Ráadás 65 csillagozás

Janikovszky Éva: Ráadás

„Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel.” Ezekkel az ajánló sorokkal indította útjára utolsó kötetét Janikovszky Éva. Sokan kérték, várták: ezt bizonyítja a könyv sikere.

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2017
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634156246 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2011
110 oldal · ISBN: 9789631191004 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2007
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631183252 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
mezei P
Janikovszky Éva: Ráadás

Janikovszky Éva ezt a könyvét 2002-ben írta, és 74 év ide, vagy oda, a szeme még mindig kitűnő. Mert valahogy úgy látja, – és láttatja meg velünk – az élet egyszerű, hétköznapi pillanatait, ahogy senki más. Mosolyt csalva arcunkra, időnként könnyeket. Szívből jövő derűje még akkor is átsugárzik a lapokon keresztül, mikor az idős korról, annak nehézségeiről ír. Novelláinak olvasása erőt ad, hogy könnyebben átvészeljük saját nehezebb pillanatainkat, segít meglátni a dolgok jó oldalát.

>!
Mariann_Czenema
Janikovszky Éva: Ráadás

Novellát olvasni máshogy kell, mint regényt, sőt igazából meg kell tanulni ráhangolódni a műfajra – ezt biztosan leírtam már ide a blogra párszor, és hangoztatom is gyakran. A novella olyan, mint egy piciny üveggolyó, pillanatfelvétel a világról, a szerző szemszögén keresztül, néha tanulsággal megfűszerezve, de sokszor csak rávilágítva az igazságra: élni jó.
„Mert mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”

Nem mindegyik kicsiny írás végén áll ilyen összefoglaló bölcsesség, de szerintem szerethető novellák ezek is Janikovszky Évától, habár azt elismerem, hogy nem minden korosztálynak valók. Elsősorban azt hiszem, azok nem tudnak mit kezdeni ezekkel a felnőtt, csupán csak humoros, nem falrengetően vicces művecskékkel semmit, akik ragaszkodnak a briliáns írónő előző könyveihez, és olvasás közben hajlamosak összehasonlítani. Mint ahogy az ember nem főzhet, süthet mindig egy színvonalon, nem lehet minden nap szépséges szép, maximum csinos, jól öltözött, nem lehet állandóan vidám. Nem igazán értem, hogy miért elvárás, hogy a felnőtteknek szóló novellák éppen annyira kacagtatóak legyenek, mint a gyerekkönyvek?!?
Egyébiránt is, Janikovszky Éva kamaszoknak szóló művei, mondjuk a méltán kedvelt Kire ütött ez a gyerek? már jócskán közvetíti a felnőttség problémáit. Talán csak annyiban más, mint a novellák, hogy pozitív vége van, míg a Ráadás, vagy az Ájlávjú kötetek irományai nem feltétlenül fulladnak rózsaszín giccsbe, megoldatlanok, nyitottak maradnak konfliktus szempontjából, mint az élet.
(bővebben:
http://czenema.blogspot.hu/2017/02/janikovszky-eva-raadas.html)

>!
hencsa06
Janikovszky Éva: Ráadás

Aranyos , kedves, kis történetek. Jó volt olvasni, mégha mind nem is tökéletes kis írás. Engem mindíg felvidítanak Janikovszky Éva írásai.
Szeretem , ahogy az élet egy-egy apró mozzanatát kiragadja , és jó kis történet születik belőle.

>!
Light_House
Janikovszky Éva: Ráadás

Ez is nagyon tetszett. Jókor akadtak kezembe Janikovszky Éva könyvei.
Kikapcsol, szórakoztat, és tanít is.

>!
chhaya P
Janikovszky Éva: Ráadás

Kedves-aranyos nagymamás stílus, elgondolkodtató vagy tanulságos történetek. Szóval, a szokásos Janikovszky Éva. :)

>!
Szédültnapraforgó P
Janikovszky Éva: Ráadás

Nem tudok túl sok mindent írni a könyvről, mondhatni a megszokott Janikovszky stílus, rövid történeteket mesél. Ami persze hol tanulságos, némelyik elgondolkodtató, de szinte mindegyik megtörtént már velünk is :))
A történetek közül a legjobbra értékelem:
1. Mit kérjünk karácsonyra?
2. A szeretet hétköznapjai c. fejezet utolsó sztorija ("Tudod, anya – mondja Verus – én most arra godoltam, hogy én akkor is szeretlek téged, hacsak azt mondod, hogy aha.")
3. Nyár este volt c. fejezet zárósorai, melyben levonja a tanulságokat. ("Egyedül ülök a teraszon, és azon merengek, hogy nem jó, ha egy férfi és egy nő túl korán találkozik össze. A diszkóvarázs nem azonos a szerelemmel…")
4. Már megint c. fejezet, melyben többek között a technika rohamos fejlődését ecseteli.
Ismét jól szórakoztam.

>!
Baba082
Janikovszky Éva: Ráadás

Lehet, hogy második Janikovszky olvasmányomként nem az utolsó kötetét kellett volna levennem a polcról…
Kedves, humoros szösszenetek szerepelnek a kötetben, nem titkolt népnevelő szándékkal. Ma már inkább blogbejegyzésbe valóak, viszont Janikovszky a hasonló témákat mesélőkkel ellentétben nem ringatja magát a tökéletesség illúziójába és szerencsére nem fogalmaz dagályosan, ami irritáló szokott lenni.
Számomra a legviccesebb története az unokájával való színház látogatás volt, rakhatott volna több ehhez hasonlót a kötetbe.

