Aranyeső 290 csillagozás

Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha az érettségi után akadályra bukkan? Ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs a sokszor megálmodott szakképesítés megszerzésére? Aki erős akaratú és tehetséges, az előbb-utóbb megtalálja méltó hivatását, akin pedig hangulatai uralkodnak, könnyen elveszti fejét és kapkodni kezd… Ez történik Burián Ágnessel, a vékony, szőke csillaghegyi kislánnyal is, aki első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül szülei elől, szakít szerelmével. Sikerül-e ennek a bájos, mély érzésű, de szeszélyes lánynak sebzetlen szívvel kikerülni a saját maga kavarta örvényből? Erre ad választ a Szalmaláng tehetséges fiatal írójának új regénye, mely a mai lányok nagy kérdéseit veti fel, és a könnyből és mosolyből szőtt történeten keresztül felejthetetlen fiatal arcokkal ismerteti meg olvasóit.

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Móra, Budapest, 2009
288 oldal · ISBN: 9789631186574
>!
Móra, Budapest, 2007
288 oldal · ISBN: 9789631182828
>!
Móra, Budapest, 2004
288 oldal · ISBN: 9631179338

5 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 69

Most olvassa 13

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kelemen_Hanna P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Tetszett, pedig minden sorában éreztem, hogy ez egy szocialista propaganda. Hogy kizárólag azért írták, hogy a válaszút előtt álló, fiatal lányokat a szocialista erkölcs szerinti legjobb döntésekre sarkallják. És mégis, ez a könyv bejött. És nem értem magamat, hogy amikor egy mai könyv akarja ugyanezt tenni velem, akkor attól meg miért viszolygok (pl. Csendes Nóra Zápor utca című regénye, amit 2016-ban adtak ki, mégis folyamatosan erkölcsileg helyes válaszokra noszogatja az olvasókat). Talán mert azt érzem, hogy egy ötven évvel ezelőtt íródott könyv már nem engem akar megváltani, hanem a nagyanyámat akarta, úgyhogy én már nyugodtan élvezhetem a hangulatát, a világát, a történetét, míg egy mai könyvnél azt érzem, hogy engem akar megváltoztatni és befolyásolni? Nem tudom, komolyan.

1 hozzászólás
>!
tundi28 P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Az Aranyesőt egy kihívás kedvéért olvastam újra, lehet hogy enélkül soha nem kerül rá sor. Az, hogy egy kissé már eljárt fölötte az idő – velem együtt – eleinte egy kissé zavaró volt, de arra jutottam, hogy ez nem a könyv hibája, és végül ugyanúgy visszakaptam azt az érzést, ami miatt kedvencnek jelöltem a régi emlékeim alapján, még amikor molyolni kezdtem.
A témája most is aktuális – mondhatni, örökzöld: a fiatalok útkeresése, az első pofonok az élettől, majd – szerencsés esetben – a kezdeti sikerek, és természetesen nem maradhatott ki a történetből a legfontosabb sem: az első szerelem. Az események jellemformáló erejét Burián Ágnes cselekedetein és gondolatain keresztül mutatja be Janikovszky Éva, aki végül „magára talál”, és a kezdeti csetlés-botlások után, a lázadó kamaszok makacsságát és önfejűségét feladva érik komoly, felelősségteljes felnőtté. Szóval még ennyi idő után is „átjött” a könyv üzenete, és jól esett újra olvasni.

>!
cseri P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Hát ezt anno rongyosra olvastam, megvolt nekem, és kívülről tudtam, de bárakárhányszor is olvastam, gyanítom, hogy még az utolsó olvasásnál is fiatalabb voltam Burián Ágnesnél. Most pedig átkerültem a másik oldalra (annyi idős vagyok, mint a regényben a rettenetesen öreg Schenk Antal! bakker), és hát amíg kiskamasz koromban Ágnes mégiscsak egy olyan felnőttes nagylánynak tűnt, aki persze csinál hülyeségeket, de mégis, most látom csak, hogy milyen kis liba volt valójában, és mennyire agyára mehetett a felnőtteknek.
Arra is viszont nem annyira kellemes rájönni, hogy tulajdonképpen eléggé ilyen kis hülye voltam én is.

