Az ​üres tükör 11 csillagozás

Tapasztalatok egy zen kolostorban
Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

A ​zenkolostorok hétköznapjairól ad a könyv hiteles beszámolót. A történet során kibontakozik a bölcseleti háttér, az ősi meditatív módszer, amely intuitív felismeréshez vezeti a gyakorlót.

Janwillem van de Weteering 26 évesen, felhasználva egy örökség által kapott anyagi lehetőséget, elhatározta, hogy Japánba, Kiotóba utazik. “Hallottam, hogy Kiotó a templomok városa. Szentélyek és kolostorok, titokzatos helyek rejtélyes tartalommal; épületek, amelyekben a bölcsesség ütött tanyát. Én pedig épp ezt kerestem, a bölcsességet, nyugalmat, letisztultságot.”

Sikerül egy zenmestert találnia, aki elfogadja tanítványnak, és a nagy kérdésre, van-e az életnek értelme vagy nincs, ezt feleli: “– Tudnék válaszolni arra, amit kérdeztél. Mégsem válaszolok, mert nem értenéd meg. Figyelj ide. Képzeld el, hogy szomjas vagy, és szeretnél egy csésze teát. Nekem van teám, és öntenék is szívesen, de nincs csészéd. Nem önthetem a teát a markodba, mert megégetlek vele. A földre sem… (tovább)

Eredeti cím: De lege Spiegel

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Editio M, Budapest, 1999
228 oldal · ISBN: 9638587814

Kedvencelte 5

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Equimanthorn
Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör Tapasztalatok egy zen kolostorban

Egy idézet kapcsán jutott eszembe, hogy ezt is olvastam a kétezres évek elején, és nagyon tetszett. Főleg az fogott meg, hogy kendőzetlenül, őszintén számolt be a tapasztalatairól, még az olyan elsőre talán meghökkentő, a kolostori élet képével összeegyeztethetetlennek tűnő dolgokról is, mint az, hogy a szerzetesek belefojtották a kútba azokat a kutya, vagy macskakölyköket, amiket a kolostorkertbe bedobva találtak. Nem sok keményebb dolog van annál, amikor egy kolostor ingerszegény környezetében össze vagyunk zárva önmagunkkal, hogy nincs lehetőség másra vetíteni a hülyeségeinket, indulatainkat. Volt szerencsém beszélgetni olyannal, aki két éves elvonuláson vett részt egy svédországi kolostorban. Az első napon közölték velük, hogy legalább papuccsal ne verjék egymást. Szóval nagyon nem olyan a helyzet, mint azt sokan elképzelik itt az egzotikumokra éhes nyugaton.


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

Hát ezért a pillanatért szakítottam eddigi életemmel, ezért indultam el a hosszú útra. Ez tehát új életem kezdete, egy új életé, amelyet még csak el sem tudok képzelni. Ünnepélyes pillanat: itt állok, mint hófehér, megíratlan lap; újjászülettem. Boldogan, de egyben feszülten léptem be a kolostorkertbe, ahonnan az épületet immár, hogy nem takarta a fal, teljes pompájában láthattam. Hűvösnek és elutasítónak látszott, mélységes, érinthetetlen békességbe burkolódzott. Mintha maga is a kert szerves része lett volna, a kerté, amelyben nem nőttek virágok – tisztára gereblyézett ösvények vezettek bokrok, kövek, fák között.

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör Tapasztalatok egy zen kolostorban

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristina Krüger (szerk.): Szerzetesrendek, kolostorok
Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül baba és a magyarországi bektasi dervisek
Damian Stănoiu: Apátnőválasztás
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor
Mariana Alcoforado: Portugál levelek
Robert van Gulik: A kísértetjárta kolostor
Kilián atya: Kis kolostori patika
Władysław Terlecki: Pihenj meg futás után
Szabóky Zsolt: Görög kolostorok
Alessandro Manzoni: A jegyesek