Japán ​mesék 33 csillagozás

Japán mesék

Mese. Mindenkit vonzó, soha el nem hervadó műfaj. A meséről könyvtárnyi irodalmat adtak már közre. Jelennek meg régi és új mesék. A meséket elmondják, lejegyzik és írják, gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Kívánjuk, hogy az olvasót megérintsék a mesékben megbúvó, az emberiséget évezredek óta foglalkoztató álmok, vágyak és remények. A világ meséi sorozatának újabb kötete.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világ meséi

>!
Papp-Ker, Budapest, 2001
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630061430

Enciklopédia 8


Kedvencelte 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Japán mesék

Örülök, hogy rátaláltam erre a gyűjteményre, és hogy a népmese kihívás kapcsán még igazi apropója is volt az olvasásnak. Habár el akartam húzni az olvasást egész februárra, annyira jók voltak a mesék, hogy már készen is vagyok. :-)) Tetszettek a mesék, azt kell mondanom, hogy mindegyik remek volt. Japán sziget jellege megadta, hogy sok volt a halász szereplő, nagyon változatosak voltak azonban ezek a mesék is. Teljesen mások ezek a mesék, mint a magyar vagy szlovák történetek. Izgalmas volt ezáltal megismerni kicsit az országot – még ha valóban csak egy nagyon kicsit sikerült.
Több kedvenc mese is lett, amin a legjobban mosolyogtam, az A két béka volt. :-)

>!
Lynn P
Japán mesék

Semmit nem tudtam erről a könyvről, de kellett egy japán meséket tartalmazó kötet az egyik kihíváshoz és ezt megtaláltam az öcsém polcán. Gondoltam, jó lesz, végülis szép a rajz az elején :)

Aztán hamar rájöttem, hogy a könyv értéke – számomra – ki is merül ennyiben.
30 fölötti mese van benne, van, ami 2 oldalas, van ami 12.
Sajnos nem láttam sok koncepciót láttam a könyvben. Kerestem, hogy ki gyűjtötte, ki fordította, de NULLA infó!
A mesék elrendezésében se volt nagy logika: megemlítették benne a tanukit a könyv első harmadában (7. mese), de azt, hogy mi a csoda állat ez, azt elfelejtették lábjegyzetelni. És megmondom őszintén, hogy – jó, hogy a google a barátom –, mert nélküle gőzöm se lenne arról, hogy a tanukiban milyen lényt tisztelhetek. Amúgy a 16. mesében elárulják (https://moly.hu/idezetek/713206), szóval nem kell utánanézni csak bírjuk ki addig. Amúgy japán nyestkutya.

Volt 2 olyan történet, ami szinte teljesen ugyanaz: a Mozoo és Ozoo. Mindkettő a szülők felé irányuló szeretetet mutatja be, kb. annyi a különbség, hogy az egyikben bambuszlevélért megy el a fiú, a másikban pontyot hoz.

Volt persze olyan mese, ami tetszett, meg volt tanulsága, de valahogy felejthetőnek érzem a kötetet úgy amblokk.

>!
Ross P
Japán mesék

A mesék – mint a legtöbb mese – aranyosak, tanulságosak, helyenként pedig elgondolkodtatóak. Ugyanakkor ezt az egészet, mint kiadványt, nem igazán tudom hová tenni. Az, hogy a copyright oldalon semmi sincs az ikszipszilon káefté ügyvezető igazgatójának nevén kívül, máris furcsa.
Ez fordítás? Népgyűjtés? Vagy valaki ott a kiadónál elolvasott a wikipédiáról néhány tartalmi összefoglalót a legismertebb japán mesékről, aztán saját szavaival leírta a lényeget? Mert én leginkább erre gyanakszom.

A szerkesztés igénytelen, ragok vannak rossz helyen, a nyelvi-stilisztikai jellemzők gyakran bántják az ember belső fülét (nem a biológiait, azt a másikat, amit olvasás közben használunk) azt pedig egyáltalán nem sikerült eldöntenem, hogy ez a kötet most tulajdonképpen mi az istennyilát is akar? Gyerekeknek szól? Más népek kultúrája iránt érdeklődő felnőtteknek? Vagy vegyesen, mindenkinek?
Az mindenesetre igencsak bosszantott, hogy a szamuráj vitéz lett, a yuki-onna simán tündér, a madárcsőrű tengu az manó, a különböző yōkai-ok meg le voltak tudva azzal, hogy szellem. Most akkor japán meséket adunk az olvasónak, vagy japán mesei alapokat töltünk fel az európai kultúrkör figuráival? Mert azt nem hiszem el, hogy nem lehetett volna lábjegyzetelni, vagy valami.
Mindez pusztán csak annak fényében furcsa, hogy az oni az oni maradt, és az egyik mesében ott figyel egy random tanuki, ami legyező- és esernyőtáncot jár, ami annyira japán, hogy nagyon.
Szóval ez egy ilyen… izé.

