55. legjobb gyermekkönyv könyv a molyok értékelése alapján

Már ​iskolás vagyok 184 csillagozás

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.

Eredeti megjelenés éve: 1983

Tagok ajánlása: 6 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2017
52 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634157977 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2016
52 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634152699 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2015
56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631198447 · Illusztrálta: Réber László

10 további kiadás


Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

óvoda


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Nagyon aranyos könyvecske. Minden óvodásnak fel kellene olvasni. Igazi kedvcsináló az iskolához:)

>!
Móra, Budapest, 2003
52 oldal · ISBN: 9631178226 · Illusztrálta: Réber László
>!
clarisssa P
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Az úgy volt, hogy én már nagyon örültem annak, hogy nem vagyok iskolás. Iskolásnak lenni nekem egyet jelentett a vizsgaidőszakokkal, a végeláthatatlan hosszúságú tételsorokkal, meg a még végeláthatatlanabbnak tűnő stresszel. Azt már el is felejtettem, milyen volt annak idején elkezdeni az iskolát: büszkén viselni az iskolatáskát, mindegy, mennyire nehéz (nekem először egy piros-kék kocka iskolatáskám volt, aztán meg egy sokkal menőbb Gumimacis); érezni, ahogy kinyílik a világ, ismerkedni a betűkkel és számokkal, na meg a sok új osztálytárssal (sajnos egyetlen volt ovis társammal sem lettünk iskolatársak, pedig akkor mi is köszöngethettünk volna egymásnak a folyosón, mint ahogy azt a könyvben Dani és Attila teszi: "szia, kifli, szia bödön"); büszkének lenni, ha megdicsér a tanító néni (nekünk csak kettő volt: délelőtt Ilike néni, délután Éva néni); még büszkébbnek lenni, ha sikerül elolvasni az első szavakat az utcai plakáton vagy az újság címlapján; és még annál is büszkébbnek lenni, ha összefutottunk a városban a régi óvónénivel (Jozsó néni helyett Valika nénivel vagy Julika nénivel), akitől a legjobban esett hallani, hogy milyen sokat nőttem, és bizony, már iskolás vagyok.
Láthatjátok, remek időutazás és nosztalgiázás volt számomra ez a könyv. Janikovszky Éva nagyon-nagyon szerethette a gyerekeket, ráadásul engem most teljesen el is érzékenyített… majdnem kibuggyant a könnyem, de közben meg végig mosolyogtam, sőt, kétszer hangosan fel is kacagtam olvasás közben. Dani és Pöszke nagyon-nagyon aranyos páros! Annyira jólesett ez most, hogy talán az egyik legnagyobb eddigi Janikovszky-élményem volt.
Ajánlom figyelmébe ezt a könyvet minden iskolába készülő gyerkőcnek, illetve inkább az ő szüleiknek, együtt olvasásra. És üzenem, hogy játsszanak sok-sok mirejót!

>!
Móra, Budapest, 2010
52 oldal · ISBN: 9789631187533 · Illusztrálta: Réber László
1 hozzászólás
>!
BeliczaiMKata P
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Nagyon aranyos, ötletes könyvei vannak az írónőnek. Mivel tévében láttam már egy párat rajzfilm formájában, így most sem volt nehéz hallanom a narrációt, ahogy olvastam. Kedvesen, aprólékosan elmagyarázza, miért is jó, ha iskolába jár valaki, ha megtanul írni, olvasni. Miért fontos a torna, a környezet ismeret, stb…
De ami a leginkább szívemhez szólt, az a nosztalgikus hangulat. Habár a könyv megjelenésekor még halvány gondolat sem voltam, mégis úgy éreztem, mintha „hazaértem” volna. Sok dolog hasonló volt még az én időmben, de az is lehet, hogy a gyerekkoromban sok megnézett ifjúsági film vagy tévésorozat hangulata miatt érztem magam otthonosan ebben a könyvben. Sokszor elfogott az az érzés, hogy akkoriban jobban biztonságban voltak a gyerekek, és volt még igazi gyerekkoruk. De jó lenne, ha ez ma is így lenne. :)

>!
cippo IP
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Egy, hogy csípem az Éva néni humorát, kettő, hogy csipkebokor vessző, azért vannak benne kicsit uncsi leíró részek is (ezt nem én mondom, hanem a Kismiszter), három, hogy észrevétlenül rákaptunk a mirejóra.
Szóval szerintem okos könyv, na.

>!
konyvolvaso 
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Janikovszky Éva ügyesen szólítja meg a gyerekeket és mesél az életükben várható eseményekről. A történet egyszerű és vidám. Jelen történet aktualitása az iskola kezdés. Az irónő bemutatja mi az iskolakezdés feltétele és aki nem teljesíti azzal mi lesz.
Megmutatja hogy miért jó iskolába járni és miért lesz jó ha megtanulnak a gyerekek olvasni, mit fognak tudni megtenni és miben segít az iskola.
Kedves kis történet iskola előtt álló gyerekeknek, szülőknek és óvónéniknek.

