Aranyeső 92% 465 csillagozás

Bár tudom, hogy nem volt az ötvenes-hatvanas évek Magyarországa olyan szép világ, mint ahogy ebben a könyvben megjelenik, mégis sok szempontból egyszerűbb, átláthatóbb, védettebb volt, mint a mai kor, és nekem ezért mindig kellemes, otthonos érzést kelt az ebben a korban játszódó ifjúsági regények olvasása. Jó volt ez a történet is, még ha kissé didaktikus is, ami ezekre a regényekre mindig jellemző, de engem nem zavar, nem vesz el az élményből semmit, sőt kissé megmosolyogtatóan hozzátesz. Bár egyáltalán nem vetődött fel soha bennem, hogy az egészségügyben, kórházban dolgozzak, sőt mindig kifejezetten idegenkedtem tőle, ez a könyv most megértette velem, hogy mi lehet ebben a jó, mitől lehet ez egy életre szóló hivatás. Szerintem nem volt annyira szépen felépített, annyira kerek, mint mondjuk Szabó Magda Születésnapja, az örök etalon ebben a műfajban, de csak egy kicsivel maradt el mögötte. Szép, szerethető történet, örülök, hogy végre elolvastam. (Nem is tudom, hogyan maradhatott ki eddig.)

Tetszett, pedig minden sorában éreztem, hogy ez egy szocialista propaganda. Hogy kizárólag azért írták, hogy a válaszút előtt álló, fiatal lányokat a szocialista erkölcs szerinti legjobb döntésekre sarkallják. És mégis, ez a könyv bejött. És nem értem magamat, hogy amikor egy mai könyv akarja ugyanezt tenni velem, akkor attól meg miért viszolygok (pl. Csendes Nóra Zápor utca című regénye, amit 2016-ban adtak ki, mégis folyamatosan erkölcsileg helyes válaszokra noszogatja az olvasókat). Talán mert azt érzem, hogy egy ötven évvel ezelőtt íródott könyv már nem engem akar megváltani, hanem a nagyanyámat akarta, úgyhogy én már nyugodtan élvezhetem a hangulatát, a világát, a történetét, míg egy mai könyvnél azt érzem, hogy engem akar megváltoztatni és befolyásolni? Nem tudom, komolyan.

Az Aranyesőt egy kihívás kedvéért olvastam újra, lehet hogy enélkül soha nem kerül rá sor. Az, hogy egy kissé már eljárt fölötte az idő – velem együtt – eleinte egy kissé zavaró volt, de arra jutottam, hogy ez nem a könyv hibája, és végül ugyanúgy visszakaptam azt az érzést, ami miatt kedvencnek jelöltem a régi emlékeim alapján, még amikor molyolni kezdtem.
A témája most is aktuális – mondhatni, örökzöld: a fiatalok útkeresése, az első pofonok az élettől, majd – szerencsés esetben – a kezdeti sikerek, és természetesen nem maradhatott ki a történetből a legfontosabb sem: az első szerelem. Az események jellemformáló erejét Burián Ágnes cselekedetein és gondolatain keresztül mutatja be Janikovszky Éva, aki végül „magára talál”, és a kezdeti csetlés-botlások után, a lázadó kamaszok makacsságát és önfejűségét feladva érik komoly, felelősségteljes felnőtté. Szóval még ennyi idő után is „átjött” a könyv üzenete, és jól esett újra olvasni.

Kezdjük azzal, h nem én vagyok a könyv célközönsége.
Nekem nem tetszett. Nem tudtam megkedvelni a szereplőket, kifejezetten idegesített a szereplők modora, és ahhoz képest, h elvileg egy fejlődésregény, inkább feladásregény, vagy elengedésregény volt. A küzdelem helyett mindig a könnyebbik utat választotta Ágnes, vagy azt akarta h valaki döntsön helyette, és intézze is el neki. Csak azért mert a végén meggondolta magát, és maradt, még nem érzem azt, h fejlődött volna.
Jó, majd adok neki még egy esélyt, akkor lehet, h átírom a véleményem.

