Szalmaláng 181 csillagozás

Janikovszky Éva: Szalmaláng Janikovszky Éva: Szalmaláng Janikovszky Éva: Szalmaláng Janikovszky Éva: Szalmaláng Janikovszky Éva: Szalmaláng Janikovszky Éva: Szalmaláng Janikovszky Éva: Szalmaláng

E könyv főhőse, a derék, vidám Palócz Vera olyan, mint a többi hasonlókorú társa. Bizony, neki is hevesebben dobog a szíve, ha alkalma van személyes megismerni egy divatos színészt vagy karmestert. Aztán, ha egy szívélyes mosolyt, vagy komoly szót kap tőlük, máris szerelemről ábrándozik… Palócz Veránál az ábrándozásnak az a vége, hogy levelet ír. Csakhogy a levélnek különös sorsa lesz – hogy mi, azt a regényből tudja meg az olvasó.

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Csíkos könyvek, Pöttyös könyvek

>!
Móra, Budapest, 2011
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631189469
>!
Móra, Budapest, 2006
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181502
>!
Móra, Budapest, 2004
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631178781

5 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Liszt Ferenc

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged


Kedvencelte 25

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Kellemes időutazás volt számomra, mert – bevallom – mindig is vonzott a szocializmus kora – már ami az akkor életet illeti. Nem volt az őrült pörgés, rohanás, egymásra-oda-nem-figyelés. Lelki szemeim előtt megelevenedett Szeged, Budapest; Finom, kellemes lányregényt kaptam, nem is vágytam többre.
Sokszor idegesített Vera, de mivel sokszor a mai tinédzserek is az agyamra mennek, ebben nincsen különbség a két korszak között – legfeljebb annyi, hogy ma más hülyeségeket csinálnak. :-)
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a mai tizenévesek életében már talán egyáltalán nincsen meg az a nyugodtság, a pozitív-jó csapatba tartozás; hogy ma 16 évesen többen már ki tudja, hányadik szexuális kalandjukat élik át; hogy hiányzik az igazi beszélgetés.

>!
Levandra P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Nem tudom, hogy tetszett volna ez a könyv gyerekként, mert akkor kimaradt, de most felnőtt fejjel nem volt a szívem csücske. Az egy dolog, hogy nem bírom a propagandát, mivel számítok is rá ezeknél a könyveknél, túl tudom tenni magam rajta. Itt már éreztem az erős túlzásokat, ahogy rám tukmálja az írónő, milyennek kell lennie egy lelkes szocialista ifjúnak és mennyire meg kell vetni, sőt kiközösíteni azt, aki tovább is lát annál. Na és, ha megbotlik, látszatra nyújtsuk felé a kezünket, de nem adjuk meg neki a jobb élet esélyét? Nekem ez így nem lesz hiteles.

Palócz Verát nem tudtam szeretni. Palócz Vera engem idegesített. Habár a karaktere annyira nem volt rossz, tetszett, hogy ő is tud hibázni, butaságot csinálni. Azt nem értettem és soha nem is fogom megérteni, hogy ő és a hozzá hasonlók, ha hibáztak, kaptak még egy esélyt, más miért nem? Na, de így volt ez a szocializmusban és azt hiszem, ez zavar annyira. A szerelmi szál is olyan semmilyen volt és igen, erősen a propaganda került hangsúlyba a történet rovására.

Muszáj volt párhuzamot vonnom az Aranyesővel és Burián Ágival és feléjük billent a mérleg. Ott a propaganda finomabb és Ágnes botlásai mellett is szerethető karakter maradt.

