Látó ​mese 21 csillagozás

Janits-Szabó Virág: Látó mese

Mosolygós és fordulatos mese egy kislányról, aki nemcsak néz, hanem lát is. Olyan dolgokat lát és hall, amiket a hétköznapokba beleszürkült emberek már legfeljebb sejtenek: a manók bolondozását a kertben, a fák beszélgetését és táncát, a fal mögött rejtőző mesevilág lakóit
És amikor egy vihar megnyitja a határt a két világ között, a kislány segít az egyik eltévedt mesebeli lénynek, hogy visszatérhessen otthonába. Ebben a kalandban nemcsak a beszélő fák, a csintalan törpék és új barátja, a vízimanó segítik, hanem családja is, akik rájönnek, milyen szép és szívmelengető dolog, ha az ember megtanul látni.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Boook, Budapest, 2015
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155417085 · Illusztrálta: Orbán János

Kedvencelte 4

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

AniTiger P>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Nagyon szerettem olvasni, lenyűgözőnek tartom az illusztrációit! (Főleg a fal mögötti világot (62-63. o.) és a Duna vízi lényeit (26-27. o.) ábrázolókat szerettem.) Tetszett, hogy az a mondanivalója, hogy nem lehet minden átlagos, minden szürke, helyet kell adnunk az életünkben az egyedi és különleges dolgoknak. A főszereplő kedvessége és természetimádata, a történet mondanivalója miatt abszolút gyerekkompatibilisnak tartom ezt a bájos mesét. A végén a titokzatos lényeket és a fák képességeit összefoglaló kiegészítést pedig tök jó ötletnek tartom!

A mese könyv nem tökéletes, akadnak benne szájbarágós, illetve túl cuki részek is, de ezeknél jobban zavart a sok „és”-sel kezdődő mondat. Az, hogy a kislány szájába adott mondatok néhány felnőttnek is becsületére válnának, inkább tetszett, mint nem. (Végülis már a legelején leszögezik, hogy Kisvirág különleges és „más”, mint a többiek.)

https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/02/janits-sz…

>!
Boook, Budapest, 2015
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155417085 · Illusztrálta: Orbán János
wzsuzsanna P>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Amint megláttam ezt a könyvet és elolvastam a fülszövegét, tudtam, hogy kell nekem. Nem csak azért, mert gyönyörű, mind a kivitelezés, mind az illusztrációk tekintetében, hanem azért is, mert kiskoromban én is olyan gyerek voltam, aki szeretett a saját álomvilágában kalandozni, fákkal és állatokkal társalogni, és megkeresni azokat a dolgokat, amik nem biztos, hogy szemmel láthatóak (és bevallom, szeretek magamra olyan felnőttként gondolni, aki egy kicsit meg tudott őrizni mindebből). Úgy éreztem tehát, hogy Kisvirág történetében egy kicsit magamra ismerhetek, és visszatérhetek egy olyan ismerős, biztonságos és csodás helyre, ahol mindig is nagyon jól éreztem magam. Janits-Szabó Virág neve eddig nem volt ismerős a számomra, de ezek után kíváncsian várom, mikor rukkol majd elő egy újabb különleges történettel.
A mese főhőse a kicsit vadóc, de nagyon kedves és jószívű kislány, Kisvirág, aki szüleivel és testvéreivel éldegél egy Duna-parti településen. Kisvirág nagyon szereti a növényeket, különösen a kertjükben álló öreg és jóságos diófát, vigyáz az állatokra és nem esik kétségbe, ha éppen egyedül kell játszania és feltalálnia magát. Ráadásul olyan kislány, aki nem csak néz, hanem lát is: a fákon kibontakozó arcok, a repedésekben megbújó árnyékok és a szél susogása számára valós alakot ölt, és képes észrevenni azt a rengeteg teremtményt, akik a természetben élnek, és a legtöbb ember számára láthatatlanok. A kalamajka és az igazi cselekmény egy viharos nyári napon kezdődik, amikor villámok cikáznak az égen és Kisvirág különös zajt hall a padlásról. Amikor utánajár a dolgoknak, kiderül, hogy egy, a világokat elválasztó kapu nyílt meg az otthonában, ahonnan egy furcsa kis lény, Renge bukkant elő. A kedves teremtmény sajnos nincs biztonságban, nem csak azért, mert saját világából kizárta magát, hanem azért sem, mert hamarosan felbukkan a titokzatos és ellenséges Átlag Béla bácsi, aki mindent megtesz azért, hogy felszámolja a világban keletkezett anomáliákat és újra átlagossá tegyen mindent. (…)
Külön jópofa extra, hogy a könyv végén olvashatunk egy kis tárgymutatót a különféle csodás lényekről, illetve a különböző fafajtákról is. Ebben is, de összességében az egész könyvben végig megmutatkozik a szerző végtelen szeretete a természet iránt, így okító jelleggel néhány helyen bele is vannak csempészve a kötetbe környezetvédelemmel, növénygondozással kapcsolatos információk. Felnőttként engem teljesen elvarázsolt és magával ragadott, és biztos vagyok benne, hogy sok gyereknek segíthet abban, hogy merjék elfogadni önmagukat, illetve értéknek tekinteni, hogy kicsit máshogy látják a világot.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/02/lato-mese-ertek…