Burián Ágnes útkeresése miután ápolónőként tanult és elhelyezkedett a kórházban gyakorlatra.Akkor még az ápolónői pálya vonzóbb volt, mikor a regény játszódik.
Egy kicsit furcsán viselkedett Ágnes de lehet csak amiatt, hogy még akkor más dolgok voltak fontosak és sok minden nem volt még elérhető, ami napjainkban már szinte használati eszköz.
Egy szerelem története, a szomorú és vidám dolgaival együtt megtalálható benne.

Hát ezt anno rongyosra olvastam, megvolt nekem, és kívülről tudtam, de bárakárhányszor is olvastam, gyanítom, hogy még az utolsó olvasásnál is fiatalabb voltam Burián Ágnesnél. Most pedig átkerültem a másik oldalra (annyi idős vagyok, mint a regényben a rettenetesen öreg Schenk Antal! bakker), és hát amíg kiskamasz koromban Ágnes mégiscsak egy olyan felnőttes nagylánynak tűnt, aki persze csinál hülyeségeket, de mégis, most látom csak, hogy milyen kis liba volt valójában, és mennyire agyára mehetett a felnőtteknek.
Arra is viszont nem annyira kellemes rájönni, hogy tulajdonképpen eléggé ilyen kis hülye voltam én is.

Nem tudom, miért maradt ki nekem ez a könyv pedig szerettem a csíkos-pöttyös könyveket ….
Nagyon aranyos, szívemelengető történet egy fiatal, frissen érettségizett kislány felnőtté válásáról …. Amikor bekerül az életbe – kikerülve az iskolapadból. Ez sem akkor nem volt egyszerű sem ma nem az… különösen ha az ember lánya nem tudja, hogy mit is akar csinálni … és ahogy a könyv nagyon jól bemutatja, hiába felnőttek … a szívük mélyén gyerekek még …. Tele félelemmel, bizonytalansággal.
A regeny főhőse, Burian Ágnes egy nagyon jó lelkű kislány, rendkívül érzékeny csak elég sokszor az érzelmei irányítják ami nem a legjobb tanácsadó – ebből kifolyólag kap néhány pofont az élettől, mig – talán azt kell mondanom, hogy szerencsés is mert viszonylag kevés csetlés-botlás árán – rátalál élete hivatására és élete szerelmére….

Nagyon élveztem ezt a könyvet, habár már nem vagyok tizenéves, sőt huszonéves sem. A kamaszkoromból kimaradt, és most jó volt újra átélni Ágnessel a pályaválasztás nehéz kérdését off és az első szerelmi csalódást. spoiler Tény, hogy Ágnes többször elhamarkodottan döntött, de melyikünk nem hozott fura döntéseket fiatal korában?

Kicsit Abigéles hangulata volt számomra a könyvnek a több évtizeddel ezelőtti Magyarországon, az iskolával meg a csajos hangulattal, lányos beszélgetésekkel.

Azt viszont nem értettem, miért erőltette mindenki, hogy Ágnes ápolónő legyen. Egy másik szakmában is végezhet az ember tisztességes munkát.

Bár ez a könyv még tőlem is idősebb, de a társadalmi konvenciók nagyjából hasonlóak, mint az én fiatal koromban voltak.
Ennek és Janikovszky Éva stílusának köszönhetően nagyon élveztem a könyvet.
Különösen tetszett Burián Ágnes útkeresése, akinek kálváriája már születésekor megkezdődött, amikor elírták a nevét.
Jó és rossz is volt érzékelni, hogy mennyit változott a világ. Mennyivel kedvesebbek, udvariasabbak voltak anno a fiatalok, persze akkor is okoztak számtalan galibát, gondolok itt konkrétan a lányokkal való bánásmódra, a házibulik tisztaságára.
Majd, ahogy az életben nem mindig, itt szerencsére megnyugtató véget ér a történet.
A szerelem az persze örökérvényű.
Talán csak az és semmi más.

Janikovszky Éva azon nagy írók egyike, aki valamit nagyon tudott. Írni. Érdekesen, emberközelin, a könyvei nemtől és kortól függetlenül mindenkinek adnak valamit, valami többet.