan lehetnék ennél méltóbb?

Grrrrrrrr! Mozdulj már, te istenverte fém!

Dávidmoly>!

Ha lennének isteneid, mondanám, hogy fohászkodj hozzájuk! Persze hozzám éppenséggel fohászkodhatsz! De ha gyors halált remélsz… az imád, attól tartok, süket fülekre talál!

9. Istenbomba – Harmadik rész: Mennydörgés a vérben

Kapcsolódó szócikkek: ima · Thor
Dávidmoly>!

– Ejnye, normannok! Minek álldogálunk itt a holtak mellett, amikor odabenn hideg mézsör és forróvérű nők várnak ránk? Márpedig Thor még egyikből sem fogyasztott eleget!

1. Ahol nem járnak istenek

Kapcsolódó szócikkek: Thor
Dávidmoly>!

– Utazásaim során megtanultam, hogy kétféle isten létezik: az egyik ártalmas, a másik teljességgel haszontalan. Még nem döntöttem el, melyiket gyűlölöm jobban. De talán mindegy is, hiszen hamarosan csak egyféle isten marad a kozmoszban. Halott isten.

4. Asgard utolsó istene

Dávidmoly>!

– Várjunk csak! Ha te én vagy… nem kellene erre az egészre emlékezned? Nem rémlik, hogy idejöttél, és találkoztál magaddal?
– Én már arra sem emlékszem, hogyan gomboljam be a gatyámat! Különben is időutazásról van szó, hogy a kutya vigye! Mindenféle idegesítő szabályok érvényesek rá.
– Mindig utáltam az időutazást.
– És mindig utálni is fogod.

7. Istenbomba – Első rész: Ahová az istenek halni mennek

Kapcsolódó szócikkek: időutazás · Thor
Dávidmoly>!

A jégóriás hetek óta rettegésben tartotta a környéket. Felfalt három kecskét, négy kutyát és három gyereket. Az anyák a faluból az istenek segítségéért fohászkodta, és lám, megkapták.
Húsz emberből álló csapat élén követtem az óriás nyomát egészen a barlangjáig. Órákig harcoltunk vele – fatörzsekkel csapkodott és sziklákkal hajigált. Nem egy vikinget Valhallába küldött. Mígnem a fejszém véres cafatokká aprította a beleit, és lecsapta a fejét.
Mindez négy napja történt. Azóta több kecskét ettem, mint az óriás, annyi mézsört ittam, hogy tucat matróz is belefúlt volna, és a falu leányainak felével együtt háltam.
Odin fia Thor vagyok. A mennydörgés istene. Asgard hercege. Az Örök Királyság trónjának örököse. Az életem csodás.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Thor
Dávidmoly>!

Nem. Ezt mészárlásnak hívni a becsületes mészárosok megsértése.

1. Ahol nem járnak istenek

Dávidmoly>!

– Hová tűnt az istenölő? Közvetlenül a nyomában voltam.
– Közvetlenül a nyomában? Tudom, hogy bárgyú vagy, de ennyire? Ugyanott jelentél meg, ahol ő, ennyi igaz, de csöppet elkéstél. Az istenölő 900 esztendeje érkezett.

5. Álom az istenek nélküli korról

Kapcsolódó szócikkek: Thor
Dávidmoly>!

– Thor?
– Nem halt meg.
– Ki nem halt meg?
– Senki. Emiatt ne fájjon az édes kis fejed.
– Az édes kis fejemmel orrokat és arcokat török be azóta, hogy az eszemet tudom. Viking harcos vagyok, nem valami birkapásztor lánya. Kit kell tehát megölnünk?

7. Istenbomba – Első rész: Ahová az istenek halni mennek

Kapcsolódó szócikkek: Thor

Hasonló könyvek címkék alapján

Rob Rodi: Loki
Gail Simone: Gotham City – Ragadozók
Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz
Mark Millar: Marvel Könyvek: Pókember – Holtak között
Mark Waid – Dan Curtis Johnson: Az Igazság Ligája – Bábel Tornya
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 2.
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés
George R. R. Martin – Daniel Abraham: Trónok harca – 2. szám