Sicc>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Nekem ez most nagyon jól esett! Mind a mondanivalója, mind a képi világa (kivétel a főszereplő kislány képi ábrázolása…annyira kirívó, nem is értem…)
Szerettem az „életre kelő” természetet, a csodálatos lényeket, a bölcs fákat, és az írónő stílusát.

2 hozzászólás
imma P>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Ha ezt a negédes (szájbarágós?) szívvel látást lehámozzuk róla, szerintem ebből lehetne egy egész klassz rajzfilm(sorozat?). Erős a képi világa – és itt nem csak az illusztrációkra gondolok.

1 hozzászólás
zakkant>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Nem nagyon tudok belekötni ebbe a történetbe, és nem is szeretnék, mert jól esett olvasni. Talán csak annyi, hogy picit sok volt már a végére abból a részből, hogy Kisvirág „mennyire” látja a világot, de végülis a mese címe is Látó mese, és ez fontos. Ráadásul a kisebbnél biztos, hogy jobban rögzül így a dolog, de nekem felnőttként picit ismétlésnek hatott. Gyerekként hallgatva biztos, hogy megbabonáztak volna ezek a részek is, és ez így van jól, végtére is a kisebbek a célcsoport, én csak egy meseszerető felnőtt vagyok :)

Nagyon tetszettek Orbán János rajzai (ő illusztrálta Az elveszett boszorkány című könyvet is). Szerintem a rajzok nagyon illettek a történethez, egyet valami kivéve. Én a főszereplő kislány alakjával nem vagyok teljesen elégedett, mert én nem rövid hajú Kisvirágot képzeltem el, de sebaj :)

Bár a Látó mese meglepően gyorsan olvasható, de ebben a kis történetben több van, mint a különleges szereplők, és a szép természet és mesevilág bemutatása. Van mondanivalója, íve és illeszkednek mellé a képek is. Igazi keményfedeles, nagyméretű mesekönyv ez, ami garantáltan elvarázsolja az olvasóját (vagy éppen a mese hallgatóját), mert kedvesek a szereplői, izgalmas kalandok vannak benne, szép illusztrációk. Kell még valami egy jó meséhez? Nekem nem!

Bővebben a blogon: http://www.zakkantolvas.hu/2019/02/janits-szabo-virag-l…

Totorita>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Csodás mese gyermekeknek és felnőtteknek is, amely a maga finomságával megmutatja, hogyan lehet ember és természet igazán szép és mély, bensőséges kapcsolatban.
A képek valóban gyönyörűek!

dianna76 P>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Külsőre tetszetős, kicsit rejtélyesnek tűnő mesekönyvnek gondolnám. Belelapozva nekem ijesztőnek hatott az illusztrációk miatt. Nem is nagy kedvvel álltam neki az olvasásának. Azért reméltem, hogy pozitív csalódás lesz, de sajnos nem! A mondanivalója – ami számomra átjött – szép. Lássuk meg a szépséget és a csodát a dolgokban, akár az apróságokban is! Egyszerűbben: lássunk is, ne csak nézzünk! Viszont maga a mese, a történet nem tetszett. Úgy éreztem, hogy csak átszenvedtem a sorokon magam, s vártam, hogy a végére érjek végre. Egy valami tetszett a könyvben, az egyik illusztráció. A 39-41. oldalon kukucskálós kép van. Belátunk a kivágott ablakon keresztül a konyhába, majd a következő oldalon elénk tárul a konyha. Pozitívként még felhoznám néhány nemes kő fotóját, nevét, bár hiányolom a „mire jó?” szöveget. A könyv végén lévő felsorolás a fák képességeiről jópofa. Csak hinni kell benne.

