67. legjobb gyermekkönyv könyv a molyok értékelése alapján

Az ​úgy volt… 180 csillagozás

Janikovszky Éva: Az úgy volt… Janikovszky Éva: Az úgy volt…

„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Eredeti megjelenés éve: 1980

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2014
54 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631196603 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2014
56 oldal · ISBN: 9789631187977 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2010
54 oldal · ISBN: 9789631187977 · Illusztrálta: Réber László

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

pannik P>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Nagyon szeretem Janikovszky Éva stílusát, minden amit eddig olvastam újra és újra megerősítette, hogy egyedi látásmódja, megfogalmazásai, humora különleges.
Ez most valahogy kevésbé tetszett, nem is tudom miért éreztem gyengébbnek, talán a főszereplő nem fogott meg annyira, vagy a vele történő dolgok. Összességében csak úgy elolvastam, rövidsége okán gyorsan, de inkább vártam, hogy vége legyen mint, hogy olvastam volna még tovább.
Az írónő egyedi írásmódja, stílusa itt is megcsillan és a szokásos humoros vonal megvan.

krlany IP>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Az úgy volt, hogy minden sora ismerős volt…
Az, úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, sokkal nehezebb volt a hátizsákom, mint amikor elmentem, és nem értették anyáék, pedig csak a szép köveket hoztam haza. Mikor megkérdezték, hogy honnan vannak, csak annyit mondtam: az út mellett találtam. Aztán a szomszéd Katival három órán át nézegettük őket, és mindegyiknek elmeséltem a történetét.
Az úgy volt, hogy amikor buli volt nálunk, vennünk kellett pudingos, kelyhes poharakat, mert nekünk csak hat volt a készletben, de tizenhatan jöttek hozzánk. Anyuék kiszorultak egész napra a konyhába, mert a főzős csokipudingot, és minden idők legtöbb kakaós palacsintáját (szám szerint százharmincnégyet) valakinek meg kellett sütni. Apa az alkalomra vett nekünk egy új kazettát, hogy legyen mire táncolni. A baj csak az volt, hogy a Hungarotonba ment, és mivel ő az „ódivatú” blues zenét szerette, megkérdezte az eladót, hogy mit hallgatnak most, és vett nekünk egy R-Go-t. Köszönetképpen meghallgattuk a féloldalát, de mielőtt teljesen befuccsolt volna a buli, megkértük, hogy tegyen fel az Elvis-lemezeiből, hogy tudjunk táncolni.
Az úgy volt, hogy mindig írtunk képeslapot, ha valahova mentünk, és a címes füzetben pipáltuk, kinek és hányat küldtünk a nyáron. Mindegyik így kezdődött. „Kedves …! Az idő jó, nagyon jól érzem magam, csak a…” Valahogy mindig jó időben írtunk.
Az úgy volt, hogy még tudnám folytatni, mert minden sora ismerős volt…

Porcsinrózsa>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Biztos, hogy az ember nem nyúl mellé, ha Janikovszky Éva könyvei közül választ. Minden korosztálynak garantált a szórakozás, csendes kuncogás vagy harsány hahota kíséretében. Erénye a könyveinek, hogy remekül visszaadja az adott kor szellemét, kívánalmait, bármi legyen is a könyv témája.
Ez a rövid könyv is sziporkázóan szellemes, derűs volt. Mintha az írónő belebújt volna egy kamasz fejébe, befészkelte volna magát a bőre alá. Mit kezdjen magával egy növésben lévő, lakli kamasz, amikor a felnőttek felteszik a szokásos, értelmetlen kérdéseiket ? Hogy is válaszolhatna értelmesen, amikor az érzéseiről sem tud beszélni a lánynak, akivel jár ? Hogy viszonyuljon egy idősotthon lakóihoz, akik nem a gyerekek műsorára kíváncsiak, csak azt szeretnék, hogy őket is hallgassa meg végre valaki ? És milyen képet rajzoljon a hazájáról egy levelezőtársnak, akiről azt sem tudja, fiú – e, vagy lány ? A pályaválasztást pedig ne is említsék még neki, mert eszében sincs elszakadni a barátaitól !
Jó néha kézbe venni, olvasni effélét is, hogy ne feledkezzünk el róla, mi is voltunk gyerekek, önmagunkkal is küszködő kamaszok.

Trudiz>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Az elmúlt napokban az írónő több könyvét elolvastam, és imádtam. Ez most kicsit kevésbé tetszett. Hiányoltam a humoros megállapításokat.

