Gabonakörök 15 csillagozás

A death metal rövid története
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Az ​igazság pont olyan, mint a gabonakörök. Ha az ember benne van a közepében, akkor nem látja, ha felülről nézi, akkor meg nem érti.

Gyilkosság történik egy bevásárlóközpontban. Az országos hírű sebész nem mindennapi brutalitással végez a játékbolt angyali szépségű eladónőjével. Az eset egyértelműnek tűnik, de a bírósági tárgyalás során egyre gyötrőbben merül fel a kérdés: valóban ő tette? Egy külvárosi ház udvarába becsapódik egy ejtőernyős. Baleset történt, vagy önszántából vetett véget az életének? Tragikus véget ér egy rutinműtétnek induló veseátültetés. Isteni beavatkozás történt, vagy csupán egy szerencsétlen véletlen? Egy death metal banda énekesének arcát letépi egy medve. Ő csak a málnáit őrizte. A regény narrátora rezignált távolságtartással figyeli a körülötte zajló bizarr eseményeket és legszívesebben elbújna valahová, hogy egész nap zsonglőrködhessen.

Jaroslav Rumpli művének nincs előzménye a szlovák irodalomban. Egymásba fonódó sorsok, összenőtt… (tovább)

Eredeti cím: Kruhy v obilí

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2016
500 oldal · ISBN: 9789632798714 · Fordította: György Norbert
>!
Typotex, Budapest, 2016
500 oldal · ISBN: 9789632798714 · Fordította: György Norbert

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Emil Bijani


Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

balagesh IP>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

A legszebb Coelho-fricska! (vagy Oravecz Nóra-, vagy bárki egyéb-fricska)
Éppen azért képes a leggörbébb tükör funkciójában eléjük állni, mert az erre irányuló szándéknak a nyoma sincs meg benne – miközben ugyanabban a regiszterben szólal meg.
Valóban: ugyanaz a stiláris közérthetőség jellemzi, mint az átlagos bölcs könyveket. Ha egy tetszőleges helyen felcsapjuk, ugyanazokat a típusú komoly kinyilatkoztatásokat is találjuk benne.
Csak éppen!
Példának okáért 208-szor szerepel az 'igazság' szó a könyvben. Ez a sok alkalom elég arra, hogy az igazsággal kapcsolatos különböző és gyakran egymást kizáró közhelyek mindegyike elhangozzék. Az elején még jóváhagyó bólogatást váltottak ki nálam ezek a kinyilatkoztatások, aztán kezdtem egyre inkább elveszíteni a türelmemet (vhogy a történetre lettem volna kíváncsi, de erről később), és aztán a zátonyra futás felé haladtam, mikor egyszercsak összeállt, hogy de hiszen itt éppen az egyoldalúságok panoptikumát látom! Ráadásul ezt nyomatékosítja, hogy az égi és földi igazságszolgáltatással kapcsolatosan hasonló dolgok hangzanak el; az emberi hozzáállások szintúgy gyakorta kizárólagosnak tűnnek fel, csak aztán éppen egymás mellé sorolódnak. Nincs hierarchia (így legfőbb sincsen), csak variációk.
A történetvezetésre is ez a túlzásból táplálkozó súlytalanná tétel a jellemző: a fülszövegben is olvasható alaptörténésekből még legalább három ilyen erős van, és ez mind az első részekből kiderül. A teljes ív szinte azonnal látszik. Ennek az apróbb részleteit ismerjük meg a későbbiekben. A cselekményépítés akkor lenne hatásvadász, ha az író közben venné elő ezeket a meredek eseteket, nem pedig kiindulási alapnak tekintené. (Nem véletlen az ilyen közbevetés: „Hiszen ma már kit érdekel egy történet gyilkosság nélkül?” (11)) Az 500 oldalas terjedelmet 3-4 oldalas fejezetek teszik feszessé. Ezeket a darabkákat önmagukban egyszerűen nem lehet elunni. Csak éppen kialakul itt is a monotónia: a címlapon is látható zsonglőrködés mintájára.
Ez a keretmotívum nagyon jól rá van húzva a történetmesélésre, a világ működési mechanizmusára, az életmódkönyvek tanács-kaptafáira – egyszóval mindenre.
Kitartásom a következő felismerésre vezet: a gondolatébresztés csak a gondolkodás elzsibbasztása, elaltatása után lehetséges.

