Felnőtteknek ​írtam 88% 172 csillagozás

Néha nagy szükség van az ilyen olvasmányokra. Bölcsesség, derű és önirónia süt minden sorából. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy végig mosolyogva olvastam ezt a könyvet. A gyerekeken túl JÉ (mert ő is így hívta magát a könyvben) nagyon könnyen teremt kapcsolatot a felnőttekkel is. Ennek a könyvnek a történetei arról tanúskodnak, hogy nem akármilyen társadalmi életet élt. Ez a könyve legalább akkora örömöt okozott most nekem, mint gyerekkoromban a Kire ütött ez a gyerek?

Humoros, kedves életpillanatok, sok tanulsággal, rólunk emberekről.

2020/53. munkahelyi könyvtár

Janikovszky Évát a gyerekkönyveivel ismertem meg, ezekben sorra írta a kategória kiemelkedő műveit. Ez a könyve más, ezért különleges: a felnőtteknek szól.

Novella-, vagy inkább karcolatválogatásokat kapunk, időrendben és tartalmilag is csoportosítva. Legjobban az eleje tetszett, a „lemez két oldala” novellái nagyon jók. De persze később is örülhettem, pl. a gyerekkönyves nemzetközi találkozók írásának hangulata is mennyire igazi!

A könyv a vége felé a nosztalgiából inkább a mélabú irányába hajlott el, a középkor után az öregedés következik, és életrajzi elemekkel tűzdelt záróregényt kapunk.

Kár, hogy már nincs közöttünk az írónő, a legnagyobbak közé tartozott.

Némelyik írás már ismerős volt, mivel ezek szerepeltek Janikovszky Éva korábban megjelent köteteiben is, de ez nem okozott problémát, hiszen ezúttal is üdítően hatottak rám. Az évtizedenkénti elrendezés, csoportosítás új volt, de egyben remek ötlet is.
Mint az írónő minden könyvénél, ennél is le kell írnom, hogy nagyon-nagyon szeretem a stílusát, humorát, hangját és világlátását, szeretettel tekint kicsikre és nagyokra egyaránt. Micsoda szerencsénk van, hogy nemcsak gyerekkönyveket írt, hanem felnőttekhez is szólt, felnőtt-gyerekek számára is volt mesélni-, mondani- és tanítani valója!

Ebbe a kötetben van összegyűjtve azon írása az írónének amit felnőtteknek írt. Némely részt már olvastam, ismerős volt, találkoztam már korábban ezen történetekkel. Hűen ábrázolja adott kor jelllegzetességét, kedvenceit. Ezért is jó egy kicsit megállni és visszaemlékezni. Több korszakot megfigyelünk. Vannak a 70-es, 80-as és 90-es évek. Lassan jöhetne a folyatása 00-ás, 10-es évek

Úgy érzem, ez a könyv kevésbé kötött le, mint az eddig olvasottak. Először is meglepett az ismétlés: az első harmadban egy másik – általam már ismert, és kedvelt – könyvből vett részeket olvashatunk. Ez a 70-es éveket tükrözi, majd fejezetenként haladunk előre az időben. A 80-as évekből a Mosoly országa tetszett, mert annyira igaz. Tényleg elég egy kedves gesztus mások felé, hogy szebbé tegyük a napjukat. Kár, hogy erről elfeledkezünk.
Országunk külfölddel való összehasonlítása – ami a mentalitást illeti – elgondolkodtatott. A külföldi kongresszus emlékei, és a nyaralós novella kevésbé kötött le.
Érdekesek, és humorosak voltak viszont a következő fejezetben az étkezéssel kapcsolatos sorok. A szerző arra is kitért pár oldalnyi gondolatban, hogyan is tudunk spórolni. Ez a rész nem mellőzi az iróniát. A legjobban a Levonulóban címet kapott fejezet történetei, gondolatai tetszettek. Janikovszky öregedéssel, az idő múlásával kapcsolatos történetei közel állnak a szívemhez. Ezeket szeretem olvasni, s ebben a könyvében is voltak ilyenek. Elszomorító, hogy egy élet emlékeinek gyűjtögetése egy dobozban, egy idő után, valaki másnak már csak kacat lesz. Vagy mégsem? Én szívesen nézegetném ilyen dobozok tartalmát, ha lenne a családunkban. Sajnos nincsen…
S a végére egy leszűrt mondani való, gondolat Janikovszkytól, ami nagyon tetszik: A boldogság az összefércelt örömökből születik.

Csokorba szedett írások a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekből. Igazából egy fejezet tetszett maradéktalanul, az pedig a nyolcvanas évek és az útitörténetek. Ezeket nagyon érdekes volt olvasni, milyen egy nemzetközi gyermekkönyv kongresszuson kelet-európainak lenni ésatöbbi. A Világgá megyek a kedvenc.
A hetvenes években írtak tetszettek a legkevésbé. Túlzásokra épültek, de valahogy nem találta el a megfelelő mennyiséget. A többi írása is kicsit hullámzott, ám tele volt gyöngyszem mondatokkal, pl. mikor a patchworköt az összefércelt örömökhöz hasonlítja, amely tán boldogságot is kitesz.
Hangulatuk van az írásainak, ami hamar körbeölel. És bár ez a kötet nem szippantott maradéktalanul be, mégis jó érzés, hogy olvastam.

Kedves, humoros történetek témák szerinti csoportosításban, utánozhatatlan Janikovszky-stílusban.Tükröt tart elénk és önmaga elé is: vegyük észre, hogy néha nevetségesen viselkedünk. Mindezt kedvesen teszi! Derűsen szemléli a körülötte zajló mindennapokat. Végig nagyon jól szórakoztam hol vidáman, hol szomorkásan, de hát ilyenek vagyunk. Janikovszky Éva derűsen őszinte könyve. Réber László rajzai igazán jól kiegészítik a szöveget.

Előre szólók, aki utál nevetni az semmiképpen se olvassa. Aki képtelen az öniróniára az meg pláne ne.
Nagyon jókat mosolyogtam ezeken a történeteken, bevallom néha azért meg is könnyeztem őket. Ilyen hát az élet és mi emberek is ilyenek vagyunk.
Őszinte és bájos, csak ajánlani tudom.

Annyira jókat lehetett mosolyogni, nevetni olvasás közben. Humoros, könnyed és találó írásokat alkotott az írónő. Imádtam a munkahelyi étkezést, meg a nem megyünk anyósékhoz nyaralni monológot (inkább irány Olaszország). Nagyszerűnek találtam, ahogy visszaadta az emberi viselkedéseket különféle helyzetekben.