Amikor ​a bolsik betiltották a karácsonyt 79% 19 csillagozás

A butaság is isteni adomány, de nem szabad túlságosan visszaélni vele.

20. oldal

Az osztrák cenzori hivatal valóban önálló fejezetet alkot a világ sajtótörténetében, és talán a pétervári bolsevik cenzúra sem múlhatja felül. Kiderült, hogy elkobozták a cs. és k. meteorológiai állomás jelentését a keleti szelekről. Jézus Krisztus a konfiskált szerzők között volt, a cenzúra betiltotta magának az osztrák császárnak a lengyel klubhoz intézett beszédét is. Morvaországban börtönbe csukták azt a szerkesztőt, aki azt merte állítani, hogy a csehek szlávok.

Mind a tíz politikai párt röpiratai felfedték és lemeztelenítették az ellenjelölteket. Egyre cifrább dolgok kerültek napvilágra. Kiderült, hogy tulajdonképpen az összes politikai párt vezetői kivétel nélkül felettébb csodálatos együttest alkotnak, amely remekül festene a pankráci, a mírovi vagy a bory-i fegyházban.

Február 8-án Folber képviselő a parlamentben kijelentette, hogy ha nem lennének szociáldemokrata képviselők, Ausztriában elharapóznék az alkoholizmus. Következésképpen, ha a szociáldemokrata képviselők szeszes italt fogyasztanak, azt kizárólag azért teszik, hogy csökkentsék az országban felhalmozódott alkoholkészletet. Tehát voltaképpen feláldozzák magukat a választópolgárok üdvéért.

A Hamburger Nachrichtenben egészen megdönthetetlen érvekkel bizonyította Walstein szerkesztő, hogy csehek egyáltalán nem léteznek, csak csehül beszélő osztrákok (böhmisch sprechende Oesterreicher).

Beszélni természetesen lehet. Mint az orosz dumában. A képviselők kijelentették, hogy a bojárok földjének eredeti tulajdonosaik, a muzsikok birtokában kell lennie. Persze ezek után egészen Finnországig kellett menekülniük, néhányukat becsukták, néhányukat Szibériába küldték.

És megint választások vannak Oroszhonban, megint lesz parlamentjük, a beszélő képviselők megint menekülni fognak Finnországba, megint bebörtönzik, pénzbírsággal sújtják, és Szibériába űzik őket.

Ezt nevezik az államügyek igazgatásában való részvételnek.

A választások után feledésbe merült valamennyi választás keltette gyűlölködés, ugyanis az új polgármester elődjéhez hasonlóan elkezdte meglopni a falut – a régi pedig mindig az ellenzékhez csatlakozott, amelyet az új polgármester oly dicstelenül, ám a saját szempontjából sikerrel elárult.

Hogy a Hradzsin szó német eredetű, mivelhogy helyesen „Hartlein”-nak hívták, amelyből a „Hratšin” és végül a Hradzsin keletkezett. Ami megboldogult Libuše hercegnőt illeti, Walstein szerkesztő megfosztott bennünket e rokonszenves, mitológiai alaktól. Libuše német volt, német királylány, aki a cseh lakosság erőszakossága elől kénytelen volt menedéket keresni a határmenti erdőségek bozótjaiban, úgyhogy a németek azt mondták róla: „Die liebste Busch”, és innen a „böhmisches Wort”: „Libuše”.

Egyáltalán nem csodálkozom Heine mondásán: „Mindenkinek joga van hülyének lenni.” Ezt egy német költőnek kellett megírnia, hogy németül és németeknek szóljon.

Március 9-én Folber képviselő arról beszélt, hogy bizonyos körökben megveszekedett hülyének nevezik. Ő tudja, mi ennek az oka. A hülyeség is isten ajándéka. Ez azonban nem őrá, hanem a választókra vonatkozik. Ha a választók egy hülyét választottak képviselőjüknek, akkor minden becsületes ember biztos lehet benne, hogy ő lesz az első, aki az ilyen választókat barmoknak minősíti.

Halmensdorfi Mahr titkos tanácsos már éppen félre akarta dobni az asztalon előtte fekvő törvényjavaslatot, amikor puszta véletlenségből átfutott benne néhány sort. Ez az elővigyázatlanság módfelett felingerelte, mert a szivarozással itt töltött öt év alatt teljesen leszokott arról, hogy bármiféle hivatalos iratba beleolvasson.
Összerezzent, de olyan pechje volt, hogy a tekintete végigsiklott az egész oldalon.