Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap 46 csillagozás

Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla.

Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

Róla szól: Agatha Christie

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2010
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790048 · Fordította: Sipos Katalin

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Szeretem az Agatha Christie könyveket, de sohasem olvastam utána az írónőnek. Mivel (mint szerintem mindenkit) lenyűgöznek a rejtélyek, kíváncsi voltam mit írnak arról a 11 „hiányzó” napról, amiről eleve ennek a könyvnek a fülszövegében olvastam először.
A maga módján érdekes, rengeteg ténnyel, és valószínűleg ugyanannyi találgatással megírt történetet olvastam. És mivel ez a bulvárkodás sohasem vonzott igazán, most egy kicsit sajnálom, hogy a kezembe vettem, mert mint a filmszínészek esetében, az íróknál sem az érdekel, hogy milyen az életük, hanem hogy mit nyújt a művészetük.

>!
Katalin_baronesse
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Érdekes és igaznak tűnő elmélet Agatha eltűnésével kapcsolatban. Bár, ha belegondolok nem szép dolog AC rajongóként elolvasni ezt a könyvet, hiszen Ő sosem akarta, hogy ezek a dolgokat megtudják az emberek.

1 hozzászólás
>!
encus625 P
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Igazából magam sem tudom, hogy elhiggyem a könyv állításait, vagy sem. Hihető is meg nem is. De ennyi év távlatából már talán sosem derül ki az igazság. Számomra a könyv azon részei tetszettek, ahol a könyvei háttereiről volt szó, az eltűnés részletei és a nyomozós részek kicsit bulvárosak voltak. Az biztos, ha ma élne AC, és mostanában tűnne el, a bulvár még inkább szétszedné. Pedig 1926-ban sem bántak vele túl szépen a sajtó képviselői.
Annyi tárgyi tévedést kiszúrtam, hogy a 232. oldalon A sors kapujában lévő állítólagos hiba nem hiba. Jared Cade azt állítja, hogy Tommy és Tuppence 2 unokája ikrek, így a könyvben (A sors kapuja) leírt életkoruk nem jó, de valójában a gyermekeik (Derek és Deborah) ikrek, nem az unokák :)

>!
Európa, Budapest, 2010
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790048 · Fordította: Sipos Katalin
>!
altagi P
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Nagyon-nagyon régóta halogattam ezt az olvasást, a gondom az volt, hogy
1. nem olyan nagyon érdekel engem az a 11 nap…
2. ehhez képest ez egy elég masszív kötet.
Egyik pontban sem tévedtem, mert a könyv azon kívül, hogy cirka 4 alkalommal körbefutja a témát, hogy „ja, hát jól eltűnt a Christie nénje, de a kis huncut közben itt-és-itt volt, és aztán meg ezt-meg-azt mondta”; ezen felül valóban nem sokat foglalkozik a címadó időszakkal, hanem egészen igényes és olvasmányos módon ismerteti meg az olvasót az előzményekkel és következményekkel.
A terjedelem valóban indokolatlan, és amit én feltétlenül kihagytam volna, az kb. nettó 50 oldal, ami arról szól, hogy melyik regényben hogyan köszön vissza akármi is Agatha Christie életéből, és egyébként meg ez a regény még arról is szól, meg a gyilkos kicsoda.

>!
gesztenye11
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, hiszen Agatha Christie az egyik legkedvesebb szerzőm, és a világ valaha élt legjobb krimiírója, szerintem. Ezért nagyon kíváncsi voltam arra a hiányzó tizenegy napra. A könyv valóban a lehető legteljesebben írja le AC eltűnésének történetét – ez eddig rendben is van. Amit viszont már kicsit sokalltam, hogy ezen túl Agatha életét is be akarja mutatni – amit más könyvben is olvastam, sőt, jó néhány Christie-regény és novella tartalmát is ismerteti röviden – azt talán nem kellett volna. Ezért csak 4 csillagot adnék, de ami miatt mégis megkapja a 4,5-et, az az, hogy a végén nagyon részletes ismertető van AC könyveiről, színdarabjairól, és – amit máshol még nem láttam – a könyvekből készült filmekről is, a televíziós filmeket külön is választva. Ez megért fél csillagot!

