Járdán Csaba (szerk.) · Kleinheincz Csilla (szerk.)

77 ​– Hetvenhét 35 csillagozás

Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Magyar népmesék, ahogyan ez idáig soha nem olvastuk őket: még mindig nekünk szólnak, ám világuk már új szabályok szerint épül fel. Egy bábaasszony bosszúja, saját kötelességük csapdájába került sárkányok, baljós padlások és kamerákkal foglyul ejtett hősi küzdelmek. Ismerős, mégis ismeretlen helyszínek, ahol a mesék megújulnak, s új ágat hajtanak.

A Hetvenhét novellapályázat győztesei és a magyar fantasztikus irodalom nagyjai új formát találtak a régi meséknek: Körmendi Ágnes, Csigás Gábor, Juhász Viktor, Raoul Renier, Molnár B. Gábor, László Zoltán és társaik világa után az ősi történetek mindörökre megváltoznak.

Eredeti megjelenés éve: 2006

A művek szerzői: Körmendi Ágnes, Lőrinczy Judit, Horváth György, Jobbágy Tibor, Csigás Gábor, Raoul Renier, László Zoltán, Juhász Viktor, Horváth György, Hernád Péter, Molnár B. Gábor

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041958

Enciklopédia 1


Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir 
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Meglepően egyenletes színvonalú magyar antológia. Mármint meglepő, hogy ez a színvonal magas, és mindez magyar.
Ügyes népmese fel- és átdolgozások, izgalmas koncepciókkal, eredeti csavarokkal és nagyon jó szöveggel (ez utóbbi különösen nagy meglepetés). Még ha kicsit zavartan álltam is a novella végén (Péterdi Bálint: Soha többé nem látom Fülest!), még ha annyira nem is tudott rám hatni (László Zoltán: Kalamona), még ha kicsit hosszú is volt (Molnár B. Gábor: Árgyélus és Balga) vagy épp annyira nem is szórakoztam frenetikusan (Jobbágy Tibor: A Gömböc), akkor is érződött mindig, hogy milyen jó novellákról beszélünk. Szóval ez nekem nagyon tetszett.
A kedvencek Renier mester két általam már korábban olvasott művén túl Horváth György zseniális „Sánta farkas”-a, Juhász Viktor elképesztő „Az Erdőntúl”-ja és Körmendi Ágnes két empatikus és szép írása – de igazából szívesem szerint felsorolnám Lőrinczy Judit, Kolozsvári Zsófia, Hernád Péter, Csigás Gábor novelláját is. Kimaradt még valaki?

>!
kvzs P
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Nagyon kellemesen meglepett ez a kötet. A novellák szinte mindegyike egyenletesen magas színvonalú, és nagyon jó ötleteket tartalmaznak. Van amelyik teljesen újraértelmez egy mesét (A kis gömböc sosem lesz már ugyanolyan számomra…), van amelyik csak felhasználja a a magyar népmesék ismert és megszokott elemeit és szereplőit, de mindegyik nagyon ötletes és újszerű. Jó lenne több ilyen válogatást olvasni!

>!
borga
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Bár nem volt minden novella egyenletesen jó, hogy is lehetne az, de hogy vették a bátorságot, hogy játsszanak, a magyar népmesés alapmotívumokra építkezés ötletének, hogy általában nem fordult át a történet csöpögősbe, magunk-agyondícsérősbe, vagy épp túl sötétbe, ezekért kijár a sokcsillag. És volt jópár valóban jó benne.
Körmendi Ágnes mindkét novellája igazán remek, a teljesen népmese történettel és a kelta-magyar összevont halandó-örök játszmával, de az Erdőntúl is a maga médiavezérlésből kiábrándult félvalóságával, a heroizálás-deheroizálás témakörével, a Vasorrú bába és Sárkányölő Bende reálmeséjével is nagyon a helyén van. Bírtam a Sánta farkas elfajzott, cseppet sem tündérke (I)Loonáját is a bandával.
Valahogy úgy látom, hogy Ilona tündérkirályasszony mindenkiben mély nyomokat hagyott, és szerencsére a mesevilágosokban a próbatételek is felbukkantak.
A történetek pedig szórnak a sci-fitől (Gömböc – egyébként ez se rossz :)) a mágikus realizmusig, közbeiktatva a mesét és fantasyt is némiképp.
Jó ötlet volt, és megérte kiadni a pályaműveket. Valami hasonlót még bőven elbírnék.

