Metál 21 csillagozás

Jānis Joņevs: Metál

„De hirtelen egész csapat lettünk (nem, nem csapat, mi voltunk a ritka kivételek, akik a csoporton kívül voltak), akik gyűlöltük a sikereseket és csodáltuk a rosszakat.”

A Metál cselekménye az 1990-es évek Lettországában játszódik az ország függetlenné válásának hajnalán. A helyszín egy Jelgava nevű kisváros. A főszereplők az alternatív zenei kultúráért lelkesedő, identitásukat kereső, az újdonsült szabadságtól megrészegült fiatalok.

A szerzőről
Az 1980-ban született lett író, Janis Jonevs első regénye 2013-ban jelent meg, és egycsapásra kultikus bestsellerré vált. Ma már közel tucatnyi nyelvre lefordították és a szerző megkapta érte az Európai Unió Irodalmi Díját is.

Eredeti cím: Jelgava ’94

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Living Bridges Vince

>!
Vince, Budapest, 2018
264 oldal · ISBN: 9789633030905 · Fordította: Tölgyesi Beatrix
>!
Vince, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633030806 · Fordította: Tölgyesi Beatrix

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Nyctea P>!
Jānis Joņevs: Metál

Tipikusan az a könyv, amiben nem feltétlenül a történet a lényeg, inkább az életérzés, én pedig ezzel az életérzéssel nagyon is tudtam azonosulni. (Még úgy is, hogy a metálnak nem épp az itt említett alfajait kedvelem.)
Ez a kamaszkori identitáskeresés regénye, aminek központi eleme a kemény zenék iránti rajongás. A történet 1994. április 5-én kezdődik, azon a napon, amelyen a legendás Nirvana frontembere, Kurt Cobain főbe lőtte magát. A főhős, Jānis először az ő zenéjükért rajong, később a death, black és doom metál felé fordul, és a zenén keresztül próbálja meghatározni önmagát és a kört, ahová tartozik. Zenét hallgat, koncertekre jár, haverkodik, piál, lányok után sóvárog, agyal, álmodozik… Mint a kamaszok általában.

Bennem sok emléket felidézett… Mennyire komolyan is vettük magunkat tizenévesen! Milyen érzés volt szinte vallásos áhítattal hallgatni egy-egy albumot, figyelni a dalszöveget… Egy mondatot érteni az egészből, de azt teljes szívvel átérezni… Eszünket vesztve headbangelni egy koncerten, élvezni, hogy „a massza a kondér falához ütődik”… Kazettákat másolni egymásnak… Kívülállónak lenni, mégis tartozni valahová… Ezek meghatározó élmények voltak.

Nagyon tetszett az utolsó rész is, melyben Jānis immár felnőttként, 30 éves fejjel emlékszik vissza a metálos korszakára, újra elmegy egy koncertre, és újra találkozik pár régi haverral. Hát igen, ez valami ilyesmi. De én azt mondom, van olyan szerelem, ami soha nem múlik el…

Daniel_Cserhalmi IP>!
Jānis Joņevs: Metál

Ez a könyv akár Magyarországon is játszódhatna, és akkor nem Jelgava 94 lenne a címe (a Metál csak a hazai kiadás címe), hanem akár Budapest 89. Mert a történet, annak ellenére, hogy egy kis lett faluban játszódik, mindez megtörténhet bárhol. A rendszerváltás után, amikor hirtelen szabadabb lesz az élet, és bejönnek a „nyugati” zenék. Először a Nirvana. És megkezdődik a rocker lét, az ember kazettákat másol, meg ismerkedik az itallal. Aztán egyre több zene lesz elérhető, ebben a könyvben épp a death-, black- és doom metál, de ez mindegy. Mert arról a létről szól a könyv, amit a tizenéves fiatalok megélnek. Nem kell metálosnak lenni, hogy a könyv élvezhető legyen, ettől függetlenül is jó, nyilván a rocker beállítottságúaknak azért más ad. Én is sokszor magamra ismertem a könyv lapjain. Az utolsó rész különösen jó, ahogy harminc évesen, kvázi felnőttként „kiöregedve” ebből a világból újra elmegy főhősünk egy fesztiválra. Én minden oldalát élveztem, és rég olvastam ennyire jó könyvet, mely egyszerre szól rólam, a zenéről és a rockerségről.