>!
Krumplicsku
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Christie fan vagyok, pontosabban a krimijeit szeretem, bár inkább a mennyiség*minőség szorzata az, amitől igazán becsülendőnek tartom a munkásságát, a romantikus könyvein (meg azért pár krimin is), érezni, hogy nem annyira jó, mint inkább termékeny író…
Olvastam már pár életrajzot róla, egyet tőle, meg láttam az eltűnéséről a filmet is, de szerintem egyszerűen nincs annyi az életében, hogy ezt ennyiszer el kelljen, lehessen sütni.. És persze ez is egy full életrajz, nem csak a cím szerinti hiányzó 11 nap…. amiről meg persze nem is sokat tudunk meg (nem is tudom, mit lehetne megtudni :-D? ), leginkább a felmerült teóriákat, barátit, rokonit, rendőrségit, újságíróit, mint a valóságot, hisz -ahogy a könyvben is elhangzik- Christie sohasem beszélt erről… de egyedül ő tudhatta, hogy mit és miért tett.
Ráadásul, nem is épp a legizgalmasabb, legpezsgőbb stílusban megírt full életrajz ez (nem akarok se rosszindulatú lenni, sem csak erre kenni, de a végén annyi derül ki, hogy az illető úr vm vetélkedőt nyert, ahol az ÖSSZES A.C.-s kérdésre tudta a választ, amiből én úgy sejtem, egy témába bolondult valakiről, és nem profi íróról, újságíróról van szó) És persze a tények is, amiből dolgozott: nem csak senki nem él ma már azok közül, akik a címadó 11 napot átélték, hisz ilyen van, a történteket mégis ki lehet deríteni. De ahogy fent is írtam, meg ő is írja milliószor: a tárgyban mindig is ködösítés volt, ehhez jönnek az ún. szubjektív igazságok (valaminek úgy mesélte az anyukája, hogy…), meg a ferdítések. Ha mindezt nem is az érintettek, de azok leszármazottjai mesélik, hallomásból… és ehhez kiderül az is, hogy a mi írónk a család egyik ágának (nem A.C. lányának, hanem a fogadott lányának leszármazottjaival, azaz A.C. sógornőjének unokájával és annak férjével beszélt.
Mikor meg a regény kb. utolsó harmadához közeledtem, elcsodálkoztam: A.C. élete már erősen közelített a végéhez, de még egy csomó oldal hátra volt… hát mi lesz még ott?
A könyv utolsó negyede gyakorlatilag egy enciklopédia lett (nem tudom, kinek van igénye ilyen szintű A.C. tudásra, -talán A.C. vetélkedők felkészítőjén hasznos lehet-, hogy tudja, hogy mondjuk az Öt kismalac 1954-es argerntin filmfeldolgozásában ki játszottak és ki rendezte?)
Sajnos, én többé-kevésbé ezen is átrágtam magam, így sikerült az egyik (ha jól emlékszem 1975-ös Éjféltájt feldolgozásról) azt olvasnom a szerző tollából, hogy senkinek, akinek ÉP ÉLETFELFOGÁSA VAN, nem is tetszhetett, a film méltán megbukott. (az illető filmhez nem volt szerencsém, akár még az is lehet, hogy valóban felháborítóan kiforgatta az eredeti történetet, ezért tiltották le a címet, és ezért a szerzőnek ez a nem épp objektív véleménye…. de ugye számos klasszikust dolgoznak fel „felháborító” módon (valakiknek az, másnak meg nem), illetve, ha azt nézem, hogy még az agyon dícsért A.C.`s Poirot és A.C.`s Miss Marple sorozatban mennyi ferdítést követtek el a forgatókönyvírók (nota bene, pont a kedvenc A.C. történetembe, az Éjféltájtba is sikerült Miss Marple beleszuszakolni), akkor nem tudom, mennyiben értelmezhető azon igyekezet, hogy A.C. történeteket csak egy az egyben lehet megvalósítani (pl. nem helyezhető át a cselekmény ideje)

>!
mosolytó
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Másra számítottam. Vagy legalábbis a teljesen végigvett életrajza nem érdekelt Agathának – hiszen azt már olvastam párszor. De magával a tizenegy nappal sem vagyok megelégedve. A végén azért a könyveinek jegyzéke és minden más összerendezése hasznos.

