„Ha nálunk festés van, akkor apukám is mezítláb mászkál, és anyukám is négykézláb csúszkál a padlón, és ha véletlenül fellököm a vizesvödröt, akkor nem kiabálnak, hogy mit csináltál már megint, hanem azt mondják a Borinak, hogy látod az öcséd legalább igyekszik segíteni.” Nehezen ismeri kis magát az ember az élet dolgaiban, ha hét-, nyolc-, tíz vagy tizenötéves. Janikovszky Éva mindig a gyerekek segítségére van ezekben a kérdésekben, minden könyvében eligazítja kicsit a gyerekek gondolatait – de talán a felnőttekét is. Réber László pedig mulatságos tükröt tart mindenki elé, miközben abban bízik, hogy a tréfa mögött lappangó igazságot is felfedezik.
Már megint 170 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1978
Kiadói ajánlás: 7 éves kortól · Tagok ajánlása: 3 éves kortól
Enciklopédia 4
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 9
Most olvassa 2
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Janikovszky zsenialitása mellett azért kiemelném Réber László rajzait is. A kedvencem, amikor festés van, és a festő segéd a háttérben vedeli a sört. Kész. :-)
Ez most egy kicsit nehezen olvasható volt amiatt, hogy a képeket vette körül a szöveg és 1-1 szó külön sorban volt.A rajzok jól illusztrálták a szöveget de itt is jobb lett volna ha egy kicsit átláthatóbb a könyv struktúrája. Valósztinű, hogy a gyerekeknek külön jó ha minél több a rajz és minél kevesebb a szöveg. Jó kis családi történet a hétköznapokról, ünnepekről és a családtagokról.
Azt hittem, hogy már az összes ilyet olvastam, és mindig találok olyat, amit még eddig nem. Ezek nekem gyerekkoromban kimaradtak, egy kivételével, amit előadtunk „Ki mit tud?”-ra, de én gyerekként nem is szerettem Réber László rajzait, és csak felnőttként értettem meg, mennyire zseniálisak az egyszerűségük ellenére is.
Gyereknyelven beszél, mégsem nézi oktobának a gyerekeket. Humoros és szórakoztató, igazságokat közöl viccesen.
Nálunk az úgy van, hogy a nyugdíjasoknak és a diákoknak semmire sincs idejük.
***
Már megint kicsit ideges voltam, meg kicsit szomorú is, és még a lábam is fájdogált. A fejemet meg majdnem bevertem edzésen, és akkor az is fájt volna, de nem vertem be. Emiatt nem tudtam mit kezdeni magammal, hát gondoltam olvasok valamit, mert anyukám azt szokta mondani, hogy „fiam, ha nem tudsz mit kezdeni magaddal akkor fogj egy könyvet és olvass vagy ha nagyon ráérsz akkor mosogass el!”. Annyira nagyon még sosem értem rá, viszont fogtam ezt a könyvet, és most kevésbé vagyok ideges, a tányérokat meg amúgy sem zavarja ha koszosak kicsit.
Már megint történt velem valami, miközben ezt a könyvet olvastam.
Már megint jól szórakoztam, kuncogtam, mosolyogtam, meghatódtam, búbánatot feledtem, kedvenc részeket jelöltem be és olvastam fel hangosan.
Már megint meggyőződtem arról, hogy Janikovszky Éva páratlan és zseniális. Sőt, arról is, hogy még a hörcsögöt is szereti, mert „nem elemes, nem is hálózati, és mégis gurul.” :)
És természetesen már megint feltették a cseresznyét a tejszínhabos csokitortám tetejére Réber László fantasztikus rajzai.
Ismét nagyon jól szórakoztam a kötet olvasása közben. Fantasztikus humorral ír az írónő, sokat mosolyogtam, sőt kuncogtam magamban *-* mennyivel könnyebb még a necces szituációkon is átlendülni, ha viccesen tudunk értékelni egy-egy helyzetet. Nagyon ajánlanám Éva köteteit a mai gyerekeknek, mert rendkívül szórakoztatóak *-*
Egyszerűen imádom. Minden benne van Janikovszky Éva könyveiben. Mondhatnám hungarikumnak is Réber László rajzaival egyetemben. A talpraesett kisgyerek, a komolykodó felnőttek (hogy ne is más jelzővel illessem őket.) Esti mesének olvastam fel, de nem kellett volna, mert annyira jókat nevettünk rajta, hogy nehéz volt az elalvás utána.