>!
ViraMors P
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Rég olvastam olyan novellaválogatást, ami ennyire tetszett volna. Nem azt mondom, hogy azonnal kedvenc mindegyik darab, volt amelyik kissé lassú, másik pedig kissé kiszámítható volt. Az alapötletek viszont mind a tizennégy novellánál megfogtak.
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szeretem az át/újragondolt meséket, így a kötet alapból előnnyel indult.
Az abszolút kedvencem Horváth György Sánta farkasa. Zseniális a világ, nagyon tetszett a kissé csapongó, merengő mesemondás. Szívesen olvastam volna hosszabban, akár regényméretben is.

>!
Chöpp
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

KÖRMENDI ÁGNES: ARANYALMÁK – 5-ből ötös. Mégpedig csillagos!
Nagyon-nagyon imádtam! Fantasztikusan képszerű, csodásan megelevenednek benne népmesei hagyományaink és olyan lehengerlő történetmeséléssel, akárha Bartimaeus démoni duhajkodásait idézné. Különben is: egy professzionális tündérfi sárkánybőrben minden kincset megér!
Körmendi Ágnestől szeretnék még olvasni többet!

HERNÁD PÉTER: AZ ELHÁRÍTÓK – 4,5.
Majdnem tökéletes Kisgömböc sci-fi. A hétfő Magyarországon is szombaton kezdődött. :)

RAOUL RENIER: A VASORRÚ BÁBA – 5
Összetörte a szívem. Borzalmas a boszorkány szemszögéből átélni a történetét! Csodálatos írás!

JUHÁSZ VIKTOR: AZ ERDŐNTÚL – 5
Ezt igazán kár lett volna kihagyni!
„Ott voltam, ahol mindig is lenni szerettem volna. Ahol az égbolt olyan kék, mint a világon sehol máshol, és ha nem nyitom ki a szememet, addig maradok, amíg nekem tetszik.”

>!
Shanara
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Népmesék… másként. 14 novellából egy pár darab a kedvencem lett, sok tetszett, néhány pedg nem igazán. Összességében több tetszett, mint nem. Eltérő stílusok és műfajok váltogatják egymást a kötetben. Nagyon örülök neki, hogy a kezembe akadt ez a kötet. Aki szívesen olvas meséket, kifordított történeteket vagy egyszerűen csak kiváncsi, hogy mit is lehet kihozni ebből a témából, azoknak szívesen ajánlom a kötetet. Biztos vagyok benne, hogy aki a kezébe veszi a könyvet, talál magának benne a stílusának megfelelőt, a kedvére valót.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/03/kleinheincz-csi…

>!
Röszkva
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Számomra a novellaválogatások mindig egy doboz vegyes bonbonnal érnek fel a kókuszos mindig megmarad.
Régóta kíváncsi voltam erre a kötetre, még a novellapályázatra is emlékszem, amit ezer meg egy éve a régi rpg.hu hirdetett. Aztán elteltek az évek, de most végre sikerült elolvasnom.
A népmese-feldolgozások/átdolgozások a gyengéim, így roppant elfogult vagyok a témában,- nálam az összes novella ilyen alapon minimum három csillagról startolt.
Voltak írások, amelyeket jobban élveztem, míg mások kissé untattak, mindegyik sajátos módon, újszerűen merített a népmesék világából.
Az abszolút kedvencem Kornya Zsolt Vasorrú bábá-ja volt, valamint nagyon szerettem még Körmendi Ágnes írásait és Hernád Péter gömböcös novelláját.

UPDATE: elrontottam: az értékelésem előtt a kötet 77%-on állt, micsoda véletlen! De sajnos így módosult.

