Sci-fi, de azt is el tudom fogadni, hogy nem is az. Simán kommunista rendszer és modern kor regénynek is tudtam olvasni, ami azt dolgozza fel, hogy az új generációknak valahogyan adoptálni kell azt, amit a szüleik generációja tett.
De a sci-fi, amit könnyebb megfogni. Valami mező fenyegeti a Földet, és Jakub, az űrhajós megy fel mintáért. spoiler Azért ez nem Andy Weir, egész máshol vannak a hangsúlyok.
A történet több idősíkon játszódik – van a jelen, Jakubbal az űrben, majd, ami később történik vele. Mellette pedig visszaemlékezés a feleségére és a házasságára, a nagyszüleire, és a történetre, ami velük megesett.
Nem számoltam ugyan az oldalakat, de tippre több volt benne a múlt. Mindenképpen azon éreztem a hangsúlyt, hogy mit tett Jakub apja, ennek milyen következményei lettek – a családra, a fia személyiségére. Mindez pedig történelmi trauma is: a kommunista rendszernek megvoltak a bűnei, és a rendszerváltozás után az egykori elítéltek, sokat szenvedett emberek számonkértek. De mit tud mindezzel kezdeni egy gyerek, majd a belőle növő felnőtt? Kalfar arról mesél, hogy a spoiler
Nagyon személyiségközpontú történet, és néha már filozofikus is. Élet értelme, bűn és megbocsátás, szerelem és jóvátétel, történelem és bűn. Nagy témái vannak, meg egy kisember, aki mindezekkel bírkózik.
Ahogy kezdtem: sci-fi. De olyan igénnyel és témákkal van megírva, hogy szépirodalomként is olvasható. Azt még érdekesnek is találtam, hogy Jakub alakján át a csehek kommunista időszakának feldolgozásába nézhettem bele. A vezeklésbe, bűntudatba. Már csak azért is lekötött, mert nálunk is volt kommunista rendszer, és itt teljesen másképpen lett/nem lett feldolgozva.
A nyelvezete helyenként nyers az ízlésemnek, karcos. A történethez ment, de nem könnyítette meg az olvasást.
De ezt a kötetre is el tudom mondani. Érdekes, van benne ötlet, de közel sem szórkoztató vagy pihentető, és ugyanúgy birkózni kell a szöveggel, a cselekménnyel, mint a feldolgozandó témáival.