2 hozzászólás
>!
Mackólány
Janikovszky Éva: Aranyeső

Bár ez a könyv még tőlem is idősebb, de a társadalmi konvenciók nagyjából hasonlóak, mint az én fiatal koromban voltak.
Ennek és Janikovszky Éva stílusának köszönhetően nagyon élveztem a könyvet.
Különösen tetszett Burián Ágnes útkeresése, akinek kálváriája már születésekor megkezdődött, amikor elírták a nevét.
Jó és rossz is volt érzékelni, hogy mennyit változott a világ. Mennyivel kedvesebbek, udvariasabbak voltak anno a fiatalok, persze akkor is okoztak számtalan galibát, gondolok itt konkrétan a lányokkal való bánásmódra, a házibulik tisztaságára.
Majd, ahogy az életben nem mindig, itt szerencsére megnyugtató véget ér a történet.
A szerelem az persze örökérvényű.
Talán csak az és semmi más.

>!
Szédültnapraforgó P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Janikovszky Éva eddig valamiért kimaradt nálam. Kár, de ígéretet teszek ezúton, hogy mielőbb pótolom! Ez a regény számomra valami csoda volt. Imádtam Ágnest, Esztert, Andrást. Már az elején Kornél valamiért nem volt szimpatikus, aztán ki is derült, hogy egy gerinctelen alak. Viszont András az „álompasi” :) Többször meg is sirattam egy-egy jelenetet, a lényeg, hogy nehéz kitalálni milyen pályát válasszon az ember magának, de valóban az ápolónőség hivatás, és szeretni „kell” !
Úgyhogy „Nem baj, akkor sem kell létra! ” :DD Imádtam!
Köszönöm @f_andi: a kihívást :) Jöhet a többi, és hát a fő cél, a gyönyörű plecsni, miközben az ember belefeledkezik az írónő remek műveibe.

7 hozzászólás
>!
Valcsa
Janikovszky Éva: Aranyeső

Az írónőt erről a regényíró oldaláról én még nem ismertem, de azt kell mondjam, ez is nagyon jól állt neki, szerettem minden egyes sorát ennek a könyvnek.
Ágnes eleinte nem volt szimpatikus, Kornél nem volt rá jó hatással csöppet sem… Aztán ahogy rálelt a saját útjára, sokkal szerethetőbbé vált. :) És mi tagadás, én is beleszerettem kicsit Andrásba… :))
Jár egy pacsi Ágnes osztálytárs/szobatársának is, Véber Valinak, akivel nemcsak a keresztnevünk egyezik, de ő is naplót ír (mint ahogy teszem én is 14 éve). :D
Döbbenetes egyébként, hogy mennyit változott azóta az egészségügy helyzete (elég, ha Kornél és a „hálapénz” esetére gondolunk), és hogy a lényeg mégis mennyire változatlan! Aki ápolónő szeretne lenni, nekik ez bizony kötelező olvasmány! :)
Rég olvastam már ehhez hasonló, ifjúsági lányregényt, de ez most nagyon jól esett. Kedvenc lett. :)

>!
Mariann_Czenema 
Janikovszky Éva: Aranyeső

Olvasás közben és utána is azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonló és mégis más Szabó Magdához, illetve Janikovszky Évához való viszonyom.
Mindketten ismerőik az emberi léleknek, de míg Magduska kissé fellengzős témaválasztásaiban, Éva néni mindig annyira hétköznapi, ismerős dolgokról ír, hogy az alaptörténések segítik a beleélést, érzést, és nem a bravúros írói stílus. Mert hát messze nem ugyanaz a kifejezésmód, de most oly sok fajsúlyos kötet után, pont erre volt szükségem.
Azt hiszem pár év múlva újra elő fogom, fogjuk venni, ha gimnáziumba kerül majd a nagylányom a kezébe nyomom. Mert leginkább ekkor lett volna jó megismerkedni ezzel a regénnyel, 14-16 évesen; talán akkor az én életemből kimaradt volna „Kornél”
Jó volt, szerintem időtálló, kortalan történet, mert tényleg nehéz megtalálni kinek-kinek a saját útját :)

>!
Kuckókapitány P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Gyerekkoromban olvastam utoljára és nagyon szerettem. Így képzeltem el majdani felnőtt világomat, megtalálom a hivatásomat és persze egy Andrást is. :) Ha olvasom, az élet egyszerűnek tűnik (a gondok ellenére), kiszámítható és van esély a boldogságra.

