2030 szilvesztere Párizsban. Míg odakinn petárdák durrognak, a húszéves Anne-Sophie manzárdszobájában egyedül tölti az ünnepet. Illetve nem is egyedül, hanem kettesben Arthur Rimbaud verseskötetével. A féktelen, zseniális kamaszköltő elrabolta az engedelmes, jól nevelt, templomba járó fiatal lány lelkét. Anne-Sophie egyszeriben fojtogatónak érezte jómódú, polgári környezetét, szülei óvó szeretetét, egyhangúnak találta Burgundia szőlősdombjait, amelyek között felnőtt. Fellázad hát, és Párizsba menekül. Így veszi kezdetét Anne-Sophie kalandos utazása térben és időben. Agadez, a Szahara kapuja, ahol a sivatagban a kék nép, a tuaregek sátrai mellett harci dromedárok vannak kikötve, s fölöttük milliárd csillaggal ragyog az éjfekete égbolt. Davos, zöldellő hegyek s részegítően friss levegő. Bánffyhunyad, a gábor cigányok színes bádogkupolás palotái, ahol a rokokó stukkós mennyezetről kristálycsillár lóg. És még számos állomás, számos kitérő és buktató, kanyar és zsákutca, fellángolás és… (tovább)
Táltos-hegy 6 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 11
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy az SFF Vektor sci-fi részlegének zsűritagja lehetek. A listán szerepel Jásdi István Táltos-hegy című könyve, ami a fülszöveg alapján színtiszta sci-fit ígér. Egyik zsűritársam olvasás után jelezte, hogy még csak nyomokban sem tartalmazza egyik kedvenc zsánerünk ismertetőjegyeit. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot, és én is elolvastam, mennyire illik listára a mű.
Jásdi István 1947-ben született Budapesten. Közgazdászként dolgozott Budapesten, Milánóban, Párizsban és ismét Budapesten. Ötvenévesen új életet kezdett: feleségével megvásárolták Csopakon az egykori Ranolder-pince romjait. Felújították, szőlőt telepítettek, és a szőlők között álló, Balatonra néző vincellérházba költöztek. Húsz éve vezetik a kis birtokot, és termelnek elegáns, karakteres csopaki borokat. Jásdi Istvánt 2017-ben a borászszakma legjobbjai a „Borászok Borászának” választották. A Jásdi Pincében ma is új évjáratok új csopaki borai érnek. (Forrás: a borító fülszövege. A borászság a későbbiekben fontos lesz!)
2030 szilveszterétől indul a történet, Anne-Sophie életét kísérhetjük figyelemmel egyetemista éveitől kezdve egészen öregkoráig. A lány számos helyen megfordul, rengeteg embert megismer fizikai és szellemi útja során, melynek végén a Táltos-hegy szőlőtőkéinél talál végső (?) boldogságra. Már itt joggal merülhet fel a kérdés az olvasóban, hogy egy ilyen történetben hogyan lehet elrejteni a sci-fi szálat. Nos, jelen esetben sehogy. Minden fejezet egy évszámmal nyit, azonban ha ezeket elvennénk, teljesen úgy érezhetnénk, mintha a jelen történéseiről olvasnánk, vagy éppen a jelenünk átültetését pár évvel későbbre. A disztópikusnak szánt részek, mint például a francia helyzet a bevándorlókkal, vagy az egyetemi gólyatáborokban feltűnő érzékenyítő előadások az LMBTQ közösség miatt inkább hatnak a szerző gondolatainak a 2010-es, 20-as évek problémáira. Ezek mellett a cselekmény során nem változik semmi, egy-egy elejtett félmondat próbál érzékeltetni valamiféle haladást az időben, de ezek sem járnak sikerrel, nem hozzák el az utópisztikus, se a fikciós érzést.