2 hozzászólás
SteelCurtain>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Ez az a könyv, ami teljesen kiszámíthatatlan reakciókat vált ki az olvasóból. Lesz aki isteníteni fogja, s lesz aki majd máglyát rak belőle. Nem mernék vállalkozni annak megtippelésére, hogy ki melyik csoportba fog tartozni. Én három napig kedvencnek nyilvánítottam, aztán a negyediken eltolódott olyan irányba, amit kissé idegenkedve szemléltem, de ez a saját egyéni problémám. Azt jobban fájlaltam, hogy ezzel egyidejűleg kezdett el is laposodni.
Lehet, ez csak az én érzéki csalódásom, de már nem voltam olyan lelkes. Ettől még nagyon tetszett ez a fura regény, a maga rendhagyó családjával. Mit család? Egymásba torlódó családgalaxisok, amelyeket képtelen véletlenek, bizarrnál bizarrabb halálesetek fűznek össze.
Közben az író folyamatosan mantrázza az egymásnak is ellentmondó közhelyes „bölcsességeket”, ekképp lehetetlenítve el azokat, mert ezek csak addig tűnnek univerzális igazságoknak, amíg szembe nem kerülnek egy másik, szintén az abszolút igazság igényével megfogalmazott szösszenettel. Aki Rumplit olvassa, óhatatlanul rá kell döbbennie, hogy nem létezik egyetlen, minden körülmények között érvényes igazság. A legpontosabban megfogalmazott tétel is csak a pillanat igazságát jelentheti. S közben arra is rádöbbenhetünk, hogy az a látszólag bonyolult világ amelyben gyökeret vertünk, tulajdonképpen primitív elemekből épül fel. Nemcsak a death metal, de az iskola, a média, a rendőrség, és az igazságszolgáltatás is minimálkészletből építkezik, s közhelyeket sóz a világra. A világ bonyolultságát nem ezek a LEGO elemek, hanem a hozzájuk kiszámíthatatlanul viszonyuló, egyediségüket megőrző emberek adják. Amint ez a vibráló sokaság elkezd egyöntetű tömegként viselkedni, maga is puszta építőkockává válik, s lehet beléjük tölteni az uniformizált igét. Mindezek árnyékában Rumpli meglehetősen szabadszájúan fejteget mély gondolatokat, de aligha lehet felróni, ha egy kevésbé lelkes olvasó ezt majd úgy interpretálja, hogy kibaszottul trágáran filozofálgat.
Bátrabbak megpróbálkozhatnak vele. Lesz, aki élvezni fogja.
De nem mindenki.

1 hozzászólás
Bori_L P>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Ez egy nagyon furcsa könyv. Először borzalmasan megterhelt az a tömény brutalitás és rengeteg veszteség, ami a lapokról fröcskölve bekúszott a gondolataim közé, és talán egy kicsit az életembe is. Jaroslav Rumpli nem finomkodik, egész egyszerűen behajított a mély vízbe, én meg jól elkezdtem fuldokolni. Aztán fokozatosan elmúlt az érzés, hogy én ezt nem akarom, most nincs szükségem meg egy érzelmileg megterhelő könyvre, mert van elég bajom anélkül is. Teljesen súlytalan lett az egész. Még egy halál? Orvosi műhiba, gondatlanság, gázolás, gyilkosság? Na és, mit számít?

És ez benne a gyönyörű. Mert ha körülnézek, minden és mindenki így működik. Ha túl sok rossz dolog történik valakivel, hozzászokik egy idő után. Mindenki meghal egyszer, de az élet még soha nem állt meg. És nekem leginkább ez maradt meg a könyvből: teljesen mindegy, mi történik, az élet megy tovább. Mindig.

