Mi ​maradunk! 8 csillagozás

Jásdi István: Mi maradunk!

A ​Csallóköz a régiek szerint Aranykert volt – a dunai aranymosók és a tündérek birodalma. Ám ezen a mesebeli vidéken, az Osztrák-Magyar Monarchia nyugat-magyarországi csücskében a XIX. század végén már cseppet sem mesés az élet. Amikor a korán árvaságra jutott, komáromi tímárlány, Jány Vilma és hites ura, a leszerelt őrmester, Hautzinger Sándor fűszerüzlete, kisvendéglője tönkremegy, s mindenüket elárverezik, a nincstelenné lett család a budapesti rokonok segítségével, akik állást-lakást szereznek, a fővárosba költözik. Bár Sándor kishivatalnoki fizetéséből, és abból a pénzből, amit Vilma varrással keres, nem sokra futja, a szülők nagy erőfeszítések árán kitaníttatják mindhárom gyereket. Az idősebb fiú, Guszti, a Ludovikán végez, a fiatalabbik, Sanyi, középiskolai tanári diplomát szerez, és a lány, Ili is elvégzi a tanítóképzőt. Családot alapítanak, és élnének-élhetnének boldogan, de mint oly sokszor, közbeszól a történelem. Gazdasági válságok, forradalmak, háborúk döntik romba… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750550
>!
Jaffa, Budapest, 2018
328 oldal · ISBN: 9789634751830

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Jásdi István: Mi maradunk!

A személyes sorosok által bemutatott, a történelem viharait megélt család története megindító és elgondolkoztató. Ma nagyon népszerűek ezek a családregények. Jásdi István történeteket, családi legendákat mesél a könyvében.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/04/mi-maradunk.html

P_Eni>!
Jásdi István: Mi maradunk!

Eredetileg nem is akartam megvenni ezt a könyvet, aztán valahogy mégis hazajött velem a tavalyi Könyvfesztiválról. És milyen jól tette! :) Több dologra is rájöttem olvasás közben, pl. arra, hogy bár a háborús történetek sosem tartoztak a kedvenceim közé, a háttérsztorik nagyon is érdekelnek (akár a harcok helyszínén, akár az otthon maradottak életében). És hogy a történelem az emberek életén keresztül igenis elmesélhető érdekesen. Időnként nem is tudtam eldönteni, hogy egy család vagy egy nép sorsát olvasom, de éppen ez volt az egyik szépsége.

Na jó, azért ez mégiscsak egy család négy generációjának élettörténete, ami 2 évszázadot is felölel. Itt is vannak hangosabbak, halkabbak, sikeresek és nehezebb sorsúak, mint általában mindenhol. Jásdi nem takargatta a fekete bárányokat sem, lássuk be, minden családban megtalálhatóak. Persze a hősök nagyobb hangsúlyt kaptak. Különösen tetszett, hogy nem csak a harcoló hősök, hanem a hétköznapiak is, pl. a szülő, aki mindent megtesz azért, hogy a gyerekei a könnyebb élet reményében iskolába járhassanak.
A könyv első harmadában nehézséget okozott a szereplők beazonosítása, pedig az író egyértelműen külön fejezetben mesélt mindenkiről. Azt hiszem, a sok azonos keresztnév zavart meg. Fejben többször elismételtem a teljes családfát, hogy rájöjjek, kinél is járok épp, de amint kitisztult, vagy talán inkább összeállt a kép, rögtön be is szippantott a történet.

Érdekes kirándulás volt történelmi, szociológiai és társadalomismereti szempontból is. Természetesen közben azon is elgondolkodtam, hogy az én őseim milyen meséket tudhattak magukénak. Köztük is voltak vajon harcosok, tudósok, lelkileg támogatók?
Az ilyen családtörténeti gyűjtemények lényegében magának a családnak jelentenek nagy kincset, de így összeszedni, megírni, idegenként is élvezetes olvasmány volt.

Márk_Molnár_2>!
Jásdi István: Mi maradunk!

Nahh. Végre vége. Nem volt jó. Zavaró a történetben egy csomó minden. Nagy családregény fogyasztó vagyok, de ez zavaros, néha unalmas. A legrosszabb, hogy sokszor nem tudom,kiről is olvasok. A sok azonos keresztnév miatt elvesztem az időben és a nevekben, egy idő után meg nem is érdekelt. Hasonló könyvéknél segített egy családfa pl. A szerzőtől nem olvasnék többet.

Krumplicsku>!
Jásdi István: Mi maradunk!