eeszter>!
Jānis Joņevs: Metál

Nagyon nosztalgikus ez a regény, mert 16-18 éves korunkban épp ezekért az említett zenekarokért lelkesedtünk mi is, szinte épp így alakult nálunk is a zenékkel való ismerkedés. Viszont a Panterával kapcsolatos ellenérzést nem értem, ez nálunk egyáltalán nem volt jellemző, én kifejezetten szeretem hallgatni a mai napig. Mondjuk épp a zenékben való elmélyedés miatt nem tudom például, hogy mit mondhat a könyv az olyan olvasóinak, akiknek nem volt elmélyült kapcsolatuk a metal zenével, el tudom képzelni, hogy számukra azért eléggé unalmas lenne…

kormix P>!
Jānis Joņevs: Metál

Joņevs többéves munkájának eredménye ez a könyv, amelyben visszaemlékszik arra, hogyan vált a tipikus, szemüveges, visszahúzódó jó tanulóból egy metálos kamasszá, hogy aztán annak minden szépségét és csúf pillanatát megélje. Naplónak is felfogható, ugyanis inkább epizódokat ragad ki a múltból, rendre új vagy régről visszatérő szereplőkkel és helyszínekkel, csak a kronológiai sorrend alkot egyfajta ívet.
Amellett, hogy végigvezetett saját tinédzser útkeresésének állomásain, a szerző visszaadta a kilencvenes évek Lettországának hangulatát is; a mobiltelefonok nélküli, kazettamásolós napokat felidézve még engem is elkapott a nosztalgia.
A zenei része sajnos olyan formában nem adott sokat, hogy számomra a metál műfaj teljesen ismeretlen, így inkább fókuszáltam arra olvasás közben, hogy mennyire meghatározó volt maga a zene, a zene szeretete.
Különleges kötet, amelynek abszolút nem én vagyok a célközönsége, de igyekeztem benne megtalálni azt, ami nekem is szólhat és sikerült. És nem szokásom, de egy idézettel zárnám az értékelésemet, amely akár összefoglalója is lehetne a könyvnek.

„De most sokkal jobb célpont vagyunk ebben a városban. Persze nem voltunk nagyobbak egy vonatnál, de nem voltunk fémből. A metál csak a szívünkben volt.”

patakizs>!
Jānis Joņevs: Metál

Picit fájó szívvel adok „csak” 4 csillagot ennek a könyvnek. Annyi emléket visszahozott a kamaszkoromból, a másolt kazettáktól kezdve (amit ceruzával tekertünk vissza) a mélabús metál fílingig. Én mondjuk csak az itt kicsit leszólt „tress”-heavy vonalat preferáltam, azért pontosan értem, milyen az érzés. Jókat derültem, de a végén picit sok lett, időnként rendesen bealudtam. Azt azért hozzáteszem, hogy nekem 17-18 éves koromban, amikor a Wigwam nevű kultúrintézményt látogattam, a rendszerváltás rész nem jött le (ami nyilván ennek a könyvnek a mondanivalója…)

5 hozzászólás
rec>!
Jānis Joņevs: Metál

Olyan ez a könyv, mint egy 16 éves srác naplója. Róla szól, a 16 éves srácról, ahogy megy egyik buliból a másikba, ahogy felfedezi a különböző zenéket, és ahogy bénázik. Mindez nem túl következetesen tálalva. Néha megszakad az értelmetlen „ide mentem, aztán oda mentem” leírás, hogy egy-egy totálisan nem odaillő helytörténeti epizódot iktasson be az író. A kazettacserélés és kazettamásolás varázslatos világát én is átéltem anno, de ez a kis nosztalgia kevés ahhoz, hogy ezt a (néhány helyen kifejezetten unalmas) sztorit elvigye a hátán.
Amiért mégis több csillagot adok neki a megérdemeltnél, az a lettországi helyszín (aminek a lehetőségeit sajnos alig sikerült kiaknázni), és amiért szépirodalmi kontextusba helyezi a metál zenét és szubkultúrát.

Zoltán_Bálint>!
Jānis Joņevs: Metál

Érdekes könyv volt. Az a rész, amely spoiler bőven tartalmazott olyan történeteket, amelyhez hasonlókat én is átéltem. Ezt részt olvasva kicsit olyan érzésem volt, mintha az akkori énemet láttam volna kívülről. A könyv spoiler Ez bennem felemás érzéseket kelt, mert az író bár korombeli, de bennem az emlékezés nem ezeket az érzéseket váltja ki. Alapvetően nem bántam meg, hogy ezt könyvet a kezembe vettem spoiler, de kicsit többet vártam tőle.