2 hozzászólás
>!
Kek P
Japán mesék

Japán mesék. 31 db. Igen rövidek, gyorsan fogyaszthatók. Eredet- és állatmesék és egyebek, mind-mind valami kis jóra nevelő tanulsággal, pl. az öregek megbecsülése, a család és a házasság elsősége, a becsületesség, segítőkészség, ravaszság. Más kultúra ugyan, de engem az aisoposzi mesékre emlékeztettek. Más kultúra, de szerencsére ezek az egypercesek nem hemzsegtek mindenféle ártó szellemektől, ilyen-olyan gonosz varázslóktól – a korábban már kézbe vett Japán regék és mondák sajnos ilyen volt, s féltem, hogy ebben a könyvben is valami hasonlóval találkozom, csak kicsiben. De nem! Szerencsére nem. Bár előjöttek itt-ott a szellemek (majom, macska, stb.), de azért nem olyan nyomasztóan és mindig legyőzetik a gonosz! Biztos, hogy ez a válogatás érdeme, de itt a jó mindig győzedelmeskedik, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Furcsa nekem e szigetvilág egykézése, kincshalmozása, s az öregeket életük feláldozásával is szolgálni köteles utód kérdése – és ezt nem a mai világ – Európa? Amerika? – gyereket istenítő világképe mondatja velem, hanem a magyar népmesék sokgyermekes családképe, ahol mindig legalább 3 utód van – ha nem több –, s általában a legkisebb lesz a legügyesebb, legeredményesebb, a családfenntartó, a király. Furcsa volt, hogy nincs sárkány – tényleg nincs!!! – , királylány kezéért próbákat kiálló szegény fiú, vándor lovag. Na jó, egy van, de helyette is egy kutya küzd meg macskákba bújt szellemekkel… szóval nem igazán ő a hős. Van viszont majom, patkány, tanuki, veréb és fácánmadár, félelmetes manó – seregnyi, pontosabban: tánckarnyi – és egy icipici tündér. A kedvenceim a mi öreg halászunk és nagyravágyó feleségével rokon két mese, A kőfejtő és A patkányok és leánykájuk lettek, illetve A bibircsók és a hegyi manók. Mert a derű mindennél fontosabb – és egyedül az tud boldoggá tenni.
Kár, hogy sok hiba van a szövegben. Nemcsak betűhiány, -tévesztés; de számbeli, időbeli, vonzatbeli egyeztetési is. Szóval ez nem nyomda-, hanem fordítási hiba. Kár érte. És bosszantó.

>!
Olympia_Chavez P
Japán mesék

Érdekes „élmény” volt. Elég csalódott vagyok, habár Isten lássa a lelkem, igyekeztem csak a pozitív tulajdonságaira koncentrálni a könyvnek.

A mesék nagyobbik hányada kedves, rövid kis történet, a szülők, nagyszülők, idősebb generációk iránti tiszteletről. Arról, hogy ne legyünk telhetetlenek, ne feledjük kötelességeinket, na és persze arról, hogy a bátor hős, aki megmenti a falut, vagy a legszebb leányt a vidéken, elnyeri méltó jutalmát. Na de, ennyit és ilyen minőségben még én is tudtam volna írni. Arról már nem is beszélve, hogy egynéhánynak se füle, se farka, tanulság benne meg még kevesebb.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy műfordító által feldolgozott valódi fordításokról van szó. A kiadó munkája csapnivaló. A nyelvezete is hagy kívánni valót maga után bőven. Folyamatos elütési, elgépelési hibákba botlik az olvasó, pedig egy ilyen rövid könyvecske esetében nem hiszem, hogy nagy munka lett volna legalább erre odafigyelni. Előfordul, hogy egy mondatszakasz kétszer ismétlődik egymás után, ahelyett, hogy a mondat második fele következne.

Összességében nagy csalódás volt, ideje lesz utána néznem egy-két valós, értékes „szakirodalomnak”, hogy ezt a csalódást feledni tudjam.