>!
sicano
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Igazán jó kis válogatást sikerült itt összehozni. Nagyon jó volt a pályázat alapötlete, amire készültek a művek, és a beválogatottaknál külön érdem, hogy mind másképp ragadta meg a lényeget.
Ennek következtében egyes művek jobban, mások kevésbé tetszettek, de ez főleg az írói szemléletnek, és nem a kidolgozottságuknak köszönhető.
Azt azért túlzás lenne állítani, hogy a színvonal teljesen egységes valamennyi műre, de a gyengébb írásoknál is hozta a kötelező minimumot.
A félreál elemeket tartalmazó írások, ("Sánta farkas", „Az Erdőntúl”, 'Meglepetés") melyek gyakran budapesti helyszíneket, való életből vett embereket és misztikus lényeket vegyítenek, például egyáltalán nem tetszettek, az én emésztésemnek ez már túl sok, ez a fajta világábrázolás nagyon nem az enyém, de nem csodálkozom rajta, hogy sokaknak épp ezek az írások a kedvenceik. Mindenesetre még ezeket a novellákat is érdemes volt elolvasnom annyira különleges megvilágításba helyezték a népmesei elemeket, különösen a „Sánta farkas”-t mely bár a leghosszabb volt mind közül, a lendületes írói stílusnak, és szórakoztató, könnyed témái miatt a leginkább olvasatta magát.
az „Aranyalma” sem nyerte el a tetszésemet. Nekem már túl harsány, túl sok mondai elemet átültetett, erősen túltolt képi világú történet, Az egész egyszerűen túl sok. Ám a cselekmény pörgős, a csattanó kifejezetten tetszett, és pontosan eltalált terjedelemre is. Amit viszont tényleg örömmel olvastam, az az amatőr íróktól a „Három csomó” és a „Soha többé nem látom már Fülest!”. Az előbbi talán a legjobb arányban keverte el a mondai elemeket a valósággal, egy igazán remek történetet megalkotva ezzel. Az utóbbiban pedig egy egyáltalán nem szokványos megközelítési módot láthatunk, egy amúgy sem sablonos szituációra. Nem szólva a történetvezetésről és a befejezésről! Szívesen olvastam volna még, sajnáltam, hogy olyan hirtelen lett vége.
A legjobb írás persze egyértelműen Raoul Renier-től származik, a „Vasorrú bába” még tőle is kiemelkedőnek számít, és ez nagyon nagy szó!
Nem is tudom, hányszor fordult elő velem, hogy egy történet elolvasása után rögtön újra neki kezdtem, talán ha három ujjamon meg tudom számolni, de itt ez történt!
Hihetetlen mennyire képes visszaadni az akkori idők embereinek gondolkodásmódját és hétköznapjait, micsoda műveltség és tudás süt minden oldaláról, ugyanakkor mennyire olvasmányosan és realisztikusan képes ezt tálalni nekünk. Az az ember egy zseni! Ez a reálmese pedig nagyszerű és kegyetlen, olyan, amiről simán azt gondolná az ember, hogy így, ebben a formában akár meg is történhetett.
Ehhez képest a „Sárkányölő Bende” című mű szimplán „csak” jól sikerült írás. De itt is ötletesek a karakterek, és az írótól talán kissé szokatlanul, egy könnyedebb, humorosabb történetet ismerhetünk meg.
Kedvencem még a „Névtelen Királyok” ami nem is csoda, hisz személy szerint odavagyok az ógörög történetekért, a régi nevekkel és helyszínekkel együtt, különösen ha mély gondolatokkal itatódik át, és ennyire le tud kötni a cselekménye. Az itt írt filozófiai kilengések különösen jó hangulatot tudtak kölcsönözni neki.
A „Fehér Felhőn Fekete Holló”-ban megint kicsit soknak éreztem a mondai részt, ha nem is volt olyan harsány mint az „Aranyalma” de épp elég ahhoz már elszakadjon a cselekménytől és félig legenda szerű mesélésbe váltson át. Valamiért nem hagyott mély nyomott bennem a „Kalamona” sem. Kicsit talán zavaros volt ez is, és a befejezése sem lett valami frappáns, inkább kiszámítható.
A sci-fis változatokat sem tudom agyondicsérni, habár az ötletek ott is annyira eredetiek, hogy már emiatt is megéri elolvasni őket, hovatovább ezek valóban rövidek.
„Az Elhárítók” pont akkor ért véget mikor elkezdődött volna, „A Gömböc”-ből pedig pont azokra a kérdésekre nem kaptunk választ, amire úgymond, ki volt hegyezve az egész sztori.
Az „Árgyélus és Balga” sem volt rossz, de különösebben nem is nyűgözött le, és úgy érzem jobb lehetett volna, ha ez viszont rövidebb, velősebb egy kicsit.
Nagyon örülnék neki ha születnének még olyan pályázatok melyekre ezeket a novellákat írták, ugyanis ennyire sokszínű, és változatos antológiát régen láttam, és az alapötlet szerintem túl jó ahhoz, hogy egy gyűjteménynél megálljon.