>!
violina
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Jared Cade újságíró, aki nemcsak a címben szereplő tizenegy napot, hanem Agatha Christie életútjának nagy részét is áttekinti. Teszi ezt rendkívüli, néhol már túlzott alapossággal: a felsorakoztatott nevek, személyek serege között többször is elveszítettem a fonalat.
A könyv stílusa számomra bulvár. Volt miből meríteni, hiszen rengeteg cikket idéz az 1920-as évekből; rémisztő, micsoda hadjáratot folytattak már akkor is az angol újságok, hogy az áhított hírhez hozzájussanak.
Ez a mai szenzációhajhász médiára is jellemező stílus nekem nem jön be, az olvasóra zúdított információáradat szinte áttekinthetetlen,mindenki, aki látott, hallott valamit, szerepel. Ha a nyomozásban résztvevő rendőrkutya beszélni tudna, vele is készülne riport, és Cade ezt is elénk tárná.
Ami még nem tetszett: a szerző Agatha Christie nagyon sok művét említi meg: leírja keletkezésük idejét, az esetleges párhuzamokat Christie életével- és nehogy ezután az eredeti mű olvasásával fárasszuk magunkat, részletesen elénk tárja tartalmukat is. :(

>!
Zsaklin
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

Érdekes kis könyv, az biztos. Jó hosszú ideig húztam az olvasását, de nem baj :D
Nem tudom, hogy mennyire hiteles a sztori, de számomra elég meggyőző volt. Tetszett, hogy megtudtuk regényeinek a hátterét is, és hogy – mint a címben is írva van – lehullt a lepel a nagy titokról. Őszintén szólva, nagyobb meglepetésre számítottam, mert elég kézenfekvő volt a megoldás, Agatha heves titkolózása az esetről tette nagy szenzációvá az eltűnését. Sajnáltam szegény nőt, nem volt túl boldog élete…
Mindenesetre örülök, hogy sokat megtudhattam a világ legjelesebb krimiírójáról.


Népszerű idézetek

>!
encus625 P

Ha egy írót nagyon szerettek, azt onnan lehet tudni, hogy halála után az olvasói azt kívánják: bárcsak lenne még egy könyve, amit elolvashatnának – és ez minden más szerzőnél inkább igaz Agatha Christie-re.

Utolsó mondat

>!
Véda MP

Agatha következő könyve, A titkos ellenfél már kétszer annyit hozott a konyhára. Főszereplőiben, a nemrégen leszerelt Tommy Beresfordban és Prudence „Tuppence” Cowleyben Archie és saját maga idealizált változatát teremtette meg.

34. oldal

>!
altagi P

Agatha Christie a köztudatban úgy volt jelen, mint egy boldog házasságban élő asszony, aki „Lucrezia Borgia óta a legtöbb pénzt kereste gyilkosságokkal”, és Agatha ragaszkodott hozzá, hogy ez a kép ne is változzon.

206. oldal

>!
Véda MP

A testvéri féltékenységtől fűtött Agatha A titokzatos stylesi eset-et a gyógyszertárban agyalta ki, amikor ott épp más dolga nem akadt. A történet zseniális gyilkosságának módszerét újonnan megszerzett méregismeretéből merítette, míg a Torquayben akkoriban tömegesen megjelent belga menekültek adták az ötletet alacsony termetű, tojásfejű belga detektívjéhez, Hercule Poirot-hoz.

31. oldal

>!
Életveszélyes_és_Tilos

Archie és ő még mindig jól szórakoztak együtt – ha a golfozás mellett maradt még erre idő –, de a férj nem szerette az érzéseit kimutatni. Illetlenségnek érezte, ha érzelmekről volt szó. Ez a viszolygás az érzések megbeszélésétől Agathának először meglepő volt és sértő is, de utóbb oda vezetett, hogy ő maga is megpróbálta elnyomni az érzéseit, és azt a következtetést vonta le, hogy Archie nyilván jobban szereti őt, mint ő Archie-t, hiszen látszott, hogy kevesebb szeretetmegnyilvánulás is elég neki.

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Zoltán Péter: A képzelet varázslója
Monika Zgustová: Fanyar gyümölcsök édenkertjében
Balázs Mihály – Vati Papp Ferenc: Írók, képek II.
André Gide: Oscar Wilde
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek
Christa Maerker: Marilyn Monroe – Arthur Miller
Marcia Moody: Vilmos felesége, Katalin hercegné