>!
Nelli0805 
Japán mesék

Nagyon tetszettek ezek a mesék. Annyira mások a japán mesék, mint az európai és az amerikai világ meséi… Látszik ebből a könyvből (is), hogy mennyire másképp látják a világot odaát a Távol-Keleten…

>!
tealevel99
Japán mesék

Érdekes mesék voltak amik teljesen különböztek a magyar népmeséktől. A magyar meséket keverem de ezeket nem tudom mert annyira különböznek egymástól, hogy nem tudom őket össze téveszteni egymással. Szeretnék majd még sok más japán mesét olvasni. Jó volt napról napra olvasni. Jó volt a nap lezárásaként olvasni.

>!
Leah P
Japán mesék

Nekem nagyon tetszett (:
Legalább már tudom hogy Kishimoto Masashi honnan vette az alap ötletet a sennin hármashoz :)
(naruto kulissza titkok :D)
Ami még nagyon tetszett a történetek között az az „irigy szomszéd” :)

>!
Brigi007
Japán mesék

Nagyon tanulságos és aranyos mesék vannak benne :)

>!
jevus
Japán mesék

Szerintem a népmesék a legalkalmasabbak arra, hogy egy népet megismerjünk. A magyar népmesékben központi szerepe van pl. a szegénységnek, a ravaszságnak. Ezzel szemben a japán mesékben a szülők iránti tisztelet és szeretet dominál. Domináns a bölcsesség is, ami megmagyarázza, miért a leghatalmasabb úr a kőfejtő a világon. Természetesen nem maradnak el a minden kultúrára egyaránt jellemző népmesei elemek sem, pl. a jó és a rossz, a megérdemelt büntetés, a természeti jelenségek magyarázata, a nép eredete.


Népszerű idézetek

>!
ppayter

A mérges hal

Egy ember egyszer nagy fugu-halat fogott, melyről azt tartják Japánban, hogy mérges. De a mi emberünk ezt nem tudta bizonyosan és noha félt egy kissé, mégis hozzálátott, hogy elkészítse a halat ebédre. Mialatt a halat tisztogatta, odasompolygott egy éhes macska, lecsípett belőle egy darabot, s azzal elfutott.
Az ember utána iramodott, de a macska felkúszott a háztetőre, s a hallal a szájában csak nevette üldözőjét. Az ember visszatért a tűzhelyhez, s azt gondolta magában, hogy félelme alaptalan volt, mert hiszen ha a ravasz macska nem vetette meg a hal húsát, akkor neki sem árthat meg.
Elkészítette hát az ebédet, s nyugodtan asztalhoz ült. De a macska, miután biztonságba helyezte a zsákmányt, gondolt egyet, lemászott a háztetőről, s megleste, hogy az ember csakugyan megeszi-e a halat. Mikor pedig látta, hogy az ember jóízűen falatozik, visszament ő is, s megette a maga részét.
Mind a ketten belehaltak, mert hát néha éppen azok csalatkoznak meg, akik a legravaszabbak.

1 hozzászólás
>!
Kek P

– Menj hát, édes fiam, szerencsét próbálni. Nem tartalak vissza. Oltalmazzon téged, aki hozzánk küldött.

49. oldal, Momotaro

1 hozzászólás
>!
Kek P

Lakoma után fölkelt egy manó, szertartásos mozdulatokkal a főmanó elé állt, nagyot bókolt s táncolni kezdett, de oly bohókásan és oly furcsán, hogy a mi emberünknek félelme teljesen elmúlt.
     Végre valamennyi manó táncolt és ugrált, s jókedvük annyira átragadt a favágóra, hogy kiugrott búvóhelyéről, s ő is táncra kerekedett.
     A manók tüstént körülvették, de ő nem ijedt meg, és csak táncolt tovább s utóbb még énekelt is hozzá.
     Tetszett a tánc a manóknak, mert ilyet ők még sohasem láttak.
     Kacagtak is úgy, hogy az erdő is visszhangzott tőle, a főmanó pedig azt sem tudta, miképpen adjon kifejezést nagy elragadtatásának.
     Mikor a favágó befejezte a táncot, a manók így szóltak hozzá:
– Régóta mulatunk már ebben az erdőben, de ilyen jól még sohasem mulattunk. El kell jönnöd máskor is és részt kell venned lakomáinkon.
– Eljövök én örömest – felelte gyorsan a szegény ember, akin újra erőt vett a félelem. – Eljövök megint és akkor még szebben fogok táncolni.
– Ezt csak úgy mondod – kiabálták a manók. – Nem jössz te többé miközénk.
– Hagyj itt hát valami zálogot – mondta a főmanó. – Gyorsan csípjétek le arcáról azt a szép bibircsókot.
– Nem, csak a bibircsókot ne – szabadkozott ravaszul az ember –, akármit inkább, csak azt ne. Évek óta hordom már ezt a szemölcsöt, s nem szívesen válnék meg tőle.
– Most már csak azért is levesszük, így legalább biztos, hogy visszajön érte – súgták a manók, kezükkel az ember arcába kaptak és a szemölcs oda volt.