>!
Roni_olvas
Janikovszky Éva: Aranyeső

Próbáltam megszámolni, hogy hanyadszor is olvastam el…nem tudom….valahol az öt és a tíz között elvesztettem a fonalat…:)
Tizenéves koromban az egyik kedvencem volt, bele voltam habarodva Andrásba – és mit adj isten, az első óóóóóriási szerelmemet is Andrásnak hívták :)
Aranyos, kedves történet, sokadszor újraolvasva is mosolyt csalt az arcomra :) És olyannyira elénk vetíti Ágnes és a többiek korát, társadalmát, a fiatalok mindennapi életét – minden társadalmi szinten –, hogy szinte úgy érezzük, mi magunk is ott vagyunk.
Szeretem na. Szeretem…:)

3 hozzászólás
>!
shellycoat P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Alapvetően egy nagyon szerethető, könnyed olvasmány – végig azt éreztem, amit Janikovszky is ír a harmadik kiadáshoz, hogy akármilyen régen íródott is a regény, akármennyit változott is azóta a világ, “a legfontosabb nem változott”. Sikerül megragadnia és hitelesen átadnia egy életszakasz lényegét, amivel akkor is könnyen lehet azonosulni, ha a mai (vagy egy későbbi) olvasó teljesen más formában, más körülmények között éli meg ezeket a dolgokat. Ágnes sem azért jól azonosulható karakter, mert jellegtelen, kidolgozatlan lenne, hanem mert mindaz, amiken átmegy, amiket érez, a jók és a rosszak is valahogy nagyon ismerősek, szerintem mindenki számára. Sok nagyon kedves, nagyon jól megírt pillanata van.

Egy csillag levonás mégis, mert sokszor egyszerre naiv és didaktikus, illetve nagyon zavart, hogy Ágnest senki nem próbálja meg megérteni – nem csak a könyv szereplői, de helyenként úgy tűnt, még az írónő sem. Én nem hiszem, hogy az ő helyzetében a zavartabb, gyerekesebb viselkedés vagy a felelőtlennek tűnő döntések tényleg annyira érthetetlenek lennének és nem tetszett a tanmese-szerű befejezés se, hogy na ugye, végül mégis “helyesen” döntött. András fölényes hozzáállása is elég bosszantó volt, én nem azt éreztem ki belőle, hogy bízik Ágnesben, hanem hogy jobban akarja tudni, mi lenne a jó neki. Persze, még így se volt tizedannyira se bunkó és lekezelő, mint Kornél, de nekem már az ilyen enyhébb, jószándékú kioktatás is sok főleg egy pár hetes kapcsolatban, na.


Népszerű idézetek

>!
Róka

(…) annyi mindent összetéveszt az ember a szerelemmel, amíg meg nem ismeri.

22. fejezet

>!
Róka

Ugyan miért van az, hogy az ember akkor szégyelli magát, amikor jó, és nem akkor, amikor rossz?

7. fejezet

>!
Sallyanne

Bár maga előtt is titkolta, szerette volna, ha egyszer valaki felriad az ő nyikorgó forgolódására, s álomittas csodálkozással megkérdi: „Hát te nem alszol?”
Mert mit ér az olyan álmatlan virrasztás – legyen az a legőszintébb fájdalom szülöttje –, amelyről senki sem tud? Sírni is csak úgy lehet igazán, szívből jövő keserűséggel, ha tanúja van könnyeinknek; a magányos ember hamarabb belefárad.

105. oldal

>!
psn

Mindegy, teljesen mindegy, hogy miről beszélnek, a szavak most csak arra valók, hogy körültopogják a váratlanul rájuk szakadt boldogságot.

>!
Dorabella

Van az úgy, hogy az ember végignéz egy filmet, s csak jóval később érti meg azt, amit látott. Jóval később döbben rá, hogy amin nevetett, az tulajdonképpen sírni való, és amin meghatódott, az inkább nevetséges, mint szomorú.

6. fejezet

>!
Róka

A beszélgetés, mint egy sebzett madár, a földön verdes, elnehezülten.

15. fejezet

>!
Róka

…suttogta Zsuzsa olyan harsányan, hogy a túloldalon is hallani lehetett.

17. fejezet

>!
Dorabella

Hányszor mondták neki, hogy „majd visszasírod te még az iskolát! Addig van jó dolgod, amíg tanulsz!” Nem, nem a tanulást sírta vissza. Az odatartozását. Azóta csak teng-leng. Úgy él, mint egy vasúti váróteremben, ahol minden csak átmeneti, még a várakozás is. Az egyetemet várta.

3. fejezet

>!
Trudiz P

Az égető közlési vágy egyszerre ellobban Ágnesben. Mint a parázs, ha vizet öntenek rá: csak fojtogató füstje marad.

>!
Trudiz P

Vannak dolgok, amiket nem kell fokozni. S nem is szabad.


Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Hullócsillag
Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 6.
Tavi Kata: Nyitótánc
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!
Kalapos Éva: D.A.C. 4. – Nem gyerekjáték
Thury Zsuzsa: Angéla
Kemény Zsófi: Én még sosem