Van ebben a könyvben death metal (sok), gabonakörök (mértékkel), zsonglőrködés (rengeteg*), elmélkedés az igazságról (a legstílusosabb fricska Oravecz Nórának és Coelhonak, amit valaha olvastam), veszteség (mély víz…), és még sok minden más. És a brutális indulás ellenére ami a végén leginkább megmaradt bennem, az a nyugalom. Az utolsó két oldallal minden a helyére kattant, nem is tudom mikor olvastam utoljára ennyire hihetetlenül zseniális felépítésű könyvet.

Még többet írtam ide: http://kultnaplo.blogspot.hu/2016/06/jaroslav-rumpli-ga…

*annyira rengeteg, hogy én is kedvet kaptam hozzá, három labdával már majdnem tudok is zsonglőrködni

giggs85 P>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Igen ritka az irodalomban, hogy egy könyvbeli motívum – jelen esetben a főszereplőnk kedvenc időtöltése: a zsonglőrködés – ennyire meghatározza az adott könyv szerkezetét, felépítését, cselekménybonyolítását, illetve ennyire pontosan fejezze ki az elbeszélő istenképét. Ugyanis a nem annyira komplikált cselekményt egy-két oldalas fejezetekbe tördelve kapjuk, és amint végigértünk egy-egy rövid szakaszon, azonnal egy homlokegyenest ellentétessel, vagy totálisan különbözővel folytatjuk, hogy csak akkor vegyük fel újra a cselekményszálat, mikor az ördögi kézügyességgel megáldott bűvészünk úgy dönt, hogy éppen azt hajítja fel a nagyközönség elé (közben persze figyeljétek a kezét, mert csal). Ezzel két dolog van egyszerre garantálva: a folyamatos pörgés, illetve az ebből a technikából adódó enyhe monotónia. Bennem ez a két érzés harcolt végig egymással.

Mint említettem, ugyanez a technika fejezi ki leginkább a könyv istenképét is. A Mindenható az elbeszélőnkhöz hasonló távolságtartással, és hasonlóan ördögi kézügyességgel „uralkodik” a világon: egyeseket felemel, másokat sárba taszít, vagy éppen leejt, hogy mondjuk, egy udvar kövezetén kenődjön szét több kilométernyi zuhanás után, mint például az egyik bizarr halált halt szereplőnket. Bizarr halál. Na, ebből aztán van rengeteg, hisz ebben a történetben szinte mindenki távozott már így vagy úgy az élők sorából, van, ki baleset következtében, van ki, önszántából, és van, ki más keze által…

Jaroslav Rumpli kötete, a Gabonakörök, még ezen kívül is különös könyv, hisz alig akad olyan oldal, ahol ne futnánk bele valamilyen bölcseletbe, mégpedig olyan, a végletekig leegyszerűsített, vagy sokszor inkább lebutított bölcseletbe, ami sajnos korunk sajátja, ami néhány (a legegyszerűbb gondolkodású ember számára is érthető) szóban kívánja megmagyarázni a világot, elfeledve annak minden bonyolultságát, és megmondani az olvasónak, hogyan is kellene gondolkodnia, élnie. Ezt eleinte értetlenül szemléltem, azonban az oldalak fogyásával, és az „okosságok” számának gyarapodásával minden világosabbá vált. Rumpli ezeket egyfajta fricskának szánta, hisz annyi van belőlük, és annyira ellent is mondanak egymásnak, annyira lehetetlen őket komolyan venni, hogy megértjük: a világ maga annyira bonyolult és az ember számára felfoghatatlan, hogy ellenáll, és mindig is ellen fog állni az effajta primitív leegyszerűsítéseknek.