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041958
>!
Lahara ISP
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Hááát, eléggé vegyes. Volt, ami nagyon tetszett, és volt, ami ó, jaj! Eleve a sci-fis feldolgozások nagyon nem jöttek be. Az első novella viszont nagyon tetszett, és abban reménykedtem, hogy a többi is olyan lesz.

>!
Morgiana
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

voltak benne kevésbé jó történetek is (de mondjuk ez azért valahol várható is volt egy antológiában) de mindenesetre egy nagyon kellemes, lazulós-semmittevős délutánokra való tökéletes kikapcsolódás, amikkor belemerülsz a kicsit (vagy nem is kicsit ) megváltoztatott népmesékbe és gyerekként izgulhatod végig a hősök történeteit.


Népszerű idézetek

>!
Batus

A holló szeme alabástrom, szárnya sűrű vágyból, sötét éjből kovácsolt, a felhő pedig elmúlásból, ezer holt vadvirág illatából, fagyott kismadarak dalából. Gyémántszemcsék, ragyog a hideg, kék hó, pelyhek az égben a csillagok.
Kincsem!
Gondom…!
Itt vagyok!
Itt vagyok…!

63. oldal (Fehér felhőn fekete holló)

>!
Batus

A fekete kastélyban nem kincseket őriztek, hanem azokat a titkos helyeket, ahová mindig is el akartál jutni, de magad sem tudtál róla.

317. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az idő valójában nem mérhető: a percek, az órák csak a valóságtól rettegő emberi elme szüleményei. Biztonságot adnak a gyengéknek, ugyanakkor rabszolgává, kérészéletűvé is teszik őket.

160. oldal, Csigás Gábor: Névtelen királyok

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Shanara

Az idő hol lassabban, hol gyorsabban folyik: vannak korok, melyeknek egyetlen éve a történelem más szigetein egy emberöltőnyit tesz ki.

160. oldal - Névtelen királyok (Delta Vision, 2006.)

>!
Chöpp 

Ott voltam, ahol mindig is lenni szerettem volna. Ahol az égbolt olyan kék, mint a világon sehol máshol, és ha nem nyitom ki a szememet, addig maradok, amíg nekem tetszik.

Juhász Viktor: Az Erdőntúl, 332.o.

>!
Shanara

Vajon az elme távolléte egyenlő az emberével is?

161. oldal - Névtelen királyok (Delta Vision, 2006.)

>!
Chöpp 

    – Ez bonyolult, Balga – sóhajtott Árgyélus. – Tudod, mire jöttem rá? Hogy talán az egészet csak álmodom. Az élet álom.

Molnár B. Gábor: Árgyélus és Balga, 246.o.

>!
borga

Mi lesz, ha mégis egy csapat vágott szemű tündér ront ránk, hátrafelé nyilazva?

299. oldal - Meglepetés

>!
Batus

Aznap este azt álmodta, hogy hófehér füvön fekszik, ruhája is olyan színű csipke, egyedül a haja fekete, mint a holló tolla, beszennyezi vele a nagy fehérséget. Sírni akart, de a könnyei is feketék voltak, akár az éjjeli égbolt, s mélyükön ott ragyogtak a csillagok. Aztán kettő kivált közülük, hogy fénypettyé legyen Misi szemében.

69. oldal (Három csomó)

>!
Chöpp 

    Kalamona vagyok, a Szélkötő. Megbüntettem az embereket, amiért magánnyal büntettek engem, amiért senki szemében nem láthattam meg képmásom.

László Zoltán: Kalamona, 276.o.


Hasonló könyvek címkék alapján

G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
On Sai: Lucy
Zsoldos Péter: Távoli tűz
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Anthony Sheenard: A sárkánypap álmai
Csurgó Csaba: Kukoricza
Novák Csanád (szerk.): Rúna 29.
Burger István (szerk.): Galaktika 293.