39-40. oldal, A bibircsók és a hegyi manók

Kapcsolódó szócikkek: manó · tánc
8 hozzászólás
>!
Kek P

Lármázott, pörölt a gonosz asszony, szidta az urát, mint a bokrot, ez meg nem felelt neki vissza, mert azt tartotta, hogy a veszekedéshez két ember kell, s ha ő nem felel, a felesége is majd csak abbahagyja.

107. oldal, A levágott nyelvű veréb

10 hozzászólás
>!
Lynn

Tudjátok-e, mi a tanuki? Japán állat, hasonlít a rókához, de kisebb, rövidebb a farka, s a színe szürke. Kedves állatka, s a japánok nagyon szeretik.

82. oldal, A tanuki adománya

>!
Kek P

Minek a sírbolt, hiszen jó cselekedetekkel kell inkább emléket állítani magunknak.

85. oldal, A tanuki adománya

>!
Kek P

Élt valahol a rizsföldek között egy jómódú patkány házaspár, melyet a szomszédok nagyon szerettek és becsültek. A többi között volt egy leánykájuk is, szép sima, ezüstszürke bundájú, finom orrú, fényes szemű kis patkány, s képzelhetitek, hogy az öregek milyen büszkék voltak rá. Egyre csak azon törték a fejüket, miképpen biztosíthatnák a patkánykisasszony jövőjét.
     Mikor a patkánykisasszonyka fölcseperedett, az öregek elhatározták, hogy csak a világ leghatalmasabb szelleméhez adják feleségül.

95. oldal, A patkányok és leánykájuk

Kapcsolódó szócikkek: patkány
>!
Kek P

A leányka atyjának egy barátjától eltanulta a gyógyító erejű csigavarázslatot, amely biztos orvosság mindenféle méreg ellen.

93. oldal, Zsiraija

Kapcsolódó szócikkek: varázslat
>!
Kek P

Nagy sokaság csődült össze. A kereskedő megmutatta nekik a bűvös dézsát, s aztán egy asztalra helyezte. Parancsszavára előtűnt a fej, a fark, utána a négy láb, s megkezdődött a furcsa tánc. A tanuki először ellejtette a kötéltáncot egy kifeszített kötélen, a művészet szigorú szabályai szerint, utána a legyezőtáncot, oly kecsesen, hogy a nézőközönség egészen föllelkesült, az ernyőtánc pedig valóságos forrongásba hozta őket. A bódé napra-nap megtelt emberekkel, mert mindenki látni akarta a csodálatos tanukit.

31. oldal, A bűvös dézsa

Kapcsolódó szócikkek: tánc · tanuki
>!
Kek P

Úgy lett, amint az okos szomszéd megjövendölte. A kereskedő nagyon meggazdagodott. De a nagy vagyona mellett sem volt boldog, mert hiszen tudjátok, hogy imádkoznia nem volt szabad. És ebbe az állapotba nem tudott beletörődni. Szíve és lelke megkívánta az imádságot, s minél jobban gyűlt a gazdagsága, ő maga annál szomorúbb lett.

31. oldal, A bűvös dézsa

Kapcsolódó szócikkek: ima

Hasonló könyvek címkék alapján

Mijoko Macutani: Táró kalandjai a hegyek országában
A Bambuszhercegnő
A bambuszgyűjtő öregember meséi
Vihar Judit (szerk.): A nyolcfejű sárkány
Akutagava Rjúnoszuke – Mijazava Kendzsi – Niimi Nankicsi – Simazaki Tószon: A Nametoko medve
Vihar Judit (szerk.): Momotaró, a barackfiú
Japán regék és mondák
Kicune: Az ágyas
Szántai Zsolt (szerk.): A Tűzmanó
Zsolt Péter (szerk.): Japán népmesék