Kacagtató minitörténetek egy alsós, a kisfiamtól talán egy-két évvel idősebb, kb. 3-4. osztályos kisfiúról, csuda szellemes rajzok kíséretében.
Egyhuzamban kétszer olvastam el, másodszorra a kedvesebb részeimet: pl. az influenzás, bizonyítványos, farsangi tombolás, vízcsapos vagy éppen a libegős sztorikat, de másodszorra inkább a rajzokra fordultam oda, és rötyögtem sokat…
Tündérien eleven és életrevaló kissrác ő, szerettem volna megsimogatni, amikor együtt tanult Attilával a nagy semmiért, vagy amikor a ferdefejű hörcsögöt kapta karácsonyra, de leginkább, amikor elment bevásárolni suli helyett, vagy amikor a GáborÁront kántálta az iskola padlásán, de leginkább átölelni a végén… A rajzokat tekintve Boriról, a nagytesóról, hosszú hajáról, és hosszú sáljairól készültek tetszettek leginkább…
Mivel ez a könyv amúgy is várólistámon volt, ezzel kezdtem meg a nevezésem teljesítését a Janikovszky Éva Forever!! kihíváshoz. (1)
__
Ismét elolvastam, mert a kisfiam tévedésből ezt hozta el a sulikönyvtárból – ha már itthon volt, felolvastam neki(k) – a kicsit még persze nem érdekelte, neki az anya-duruzsolás a fontos, de a nagy jókat kuncogott, tetszett neki, meg is értem… :-)
Nekem ez lett a most gyorstalpalón bepótolt, gyerekkorban elmulasztott Janikovszky Éva-könyvek olvasása közül a kedvencem. Mert már olyan nagyobbacskákhoz szóló ("7 éven felülieknek"), kicsit gonoszkodó, kicsit szarkasztikus humorú ("és apukámnak igaza lett, mert előre megmondta, hogy le fogom ejteni a Bori táskarádióját), de azért még nem keserű vagy pesszimista. A rajzok is ismét élvezetesek voltak, újfent megállapítottam, hogy apa az, aki mindig újságot olvas, és Bori, akinek vízszintes polcú a haja…
Népszerű idézetek
Anyukám addig mondta, hogy tegyek sapkát a fejemre, gomboljam be a kabátomat, egyek sok citromot, és szellőztessek gyakrabban a szobámban, mert megbetegszem neki, amíg szegény apukám megkapta az influenzát.
Kedden anyukám még azt hitte, hogy csak egy férfi tudja így elhagyni magát, de szerdán sajnos már láthatta, hogy két nő is.
(Móra, 1990)
Tegnap két szakállas bácsi jött be az osztályba, és körbejárt minket, mint anyukám szokta a télálló krumplit a piacon.
Odaadtam apukámnak a bizonyítványt, és olyan arcot vágtam, mintha szomorú volnék, hogy annál jobban meg legyen lepve.
Szerencsére apukám nem tudott olyan arcot vágni, mintha szomorú volna, mert nevetett és megölelt, és azt mondta, hogy látod, fiam, ezt vártam tőled.
Erre elkezdte valami kaparni a torkomat, pedig most már nem akartam úgy csinálni, mintha szomorú volnék.
Már aranyvasárnap volt, mikor Pöszke megmutatta az aranyhörcsögüket, és mindjárt tudtam, hogy én ennek nagyon örülnék, csak a többiekben nem voltam biztos.
Ezért elmeséltem otthon, hogy a Pöszke aranyhörcsöge nem elemes, nem is hálózati, és mégis gurul, és erre a Bori mondta, hogy a hörcsög az most menő, és anyukámék is mondták, hogy bizony az aranyos jószág, és kis helyen elfér.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fodor Ákos: Képtelenkönyv 93% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A manógyár 92% ·
Összehasonlítás - Melovics Konrád: Meló, a büdibogár 92% ·
Összehasonlítás - Vibók Ildi: Sibi újabb meséi 92% ·
Összehasonlítás - Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem 89% ·
Összehasonlítás - Fodor Sándor: Csipike, az óriás törpe 87% ·
Összehasonlítás - N. Tóth Anikó: Az eszemet tudom ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Fából vaskarika 85% ·
Összehasonlítás - Eric Carle: A telhetetlen hernyócska 97% ·
Összehasonlítás - Czernák Eszter: Irány a nagycsoport! 97% ·
Összehasonlítás