De akkor mégis hova sorolható a könyv? Ha lehámozzuk az előbbieket, akkor szerintem ez egy jó szépirodalmi mű, talán ezt szokták fejlődésregénynek nevezni. A történetben sok szó esik borokról, borászati tájegységekről, ami, figyelembe véve, hogy Jásdi a 90-es évek végétől borászattal foglalkozik, nem meglepő. Érdekes elemként kiemelhető még, hogy foglalkoztatja a cigányság sorsa, közülük is a gábor cigányok kapnak nagyobb terjedelmet a kötetben. Az életszakaszok során felvetett gondolatok szépnek szépek, de nem nevezném őket kiemelkedőnek, olykor Coelho-s érzésem támadt az olvasásuk során. A főbb szereplők sajnos nagyon sablonosak: Anne-Sophie egy jómódú családból származó fiatal lány, aki később megunja ezt az életet, és „lázadni" kezd; későbbi párja, Zoltán pedig egy igazi meg nem értett művész, aki később belehal züllött életvitelébe. Üde színfoltként nevezném Sophie és Zoltán nagyszüleinek ábrázolását, ők rendelkeztek egy kis „életszaggal".
A fentiek alapján nagyon nehéz értékelni a Táltos-hegyet, hiszen a fülszöveg alapján át van verve az olvasó, ha viszont attól elvonatkoztat, akár még egészen jól is szórakozhat. Szerintem a három üst az ötből ebben az esetben teljesen indokolt és reális.
Blogbejegyzés:
off
Húha.. Nem is tudom, mit vártam a könyvtől, mivel elmondani nem lehet, mennyi mindent kaptam, kezdve azoktól a gondolatoktól, ami a jövőnkkel kapcsolatos: nem kell messzire menni, elég akár 8-10 évet. Hogyan fogja befolyásolni az életünket egy világjárvány vagy a technológia fejlődése? Miként fogunk élni?
Érdekes ezekről a gondolatokról olvasni úgy, hogy közben megismerhetjük az író, Jásdi István gondolatait 2020-ból, az első koronavírus világjárvány idejéből.
Ami pedig még számomra “furcsa” volt, vagy legalábbis meglepő, hogy egyszerűen tökéletesen írta meg egy nő szemszögéből a történetet.
Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben szeretném elolvasni az író további könyveit is.
Népszerű idézetek
Látod, Sophie, a mi létünket élet és halál, ünnepek, a szőlő és a bor körüli munkák, jó és kevésbé jó évjáratok tagolják. Van mire emlékeznünk. Egy-egy palack bor letűnt idők napsütését és ünnepeit is felidézi. Talán nem múlunk el nyomtalanul. Ha megittuk a borokat, emlékük összeforr régmúlt nyarak és régen halott emberek emlékével.
47. oldal
Amikor Párizsba kerültem, abban a reményben választottam ezt a munkahelyet, hogy csiszolhatom az angol tudásomat is, miközben pénzt keresek. Sajnos, ami itt rám ragad, csak afféle Mc angol. Kevés az alkalom, hogy valakivel valóban Shakespeare nyelvén beszélgessek.
14-15. oldal
Azt ugyan nem értem, hogy miért akarnak a kínaiak épp itt olyan luxustermékeket vásárolni, amelyeket főleg Kínában gyártanak, és Hong Kongban, Sanghajban vagy Vuhanban biztosan megkapnának. A legolcsóbb dolog, amire jegyük van, az a női és a férfi vécé.
15. oldal
Nagyszüleimnek saját nagyszüleiktől örökölt rögeszméje volt, hogy kamaszkorban kell megtanulni dolgozni, és hogy semmi nincsen ingyen az életben.
40. oldal
A szaglás és az ízlelés illékony készség. Könnyű befolyásolni a látással vagy a hallott információkkal.
46. oldal
Mi, férfiak az életet jövő, vagy múlt időben éljük. Talán jobb a nőknek az örök jelenben, a múltat a jövőbe öltve…
142. oldal
Anyám jelenlétében újra kislány vagyok, és biztonságban érzem magam. Ha megbetegszem, meggyógyít, ha bántanak, megvéd, ha bánatos vagyok, megvigasztal. Hogyan is juthatott eszembe, hogy meg kell szabadulnom állandó figyelő tekintetétől? Miért is lázadtam? Hiszen soha nem voltam zseniális kamasz. Soha nem akartam lebontani magam körül mindent, ami régi, és mindent, ami szent.
55-56. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea 87% ·
Összehasonlítás - Bakti Viktor: Integrálva 86% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Felhőatlasz 85% ·
Összehasonlítás - Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól 68% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Csillagok szikrái 96% ·
Összehasonlítás - On Sai: Lucy 95% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tükrök városa 91% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás - Jandácsik Pál: Néma magzatok 90% ·
Összehasonlítás - Frank Schätzing: Raj 89% ·
Összehasonlítás