>!
Coffee I
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Mire jó?
Arra, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást.
Mire jó?
Arra, hogy a nagyobbak mosolyogjanak.
Mire jó?
Arra, hogy rájöjjünk, Janikovszkyt olvasni jó, mert felvidít, kikapcsol.
Szeretem a mirejó-játékot.

>!
encus625 P
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Az első óvodai napomra nem emlékszem, de az első iskolaira annál inkább.
Kedves kis történet volt ez. Külön tetszett, hogy az óvodás rész szereplői jelentek meg ebben a könyvben is.

>!
Móra, Budapest, 2004
52 oldal · ISBN: 9631179362 · Illusztrálta: Réber László
>!
Kek P
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Pöszkét nagyon megszerettem – remélem, tanító néni lett belőle! Vagy mesemondó, meseíró. :)
És az azmirejó játékot a felnőtteknek se ártana gyakorolni, talán kiegyensúlyozottabbak, célra törekvőbbek lennének. Persze én is. :)

>!
Trixi
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Gyerekkoromban kikerülhetetlenek voltak Janikovszky Éva művei, de nem is nagyon akartam :) . Vagy a tv-ben láttam az édes kis történeteket, vagy milliószor olvastam (eleinte még anyuval) az Örülj, hogy fiú/lány könyveit. Nem lehet megunni. Ezt a történetet is ismertem (naná), mégis az újdonság erejével hatott. Tetszik, hogy felnőtt fejjel mennyire jól értette, érezte és ismerte a gyerekek gondolkodását és a világukat. Többször megmosolyogtatott a könyv. Janikovszky alap, mindenkinek ismernie kell!

>!
bozs
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Beköszöntöttek a hűvösebb nyári napok és azonnal vettem egy nagy kádfürdőt. Ez a könyv kísért el, nagyon rendesen tőle, hogy vállalkozott a feladatra. Örülhetek egy saját példánynak, de eddig még nem sikerült elolvasnom, hiszen már nem túl aktuális így 34 éves fejjel.
Nincs sok emlékem az általános iskolába készülős, menős időszakomról, de azt tudom, hogy elég sok óvodás társammal együtt mentem iskolába, nem tudtam olyan barátot felmutatni, mint Dini, akinek mutogathattam volna tanszereimet. Az a „mire jó” játék rettentően tetszett, ki kell próbálnom.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

És a tanító nénikkel is úgy vagyok, mint az iskolával. Ha megdicsérnek engem, akkor szeretem őket, ha rám szólnak, akkor nem. De azért a Klári nénit talán akkor is szeretem, ha rám szól. A Piri nénit meg akkor se szeretném, ha egyszer megdicsérne. De még nem próbáltuk ki.

13. oldal

1 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

– Igazad van – mondta anyukám, mert nekem ilyen anyukám van, aki igazat ad nekem, ha igazam van.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
>!
Szávitrí SP

– Én minden könyvemet fejből tudom – mondta Pöszke, és ebből megértettem, hogy semmi szükség arra, hogy az ember megtanuljon olvasni.

17. oldal (Kossuth, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

– Sajnállak, hogy már nem járhatsz ide velünk – mondta Pöszke. – Én itt maradok, és addig fogok óvodába járni, amíg óvó néni nem lesz belőlem.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: óvoda
>!
clarisssa P

Amikor utoljára mentünk óvodába, mindenki nagyon szeretett minket, és mi is nagyon szerettünk mindenkit.
Még a szakács néni is könnyezett, amikor elbúcsúztunk tőle, és azt mondta nekem, hogy drága kincsem, téged sose foglak elfelejteni.
Nekem ez csak azért volt furcsa, mert eszembe se jutott, hogy engem elfelejthet a szakács néni. Ezért meg is kérdeztem tőle, hogy a többieket elfejeti-e.
A szakács néni akkor már mosolygott, és azt mondta, hogy a többieket sem felejti el, de engem élete végéig emlegetni fog, mert egyszer azt kértem tőle, mondja el anyukámnak, hogy hogyan csinálja a tökfőzeléket, mert itt mindig jó, otthon meg nem. Hát ezért.

5. oldal

>!
Moncs

Én már régóta örültem annak, hogy iskolás leszek, csak az nem jutott eszembe, hogy akkor nem járhatok óvodába.

6-7. oldal (Kossuth, 1983)

>!
Moncs

Te ezt még nem érted! – Mert nekem is ezt szokták mondani a felnőttek, ha valamire nem tudnak válaszolni.

>!
Kek P

Az ikrek otthon voltak, mert nem mehettek bölcsődébe, Petinek láza volt reggel. Pöszke mamája mindjárt a gyerekszobába ment, és látta, hogy valószínűleg nem betegek, mert olyan rendetlenséget csak egészséges gyerek tud csinálni, mint ami ott volt.

40. oldal (Kossuth, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lászlóffy Aladár: Bukfencóra
Bartos Erika: Zsákbamacska
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Marék Veronika: A Csúnya Kislány
Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
Aino Havukainen – Sami Toivonen: Tatu és Patu elszabadul
William Steig: Shrek
Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!