Pajzán ​epigrammák 10 csillagozás

Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Helikon, Budapest, 1986
74 oldal · ISBN: 9632075749 · Fordította: Csorba Győző

Enciklopédia 1


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

Latintudás híján csak a magyar verziókat olvastam, viszont azok egészen érdekesek voltak. Gimnáziumi éveim alatt találkoztam párszor Janus Pannonius munkásságával, és akkor is meglepően tetszettek, mint ahogy ezek a versek is.
Sejtettem én, hogy annak idején sem voltak olyan prűdek az emberek, mint amilyennek először gondolnánk őket, jó volt olvasni ezeket a verseket. Megdöbbentú a nyíltságuk és egyszerűségük, és szerintem épp ezért voltak jók.

>!
discipula_magistri
Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

Olyan könyvet még nem olvastam, melynek borítóján félmeztelen férfi található, és nem is szándékozom hasonló tettet elkövetni, inkább maradok a 15. századi, többnyire csinos disztichonokba szedett pajzán epigrammáknál. Janus Pannoniusnak egyébként nem sikerült megbotránkoztatnia, ehelyett ezek a néhány soros írások ihletet adtak egy novellához.
Az utószóba viszont szeretnék belekötni:
Ha egy irodalmi alkotáson érződik, hogy a szerző nem az önéletrajzát óhajtja trükkös módon például regénynek vagy szonettkoszorúnak álcázni, akkor teljesen felesleges azon törni a fejünket, hogy mit gondolhatott az író vagy a költő, amikor papírra vetette művét, vagy hogy (a Pajzán epigrammák esetében) léteztek-e a versekben megemlített, erkölcstelen életmódot folytató lányok.
Linus módszere az ördögök elűzésére felettébb érdekes.

>!
alaurent P
Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

Csorba Győző (a fordító) utószava szerint, és ezt más források is megerősítik, Janus Pannonius nem élt szabados életet, ennek ellenére ezek a kis költemények nagyon valósághű helyzeteket és embereket mutatnak. Akárhogy is van, akárhonnan is vette az ötletet, a versei tele vannak játékkal, fricskával, gúnnyal. Csorba fordításában ritmusra hömpölyög az időmértékes vers, élvezet volt elolvasni őket.

>!
Frank_Spielmann I
Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

Ó, az a sötét középkor!
Jó tudni, hogy az emberek akkor is csak emberek voltak. :)

2 hozzászólás
>!
Jeffi P
Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

Érdekesek…és ennél többet nem is tudok róla mondani :D
A kiadás viszont nagyon szép :) Ja és félig latinul van, amit értelemszerűen nem olvastam el :D Azaz beleolvastam, de az nekem latinul van :D Úgyhogy inkább hagytam a fenébe :)


Népszerű idézetek

>!
discipula_magistri

LAELIÁHOZ

Egybefonódik a két párzó kígyó s oly erősen,
    minthacsak egy testből nőne a két kicsi fej.
Én meg, Laelia, úgy vágyom veled összefonódni,
    hogy ne legyen többé még a fejünk se külön.

>!
Szelén P

Mélyül a hangom, az ujjam mind többet kaparászik
lágyékom táján, s mind virulóbb a botom.
Lányt látok – tűz önt el, reszket bennem a lélek,
s gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt.

Életkoráról

>!
discipula_magistri

SZERELMÉRŐL EGY LÉDA NEVŰ LEÁNYZÓ IRÁNT

Megbabonázott engem aranyhaju Léda, ki méltán
    lenne az Égilakók közt anya vagy feleség.
Sejtelmem sincs még, hogyan érek célba: az ajtók
    zárva, s előttük az őr ő maga, Tyndareus.
Más mentség nemigen lesz, mint hogy a Messziredörgő
    példáját követem, s hattyu-alakba bujok.

Kapcsolódó szócikkek: Zeusz / Jupiter
>!
Szelén P

Én akarok, – te nem; én nem, – hát pont akkor akarsz te.
Tisztázzuk, Liberám, végre: mikor mit akarsz.

Liberához

>!
Frank_Spielmann I

És még valamit! Alighanem minden olyan alkalmi vagy állandó társaságban, amelyben kamasz vagy nagyon ifjú versírók vannak együtt, pajzán versek írása elkerülhetetlen. Ezt e sorok írója saját tapasztalatából is tudja.

Utószó

1 hozzászólás
>!
verdeleth

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?
– ennek a jámbor nép így magyarázza okát:
akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket
gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.
Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,
s mellyel az emberi faj újrateremti magát.
Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,
más-másfélékké tette az embereket.
Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,
s tette a másik lény lába közé e csomót.
Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,
és e csomó folyton visszakivánja helyét.

SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS

>!
discipula_magistri

LÚCIA LÁTNOKI KÉPESSÉGÉRŐL

Éliszi pálya alapján mérte ki hajdan a Főbölcs,
    hogy Héraklésznek mekkora lábfeje volt.
Lúcia meg, mikor azt javasolja, figyeljük az orrot,
    úgy gondolja, hogy az jelzi a férfibotot.
Jó – légy bár fiziognómus vagy akár geometra,
    itt a matézissel jutsz csak előre, Lucám!

>!
Frank_Spielmann I

Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta,
s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is.
Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra,
hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát.
Ettől fogva sokáig – félve, hogy újra becsapják –,
Róma alánézett a reverenda alá.
Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot,
míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa.
Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mert
mostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.

MIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG, MINT HAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT?

>!
Frank_Spielmann I

Megvetsz, Lúcia, eltaszítsz magadtól?
Nem volt még soha lány (szavamra!), hogy ne
tudtam volna kegyét kiérdemelni.
Kételkedsz? Igazam hatalmas érvét
van módom, gyönyörűm, kezedbe nyomni.

Még mindig Lúciára


Hasonló könyvek címkék alapján

Vadász Géza: A legfőbb tudomány
Ágens: Kúrós versek
Camilo José Cela: Az archidoniai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette
Weöres Sándor: Priapos
Faludy György: Test és lélek
Bánki Éva – Szigeti Csaba (szerk.): Udvariatlan szerelem
Jean de La Fontaine: A szerelmes kurtizán