Örülj, ​hogy lány! 92% 368 csillagozás

Talán nem is értékelhető magában ez a könyvecske, kizárólag a párjával együtt lenne érdemes írni róla. Az a tapasztalatom, hogy több generáció alapkönyve, minden háztartásban megvan, én ajándékba vittem, mert hát mi mást vinne az ember, de azért ott is bólogattak, hogy persze, persze, megvan a szülői házban, ronggyá forgatva, nem baj, ha van belőle új példány is. Mindkettőből.
Fájdalom, hogy mai szemmel olvasva talán sokan túl komolyan veszik, sokkal komolyabban, mint amilyennek akár 1983-ban szánták. Persze van egy sereg megható és felemelő gondolat is benne, de azért mégiscsak egy agymenés, az a fajta, amit olyan jól ismerünk (és szeretünk, legalábbis a többség) Janikovszky Évától. Aki kiváló humorral rajzolja meg a mindenki által ismert karaktereket – nekem ebben a témában mondjuk A lemez két oldala a személyes kedvencem –, és aki ebben a könyvben (és a párjában) biztos kézzel nyúl az elfogult szülőhöz, aki szerint a gyereke mindenre is képes már a bölcsőben.
Bizonyos részei persze 2021-ben nem állják és nem is állhatják ki az idő próbáját, de ezért elmarasztalni azért túlzó lépés lenne. Gyakran gondolok arra, hogy milyen jó lenne, ha ma is írna nekünk, mesélhetne sokat a gyerkőcökről – akartam ide egy válogatást korunk minden tekintetben felvilágosult, ám mégis végtelenül modoros szülőinek szókincséről, de inkább meghagyom a „következő” Janikovszky Évának.

Nagyon jók ezek a gyerekkönyvek. Annyi pozitivumot, élet szeretetet, kedvességet ad. Aki még nem olvasta annak érdemes elolvasni. Főként lányos apukáknak, anyukáknak javaslom.

Mindig is szerettem Janikovszky Évát. Már gyerekkoromban is szívesen nézegettem a könyveit. Sok rajz, kevés szöveg. Ideális olvasmány egy kezdő számára. Ez mellet mulatságos, megmosolyogtató történetek. Ilyen a mostani könyv is. Ami azt bizonyítja milyen jó, hogy kislánya született, mert azok nagyon aranyosak, nem úgy mint a fiúk.

Minden sora annyira találó! :)
Körülöttem mindenki, beleértve engem is, érezte (nem tudom honnan), hogy kisfiút várok. Hiszen én csakis fiús anyuka lehetek, nem is tudnék mit kezdeni egy kislánnyal…
Természetesen 16 hetesen kiderült, hogy kislány és mintha elvágták volna az előző érzéseimet, rögtön tudtam, hogy ennek így kell lennie, sőt a férjemet el se tudnám képzelni máshogy csakis lányos apukának! :)
Szuper kis könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom, én végigmosolyogtam az egészet. Hisz az én lányom is majd csak is ilyen lehet! :)

Sajnos csalódtam ebben a pici könyvecskében. Annyira biztos voltam benne, hogy be fog találni, hogy annál nagyobbat koppantam.
Azt hittem, hogy arról lesz szó, hogy a lánygyerekekkel mi a helyzet, ebben mégis inkább azt éreztem, hogy anyuka mit akar, amit csináljon a gyereke, mivel könnyítse meg a saját helyzetét. Mármint a gyerek az anyukáét. Nem tudom tényleg, hogy nálam mi siklott félre, de tényleg úgy éreztem, hogy ez igazából az anyáról szól, csak közvetetten a gyerekről.
Nem mellesleg nagyon zavart benne, hogy az anya lánya, meg az apa lánya, de egyszer sem a MI lányunk. Mindig csak az enyém vagy az övé… Ez azért mindenre utal, csak egy egészséges párkapcsolatra nem. Nem tudom, hogy akkoriban, amikor a könyv íródott mi volt a szokás, de ez engem zavart. Apa részéről is inkább a kihasználást és az elnyomást érzékeltem. Varrja fel a gombot, ne kísérletezzen új dolgokkal a konyhában… Na mindegy, ez most csak egy mellékvágány volt.
Többen írták, hogy mennyi igazság van ebben a könyvben. Nem tudom, én annyira nem éreztem ezt. Egy kislány miért ne akarhatna motorozni pl.? Mivel még nincsen gyerekem, csak magamból tudok kiindulni, én nagyon fiús lány voltam. Kismotor meg a tricikli volt az életem. És természetesen az utóbbit sem rendeltetésszerűen használtam, úgyhogy a szüleim nagy örömére ki is ficamodott a bokám. :D
Lehet, hogy teljesen másként tekintenék erre a könyvre, ha már anya lennék. Lehet, hogy majd akkor is elolvasom.

Régi, de kedves bájos kis szösszenet ahogy egy friss anyuka elábrándozik, hogy miért is jó, hogy kislánya született. Kicsit butácska vagy naiv.. Jó hangulatú, mosolygós.

Nagyon nem arra gondoltam olvasás közben, amire számítottam. A felszínen egy cuki, lánygyereknek örömködő kis könyvecske, de azért jóval több… ha figyelmesen olvassuk, benne van az anya és az apuka eléggé elhidegült kapcsolata (a nő folyton úgy emlegeti a lányt, mint valakit, aki majd megteszi helyette a dolgokat a férjének, aki majd bebizonyítja ezt és ezt; a férj pedig csak követelésekkel fordul a nőhöz, illetve elmarasztalással: varrjon gombot, nem tud vezetni, minek kísérletezik új ételekkel?). Én érzem a felszín alatt az anyuka elkeseredését, aki az összes álmát a gyerekével akarja beteljesíteni. Nyomokban megjelenik a könyvecskében a „na jó, nem muszáj rózsaszín kötényes szakácsnőnek vagy fodrásznak lenned, még akadémikus is lehet manapság a nőkből”, de azért elég elhanyagolható vonulat.
Szóval, itt van egy anyuka, aki már alig várta, hogy gyereke legyen, rájön, hogy a kislány az nem is rossz, majd kitölti vele az egész (sivár?) életét, ők lesznek a legjobb barátnők, és elterelődik a figyelme saját magáról.
Így olvasni azért sokkal szomorúbb, de azt hiszem tartalmasabb is. Gondoljátok végig…

Kedves, humoros szösszenet, tele sztereotípiákkal a nemi szerepekről. Szerintem ezek nagy része már nem állja meg a helyét napjainkban.

Itt aztán minden jó lehetőség felsorolásra került, hogy miért is örülhetünk, ha lánykánk születik. Ismét felsorakoztak a kedves rokonok, akik számos okos véleményüket megosztották velünk. Kedvelem a JÉ könyveket.

Rövid kis szösszenet ez is, csak úgy, mint a fiús párja. Ebből a kötetből azt tudhatjuk meg, hogy miért jó, ha az embernek lánya születik. Ugyanolyan vicces és szerethető, mint a másik kötet, jó volt így egymás után olvasni. Szintén jó ajándék lehet egy kislány születésénél. Bár vannak benne elavult dolgok, de azokon át kell lépni, hiszen nem most íródott a kötet. A kötetben ismét Réber László illusztrációival találkozhatunk. Ajánlom!