>!
deardurr
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Nagyon kamaszoknak való könyv. Nem tudom, ha akkor olvasom, mennyiben befolyásolt volna hasonló hülyeségek elkövetésében, mindenesetre már elkövettem őket. Lehet, hogy ezek együtt járnak -kötelező jelleggel- a kamaszsággal.
Az jutott egyébként eszembe, hogy a mai kamasz lányok vajon beleszerelmesednének-e egy magyar karmesterbe? Nem hiszem… Vagyis inkább, nehezen tudom elképzelni. Még a színészeket jobban körberajongják, de a zenészek szerintem már nem annyira érdekesek, a médiában nem szerepelnek annyit (kivéve Mága Zoltánt), mint az ötvenes-hatvanas években. Kamaszkoromban anyum lemezeit amikor hallgattam, nézegettem, nekem mindig Medveczky Ádámon akadt meg a szemem, és Koncz Zsuzsa haján.
Rengeteg lányos butaságot ismer ez az Éva néni! De honnan emlékszik ilyen jól ezekre a tipikus esetekre? Csak nem ő is volt fiatal?
Sajnálom, hogy már csak halála után lettem a rajongója.

U.i.:Agrármérnöknek lenni jó! Pláne, ha hiánycikk… de most sajnos neeem:(

8 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Szeretek visszamenni az időben.
Amikor mi, kamaszlányok még ábrándoztunk, híres emberek képeit gyűjtögettük és dugdosuk a párnánk alá.
Úgy vélem, az érzelmek igazabbak voltak, persze lehet, hogy csak a nosztalgia bezsél belőlem.
Szerettem a könyv humorát, a régi könyv igazi könyv-illatát, még ha gyűröttek és agyonforgatottak is a lapok.
Jó lenne, ha ma is olvasák a fiatalok, mielőtt belevágnának minden nagyobb dologba.
Kicsit most is jelen van a poltika, kicsi korrajzot is kapunk, de valahogy akkoriban ezek hozzátartoztak a könyvekhez. És ez így volt természetes, így volt jó. Legalább informálódzunk is kicsit, nem csak belefeledkeztünk a szerelembe.
Néha nem árt ilyen könyveket is olvasnom, visszatérít a valósághoz, és nem hagyja elfelejteni a saját kamaszkoromat.
(Az én két legnagyobb kamaszkori „szerelmem” egyébként Alain Delon és Nyilasi Tibor voltak. Delonnak néztük majdnem titokban az esti filmjeit, Nyilasi kedvéért pedig örömmel jártam a focimeccsekre, és ha lehetett, magam is fociztam. Mire nem képes az ember leánya, ugye?)

>!
Ibanez MP
Janikovszky Éva: Szalmaláng

"– És tudod, mit mondott rá?
– Hogy ő is nagyon szeret téged…
_– Nem. Két ujjal felemelte az állam, a szemembe nézett, és azt mondta: „Csacsi
kislány.”_
– Ez is valami idézet? – kérdezte ártatlanul Panna.
– Nem, ez annyi, mint szamár… csak tetszetősebb fogalmazásban…"

Az első – két – fejezetnél fogtam a fejem, hogy mibe kezdtem, mi ez a tini-szerelmes valami (SZJG a 60-as évekből)? Aztán – dacára Vera bugyuta viselkedésének és a korszaknak megfelelő kötelező szocialista eszméknek – beszippantott a történet… mégpedig azért, mert gyerekkoromtól kezdve láttam sorstársaimat, a többi „Verát” végigélni azt, amit ő élt át… sőt, 16 évesen én is beálltam a sorba… Nem tudom, hogy ha visszanézhetnénk – mi nők – a gyerekkori-tinikori szerelmes vágyódásainkat, nem volna-e esetleg még bugyutább-nyálasabb, mint Vera története :-D Hány és hány osztálytársam bomolt (már általános iskolában is) felnőtt tanárok után… szerintem valahol ez már szinte kötelező érvényű is, hogy van egy szakasz a lányok életében, amikor a fiúk túlságosan kicsivé válnak és nekik a férfiak tetszenek. De azért általában túléljük. :-D

Külön tetszett itt is a humor, jókat kacarásztam rajta. Női molyoknak nosztalgikus olvasásra kiváló! :-D (és az én példányomban sincs utólagos húsz évvel később történetrész, ossza már meg velem valaki :-D)

