Alsó ​határérték 1 csillagozás

Janusz A. Zajdel: Alsó határérték

Hogy ​boldogulnál egy olyan világban, ahol a virágzó korrupció legfőbb eszköze az emberek IQ-szintje?

Argoland futurisztikus városállamának társadalma a polgárok intelligenciahányadosa szerint tagozódik szigorú kasztrendszerbe. Ez alapján kapják fizetésüket is, amit mindenki pontokban kap, és a Kulcsán tárol, ezen az elektronikus berendezésen, amely személyi adatait is hordozza, valamint egészségügyi állapotát is folyamatosan megfigyeli.
Adi Cherryson, gúnynevén Sneer minden eszközzel próbál beolvadni környezetébe. Kerüli a feltűnést, még az értelmi szintjét is alacsonyabbnak tetteti, csak hogy a hatóságok békén hagyják. Háborítatlansága azért is fontos, mert a gazdaság fekete ágazatában dolgozik, más emberek intelligenciatesztjét segít meghamisítani a kedvezőbb besorolás érdekében.
Amikor aztán elveszti a Kulcsát, egyszeriben megszűnik kiváltságos helyzete, meg kell járnia a társadalom legmélyebb bugyrait, és a hatóságok is érdeklődni kezdenek iránta. Egy… (tovább)

>!
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628658

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Szentinel
Janusz A. Zajdel: Alsó határérték

Korai cyberpunk regény Lengyelországból, az 1980-as évekből. Érződik rajta, hogy az egykori szovjet blokkból származik, és leginkább annak kritikájaként íródott. Bár a regénynek vannak tagadhatatlan erényei, azért nem egy negatívum rontja le az élményt.

A Limes inferior (mely cím magyarra fordításának nem volt sok értelme, mivel a latin szöveg felbukkan a regényben eredeti formában) egy kelet-európai Neuromancer érzését kelti. Szereplői Argolandben élnek, egy olyan városállamban, melyben egyaránt tevékenykedik a kommunizmus és a kapitalizmus. Ezt a hol neontól ragyogó, hol üresen kongó, mocskos kerületek is jelzik, és tetten érhető a hight tech, low life életérzés. Szereplőink egyike sem tiszta erkölcsű. Mindenki a saját céljait szem előtt tartó, a törvényt folytonosan kijátszó, mindenféle kétes ügyletbe keveredett karakter. Központi hősünk, a Sneer néven elhíresült Adi Cherryson egy ún. lifter. Olyan ember, aki képes felsőbb társadalmi rétegekbe juttatni bárkit az alsóbbrendűek közül. A könyv világában ugyanis hét társadalmi osztályra lehet osztani az emberiséget: 0-6. A zérók a legintelligensebb, legtöbb pénzt kereső emberek, míg a hatosok a társadalom legalját foglalják el. Munkát nem is tud találni az, akit a négyes szám fölé soroltak be, IQ színt alapján. A fizetések is hasonlóan vannak elosztva. Zöld, vörös és sárga pontokat használnak fizetőeszközként, melyek közül a sárga a legértékesebb, míg a vörösért csak a legalapvetőbb élelmiszert és ruházatot lehet megvásárolni. Még a legszegényebb emberek és a munkanélküliek is kapnak néhány vörös pontot, viszont a társadalmi osztályok között érezhető a különbség. Ezért sokan fordulnak az illegálisan tevékenykedő lifterekhez, akik már sok embernek segítettek feljebb jutni a ranglétrán. Az emberek életében a legfontosabb, mindennapos eszköz az ún. „kulcs”. Minden embernél van egy bankkártyára hasonlító eszköz, mellyel fizetni lehet mindenhol. Ugyanakkor azonosítóként is alkalmazható, Sneer pedig pont egy olyan kényelmetlen helyzetbe kerül figyelmetlenségéből kifolyólag, melynek következtében zárolják a kulcsát. Ő titokban tartja, de valójában a zérós rétegbe tartozik, mégis a négyesek között él, és magát is annak hazudja. Motivációja roppant egyszerű: lusta keményen dolgozni, így számára egyszerűbb illegálisan pontokat keresni, mint bejárni egy munkahelyre. Ahogy az a disztópiákban lenni szokott, az elnyomó állam sem az, aminek látszik, de mire főhősünk előtt lehull a lepel, addigra már a könyv utolsó oldalait fogjuk lapozni… és nem vagyok benne biztos, hogy elégedetten tesszük le a könyvet.

Zajdel protokibervandálja jellemzően az a könyv, melyben jó ötletek vannak, és a karakterei, bár nem nagy formák, de érthető motivációval megáldott/megátkozott figurák. Ami miatt erősen középszerűnek éreztem ezt a könyvet, az a próza és a sztorivezetés. Túlságosan sok oldalt pazarolt Zajdel expozíciókra. Nem túlzok, ha azt írom, hogy olykor öt-hat oldalt is elolvastam úgy, hogy csak információkat kaptam a világról, eseményt pedig nullát. Ehhez jön még hozzá, hogy igazán izgalmas események ritkán történnek a könyvben, és addig is, legalább ötven oldalnak kell eltelnie, mire egyáltalán elindulnak a szálak. Ez pedig egy olyan könyv esetében, mely ALIG HALADJA MEG a kétszáz oldalt, kifejezetten fájdalmas. A Limes inferior szövege hullámzó minőségű. Néha nagyon művésznek érzi magát Zajdel, és szép jelzőkkel ír a tájról és a környezetről, de a legtöbb esetben egyszerű, szinte már lélektelen írásstílust alkalmaz, olykor pedig (mivel nincsenek a regényben fejezetek, amik jól felosztanák a szöveget) kifejezetten zavaros hatást kelt. A befejezés pedig… nos, értettem, miről beszélt a főfőmufti, amikor a háttérben tevékenykedő hatalmakról regélt Sneernek. Értettem, mit akart szimbolizálni. Mégis sikerült úgy kizökkentenie vele, hogy azt hittem, menten a földhöz vágom a kötetet…

A magyar kiadásra nem akarok bővebben kitérni, mert ha az ember kézbe veszi, rögtön érzi rajta, hogy ez egy EU-s támogatással kiadott könyv. Összességében: a Limes inferior megjelenését nagyon vártam egy ideje. A főszereplőt Zajdel A lator evangéliuma írójáról (Adam Wiśniewski-Snerg) mintázta, ami miatt kíváncsi voltam rá. Nem mondanám, hogy csalódtam ebben a könyvben, de eltöprengtem: ha Janusz A. Zajdel egyik legismertebb regénye ilyen hullámzó minőséget képvisel, akkor valóban baj-e, ha hozzánk nem jutott el túl sok műve? Mindenesetre érdekes könyv; ínyencség a lengyel sci-fi világából. Aki kedveli a lengyel szerzők munkáit, tegyen vele egy próbát, a disztópiakedvelők pedig szintén. Érezhető rajta, hogy egy másik korban íródott, a humora pedig kicsit szomorkás. Nem veszítesz semmit, ha kihagyod, de azzal sem, ha végig olvasod. Csak ne várj tőle nagy csodákat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Lem: Magellán-felhő
George Orwell: 1984
Aldous Huxley: Szép új világ
H. G. Wells: Mikor az alvó ébred
Karin Tidbeck: Amatka
Lao Sö: Macskaváros krónikája
Johanna Braun – Günter Braun: A nagy varázsló tévedése
Zsoldos Péter: Távoli tűz
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Isaac Asimov: Második Alapítvány