A személyes családi regényeket imádom, ahogyan anno imádtam anyám meséit is a saját családunkról.
A személyes családi regényeknek akkor is imádom, ha sok hibájuk van…pontosabban, akkor nem annyira imádom őket, de szórakoztatnak.
Ennek a könyvnek is vannak hibái, pl. hogy olyanok, mint nagyapám történetei az orosz málenkij robotról: folyton ugyanazok a sztorik jönnek vissza.
Itt mondjuk úgy, hogy mivel egy-egy fejezet egy-egy családtag szempontjából meséli el a történetet, repetitíven jönnek vissza bizonyos történetek (ami persze természetes dolog, nem kihagyható, hisz az ő életüknek is része, sőt fontos része volt), de az akkor is zavaró, ha gyakorlatilag ugyanazokkal a szavakkal, szinte copy-paste formátumban ismétlődnek meg, sőt, nem is egyszer, de többször is akár….
Jásdit amúgy nagyon bírom, de nem tudtam, hogy ez az ő családregénye, csak Csopak említésénél jöttem rá. Így kicsit még megbocsátóbb vagyok, de azért azt kell mondjam, kellett volna egy „idegen szem” (kiadói szerkesztő vagy szöveg gondozó), aki kicsit gatyába rázza az egészet. (mert nagyon kedvelem őt, a borait, a publikációit, amikkel nem mindig értek egyet, de mindig örülök, hogy megismertem általa más szempontokat és értékrendet, illetve ugyan csak nyaralóként, de csopaki kötődésem is van, hát kit bírnék akkor, ha nem őt)
Mert igen, így olyan, mintha mi is a család tagjai lennénk, akik épp a huszonhatodik közös családi összejöveteleket hallgatják meg nagyjából ugyanazokat a történeteket, meg zavarodunk össze a sok-sok egyforma nevű rokon szálain (nem panasz, a mi családunkban is így van: rögtön Etelkából volt három, így Etus, Etu és Eta néven tartottuk őket számon, hasonlóan Gábor, így lett a bátyám Bátyus, apám Gabi és az unokaöcsént Gabika…), meg a nagy sztorizás időnként hirtelen átmegy egy féltudományos esszébe, legyen szó a svábok életéről, a történelem viharairól (Trianon). Kicsit, megint mikor a nagypapa úgy mesél, hogy a kisunokák helyett le is vonja a megfontolandó tanulságot…amit én annyira nem szeretek, jobb szeretem, ha a személyes történet után nekem kell gondolkodni és tanulságot találni.
Szóval, tényleg olyan, mint az élőszavas családi mesélés… de azért könyvben, idegentől lehetett volna egységesebb a stílus, következetesebb a történetvezetés és irodalmibb a szöveg.
Nekem mindezek ellenére mégis tetszett a könyv (mondjuk, nem állítom, hogy időnként, néha nem csak átfutottam 3-4-5 oldalt)… de értem azokat is, akinek kevésbé, hogy mi a bajuk vele. Mindkettő igaz.


Népszerű idézetek

paoloni >!

Családi ünnepek előtti napon nagymamáék együtt sütöttek. Bezárkóztak a konyhába, nagyapa vonalzóval, pontosan szabta ki a sós stanglit, ügyelt, hogy pontosan vágják ki a linzer-karikáját. Vanília és friss sütemények illata szállt ki a nyitott konyhaablakon. Nagymama reszortja maradt a habcsók. Kőkeményre verte a három kis tojásfehérjét, belefacsarta egy citrom levét, majd újra felverte. Fakanállal belekeverte az apró darabokra szelt mandulát és diót, majd zsírozott és lisztezett tepsiben, először alsó lángon 10 percig, majd felső lángon tartotta 15 percig, végül egészen kis lángon, kicsit nyitott sütőajtó mellett kiszárította. Kivenni csak kihűlt állapotban lehetett. Nagymama habcsókja mindig magas volt mindig roppanós kívül, omlós belül. Másnak soha nem sikerült. Jóformán soha. Másnap nagymama tálcán kínálgatta a hagyományos süteményeket, és nagyapa a felnőtteknek töltött a télen feketén főzött zölddió-pálinkából. Zaj volt és élet körülöttük.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: linzer
paoloni >!

A nők története kapcsolódik a férfiakéhoz. Szókratész szemszögéből más a világ, mint Xantippééből. Xantippéé nem kevésbé igaz. Ha idősíkját nem a háborúk, forradalmak, politikai kurzusok, hanem születések, betegségek, esküvők, családi ünnepek tagolják, attól még ugyanúgy az élet története az övé. A történelmi nagy spirálokon belül alig változó módon, a fejlődés illúziója nélkül járnak körbe az élet női ciklusai.

35. oldal

paoloni >!

[…] az jutott eszébe, mennyire egyformák vagyunk meztelenül, mennyire egyformán kiszolgáltatottak, ha betegek vagyunk. Mennyire ugyanazok a dolgok tesznek bennünket boldoggá vagy szerencsétlenné.

106. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szaszkó Gabriella: Engedj el
Robin O'Wrightly: Emlékkönny
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye
Bakóczy Sára – Bányai D. Ilona – Cselenyák Imre – Fábián Janka – Gál Vilmos – Gáspár Ferenc – Hacsek Zsófia – Izolde Johannsen – Jezsó Ákos – Kapa Mátyás – Nemere István – Novák Andor – Schmöltz Margit – Soós Tibor – Szélesi Sándor – Trux Béla: Buda & Pest
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Ellenállók
Palotás Petra: A kastélykert álma
Szabó Magda: Pilátus
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?