Jann S. Wenner (szerk.) · John Levy (szerk.)

Rolling ​Stone – Interjúk 22 csillagozás

Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk

A ​Rolling Stone interjúsorozata 1967 óta a generáció legfontosabb amerikai folyóiratának fénypontja. Kulturális jelentőségű, hiszen legnagyobb rocksztárjaink, filmcsillagaink és bálványaink úgy fedik fel benne valódi lényüket, ahogy sehol máshol. Pete Townshend, Truman Capote, George Lucas, Jack Nicholson, Axl Rose, Kurt Cobain, Bono és sokan mások vallottak életükről és a művészetük hátterében meghúzódó titkaikról a Rolling Stone hasábjain. És most, első alkalommal, egyetlen kötetbe összegyűjtve olvasható a magazin figyelemreméltó negyvenéves történetének legjobb negyven interjúja.
John Lennon feltárja a Beatles feloszlása mögött rejlő mindent elsöprő fájdalmat; Mick Jagger a legnagyobb Rolling Stones-dalok születéséről mesél; Jack Nicholson elbeszéli, milyen volt, amikor megtudta, ki az igazi anyja; Francis Ford Coppola elmondja, hogyan lehet összeroskadni az Apokalipszis most őrült súlya alatt; Bill Clinton őszintén tárja nyilvánosság elé elnökségének magaslatait és… (tovább)

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660745 · Fordította: Tisza Kata

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

John Lennon


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Stone
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk

Gondolatcsokor az önmagukat megvalósító emberkékről. Nem, semmi különleges nincs bennük, olyanok, mint te, meg én. Miért lettek azok, akik? Mert melóztak, mint egy ökör azon, hogy azok legyenek, akik akartak lenni. Nagyon jó, hogy személyes közelségbe hozzák őket a riporterek, elkaptunk egy-egy őszinte pillanatot belőlük. Azt érdekesnek találom, hogy régen hosszabbak voltak maguk a riportok és ahogy haladunk errefelé a korban, egyre rövidülnek a karakterszámok.
Érdekes eszméket, világlátásokat, élettörténeteket láthatunk. Az is tetszik, amikor egy-egy illetőnek az éppen adott munkája kapcsán született meg a riport és sok háttéranyagra fény derül, igaz szubjektíven, de ez érthető.
Ja, nem adom le ezt a könyvet antikba. Jó ez.

>!
CaptainV P
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk

Az első olvasásom nem is számít igazán, mert ezeknek az embereknek a gondolatait meg kell érteni, én meg akkor csak átfutottam rajtuk és semmi sem maradt meg. Túl kicsi voltam, hogy megértsem, hogy mi a fenét hordanak össze a drogokról, a háborúkról, a halálról, a szerződésekről, kreatív folyamatokról, az életükről. Most viszont nagyobb hatással volt rám, mert már fel is tudom fogni, hogy miről beszélnek. Sőt, tényleg érdekeltek is.
Voltak, akik nagyon szimpatikusak lettek az interjú alapján, és voltak, akik halálra idegesítettek és csalódtam bennük, mert másmilyennek képzeltem őket.
Így, vagy úgy, de az biztos, hogy nagy hatású személyekről van szó, akiket nem hiába kaptak diktafon végre.

>!
ritamatuska
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk

a 20. század meghatározó személyiségei mesélnek hibáikról és szenvedélyeikről, de maró kritikát fogalmaznak meg egymásról/saját magukról is. élvezetes és megdöbbentő olvasmány.

>!
tasiorsi
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk

Imádom! Csodálatos emberek hihetetlenül közvetlen megnyilatkozásai.
Irigy vagyok az interjúkészítőkre. :D

>!
zsoltika P
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk

Nagyon jó, hogy olvasható magyarul (is), kár hogy csak most. Mert nyilván jobb lett volna az interjúk eredeti megjelenése idején… Az interjúk nagy többsége kimondottan jó (kb. az Axl Rose és a Kurt Cobain & Courtney Love tetszett a legkevésbé, a legjobban meg a Truman Capote, Jack Nicholson, és Bruce Springsteen… Meg a Patti Smith, Joni Mitchell, Tom Wolfe, Neil Young). Mondjuk tényleg érdekes, hogy minden művész drogozott/-zik mint az állat.
4.5 / 5


Népszerű idézetek

>!
Almost_Zed

Örülnék neki, ha egy napon, mondjuk kilencvenhárom éves koromban, meghódítanák a Marsot, és az első gyarmat ura így nyilatkozna majd: „Valójában azért csináltam az egészet, mert reménykedtem benne, hogy találok egy Wookie-t ott fenn.”

144. oldal, George Lucas · George Lucas

Kapcsolódó szócikkek: Mars
8 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

Fogalmam se volt, hogy a „Lucy in the sky with diamonds”-ban a kezdőbetűk az LSD-t adják ki, Istenre esküszöm vagy Maóra vagy bárkire, akire csak szeretnéd.

62. oldal, John Lennon

>!
Szávitrí SP

Hát, ez a szép a gitárban. Az ember azt hiszi, már mindent tud, de egyre csak új ajtók nyílnak meg előtte. Az életet is hathúrosnak és tizenkét érintősnek látom. S ha ezt nem tudom megfejteni, mit tudok megfejteni egyáltalán?

418. oldal, Keith Richards

Kapcsolódó szócikkek: élet · gitár · Keith Richards
>!
pbrigitte

Fura dolog a boldogság. Csak küzdünk, és küzdünk, és küzdünk érte, de a boldogság mégis a legváratlanabb módon kúszik a bőrünk alá.

166. oldal, Joni Mitchell

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Anibell P

(…) iszonyúan kiábrándított a teljes zenei élet és miliő. Ha jól emlékszem, a Grammy szervezői hónapokkal előre értesítettek, hogy nekem szánják az Életműdíjat. Mindannyian tudjuk, hogy ilyesmit öregkorban adnak, amikor már megszűnsz létezni, emlékké válsz. Ezt mindenki tudja, ugye? Szóval nem tudtam eldönteni, hogy ez most elismerés vagy éppen sértés. Tényleg nem tudtam.

397-398. oldal, Bob Dylan · Bob Dylan

Kapcsolódó szócikkek: Bob Dylan
>!
psn

Ha bármire is megtanít az élet, az nem más, mint hogy az emberek mindenre képesek a hatalomért.

401. oldal, Bob Dylan

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
psn

Szerintem az ember apró lépésekben halad előre, és végül gyógyulás nélkül hal meg.

319. oldal, David Geffen

>!
psn

[…] a fejlődés azt jelenti, hogy ha visszanézel, látod az előrelépést.

165. oldal, Joni Mitchell

Kapcsolódó szócikkek: fejlődés
>!
psn

Nehezemre esik belegondolni, hogy olyan világban élünk, ahol ciki bevallani valamit, amit a lelkem mélyén helyesnek tartok.

194. oldal, Jack Nicholson

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog
>!
psn

Az őrjít meg, hogy mire az ember megtanul élni, már túl késő. Jobb volna fordítva. Mindezzel a tudással és tapasztalattal kéne születnünk, majd egyre csak hülyülni, ahogy öregszünk.

409. oldal, Ozzy Osbourne


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Max Cavalera – Joel McIver: My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl
Kiss Sándor – Lerch István: 30 év zene – Lerch István feketén-fehéren
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története
Karel: Joy Division
Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 1.
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története 2.
Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza
Bakó Csaba – Kertész Tímea: Liliput Hollywood