"A fiatal, igyekvő asszisztens, aki katonaorvosi egyenruhában volt, egész sor kérdést tett fel Svejknek, melyek megválaszolása döntötte el az elme elborulásának fokát.
– Mit gondol, maga megszületett?
– Parancsára – válaszolta Svejk –, a háború az háború. – Ezzel tulajdonképpen azt akartam mondani: „Ha úgy óhajtja, hogy nem születtem meg, hajlandó vagyok ezt kijelenteni.”
– Emlékszik-e a szüleire? Apja volt-e?
Svejk a doktorra nézett. – Ha nincs ellene kifogása.
Most háborús idők járják.
– Nővére, bátyja van-e?
– Nincs – mondta Svejk –, de ha muszáj…
Az asszisztens szorgalmasan jegyezgette a válaszokat és tovább kérdezett: – Meg tudná nekem magyarázni, miért kél és nyugszik a nap?
Svejk összerázkódott. – Alázatosan jelentem, azért én nem vagyok felelős."
Jaroslav Haseket, a század eleji cseh írót, híres Svejk regénye emelte a világirodalom nagyjai közé.