Takács_Tóth_Katalin>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Nagy kedvencünk a kislányommal a Látó Mese! Valódi szívből-szívbe történet, újra és újra olvassuk és egyszerűen nem tudjuk megunni, mert mindig újabb és újabb gyönyörű részletek tárulnak fel előttünk. Gyönyörűek az illusztrációk is! Igazi spirituális mese.

zsuzsax>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Imádtam a mesét. Visszahozta a gyermekkor emlékét, amikor azt éreztem, hogy bármi megtörténhet.

szilviap>!
Janits-Szabó Virág: Látó mese

Nagyon különleges mese. 3 és fél éves kisfiunknak és nekünk is nagyon tetszett. Az illusztrációk is nagyon igényesek, szépek!


Népszerű idézetek

AniTiger P>!

    – Réges-régen, amikor az emberek még többet használták a szívüket, mint az eszüket, tudtak beszélni a fákkal, a kövekkel, a tündérekkel. Szóltak hozzájuk a tengerek, gyógyították őket az esők, meséltek nekik a törpék. A természet vigyázott a gyerekekre, a felnőttek pedig vigyáztak a természetre. Akkoriban kialakult egy szép szokás: a legerősebb, legbölcsebb helyeken szentélyeket emeltek az emberek, hogy köszönetet mondjanak a sok segítségért. Festett, hegyes, hatalmas köveket szúrtak a földbe, jeleket festettek a barlangokba, szobrokat faragtak a sziklák oldalába, és a nevükön szólították a legokosabb fákat. Ezeken a helyeken aztán csoda történt: a szeretet ereje révén itt, a mi világunkon rés keletkezett, és átjáró nyílt más világokba.

28. oldal, Füzek, tündérek és egyéb furcsaságok

AniTiger P>!

    – Mit tenne vele Béla bácsi? – kérdezte ijedten Kisvirág.
    – Nos, ha jól tudom, ő az átlagossá varázsolás mestere. Valószínű, hogy egyszerű vakonddá változtatná szegény, gyönyörű és különleges Rengét, hogy ne lógjon ki a sorból, ne tűnjön fel soha senkinek, és hogy soha senki ne tartsa őt egyedinek. Ugyanis Béla bácsi és a hozzá hasonlóak rettentően félnek mindentől, ami csak különleges. Merthogy ami különleges, az nem kiszámítható, és a szabályokat sem tűri jól. Olyan szépséget és örömet okoz, ami beláthatatlan következményekkel járhat. És csak a bátrak szeretik a nem hétköznapit. Ahogyan Te is – pillantott le Dió anyó mélységes szeretettel a kislányra.

22-23. oldal, Dió anyó segítsége

AniTiger P>!

    – Te fiú vagy? – Kisvirág egyik ámulatból a másikba esett. – És nem is tündér vagy, hanem…
    – Ő egy szemtelenül bosszantó átváltozó művész – kottyantotta közbe az egyik öreg fűzfa.
    – Vízimanó vagyok. A nevem Elek. És igen, az átváltozás a mesterségem.

31. oldal, Elek, a vízfiú

AniTiger P>!

    – (…) Adhatok egy tanácsot, kicsi lány?
    – Kérlek, adj tanácsot! – nézett rá a gyermek.
    – Csakis a legbátrabb szívűek juthatnak át a falakon. Te itt vagy. Bízz magadban, és nyugodtan oszd meg másokkal, milyen ragyogóan sokszínű a világ. Vigyázz a fákra, a törpékre, a bogarak álmaira és a vizek manóira. Álmodj szépeket, mesélj sokat, énekeld tele a világodat. És legfőképpen: térj vissza, ha itt az ideje.

64. oldal, Világ a fal mögött


Hasonló könyvek címkék alapján

Bombicz Judit: Csodák könyve
Dobos Edit: Tündérmanók meséi
Lázár Ervin: A manógyár
Fésűs Éva: Kukkantó manó és a Kerekerdő titkai
G. Szász Ilona: Cókmók, a morgolódó szekrénymanó
Kálmán Jenő: Sicc Meseországban
Cselenyák Imre: Az aranyhajú kisfiú álma
Bombicz Judit: Mesék elalvás előtt
Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan
Paulik Móni: Saci és Samu – Időtlen nyár