Gyere 64% 76 csillagozás

”Túl lehet élni, amit mások követnek el ellenünk. De azt nem, amit mi csinálunk másokkal.”

Janne Teller új magyar nyelvű megjelenésének középpontjában a művészet és a plágium kérdése áll. Boncolgatja a határokat a művészet és a valóság, a fikció és a tények között, az elbeszélő egy teljes éjszakát átölelő monológján keresztül.

Az ország egyik legolvasottabb írójának ötödik könyve épp megjelenés előtt áll és hatalmas durranásnak ígérkezik, ám kiderül, hogy mástól lopott, valós történeten alapul. A kiadó vezetője nemcsak azon őrlődik, hogy ennek ellenére kiadható-e a regény, hanem érdekházasságán és művészetről írandó beszédén is. A hóesés megadja számára a tiszta lappal kezdés lehetőségét, de vajon élni fog-e vele. A filozófiai kérdéseket feszegető írás egy hatalmas belső vívódást önt szavakba, elgondolkodtató olvasmány.

Egy hóeséses téli éjszakán a kiadó asztalán egy bestseller szerző új kézirata van, egy szörnyű történet egy fiatal nőről, aki túlélte a kegyetlen sorsot. Petra Vinter meglátogatja a kiadót, azt állítva, hogy ez a történet az övé. A kiadó miközben beszédét írja egy előadásra, újra és újra visszatér az elmondottakra. Kié ez a történet és kinek van joga elmondani? Mindez nyitott kérdések egész sorát veti fel, melyet mélyen gyökerező gondolatok, egy belső monológ formájában tárja elénk Janne Teller.

Az a helyzet, hogy már nagyon izgatott voltam az új Jane Teller kötet miatt, és amint megjelent igyekeztem is a kezembe venni. A Semmi kötete után hatalmas rajongója lettem az írónőnek, és arra számítottam, hogy valami hasonló élményben lesz részem. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy szerintem ez a kötet más, mint az előzőek, nem is biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, viszont nekem még így is elnyerte a tetszésemet! :) A történet lényege, hogy a főszerepben lévő kiadóvezetőhöz bemegy egy nő, és azt állítja, hogy a készülő regényt, amit tervez kiadni a kiadó, az ő története és az írónak, akinek elmesélte megírta regény formájában. A regény főgondolata, hogy mi számít művészetnek, meddig nem számít egy gondolat másolásnak, és egy kiadónak mi a fontosabb a siker, vagy az emberi sorsok, amiket romba dönthet a kötet megjelenése? Ismételten egy rövid, de ütős kötetet kaptunk az írónőtől, amely ezúttal is hagy gondolatokat, kérdéseket az olvasóban a kötet elolvasása után.

Jane Teller az egyik legfontosabb és legprovokatívabb, szép számmal alkotó dán szerző napjainkban. A népszerű írónő regénye súlyos morális és filozófiai kérdéseket feszeget.
A Gyere című rövid kisregény története egészen egyszerű:
Szakad a hó, késő este van. Egy könyvkiadó vezetője az irodájában ül, és a művészet, az irodalom etikai kérdéseiről ír beszédet. Aznap délután meglátogatta egy titokzatos és különleges nő – a nő azt állította, hogy egy sikeres író regénye, melyet a kiadó nemsokára nyomdába küld, valós eseményeken alapszik. Valós eseményeken, melyeket ő maga élt át. Erőszakon, kegyetlenségen. A beszédet író férfi a havazás miatt egész éjszakára az irodában ragad: át- meg átfogalmazza, újragondolja azokat a kérdéseket, melyek a nő szavai nyomán egyre kínzóbbak számára.

Ilyen történeteket csak regényekben olvasni – gondolják. Hazudik, vagy gonosz játékot űz? Netán igaz volna? Furcsa. De ha igaz, az ország legnépszerűbb írójának felelnie kell érte, vállalni a felelősséget. Az író művész, de hogy gyűjti az anyagot? Hány mondatnak kell azonosnak lennie? Hol húzódik a határ? Mi az eredetiség ? A kiadó vezetője hihetetlen őrlődésen megy keresztül: ki mond igazat és ezt hogy tudná ellenőrizni? A fikció nem valóság. De itt, az irodalomról van szó!!
Költői kérdéseket sorakoztat fel, témákat vet fel, de ez az oldalszám kevés ahhoz, hogy ezen hosszasan elmerengjünk. Ad egyfajta felvezetést, elindít olyan témakörökben, amelyekre eddig talán nem gondoltál. Etikai, morális kérdéseken merengünk majd tovább. Ugyanis a kérdés túl nagy volt, a könyv viszont ehhez nekem kicsi. De élveztem az olvasását, különleges élmény volt, mindeközben pedig folyamatosan és megállás nélkül szakad a hó.
Na de mi lesz, ha eláll? Dönteni kell. Kiadóból a nyomdába, vagy a semmibe vész ?!
Meglátjuk! ;-)

Egy szóval tudnám jelemezni:
zavaros.
Lehet, hogy újraolvasva megvilágosodnék, de annyira nem volt jó, h újra kézbe akarjam venni; meg annál több, jobbnak ígérkező könyvem van.

