Mosolyogni ​tessék! 181 csillagozás

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen –, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2014
98 oldal · ISBN: 9789631197211
>!
Móra, Budapest, 2013
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631195040 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2008
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631185072 · Illusztrálta: Réber László

8 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged · Mexikói-öböl


Kedvencelte 16

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Te jó ég! Eddig miért nem olvastam Janikovszky Évát? Hát ez valami csodálatos volt! Kacagtató, humoros, kedves, valódi.
Annyira imádtam a hozzáállását a világhoz, ahogy kereste a mosolyokat. Tökéletesen valószerűen látta a világot. A kedvenc részeim közé tartozik, amikor idősként írja le a tömegközlekedési helyzetet, vagy éppen, amikor őszirózsát talált a Déli pályaudvaron.
Hihetetlenül jó stílusban ír, leköti a figyelmet, mosolyogva olvastam végig szinte az összes oldalt. A világszemlélet örömöt csempészett a napjaimba, és azonnal eldöntöttem, hogy végigolvasom az életművét. Korábban természetesen már olvastam és ezáltal ismertem a Kire ütött ez a gyerek? történetet, és emiatt sem értem, miért nem vettem hamarabb a kezembe, hiszen már akkor tudtam, hogy mennyire jó.
Lebilincselő, felnőttek és gyerekek részére is egyaránt. Köszönöm az élményt!

>!
Csoszi
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Szívderítő történetek. Bár terjedelmét tekintve nagyon rövid könyv, egyszerre lehetetlenség ledarálni. Vagyis lehet, de úgy meg nincs értelme. Mert a benne leírt gondolatokat bizony emészteni kell. Azt hiszem, sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy az élet kisebb-nagyobb bosszúságait egyfajta derűvel fogadjam, vagy éppen mindenben megtaláljam a jót. És igyekszem majd többet mosolyogni. Kedvenc részek: Kétlakiság (egy kiskerttulajdonos panellakó dilemmái) és Felejtse el, aranyoskám (a Gárdonyba utazó néni).

>!
Móra, Budapest, 1998
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631174522 · Illusztrálta: Réber László
>!
mezei P
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

"Szívből remélem, hogy ennek a könyvnek olvastán visszamosolyog rám az olvasó is.
Persze, kell néha mosolyszünet. Mert ha szünet nélkül mosolygunk, akkor – ahogy mondani szokás: úgy maradunk – és mosolyunk elveszti jelentését.
Ezért ebben a könyvben lesznek mosolyszünetek is. Ezt majd jelezni fogom, nehogy már akkor is mosolyogjon a kedves olvasó, mikor erre semmi oka!"

Nem kellett jelezni. Mosolyogtam. És…….és aztán sírtam. spoiler A mindig derűs Janikovszky Éva most meglepett engem. Talán az egyik legszemélyesebb írása.

>!
tgorsy
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Igazi sírva-nevetős, nevetve-sírós. ha nem lennék lusta, és tudnék normálisan gépelni, minden napra begépelnék egyet-egyet, h. aki olvassa annak is olyan jól induljon a napja, mint nekem, míg olvagattam.

7 hozzászólás
>!
konyvolvaso 
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Mostanában kezdek ismerkedni a Janikovszky Éva felnőtteknek szóló könyveivel. Érdekesen ábrázolja adott kor jellegzetességeit a saját szemen keresztül. Nincs diszkrimináció, nincs harag. Mindennek tud örülni, minden olyan szépnek, jónak látszik akár a mesében. Miért is nem lehet mindenki ilyen? Nem voltunk gazdagok de másképpen éltünk jól mint napjainkban.
Jó volt visszaemlékezni azon korszakra mikor nem az számított kinek van nagyobb, márkásabb autója vagy értékesebb villája.

>!
clarisssa P
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Jelentem: a Mosolykampány sikeres volt, hiszen nagyon sokat mosolyogtam Janikovszky Éva történetein. Igaz, néha könnyes szemmel, elszoruló torokkal, de mindvégig jólesően, átmelegedett szívvel…
Eddig csak az írónő gyermekkönyveit és ifjúsági regényeit ismertem, de ezután a kis csoda-kötet után keresni fogom felnőtteknek szóló írásait is. Szerintem a hangoskönyv változatba is érdemes belehallgatni, mert Für Anikó egyszerűen zseniális felolvasó: még a hangja is mosolyog.

>!
Móra, Budapest, 2005
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631180735 · Illusztrálta: Réber László
>!
KingucK 
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Az élet nagy igazságai pozitív idősödő szemmel :)
Gyermek és fiatalkoromban teljesen kimaradt az életemből az írónő munkássága, most próbálom pótolni. Nem is tudom, hogy hogyan kerülte el a figyelmemet. Ez a pozitív és mégis objektív szemlélet nagyon szimpatikus nekem.
Ez a könyve különösen tetszett, az időskor oldaláról szemlélve a Világot azokra a dolgokra is felhívta a figyelmem, amik eddig eszembe sem jutottak, és ez mind viccesen öniróniával tálalva.
Ajánlom mindenkinek!

>!
Habók P
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Jelentem, megtörtént. Mosolyogtam. És nevettem. És pityeregtem. És újra fogok is, ha valamelyik történet eszembe jut.