Hogy a cselekményről is ejtsek néhány szót: talán a leglényegesebb szál egy gyilkosságé („Hiszen ma kit érdekel egy történet gyilkosság nélkül?” – önironikus idézet a könyvből), amely során egy szétválasztott sziámi ikerpár egyik angyali szépségű tagját gyilkolják meg, a tettes személye nem is kérdéses, de az indítékok a homályban maradnak. Kapunk ezen kívül még némi betekintést a tárgyalásba is, valamint részleteket az elbeszélő gyermekkoráról, az ikrekhez, valamint a bátyjuk által képviselt death metallal való kapcsolatáról, a szüleivel való viszonyáról, Medve nevű barátjának egy medve által letépett arcáról (nem vicc!), és még sok más hasonlóról…

A Typotex Kiadó már sokadjára mutatott be egy olyan szerzőt, aki hazánkban teljesen, és méltatlanul ismeretlen, és bár nem lett igazi kedvencem a kötet, de mégis van annyira különleges, hogy merjem ajánlani a szélesebb olvasóközönség számára is. Vegyétek kézbe, mert ilyenbe csak ritkán futhattok bele!

Gregöria_Hill>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Szenvedéstörténet volt az olvasásom, untam az egészet a 100. oldaltól és a vége se érdekelt. Még 450 oldalnál is le akartam tenni, de egy hosszabb békávézásnál végül is befejeztem. Pedig mindenspoiler van benne. Egyelőre nem jutottam túl azon, hogy lehet mindezzel együtt is olvashatatlanul unalmas. Mondjuk nagyon okos se volt. Ezt most nem arra értem, hogy raklapnyi egymásnak ellentmondó ú.n. bölcsesség volt benne, mert az még pont tetszett, ironikus volt meg minden. Ettől még nem kezdtem izé továbbgondolni. Bár ez tényleg jó trükk.
Nem nyűgözött le a mű szerkezetének párhuzama a zsonglőrködéssel. A zsonglőrködés is 150 oldalig volt érdekes. Sajnálom. Időpocsékolásnak érzem utólag.

22 hozzászólás
Zoltán_Bálint>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Hát ez egyszerűen borzasztó volt. Fejezetről fejezetre állított valamit, majd megcáfolta, végül teljesen elbizonytalanodott, hogy melyik is az igaz és rájött, hogy semelyik sem az. Úgy gondolom, hogy az írónak inkább egy jó pszichológust kellett volna megkeresnie, ahelyett, hogy megírta ezt a könyvet.

Imoran>!
Jaroslav Rumpli: Gabonakörök

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Anélkül, hogy mélyreható filozofálgatásba és elemezgetésbe kezdenék a könyv mondanivalóját illetően, leírom, mit érzek most, pár perccel a könyv befejezését követően: ez egy értelmetlen katyvasz volt számomra, lényegi mondanivaló nélkül. Se több, se kevesebb. Nem tudom, mi volt az író célja, de engem halálra untatott.


Népszerű idézetek

balagesh IP>!

Egy döglött, fekete macska feküdt az úton.
– Emlékszem rá – mondta Filip. – Két napja átszaladtam előtte. Nyilván én hoztam rá a szerencsétlenséget.

405. oldal (148)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Kapcsolódó szócikkek: babona · macska
6 hozzászólás
Typotex_Kiadó KU>!

– A zene gyógyít […], csak épp megsüketül tőle az ember.

313. oldal (115)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

balagesh IP>!

A környezet teljes megfertőzéséhez pont elegendő egy csipetnyi gonoszság.

163. oldal (58)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
Typotex_Kiadó KU>!

Gyerekkoromban tanultam meg zsonglőrködni. Apa egyszer hozott nekem három élénk színű bőrlabdát. Elsőre nagyon megörültem nekik, de második ránézésre már egy kicsit elment tőlük a kedvem. Amilyen szépek voltak, annyira vacaknak bizonyultak, amikor játszani akartam velük. Kóccal és kaviccsal voltak töltve, és egyáltalán nem pattogtak. Ráadásul körbe voltak varrva, így még gurítani sem lehetett őket rendesen. Nem voltak jók semmire. Lehet, hogy épp ezért kezdtem őket a levegőbe hajigálni.