_"– Nem akartam hinni a szememnek, ahogy megláttalak – folytatta Andrea, és leült
Vera mellé. – Azt hittem, te így hajnaltájt kapálsz, vagy legalábbis répát egyelsz. S íme, itt
ülsz a korzón, mint egy IBUSZ-plakát. „Látogasson el Ön is Szegedre!” A dómot mögéd
lehetne montírozni."_

:-D

>!
Gelso P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Ez tetszett, sokkal inkább, mint az ezelőtt olvasott Viharos mennyország
Bár sokszor nekem Vera alakja sok volt, én nem voltam ilyen rámenős és túlzásig rajongó lány, ez picit kizökkentő volt, de tetszett az, ahogyan Janikovszky izgalmassá, pörgővé tudja tenni az olvasást.
Sok munkásmozgalmi elem volt benne, ill. az ideológiától hemzsegett, ez nekem zavaró és sok helyütt igazságtalan volt, de amikor összefogtak a két lányért a KISZ-ben, az szép gesztus volt.
(majd később még részletesebb is leszek)

@tonks Még mindig a pöttyös az igazi! c. kihívásához – nem újraolvasás volt.

>!
dianna76 P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Janikovszky Éva gyermekkönyveit szeretem, ehhez nem fér kétség. A felnőtteknek szóló írásait is jó volt olvasni, élveztem az élet dolgaiban való szemezgetést. Azt azonban nem gondoltam, hogy lesz egy könyv az ifjúsági alkotásai között, ami beszippant. Mert olyannyira magával sodort a Szalmaláng, hogy két nap alatt kiolvastam. Tetszett egy letűnt korszakba való visszautazás, a KISZ-es dolog, a közös jótékonysági munka, az éneklés az utcán. Tetszett, hogy Szegeden játszik a történet, egyik kedvenc városomban, ráadásul megjelenik a Szabadtéri játékok, amihez kedves, és szép emlékek fűznek. És tetszett ez a kis izgalom, amit Vera levele okozott. De még mennyire tetszett, hát pont ez volt az a szál, ami beszippantott. Mindezekkel együtt Verát valahogy nem tudtam megkedvelni. Talán zavart a túlzott naivitása, és elég kislányosnak éreztem a viselkedését, érzelmi kicsapongásait. Az anya viszont… Fél szavakból megérti a messzi távolból kamasz lánya érzelmeit, problémáit.
Egyszerre volt ez a történet érzelmes, humoros és izgalmas. Nekem bejött Janikovszky Éva, általam a művei közül utolsóként elolvasott írása! Ezennel leadóztam a művésznő emléke, és életműve előtt. Az otthoni polcon sorakozó gyermekkönyvei pedig örömmel kerülnek újra és újra kézbe.

>!
Móra, Budapest, 1960
272 oldal · Illusztrálta: Szecskó Tamás
>!
altagi P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Janikovszky Éva munkásságának tanulmányozása nekem eddig kimerült a 2-3 legnépszerűbb, legkisebb lélegzetvételű könyveinek olvasásában (Kire ütött ez a gyerek? stb.), és most már nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig halogattam a több szöveg-kevesebb illusztráció köteteit, de remélem, még nem késő pótolni a mulasztásomat. :)
Ez a regény pont olyan mértékben ifjúsági, szocialista és humoros, mint amennyire az én korosztályom nosztalgikus emlékei is azok.
Eleinte egy kicsit zavart Vera szertelen rajongása, főleg, hogy a rajongásának tárgya nekem disszonáns volt a korkülönbség miatt. De ez semmit nem rontott a történet értékén, mert teljesen átjön, hogy a főszereplőnk mennyire átlagos tini, aki mindeközben ki is tűnik a megszokott tömegből. A szülei főnyeremények, és olvasás közben olyan érzésünk van, hogy akkoriban mindenkinek ilyen szülei voltak.