2 hozzászólás
clarisssa P>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Az úgy volt, hogy így fölnőtt fejjel valahogy újra felfedeztem magamnak Janikovszky Éva könyveit. Azóta nincs megállás, szépen sorban olvasgatom egyiket a másik után…
Az úgy van, hogy mindig teljesen elvarázsol. Rosszkedv esetén, jókedv esetén, esőben, napsütésben, fáradtan, kipihenten, nosztalgiázó hangulatban, mókuskerékben trappolós napokon, mindig-mindig képes elérni, hogy mosolyogjak.
Az úgy lesz, hogy ezután már nem feledkezek meg arról, hogy mennyi minden vesz körül. Mert nemcsak a Jutkáéknál van már színes tévé, hanem a világunk is rengeteg színben pompázik ám. Sajnos én már nem kérhetek hosszabbítást a gyerekkorba, mint ahogy azt a könyv tizenhárom évesei teszik, de Janikovszky Évával biztosan teszek még oda jó pár kirándulást.

>!
Móra, Budapest, 2006
54 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181642 · Illusztrálta: Réber László
2 hozzászólás
konyvolvaso>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Szeretem Janikovszky Éva írását. Jó volt nosztalgiázni a rég múlt évek emlékein. Eszembe jutott, hogy milyen sokat táboroztunk még annak idején. Voltak népszerű táborhelyek ahová mindenkinek el kellett jutnia. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt takarékbélyeget gyűjteni és évvégén vehettünk belőle amit szerettünk volna. Tetszett a könyv főleg a visszaemlékezés miatt de volt már olyan amelyik vidámabb, humorosabb volt.

h_orsi P>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból… ”
Szinte az egész könyvecskét kívülről tudom az elejétől a végéig a mai napig. A nagy részét nem is olvastam, hanem hangosan szavaltam a családnak, akik ettől kis híján kiszaladtak a világból is :D
Nagyon szeretem ezt a könyvecskét, apum sokszor olvasott fel belőle, amikor kicsi voltam. Akkor talán nem értettem, hogy miről szól, de most úgy érzem, hogy sikerült megértenem, hogy ez még annál is nagyszerűbb könyv, mint aminek régebben hittem. Érdekes és nagyon is igaz dolgok vannak benne :)

Gelso P>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Ez a könyv is hasonló érzéseket ébresztett bennem, mint a Hét bör című – itt is krónikás mesél az osztály (és a saját) életéből. Ez is nagyon tetszett, és még inkább az, hogy a nagyobb fiam (8 és fél éves) szintén értékelni tudta a humorát. Egyik strandolás idejére magunkkal vitt könyv volt ez, és bár féltem, hogy nem tudja beleélni magát a lakótelepi gyerekek és a kisdobos-mozgalom légkörébe, ezek mit sem zavarták. Sokszor zengett a siófoki strand a hangos nevetésünktől. Nagyon jó kis hangulatkeltő könyv. Ennek az lehet az oka, hogy ráismert az ő életében is fontos szerepet játszó, gondoskodó, jókat főző nagyikra, a sokszor enyhén kötekedő tanarokra, az engem-minden-érdekel-de-a-szakkörök-mind-egyidőpontban-vannak-semmire-sem-tudok-járni jelenségre, és miután jól kikacagtuk magunkat a Mi a szerencse a bajban? vagy az Úgy tanul az ember ill. a Miről levelezik egymással két külföldi? részeken, még azt is hozzátette, azért nevet ennyire, mert csodálkozik azon, ill. átérzi, hogy ilyen vele egyforma sorsú és problémákkal küszködő gyerek nemcsak ő van egyedül, hanem már egy könyvben is megírták ezeket? Na, ezen én is elnevettem magamat, de valójában el is gondolkoztam, hogy a kisgyerekkori huncutságokra céloz-e, vagy esetleg már korizni szeretné elhívni majd a télen az egyik osztálytársnőjét? (Esetleg lehetett-e olykor Janikovszky Éva kisfiú, hisz annyira frappánsan írja le a kissrác gondolatait, tépelődéseit, önproblémáit.) Persze tudom, hogy a tanárnőre és a sulis momentumokra gondolt elsősorban, de azért már elgondolkoztam, na…
Nagyon örültem ennek a kis-együtt-kacagásnak…

(Persze el kellett magyaráznom a kisdobos, a rajgyűlés, a takarékbélyeg, patronálás, külföldi pajtásokkal levelezés titokzatos jelentését, mégis úgy éreztem, ezek cseppet sem vettek el a könyv élvezhetőségéből, sőt, örültem a nyitottságának olyan dolgokra, amelyek felett akár el is suhanhattunk volna.)

