Verespataki ​bányászmesék 94% 11 csillagozás

Különlegesen nagy értéket képvisel ez a kötet, amely erdélyi népmeséket és anekdotákat tartalmaz a szerkesztő nagypapájának leveleiből válogatva. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy családommal olyan helyen élhetek, ahol nagy becsben tartják a néprajzi és kulturális örökséget, ugyanakkor manapság egyre inkább háttérbe szorulnak ezek a kincsek, sajnos. A kultúrkincs kifejezés nem véletlen, őseink életmódjának, mondavilágának ismerete szinte pótolhatatlan, ezért is rendkívül örvendetes, hogy vannak még ilyen kötetek, melyek tolmácsolják, őrzik és ápolják szellemi örökségünket, és közvetítik a mai gyermekek számára.

Szívből ajánlom ezt a könyvet minden felelősségteljes szülőnek, és remélem, hogy minél több iskola könyvtára is beszerzi, hogy ne merüljenek feledésbe a gyökereink.

Nagyon értékes, igényes kötetet kapunk, ha bizalmat szavazunk a Verespataki bányászmeséknek. A történetek a 19. század utolsó évtizedeinek valóságos és mesebeli világába kalauzolnak. A nagypapa egy-egy mesén túl a saját gyerekkori emlékeit írja meg leveleiben unokáinak, s hagyományozza így a családi legendárium számára. Szerencsére a dédunoka és a Koinónia Kiadó láttak fantáziát abban, hogy a levelek egy részét közkinccsé tegyék, így született meg ez a kötet. Néprajzi értékén túl tényleg olvasmányos, érdekes, leköti a gyerekek figyelmét is. Én szerencsés vagyok, mert az én nagyapámnak is van gyűjtése a mi lakóhelyünk mesekincséről, illetve hagyományairól, mondásairól – részben már meg is jelentek ezek, részben talán pár éven belül megjelennek. Fontos, hogy a kései utódok is el tudják képzelni ezek által a történetek által, hogyan is éltek a dédszüleik, szépszüleik – akikről már fényképeket is nézhetnek, meglátogathatják a sírjaikat… (Ebben a kötetben is vannak fényképek is.)

Egy mese, ami akár népmese is lehetne, no meg verespataki anekdoták egy családi legendáriumból.
Ezek a családi történetek engem a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete 2008 óta futó Életmese pályázat köteteire emlékeztetnek, mely már pár éve a Kárpát-medence magyar családjainak történeteit gyűjti már össze évről-évre határok nélkül. Minden család őriz történeteket, melyek a családfa kutatásokkal egyre inkább hangsúlyt kapnak, hogy megmaradjanak az utókornak. Ezekből szépen kirajzolódik az adott kor, és sokkal élvezetesebben, személyesebben, mint a száraz tények a történelem könyvekben.
Az illusztrációk engem a Magyar Népmesék rajzfilmsorozat rajzstílusára emlékeztetnek.

Rendkívül szépek az oldalakat kitöltő igényes rajzok, amelyek jól tükrözik a népmesék világát. A könyv mégsem népmeséket tartalmaz, hanem egy Magyarországon élő, erdélyi unokájának író nagyapa mesés leveleit. Az első hosszabb történet igazi mese, a mesékre jellemző fordulatokkal és váratlan végkimenetellel. A többi történet inkább a verespataki mindennapokból vett anekdota, ezért ismeretterjesztő, néprajzi értéke is van. Nem volt világos, hogy a levelek miért tartalmaznak rövid román nyelvű hivatkozásokat (például egy találós kérdés is van), de betudtam ezt annak, hogy a levelek írói így tudatták egymással, hogy van egy ilyenfajta közös tudásuk is. Ezek a részek csak kismértékben zavaróak, a könyv mondanivalóját nem rontják, csak színesítik. Ajándékba szántam, ezért gondosan átolvastam, hogy adható-e gyermek kezébe. Egyértelműen igen!

Nagyapa meséi távoli unokájának – írásban. Igényes kiadásban, szép rajzokkal.