Népszerű idézetek

Daniel_Cserhalmi IP>!

Tudtam már, hogy a „Rejtély” név nem a bor legendájára vonatkozik, hanem az eredetére, a tartalmára és az állagára.

25. oldal

Csacsilla>!

A headbang lényege a transz elérése a kiütés módszerével, úgy, hogy az ember maga támadja meg a tudata erődjét: az agyát. Ha intenzíven rázzuk a fejünket, akkor a massza a kondér falához ütődik, és belső birodalmunk egy pillanatra meg tud szabadulni a gondolatoktól, a maga valójában tudja megragadni a létet… vagyis ez maga a meditáció. Persze emlékeztető is a világnak, hogy hosszú hajad van, a maga nemében olyan, mint a péniszrázás, csak kifinomultabb.

111. oldal

patakizs>!

Visszaadtam Halálnak a chipses zacskót, és akkor megláttunk egy kis csoportot. Négy ember állt előttünk, és rosszallóan néztek minket. Az egyik mellényben volt, a többiek is idióták.

84. oldal

Proud_Cody_Crybaby P>!

Nem volt érdemes elutazni. De a busz már elindult, és azt csináltam, amit általában, amikor össze vagyok zavarodva és/vagy elindul egy jármű: előhúztam a zsebemből egy könyvet.

230. oldal

egyperces>!

Én fogtam hozzá a stoppoláshoz. Jött egy iránytaxi, gyorsan elkaptam a kezemet, a hátam mögé dugtam, és elfordultam az úttól. Hiszen pénzünk nem volt. Akkor jött egy Zsiguli 2-es, egy férfi stabilan tartotta mindkét kezét a kormányon, és csak az utat nézte, a felesége mosolygott, és elutasítóan rázta a fejét. De mögöttük üres volt a kocsi. Egyidőseknek látszottak a szüleimmel, akik mindig felvették a stopposokat. Aztán jött egy egészen semmilyen Audi vagy valami hasonló (nem tudtam megkülönböztetni az autómárkákat, csak apukám Zsiguliját ismertem). Még valami külföldi ócskavas, amiben egy udvarias ember ült, jobbra mutatott a hüvelykujjával, mondván, hogy mindjárt fordulok vissza, különben felvennélek. Rövid, emberséges kontaktus. A következő autó vezetője egészen rejtélyes járókelői gesztussal intett nekem. Mit jelentett ez? Nőjél fel, kisfiam, ne merészkedj el otthonról, amíg nincsen egy saját kis Fordod?
Így beszélgettem az autósokkal, a beszélgetésemnek hosszúsága és fejlődási íve volt, míg nekik csak egy pillanatig tartott. Magával az ezerfejű forgalommal beszélgettem, amit itt feltartóztattam – no lám, egy autó villog nekünk, és elkezd fékezni. Halál már nézte, hova kóborolt el Zombi a réten. De az autó belül dugig tele volt nálunk idősebb degeneráltakkal, biztosan Olainéból; nevettek és gázt adtak, csak szórakozni akartak velünk, és már el is húztak, még azok is, akik figyelmet szenteltek nekünk, el is felejtettek minket két perc, három kilométer múlva.
– Elegem van. Nincs fogás. Próbáld meg te.

69. oldal (Vince Kiadó, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: (jármű) stoppolás
Daniel_Cserhalmi IP>!

Volt a falon egy rajz, amin egy úr a vért nyalja a borotváról, az ördög eltorzult arca, Deicide-, Cannibal Corpse-, Napalm Death-plakátok. Minden olyan otthonos.

98. oldal

Daniel_Cserhalmi IP>!

– Akkor van pénzed?
– Van. Vagyis még nincs. De tudom, hogyan szerezzek.

184. oldal

kormix P>!

De most sokkal jobb célpont vagyunk ebben a városban. Persze nem voltunk nagyobbak egy vonatnál, de nem voltunk fémből. A metál csak a szívünkben volt.

66. oldal

Daniel_Cserhalmi IP>!

De minek nekünk lágy szavak, ha körös-körül a metál dübörög.

122. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Osvalds Zebris: Gyerekrablás Rigában
Varga Gy. Brian: Két nap az élet
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Anders de la Motte: Halálos ősz
Lontai Léna: Sebzett pillangó
B. B. Easton: A rocksztár
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Alen Mešković: Ukulele jam
Asta Olivia Nordenhof: Dől a pénz