>!
encus625 P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Az eleje nagyon-nagyon nehezen indult, aztán egy kicsit jobb lett, majd a vége megint nem tetszett igazán. A lányok nagyon csitrik voltak, legalábbis ennyi év távlatából nekem úgy tűnt. A vége meg… nincs semmi megoldva, csak sejtetve. Én egy régebbi kiadást olvastam, ahonnan hiányzik az írónő utólag írt szövege erről. (Ha valaki olvasta, írja meg nekem, mi történt azután…)

>!
Móra, Budapest, 1960
272 oldal · Illusztrálta: Szecskó Tamás
>!
Frank_Spielmann I
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Már megint olyan könyvet olvastam, amit elvileg kamaszlányoknak írtak, és már megint tetszett! Pedig semmi lányos nincs bennem, heteroszexuális is vagyok (talán túlzottan is), és mégis.

Na jó, azért nem volt semmi 1959-be visszamenni, az akkori Szegedre… Ilyen jó, ötletes és formailag is zseniális regényt nagyon rég olvastam… Pontosabban: ilyen regényt még nem olvastam. Kár, hogy nincs tovább, a történet és a szereplők nagyon szerethetők voltak, és bár kiszámítható volt a vége, mégis, az út, ahogy eljutunk oda, sehogysem.

Talán mégse volt olyan rossz az az „átkos”? Valahogy idillinek tűnik az akkori tiniélet, más, mint az enyém volt, kicsit irigylésre méltó is. Elegáns és kedves. KISZ-tagnak lenni jó lehetett. Színházba jártak a gyerekek, s beleszerettek a kislányok a nagy színészekbe… nem néztek furcsán arra, aki olvasott, és nem volt senki büszke arra, hogy ő még egy könyvet se olvasott életében… Kövezzetek meg, én nagyon szívesen lettem volna a kommunista diktatúrában gimis. Főleg Szegeden.

Olvassátok el, mert csudajó! :)

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Ágit régóta bosszantotta, hogy Kolozs Jani nem is próbált udvarolni neki. Pedig milyen jólesett volna visszautasítani!

Tizenhetedik fejezet

9 hozzászólás
>!
csgabi MP

Az öreg postás a dorozsmai gyümölcsösre gondolt, és megnyalta a szája szélét. Egy demizson bor hűlt odalent a kis ház pincéjében, jól fog esni egy pohárkával ebben a kutya melegben.
Olyan ez a Szeged, mint a tüzes katlan.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyár · Szeged
>!
agisajt

– Talán mert boldog csak egyféleképpen lehet az ember, de boldogtalanság annyiféle van…

7. oldal (Móra, 4. kiad.)

>!
Frank_Spielmann I

El tudja képzelni, hogy milyen borzalmas felfedezés az, mikor az ember tizenhat éves korában rádöbben, hogy éppen olyan, mint a többiek? Hogy ugyanazt gondolja, ugyanazt érzi, ugyanannak örül, és ugyanattól szenved?

Negyedik fejezet

6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Ja, drágám – fűzte a szót tovább Sári néni –, higgye el nekem, a ruhát viselni kell tudni… Akiben van egy kis sikk, azon jól mutat a legolcsóbb rongy is, akiben meg nincs, az magára veheti a legdrágább selymet.

Tizennyolcadik fejezet

18 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Vera úgy érezte magát, mint egy elszabadult léggömb.

194. oldal

11 hozzászólás
>!
Lornka

Solvejg akartam lenni, szőke, törékeny és északi.
-De Verocska, te fekete vagy, fiús és déli…..

10. oldal

>!
Frank_Spielmann I

…egy elegáns nő nem vesz föl olyasmit, amit mindenki visel.

Harmadik fejezet

>!
csgabi MP

Valóban jókedve volna? Neki, aki olyan boldogtalan azóta, hogy naphosszat otthon gubbaszt? Neki, aki napok óta temet a szívében, egy érzést temet, amely méltatlan volt hozzá, és mégis úgy fáj.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Méda: A Szalánczy-lányok szerencséje
Jeszenszkyné T. Irén: Ahol a szívek találkoznak
Szegedy Ila: Jutkából Judit lesz
Kerstin Gier: Zafírkék
L. M. Montgomery: Pat úrnő
L. M. Montgomery: Szerelmek
Jean Webster: A kismama
Baróthy Borbála: Napos oldalad
Ennie Smith: Kisasszonyképző
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik