A ​világ tegnapig 21 csillagozás

Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?
Jared Diamond: A világ tegnapig

„Alapvetően ​az emberek mindig is egyformák.”

– Nem egészen. – válaszolja Diamond. A különbségek sokrétűek, másképp számolunk, másképp választunk férjet/feleséget, neveljük gyermekeinket, ápoljuk szüleinket, a veszélyre másképp reagálunk, mást eszünk, nem beszélve arról, hogy milyen különbségek vannak a társadalmi, szociális szokásokban. Az ipari államokban heterogén populáció él egymás mellett, és még sorolhatnánk. De a modern társadalmak viszonylag újak, ha arra gondolunk, hogy az 60 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első proto-humán fajok.

A tradicionális társadalmak sok szempontból bepillantást nyújtanak abba a világba, ahogy tegnapig, több tízezer éven át éltek az emberek. Ez a hosszan tartó életmód pedig beépült biológiai lényünkbe, zsigereinkbe.

Diamond nem másodkézből, vagy hallomásból ismeri a tradicionális társadalmakat. 40 éven keresztül járt vissza Új-Guineába, ahol leginkább érintetlenül maradtak a hagyományos életformák, és ismeri… (tovább)

>!
Typotex, Budapest, 2013
424 oldal · ISBN: 9789632797960

Most olvassa 5

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Ez a könyv két, nem is olyan könnyen elválasztható részből áll. Az egyik egy már-már spektrumtévés* közérthetőséggel papírra vetett áttekintés a hagyományos (vagyis államiság előtti) társadalmak életéről. Ez helyenként kifejezetten tanulságos, gondolatébresztő szöveg, aminek elvitathatatlan érdeme, hogy Diamond, bár nem rejti véka alá e közösségek iránti rokonszenvét, de nála ez az érzés korántsem elvakult. A hagyományos társadalmak avatott ismerőjeként egyértelműen leszögezi, hogy bár sok szempontból érdemes tanulni elődeinktől, de azért a modern államok úgy általában lényegesen jobb életminőséget képesek biztosítani. Világos, hogy egyes új-guineai törzsek varázslatos státuszt biztosítanak a saját nagyszüleiknek, és ez lényegesen szívmelengetőbb verzió annál, mint amikor az USA-ban a nyugdíjasokat szimplán bepöccintik egy szociális otthonba. Ugyanakkor más új-guineai törzsek meg hagyják éhen halni az aggastyánokat, amikor már nem veszik hasznukat – tehát összességében a nyugati modell inkább a pozitív véglet felé konvergál. Másfelől beszélhetünk itt harmonikus társadalmi viszonyokról az amazóniai indiánok társas kapcsolataiban (ahogy Diamond is teszi), de közben érdemes észben tartanunk, hogy amíg a hagyományos társadalmakban az erőszakos elhalálozások aránya az összes elhalálozáshoz képest minimum 3-7 % (virtusosabb etnikumok esetében akár 50 % fölött is lehet), addig a ún. civilizált államokban ez lényegesen kevesebb: még a XX. századi Németország esetében is csupán 0,16 %. Szóval szerzőnk a dicséretben mértéktartó és objektív, ami felüdülés ahhoz képest, ahogy egyes tradicionalisták elképzelik a hagyományos társadalmakat: egy rész nagymama emlékei, egy rész kereszténység előtti, egy rész kereszténység utáni archaikus katyvasz, mindez meghintve Matula bácsival. Így kapunk egy olyan képzeletbeli közösséget, amiben őseink a barantaedzések szünetében rovásírásos széljegyzeteket írnak az apokrif Jézus-evangéliumok homofóban családbarát passzusaihoz**.

A könyv másik része pedig valamiféle életmód, egészség rovat – Diamond az első szálban foglaltakból kiindulva tanácsokat fogalmaz meg boldog-boldogtalannak, hogy miben is kéne tanulnunk a hagyományos társadalmaktól. A könyv első felében az első rész még jobbára felülírta e másodikat, de ahogy haladtam előre, tudósunkban egyre inkább megizmosodott a népművelő, ezzel párhuzamosan pedig én magam egyre ingerültebb lettem. Az író ugyanis mindenkinek, de tényleg mindenkinek tanácsot ad: befektetési bankároknak, gyakorló szülőknek, jogászoknak, meg egyáltalán, mindenkinek, aki eszik. De olyanokat ám, amiket én csak egy homályos-tól a kínos-ig terjedő skálán tudnék elhelyezni. Például: „Pereskedők, ne pereskedjetek! Beszéljétek meg inkább! Ti meg ott! Ne egyetek cukrot, mert cukorbetegek lesztek!” Tényleg? Hogy ez még senkinek nem jutott eszébe! Sokáig vártam a slusszpoént, mert nem akartam elhinni, hogy egy olyan nívós szakember (evolúciós biológus), mint Diamond, ilyen komolytalan oravecznóriságokat akar nekem tudományos szövegként eladni… De úgy néz ki, igen. Az utolsó fejezeteket én konkrétan a mellébeszélés non plus ultrájaként éltem meg.