14–15. oldal (4)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

pepege P>!

Csupán most kezdem kapiskálni, hogy egy embernek az élete során mekkora békákat is kell lenyelnie. Minél inkább érint minket valami, annál kevesebb a beleszólásunk. Gyakorlatilag csak nézők lehetünk. Az élet elrebben a szemünk előtt, mi meg legfeljebb nevethetünk, tapsolhatunk, esetleg sírhatunk az egészen. Olyan, mintha a mi labdáinkkal valaki más zsonglőrködne, nekünk meg nem maradt más, mint azért drukkolni, hogy minél tovább bírja. Egyszer úgyis rontani fog, ez elkerülhetetlen, de minden újabb sikeres körért hálásak lehetünk.

18. oldal

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

fióka P>!

(…) a tanár szerint mindig is ez volt az emberiség célja: kibutulni a történelemből, hogy az mindig megismétlődhessen.

373. oldal, (136)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

horvathmilan07>!

– Ha az ember csinál valamit, akkor a legkevésbé az eredmény fontos – kelt most a védelmemre mosolyogva, miközben fel sem pillantott a könyvből, amit olvasott. – Csak az a fontos, hogy örömmel csináljuk azt, amit csinálunk.

53. oldal, 18. fejezet

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

balagesh IP>!

Az utolsó album, amelyet közvetlenül Emil összeomlása előtt játszottak fel, messze a legsikeresebb volt. Teljesen embertelenül szólt és irgalmatlanul jól fogyott. Vitték, mint a cukrot. Ezt nyilván annak is köszönhették, ami Emillel történt. Már a bevezető téma megcáfolta a komplett evolúciós elméletet. Azt a hangzavart egyszerűen nem produkálhatták majmok leszármazottai. Nem csak Medve hörgésére gondolok. A gitárok vinnyogása, a dobok géppuskasorozatai, a súlyos, röfögő basszusalapok – mindezt bizonyára egy olyan valaki mixelte össze, aki kétségtelenül teljesen süket volt. Abban a műfajban, ahol gyakorlatilag már semmi újat nem lehetett kitalálni, váratlanul új dimenziók nyíltak. A rajongók és a kritikusok is magukon kívül voltak.

238–239. oldal (87)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Blanq_is_a_weirdo P>!

A halál csak akkor volna borzasztó, ha elkerülhető lenne. Így inkább csak nevetséges. Mert egyszer úgyis eljön, akár komolyan veszitek, akár nem. Egyszer úgyis szembe kell néznetek vele, úgy a másokéval, mint a magatokéval. Persze sírhattok közben, vagy akár a hajatokat is téphetitek, sőt, levághatjátok valamelyik labujjatokat is, de felakasztani talán mégsem kellene magatokat. Ezzel csak olyasmit érnétek el, ami előbb vagy utóbb, de úgy is be fog következni. Inkább maradjatok életben. Ezzel egy rakás munkát megspórolhattok másoknak. Ha mégis azt gondolnátok, hogy az életnek semmi értelme, játsszatok death metalt. Legalább lesz miről dalolnotok.

476. oldal (174)

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Kapcsolódó szócikkek: halál · metál
Blanq_is_a_weirdo P>!

Az ilyen oktatási rendszer mellett az emberek semmit sem fognak megtanulni. Érteni fogják az integrált áramköröket, de például nem fognak tudni tüzet rakni. Tízezer évet visszafejlődnek, a számítógégektől megromlik a látásuk, a telefonálástól meg nagy lapátfüleik lesznek. Már most hülyébbek, mint az ősember. Homo debilis.

226. oldal

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök A death metal rövid története

Kapcsolódó szócikkek: Emil Bijani

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Irvine Welsh: Skagboys
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
George Cooper: Magánügy
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Dimitri Verhulst: Semmivégre