>!
mokus33
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Szót fogadtam Janikovszky Évának: sokat mosolyogtam:) És közben pedig sokszor elgondolkodtam, néha elérzékenyültem, néha pedig felkacagtam. Ráadásul sokszor magamra, családtagjaimra ismertem, mert Janikovszky Éva miközben magáról ír, rólunk is mesél. Az emberekről, mindannyiunkról… Hibáinkról és erényeinkről, mindennapi küzdelmeinkről, és pont ettől szép ez az egész könyv.
A kedvencem az Úti fényképek volt. Vagy talán a Kétlakiság? Vagy talán a Ne legyünk nyűgösek! című írás? Igazából nem is fontos, most jövök rá, hogy mindegyiket szerettem :)


Népszerű idézetek

>!
serengeti P

Mosolyogjunk. Hogy rájuk vagy rajtuk, ez hozzáállás kérdése.

33. oldal

>!
Dorabella

Az úgy van, hogy Anya hasában van egy kis tojás. És amikor Apa meg Anya szeretne egy bébit, akkor tömérdek pirinyó kis […] ebihalféle versenyfutásba kezd. Érted? Mind abba a kis tojásba igyekszik, de ugye csak egy nyerhet! A legfürgébb, a leggyorsabb, a legügyesebb: belőle lesz a bébi.
Hát ezért vagyok én a legügyesebb, fejezte be oktatásomat Dóri, mert én születtem meg.
Ugye, milyen gyakori szófordulat az, hogy egy világ omlott össze bennem. És milyen ritka, ha az ember úgy érzi: egy új világ tárult fel előtte, egy új világszemlélet épült fel egy pillanat alatt! Hiszen mi, valamennyien, akik megszülettünk, egy győztes csapat tagjai vagyunk! Sikerélményekkel jövünk a világra, mi voltunk a legügyesebbek.

16. oldal

>!
Dorabella

Amikor a járdán a görkorcsolyával nekünk rohannak, amikor a buszon a hátizsákjukat az orruk előtt táncoltatják, amikor a kutyájukat éppen előttünk engedik szabadon, amikor csikorogva fékeznek mögöttünk a zebrán, ne legyünk indulatosak.
Gondoljunk arra, hogy mi minden vár még rájuk, amiről sejtelmük sincs. Mi meg már tudjuk. Ez a tudás adjon nekünk tartást, méltóságot. Legyünk elnézőek.
Mosolyogjunk. Hogy rájuk vagy rajtuk, ez hozzáállás kérdése.

33. oldal

2 hozzászólás
>!
encus625 P

Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá.
Mosolyogni tessék! Szívből, igazán.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
>!
tataijucc

Figyeljük csak meg: napjában többször – miközben lehajlunk, fölegyenesedünk, kivisszük, behozzuk, lemegyünk, följövünk, behozzuk, lemegyünk, följövünk, leejtjük, összetörjük – önkéntelenül kiszakad belőlünk a sóhajtás: Jaj, Istenem!
Van, aki a jaj-ra helyezi a hangsúlyt – kissé elnyújtva jajgat – utána alacsonyabb hangfekvésben következik az Istenem.
Van, aki egybehangzóan, bizonyos monotóniával ismételgeti: jajistenem, jajistenem.
[…]
Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

>!
padamak

Már a finisében vagyunk annak a világméretű maratoni futóversenynek, amelynek célja a szép, boldog karácsonyeste.

75. oldal - Karácsonyi finis (Móra Könyvkiadó, 1998, 2000)

>!
Zonyika P

Mért haltál meg, bőgöm szemrehányóan, és menekülök a temetőből.

107. oldal Anyu az erkélyen áll

7 hozzászólás
>!
danaida P

Éppen ilyen motelekben követik el az amerikai tucatkrimikben a gyilkosságokat. Csak annyi a különbség, hogy a filmbeli motelek többnyire földszintesek.
Ritka barátságtalan hely volt, sötét. A szoba megfelelt a szabványnak, látszólag rendes, tiszta, két ágy, két éjjeliszekrény, két hangulatlámpa, két szék, komód, rajta a Biblia. Egyedül ebből látszott, hogy osztályon aluli hely, mert amúgy ahány ágy, annyi Biblia. És az éjjeliszekrényen van a helye. Vera sikít – nem, nem lőttek be az ablakon, mert az nincs, csak ajtó, és fölötte egy ablakszerű nyílás – mindössze annyi történt, hogy felemelte a Bibliát a komódról, mert ha könyvet lát, azonnal utána nyúl, ez valami rossz beidegződés, és a Biblia alól népes csótánycsalád futott szét a komód tetején. Volt köztük kicsi is meg nagy is. Úgy látszik, a fáradt kamionsofőrök ritkán forgatják itt a Bibliát.

>!
danaida P

Ülök egy vidéki kisvendéglőben, baráti körben. A szomszéd asztalnál összehajolva sutyorog egy társaság. Érezhetőn rólam beszélnek. Már szedelőzködünk, mikor egy huszonéves lány elszántan felugrik, odajön hozzánk, köszön, és elém tol egy papírlapot. Kérek szépen egy autogramot! Kissé zavartan, ráírom a nevem. A lány ragyogó arccal szemrevételezi a zsákmányt, majd szemrehányóan rám néz: Nem tudom elolvasni, mondja. Elképedek, de mondom a nevemet. Ja, kiált fel az ifjú hölgy, tényleg! Az is jó! Kösz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Maud, a csodapók
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Palásti László: A mosoly iskolája
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Dolák-Saly Róbert: Agyatlantisz
Móra Ferenc: Tápéi diplomaták
Karinthy Frigyes: Nem nekem köszöntek
Miklósi Ottó: Fedőnevem: Délibáb
Zágoni Attila: Jégbe hűtött szerencse
Duba Gyula: A nevető ember