Egy biztos: NEM ezzel kell kezdeni Janne Tellerrel való ismerkedést, inkább az összes többi könyve után érdemes elolvasni.

Nagyon nem jött be ez a stílus.
Maga a téma érdekes. Több témát boncolgat, a művészet szerepet, mit szabad egy művésznek, mit nem. Honnan veheti egy író vagy bármilyen művész a témáit. Nyilván a való életből. Mi az a határ, amikor már megírhat egy történetet, ami nem az övé? Akkor ha pl. a szereplők nem felismerhetők? Mi a plágium?
Értékes gondolatokat tartalmaz, de a forma, amibe ültette az írónő, nekem nem tetszett.

„Egy borús téli napon Petra Vinter elmegy ahhoz a könyvkiadó-szerkesztőséghez, ahova állítása szerint egy olyan kézirat került, ami az ő tragikus történetét meséli el. A kiadó igazgatója nem tudja, mitévő legyen. Az ő felelőssége egy olyan könyv megjelentetése, ami megpecsételheti a nő életét, vagy az íróé, aki megírta ezt a történetet? Egyáltalán igazat mond a nő?

A regény rövidségének meg persze az elbeszélő belső vívódásainak köszönhetően nagyon csapongó és zavaros, de ezzel teljesen átadja és érzékelteti a téma komolyságát.
Az igazgató egyszerre dolgozik beszédén, amit a nemzetközi konferencián kell előadnia a könyvkiadás és az irodalom világának etikájáról, miközben felelevenednek benne a múlt fájdalmai, és a jelen, Petra Vinter esete is aggasztja.

Az egyik legnépszerűbb bestsellerszerző következő könyve vár kiadásra, ami rengeteg olvasót hozhat, ezzel pedig rengeteg pénzt is, mind a kiadónak, mind az írónak. De mi van akkor, ha igazat mond Petra Vinter, és a szerző ellopta a történetét? De a szerzők inspirálódhatnak az életből, hiszen mi másból nyerhetnék ötleteiket? Akkor mit lehet leírni, és mit nem?” 5/5

Bővebben: https://pecsibolcsesz.hu/index.php/hirek/view/minden-me…

Kissé széttöredezett, ezért nem olyan könnyű olvasni, de elgondolkoztat a művészet felelősségéről, valamint a valóság és fikció határáról.

„A jó irodalom mindig kellemetlen érzést okoz, mert kényelmetlen kérdéseket boncolgat” – Janne Teller
Jelen kötet egy férfi monodrámája – ahol filozófikus okfejtéssel tárgyalja ki saját maga előtt, hogy hol húzódik a határ a művészet és a valóság között? Mi a valóság és mi a fikció? Fauszti alkuszt kell kötni magunkkal vagy a művészettel?
Helyszín egy könyvkiadó igazgató irodája ahol hősünk vekeng egy kézirat felett – tudja, hogy világsikerű a könyv, de egy „titokzatos és különleges” nő azt állítja, hogy ez az ő átélt története és nem a kézirat szerzőjé.
Még meg kell írnia egy beszédet, ami az éjszakájába és talán az épp elméjébe kerül – párhuzamosan veszi sorra a művészt, mint embert magát a művet és annak értékelőit az olvasót és az életet. Lehet, hogy ez a titokzatos nő szimplán csak az ő lelkiismeretének görbére tükör előtti vetülete? Lehet nincs is semmilyen nő?
Az asztalon lévő családi fotókat elnézve visszagondol a valós életére és döntésire. Karrier és státusz szempontjából jó választás volt a felesége, de 24 év és megannyi szeretői kapcsolat után is? Lulu, akivel talán mégis meghozta volna az új élet lehetőségét – de elengedte.
„A férfiak gyávák. Nem merik feleség nélkül leélni az életüket. A nők gyávák. Nem merik kimondani, hogy a férfiak gyávák.”
Jó választás lett ez a mai napra – a könyv és szerzői jogok világnapja. A könyv nemzetközi napja egyben a szerzők és a szerzői jogok előtti tisztelgés napja is. Mai napon az olvasás és annak rejtett örömeinek fontosságának hangsúlyozására szánjuk, hogy színesítsük képzelőerőnket, szórakozzunk és tanuljunk, többet tudjunk meg a világról.
Mindenképp nyugodt hangulatot kíván a fenti mű és érdemes egy szuszra elfogyasztani – úgyis rövidecske könyvecske ;)

Nagyon figyelmesen kellene olvasni ezt a könyvet, ami nekem valószínűleg nem sikerült, mert zavaros és kusza volt. Talán máskor, más körülmények között jobban tetszene!