Atlas ​anatomiae 1 csillagozás

Az anatómiai ábrázolás elvei az utóbbi közel négyszázötven évben – Anreas Vesalius „De corporis humani fabrica” c. művének megjelenése óta – nem sokat változtak. Csupán a nyomdai reprodukció lehetőségei, az anatómiai ismeretek fejlődése, a gyakorlati orvoslás követelményei és természetesen a kor művészi igényei (az utóbbiak a XIX. század elejéig jelentősen, később mind kevésbé) hoztak magukkal kisebb, de történelmi perspektívában mégis következetes fejlődést. A klasszikus anatómiai atlasz formája, mérete, anyagválasztásának módja a századforduló idejére megállapodottnak tűnt, és a II. világháború utáni új atlaszok sem tértek el lényegesen a klasszikus modelltől, a különböző szervrendszerek külön fejezetekben való tárgyalásától. Csupán a környéki érrendszer és idegek, valamint néhány erősen specializált érzékszerv esetében változtattak ezen az ábrázolásmódon (kivéve természetesen a határozottan tájanatómiai vagy gyakorlati sebészeti anatómiai műveket).
Az utóbbi 15-20 évben a gyengébb színkontraszttal bíró jelenségek színes fényképezésének és e fényképek nyomdai reprodukciójának fejlődése felvette az anatómiai szituációk és szerkezetek fotografikus ábrázolásának gondolatát. Ezt az ábrázolásmódot már eddig is sikerrel alkalmazták akkor, amikor valamely szerv vagy testüreg felszíne egyszerűen szabaddá tehető. Gyökeresen más a helyzet, ha a bemutatandó részleteket csak preparáció útján lehet láthatóvá tenni. Ez a hagyományos rajzi ábrázolással szemben mind a tetemanyag minőségével, mind a szerző és a technikai munkatársak preparatív képességeivel szemben különleges igényt támaszt. Meggyőződésem, hogy Vajda János kísérlete mindkét követelménynek kiemelkedő módon tesz eleget. Az atlasz szerzője bőségesen él a fotografikus ábrázolási technika ama előnyével, hogy ugyanannak az anatómiai szituációnak valamely fontosabb része külön kinagyítva közelebbről is bemutatható. Részletesen foglalkozik a modern orvoslásban különleges gyakorlati jelentőségű és az anatómia funkciós szemléletének elősegítésére alkalmas anatómiai szituációkkal, anélkül azonban, hogy elveszne az erősen specializált orvosi szakmák igényelte részletekben.

Előszó