                            _
S bár a Janikovszky Éva forever! kihívást jó ideje teljesítettem, még nem hagytam abba Janikovszky-művek olvasását… örülök, ha egy újabb, általam olvasatlan könyvére bukkanok.

Az olvasást még ehhez a kihíváshoz is ajánlom:
20. századi magyar írónők prózája – @Emmi_Lotta kihívása

1 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Régi, szép emlékek. Az első kerékpárom takarékbélyegből jött össze. :-) Számomra emlékkönyv volt. Tetszett az írónő stílusa, sokat mosolyogtam olvasás közben. Tetszett, ahogy megmutatja az olvasónak ezt az időszakot. Az őrsöket, a csapatmunkát. Jó fej gyerekeket ismerhettem meg a történetben.

Hollóhát>!
Janikovszky Éva: Az úgy volt…

Takarékbélyeg, őrs, úttörőtábor – csupa olyan dolog, amivel én már nem találkozhattam iskolai pályafutásom során. Egyedül a málnaszörp lett volna elérhető, de sose kértem belőle, mert fura szemcsék úszkáltak benne. (Ne haragudj nagyi!)
Mégis olyan jól esett ez az időutazás, mintha saját emlékeket idéznék. Lényegében ez is történt, igaz mi nem szalagos magnót bütyköltünk, hanem válogatás cédét, tonnaszám írtuk a soha el nem küldött angol leveleket, alig vártuk az erdei iskolát, hogy huzatos faházakban etessük a helyi szúnyogállományt…


Népszerű idézetek

mdmselle I>!

Volt tisztálkodási lehetőség? kérdezte a nagymamám, akit mindig lehetetlen dolgok érdekelnek.
Ezen egy kicsit gondolkoznom kellett, de aztán eszembe jutott, hogy a Bunder minden este járt tusolni a hülye csíkos köpenyében, azért aztán mondtam, hogy biztosan volt, és ettem tovább.

2 hozzászólás
pannik P>!

Jegyezzük meg, hogy csak úgy tanulhat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja…

47. oldal

jevus>!

Megírtam Ainónak, hogy mi az osztállyal autóbuszon kirándultunk Gyulára. Sajnos, nem találtam a szótárban sem azt, hogy lerobbant, sem azt, hogy beborult, ezért a levélben odaértünk, és sütött a nap.

47. oldal

h_orsi P>!

És mit hoztál? rángatott az öcsém, mert őt sose az érdekli, aki jön, hanem az, amit hozott.

5. oldal, 1. fejezet - Mi újság (Móra, 1980)

1 hozzászólás
blackett >!

Éjfél előtt a Zsombó nagymamája, aki a tévét nézte, felébredt, és behozott egy nagy tálcát tizenegy pohár málnaszörppel, hogy most pedig koccintsunk 1979-re, a Nemzetközi Gyermekévre. Azért az fantasztikus, hogy a nagymamák mi mindent tudnak, mert mi teljesen elfelejtettük, hogy Nemzetközi Gyermekév lesz.
De most, hogy mondta, úgy határoztunk, hogy ha már ennyi ideig gyerekek voltunk csak úgy, akkor marhaság volna éppen most felnőni. El is határoztuk, hogy egy évet még hosszabbítunk.
És erre koccintottunk is, málnaszörppel.

Hosszabbítást kérünk

minnie>!

Az úgy volt, hogy amikor levették a lábamról a kötést, és anyu mondta, hogy akkor zárjam el végre a tévét, és menjek levegőre, mert rossz nézni, hogy milyen szobaszínem van, én mindjárt szót fogadtam, és átmentem a Jutkáékhoz, akik most vettek színes tévét.

32. oldal

minnie>!

„a Réka beteg, és ha a Bernadett délután meglátogatja és elmondja neki, hogy mi az újság, akkor a Réka is légikisasszony akar majd lenni. Mert a lányok még a levegőbe se mennek egyedül, az tuti.”

53. oldal

jevus>!

…és hallottam, amikor anyu azt mondta apunak, hogy már csak az hiányzik, hogy a fiad lányokkal járjon. Én örültem, hogy erre anyu is rájött, mert nekem is az hiányzik, de sajnos most várnom kell, mert egyáltalán nem tudok járni.

Mi a szerencse a bajban?

jevus>!

Az világos volt, hogy az Aino nekem külföldi, mert tényleg az, Tallinban lakik. Csak az volt a furcsa, hogy az Ainónak meg én leszek külföldi, mikor én nem vagyok az.

Miről levelezik egymással két külföldi?

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Timo Parvela: Ella újabb kalandjai
William Steig: Shrek
Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
Berg Judit: Rumini