>!
encus625 P
Janikovszky Éva: Ráadás

Ebben a kötetben is felnőtteknek szóló rövidke írások vannak. Bár hiányoztak Réber László rajzai a kötetből, az írások annál inkább voltak szórakoztatóak.

>!
robinson P
Janikovszky Éva: Ráadás

A szokásos stílus, apró, emberi történetkék,ami mindenkivel megeshet, ha figyel és nyitott a környezetére. Néha zavart, hogy mindig egy jó kis „zárópoénnal” ért véget a mese. Olyan, ráadás..

>!
Izolda +SP
Janikovszky Éva: Ráadás

Megintcsak pár jó és jópár felejthető darab. Meg egy csomó, ami sokkal jobb lett volna, ha két bekezdéssel kevesebb, ha nem próbál egy csattanó-mondatot a végére illeszteni.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
encus625 P

Mert mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.

11. oldal

6 hozzászólás
>!
mezei P

Az ideális orvosról van valamilyen elképzelésünk. Kedves, segítőkész, jól felkészült, bizalmat ébresztő.
Feltételezzük, hogy az orvosoknak is van egy víziója az ideális betegről. Ő az, aki fegyelmezetten hagyja magát gyógyítani, s végül gyógyultan távozik.
Ezt nevezik érdekazonosságnak. Hát tegyük meg a magunkét.

137. oldal Kis kórházi illemtan - alulnézetből

>!
mezei P

Néha, félálomban, felvillantak előttem a képek, ahogy unokáim boldogan a partra guruló hullámok közé vetik magukat, a naplemente, a partszegélyen sormintaként gubbasztó sirályokkal, az óceán fölött szárnyaló pelikánok, az egykedvűen sétálgató hosszú lábú gémek: lefotózva giccs, átélve csoda.

49. oldal Dudorászó önkéntesek

Kapcsolódó szócikkek: naplemente · sirály
>!
mezei P

Nézzünk csak körül a kórteremben. Aranyhímes papucskák, rózsaszín steppelt köntösök, halványlila csipkés hálóing, pálmafás fürdőlepedő, több pár vadi új hófehér zokni – a kínai piacok szinte teljes műszálas áruválasztéka tárul elénk. Többe kerül egy kórházi beutalás, mint a gyerek szeptemberi beiskolázása.

131. oldal Kis kórházi illemtan - alulnézetből

>!
hencsa06

Amíg kedvenc, hozzánk nőtt táskánkban kotorászunk, sokszor elmerengünk azon, hogy miként képesek a zsebtolvajok egyetlen pillanat alatt rálelni a táskánkban lapuló pénztárcára, arra, amelyet mi, mondjuk a szupermarket pénztáránál – a mögöttünk kígyózó sor fokozódó ingerültsége közepette – néha hosszú percekig keresgélünk.

55. oldal

>!
Redpanda P

Mosolyogjunk hát rendületlenül. Ártani biztos nem árt.

Móra Könyvkiadó, 82.

>!
Moncs

Érzem, hogy a technika fölényesen vihog rajtam, és rohamléptekkel fejlődik. Egyre többet tud, én meg egyre kevesebbet.

>!
encus625 P

De családunkra, közvetlen környezetünkre, barátainkra, ismerőseinkre igenis hatással lehetünk. Ha rájuk mosolygunk. (Ne tessék legyinteni, ez nem butaság!) Mert ha mosolyunk nyugalmat, szeretetet, derűt sugároz, akkor sokat tudunk adni ebben a zaklatott, indulatos, acsarkodó világban. Derűt, biztonságot. Lehet, hogy csak egy lakótelepi ház hatodik emeletére terjed ki mosolyunk hatásköre, lehet, hogy egy kis község rövidke utcáján sorakozó néhány családi házra, de reméljük, hogy láncreakciót vált ki. S aki mosolyog, az nem gyűlölködik.

82. oldal

>!
Moncs

A telefonos ügyintézés lidérces álommá vált. Egy nyájas köszöntés után kezdődik az egzecírozás: ha ilyen gondom van, ezt a gombot nyomjam, ha olyan, amazt, résen kell ám lenni, hogy a nagy választékból ugyan melyik az én gombom! Meg is nyomom, de nem történik semmi, esetleg jön egy kis zene, aztán kezdődik az egész elölről, köszönik, hogy hozzájuk fordulok, 3-as gomb, 5-ös gomb, újra az egész, végre elhangzik: ha egy ügyintézőt szeretnék, akkor mit tegyek. Teszem. A gép türelmemet kéri. Zene. Néha egy buzdítás: tartsam a vonalat, köszönik. Aztán kattanás, és kezdődik minden újra. Mikor többedszer köszönik meg a türelmemet, vissza szoktam kiabálni, hogy már nincs mit! És leteszem a kagylót. (Bár megnyomhatnám a keresztet is.)

>!
Moncs

Azt se vegyük zokon, ha a nővérke morcos, amiért harmadszorra sem találta el a vénánkat, lehet, hogy már egy napja talpon van, hogy otthon beteg a gyereke, hogy helyettesít és nem tudta kivenni a szabadnapját, pedig végre elmentek volna két napra a párjával. Ezt nevezik empátiának, beleérzésnek, amit mi is elvárunk gyógyítóinktól.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Dolák-Saly Róbert: Agyatlantisz
Kiss Ádám: Szütyiő
Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Karinthy Frigyes: Maud, a csodapók
Palásti László: A mosoly iskolája
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Móra Ferenc: Tápéi diplomaták
Karinthy Frigyes: Nem nekem köszöntek