Azért nem érték nélküli könyv ez, ezt persze le kell szögezni. Egyszerűen az Összeomlás írójától elképesztően nagy csalódás – ezt a csalódást bizonyára még erősíti is az, hogy ez a mű, ahogy telnek az oldalak, annál gyengébb. Ha ez fordítva lenne, kellemesebb szájízzel fejeztem volna be. Én készséggel elhiszem, hogy Jared Diamond majdnem mindenhez ért, de nem ártana, ha Jared Diamond ezt nem hinné el magáról.

* Hogy ez a jelző pozitív, vagy sem, azt mindenki ossza be magának. Mindenesetre ahogy haladtam a könyvben, én egyre kevésbé tudtam tolerálni, hogy Diamond a legalapvetőbb evidenciánál is szükségét érezte, hogy másfél-két oldalon keresztül sorolja a maga megvilágító erejű példáit. Amik helyenként szórakoztatóak voltak – csak jórészt feleslegesek.
** Ami szintúgy egy ordas általánosítás, nyilván. Akit esetleg zavar, az legalább tudja, milyen érzés, amikor óvatosan liberális értékrendemet azonosítják a marxizmussal, az anarchiával meg az egalitarizmussal, és úgy próbálják visszatömködni a torkomba.

31 hozzászólás
>!
Lara P
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

A tudományos könyvek általában vagy olyan tömörek, vaskosak és nehézkesek, a cicerói körmondataikban tele számtalan új információval, hogy néhány oldal leküzdése után is büszke lehet magára az olvasó; vagy, ami a másik véglet, túlírt, terjengős elbeszélések, állandó ismétlésekkel, csak információmorzsákkal teleszórva az egyébként szószátyár szöveget. Ha nem is ilyen szélsőséges itt a helyzet, azért Diamond szövege inkább az utóbbihoz áll közel, szerencsére azonban maga a töltelékszöveg az esetek nagy részében vagy olyan humoros, vagy olyan érdekes, hogy mindez megbocsátható.
Aki a kissé megtévesztő alcímre keresi a választ a szövegben, az talán csalódott lesz, ugyanis mindaz, amit érdemes eltanulni a régi társadalmaktól, aligha lehet meglepő. Néhol fárasztó is, ahogy Diamond hosszú oldalakon át próbál meggyőzni arról, amiről már a nélkül is ugyanazt gondoltam, hogy ismertem volna a nevét. Ettől eltekintve örülök, hogy olyan nézeteket tesz meg követendő példának, amikkel egyetértek. Különösen ilyen például az, amit a gyereknevelés vagy a jogrendszer kapcsán fejteget.
Ha viszont nem csak az alcímre keressük a választ a szövegben, hanem egyszerűen az archaikus életet élő népcsoportokról szeretnék többet megtudni, akkor nem csalódhatunk a könyvben. Sokat megtudhatunk a részleges vagy teljes elszigeteltségen élő népekről, megmosolyogtató tényeket is, mint például azokról a dani népcsoportba tartozó harcosokról, akik, ha elered az eső, közös megegyezés alapján felfüggesztik a csatát a törzsi háborúban; és igazán érdekeseket a gyereknevelésről, vagy általában a családról, a háborúkról, vagy a nyelvhasználatról.
Diamond összességében rendkívül szimpatikus, pont kellő mértékben írja bele saját magát a könyvbe, szerintem szerethetően, például jóleső és megnyugtató volt az utolsó oldalakon olvasni, hogy kényszeresen sokat mosott kezet az új-guineai esőerdőkben, és mindig tartott magánál legalább háromféle antibiotikumot; és egyébként is mértéktartó, nem nagyítja fel azokat az előnyöket, amikért sokan idealizálják a régi társadalmakat.
Köszönet a @Typotex_Kiadó-nak és @vargarockzsolt-nak a könyvért. :)

>!
Eta IP
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Érdekes, gondolatébresztő, komplex. Csakúgy, mint a többi.
Azon a részen még mindig rágódok, hogy mit lehet mindebből használni. Hiszen azért írta meg a tegnapi világot, hogy a mai okuljon belőle. De hogy ez valóban sikerül-e, sikerülhet-e… nos, ez nagyon sok mai gondolkodónak kérdése. Mindazonáltal szeretem Diamond optimizmusát.
Köszönöm, hogy megírta.

>!
Bori_L P
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Diamond ismét zseniálisat alkotott. Eleinte voltak fenntartásaim a könyv céljával kapcsolatban – a korábbi köteteket inkább ismeretterjesztő, mint szemléletformáló céllal olvastam –, de szerencsére nem kellett csalódnom. Lendületes, érdekes, elgondolkodtató (még ha nem is feltétlenül értek mindenben egyet az íróval), mi kéne még egy jó könyvhöz?

Bővebben itt: http://kultnaplo.blogspot.hu/2014/05/jared-diamond-vila…

>!
Video
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

A Háborúk, járványok, technikákhoz hasonlóan ez a könyv is nagyon sok újdonságot és meglepő dolgot mondott, a vallásokról szóló gondolatai különösen érdekesek voltak. Mindenképp ajánlott olvasmány.

>!
Narancs_Virág
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Végre egy új Diamond könyv.Könnyed, szórakoztató.

>!
peti21
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Diamond legújabb könyve végre kapható.

>!
gjudit8
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Hihetelenül érdekes összeállítás, múltról, jelenről és jövőről. Az emberiség jó és kevésbé jó megoldásai élethelyzetekre, aktuális körülményekre és hosszú távú tényezőkre.

>!
Szabó_Judit_21
Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

Alig vártam, hogy megjelenjen Diamond új könyve.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Nos, az állami kontrollon kívüli, hagyományos társadalmak etnográfiai vizsgálatai egyértelműen azt mutatják, hogy történelmükben a háború, a gyilkosság és a szomszédok démonizálása inkább szabály volt, mint kivétel, miközben e társadalmak tagjai normális, boldog és egymással jól megférő emberek, egyáltalán nem vérszomjas fenevadak. Mi, állampolgárok abban különbözünk tőlük, hogy hagyományos ellenséggyűlölő normájukat csak akkor szabad (de akkor kell is) elfogadnunk, amikor a kormányunk hadiállapotba kerül egy vagy több másik ország kormányával, hogy aztán a békekötés pillanatában ugyanazt a normát ismét megtagadjuk. Nem csoda, hogy ez a feladat zavarba ejtő, és korántsem mindig sikerül.

148. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
lillae

(…) az emberi pszichológiáról szerzett tudásunk zöme az angol WEIRD betűszóval jellemezhető: Western (nyugati), Educated (tanult), Industrialized (iparosodott), Rich (gazdag) és Democratic (demokratikus). A jelzők sorrendje nyilván nem véletlen: „weird” angolul furcsát, szokatlant jelent. És valóban, a vizsgálatok alanyai minden bizonnyal furcsa szerzetnek tűnnének a legtöbb nem nyugatosodott (…) embercsoportban.

17. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
lillae

Egy mai anarchista, aki állam és bürokrácia nélküli világról álmodozik, a fenti okból nem tehet mást, mint hogy keres magának egy őserdei hordát vagy törzset, ahol mindenki mindenkinek az ismerőse, és nemhogy király, de elnök, titkár és jegyző sincs.

19. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

1 hozzászólás
>!
Bori_L P

A harc aznap délután öt óráig folyt, amikor eső miatt abbamaradt.

110. oldal (második rész: Háború és béke, harmadik fejezet: Egy miniháború)

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
gjudit8 

Megbocsátani nehéz, de nem megbocsátani még nehezebb.

102. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
gjudit8 

Az öregekről való gondoskodás szemben áll a függetlenség, az egyénközpontúság és a sérthetetlen magánszféra amerikai értékeivel. A csecsemők függőségét elfogadjuk, mert ők sose voltak függetlenek, de az öregekét nem, mert ők azok voltak évtizedekig. Pedig kegyetlen tény, hogy a független lét lehetőségét egy idő után csaknem mindnyájan elveszítjük: már nem vagyunk képesek saját képességeinkre támaszkodni, mert ezek a képességek radikálisan megkopnak. A függés legalább olyan fájdalmas maguknak a függő időseknek, mint középkorú gyerekeiknek az a tapasztalat, hogy szüleik már nem tudnak önállóan élni.

195. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
gjudit8 

A reklámiparból hozott példák talán komikusak, míg az ember rá nem ébred, hogy a fiatal kor dicsőítésével együtt az idős kor lebecsülését is sugallják. Az nem nagy baj, hogy hetvenéveseket nem alkalmaznak az italreklámokon, de az igen, hogy máshol is hátrányban vannak a fiatal álláskeresőkhöz képest, és hogy ahol a gyógykezelési források korlátozottak, ott a várakozók között hátrább sorolják őket a fiataloknál. Figyelemre méltó,tény továbbá, hogy maguk az idősek is szívesebben vesznek fiatal, mint idős modellel hirdetett kólát vagy sört – ha nem így lenne, a reklámipar már alkalmazkodott volna eltérő ízlésükhöz. Louis Harris és társai felmérték, hogy az amerikaiak milyennek látják az idős embereket, és a következő tulajdonságlista jött ki: unalmas, begyepesedett, elszigetelt, otthonülő, beteg, szexuálisan inaktív, semmi nem érdekli, terméketlen, betegesen fél a haláltól és a bűntényektől, az élet mélypontján van, ideje legnagyobb részében nem csinál semmit, csak nosztalgikusan a múlton mereng. Mindezt nagy többségükben így gondolták maguk az idősek is, noha sokan megjegyezték a felmérőnek, hogy ők maguk ebből a sztereotípiából kilógnak.

197. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
gjudit8 

Az idősek helyzetének javítása nyilvánvalóan részben társadalmi feladat. Őktöbbféleképp hasznossá tudják tenni magukat felnőtt gyerekeik segítésével, például közreműködve unokáik életének gazdagításában, amivel egyúttal saját életüket is gazdagítják. Jó, ha a 30 és 60 év közötti szülők belegondolnak, hogy a gyerekeik elsősorban tőlük veszik a mintát arra, hogy öreg korukban majd hogyan bánnak velük. A társadalom pedig az gész idős nemzedéket és önmagát is szolgálhatja azzal, hogy nem küldi nyugdíjba az önmagukat még javában munkaképesnek érző tagjait egy központilag kijelölt kor után.

379-380. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
gjudit8 

Hatéves korban, mikor a modern társadalmak gyerekei az iskolát elkezdik, a nyaka gyerekek először mennek önállóan kisebb állatokra vadászni és ismerős családokat látogatni szüleik felügyelete nélkül, bár néha más felnőttek társaságában… Tanításuk formalizálatlan módon, a társadalom életébe szétválaszthatatlanul beleszőve folyik. Nincsenek iskolai osztályzatok és vizsgák, valójában iskolák sem, vagyis a kultúra olyan központjai, ahol a tudás elvontan, saját kontextusától elválasztva adódna át egyik személytől a másikig. [Nurit Bird-David a dél-indiai najaka népről]

178. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?

>!
gjudit8 

Néhány módszert már átvett egy-egy modern társadalom, miközben mások továbbra is idegenkednek tőle: ilyen a kicsik közös szobában vagy akár közös ágyban alvása a szülőkkel, a szoptatás három-négyéves korig, vagy az a nevelési stratégia, amely a testi fenyítésről teljesen lemond.
Néhány egyéb vadászó-gyűjtögető szokás a modern állami társadalmakba közvetlenül beépíthető lenne. Például az, hogy a még járóképtelen kicsiket ne fektetve, hanem ültetve hordozzuk, mégpedig úgy, hogy közben a hordozóval egy irányba nézzenek. A sírásukra esetleg érdemes lenne mindig és azonnal reagálnunk,a gondozásukba kiterjedtebben bevonnunk pótszülőket, és több testi kontaktust biztosítanunk nekik. Bátoríthatnánk őket saját játékok fabrikálására, szemben a boltban vett, bonyolult szerkezetű „oktatójátékokkal”. A csoportos együttlétet megszervezhetnénk úgy, hogy bennük több korcsoport szerepeljen. No és talán adhatnánk nekik annyi szabadságot a környezet felderítésében, amennyi még senkire sem veszélyes.

180-181. oldal

Jared Diamond: A világ tegnapig Mit tanulhatunk a régi társadalmaktól?


Hasonló könyvek címkék alapján

Mitchell Zuckoff: A rejtett völgy
Bronisław Malinowski: Baloma
Sten Bergman: Paradicsommadarak nyomában
Miloslav Stingl: A nyugalmazott emberevők szigetei
Bodrogi Tibor (szerk.): Navaring, az óriás
Bíró Lajos: Hat év Új-Guineában
Bori Clark (szerk.): Történet a hat asszonyról, akik felmentek a Holdba
Lily King: Eufória
Eric Lambert: A zöld árnyak szigete
Neil Anderson – Hyatt Moore: Szavak nyomában