Aranyeső 341 csillagozás

Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha az érettségi után akadályra bukkan? Ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs a sokszor megálmodott szakképesítés megszerzésére? Aki erős akaratú és tehetséges, az előbb-utóbb megtalálja méltó hivatását, akin pedig hangulatai uralkodnak, könnyen elveszti fejét és kapkodni kezd… Ez történik Burián Ágnessel, a vékony, szőke csillaghegyi kislánnyal is, aki első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül szülei elől, szakít szerelmével. Sikerül-e ennek a bájos, mély érzésű, de szeszélyes lánynak sebzetlen szívvel kikerülni a saját maga kavarta örvényből? Erre ad választ a Szalmaláng tehetséges fiatal írójának új regénye, mely a mai lányok nagy kérdéseit veti fel, és a könnyből és mosolyből szőtt történeten keresztül felejthetetlen fiatal arcokkal ismerteti meg olvasóit.

Eredeti megjelenés éve: 1962

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 2009
288 oldal · ISBN: 9789631186574
>!
Móra, Budapest, 2007
288 oldal · ISBN: 9789631182828
>!
Móra, Budapest, 2004
288 oldal · ISBN: 9631179338

5 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Burián Ágnes


Kedvencelte 78

Most olvassa 11

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kelemen_Hanna P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Tetszett, pedig minden sorában éreztem, hogy ez egy szocialista propaganda. Hogy kizárólag azért írták, hogy a válaszút előtt álló, fiatal lányokat a szocialista erkölcs szerinti legjobb döntésekre sarkallják. És mégis, ez a könyv bejött. És nem értem magamat, hogy amikor egy mai könyv akarja ugyanezt tenni velem, akkor attól meg miért viszolygok (pl. Csendes Nóra Zápor utca című regénye, amit 2016-ban adtak ki, mégis folyamatosan erkölcsileg helyes válaszokra noszogatja az olvasókat). Talán mert azt érzem, hogy egy ötven évvel ezelőtt íródott könyv már nem engem akar megváltani, hanem a nagyanyámat akarta, úgyhogy én már nyugodtan élvezhetem a hangulatát, a világát, a történetét, míg egy mai könyvnél azt érzem, hogy engem akar megváltoztatni és befolyásolni? Nem tudom, komolyan.

1 hozzászólás
>!
B_Tünde P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Az Aranyesőt egy kihívás kedvéért olvastam újra, lehet hogy enélkül soha nem kerül rá sor. Az, hogy egy kissé már eljárt fölötte az idő – velem együtt – eleinte egy kissé zavaró volt, de arra jutottam, hogy ez nem a könyv hibája, és végül ugyanúgy visszakaptam azt az érzést, ami miatt kedvencnek jelöltem a régi emlékeim alapján, még amikor molyolni kezdtem.
A témája most is aktuális – mondhatni, örökzöld: a fiatalok útkeresése, az első pofonok az élettől, majd – szerencsés esetben – a kezdeti sikerek, és természetesen nem maradhatott ki a történetből a legfontosabb sem: az első szerelem. Az események jellemformáló erejét Burián Ágnes cselekedetein és gondolatain keresztül mutatja be Janikovszky Éva, aki végül „magára talál”, és a kezdeti csetlés-botlások után, a lázadó kamaszok makacsságát és önfejűségét feladva érik komoly, felelősségteljes felnőtté. Szóval még ennyi idő után is „átjött” a könyv üzenete, és jól esett újra olvasni.

>!
Lénaanyukája P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Az Aranyesőt pontosan tizenötször olvastam tizenkettő és húsz éves korom között. Aztán még egy párszor mostanáig, de sosem elégszer. Hiába tudom kívülről, Janikivszky Éva olyan fantasztikusan jól és érdekfeszítően ír, a szereplői annyira élnek, hogy azt nem lehet megunni. A fiatal lányok útkeresése a legkeményebb szocializmusban alcímmel is futhatna, hiszen mekkora dilemma Ágnesnek, mi legyen, ha nagy lesz? Ápolónő vagy kozmetikus? A szívedre hallgass vagy az eszedre? Csodálatosan ártatlan így 2018-ban, öröm olvasni.
Abban az időben, tinilány koromban ápolónő akartam lenni, bentlakásos iskolába akartam járni, és akartam egy Kornélt Andrást, de nagyon.
Egyik se sikerült. Illetve volt egy Bandim, de az nagyon hülye volt, két hét után tipli lett neki. Na de a tinédzserkori vágyak csak addig jók, amíg álmok maradnak.
A legtöbb embernek az Aranyesőről Bódi Guszti jut eszébe, nekem Janikovszy Éva. És ez szerencsére mindörökké így is marad.

>!
Szamღca 
Janikovszky Éva: Aranyeső

Nem tudom, miért maradt ki nekem ez a könyv pedig szerettem a csíkos-pöttyös könyveket ….
Nagyon aranyos, szívemelengető történet egy fiatal, frissen érettségizett kislány felnőtté válásáról …. Amikor bekerül az életbe – kikerülve az iskolapadból. Ez sem akkor nem volt egyszerű sem ma nem az… különösen ha az ember lánya nem tudja, hogy mit is akar csinálni … és ahogy a könyv nagyon jól bemutatja, hiába felnőttek … a szívük mélyén gyerekek még …. Tele félelemmel, bizonytalansággal.
A regeny főhőse, Burian Ágnes egy nagyon jó lelkű kislány, rendkívül érzékeny csak elég sokszor az érzelmei irányítják ami nem a legjobb tanácsadó – ebből kifolyólag kap néhány pofont az élettől, mig – talán azt kell mondanom, hogy szerencsés is mert viszonylag kevés csetlés-botlás árán – rátalál élete hivatására és élete szerelmére….

>!
cseri P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Hát ezt anno rongyosra olvastam, megvolt nekem, és kívülről tudtam, de bárakárhányszor is olvastam, gyanítom, hogy még az utolsó olvasásnál is fiatalabb voltam Burián Ágnesnél. Most pedig átkerültem a másik oldalra (annyi idős vagyok, mint a regényben a rettenetesen öreg Schenk Antal! bakker), és hát amíg kiskamasz koromban Ágnes mégiscsak egy olyan felnőttes nagylánynak tűnt, aki persze csinál hülyeségeket, de mégis, most látom csak, hogy milyen kis liba volt valójában, és mennyire agyára mehetett a felnőtteknek.
Arra is viszont nem annyira kellemes rájönni, hogy tulajdonképpen eléggé ilyen kis hülye voltam én is.

2 hozzászólás
>!
Zsuzsi_Marta P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Janikovszky Évától olvasni mindig külön élvezetet jelent, most sem volt ez másként – sok évi kihagyás után. Remek stílusú, kimondottan olvasmányos minden regénye, minden megfelelő aránnyal van jelen, úgy a párbeszédek, mint a leírások. Így az Aranyeső esetében is.
A főszereplőt, Ágnest és családját, környezetét megismerve egyfajta szomorúság lett rajtam úrrá, mely végigkísért egészen az utolsó oldalig.
Kirekesztettséget, a „sehol sincs rám szükség” nyomasztó terhét érezte. Szerető családban élt ugyan, ám hiányzott – én nagyon hiányoltam! – a bizalom, őszinteség, s ennek is tudható be hibás lépése, ami nem hazugság, hanem elhallgatás volt. S itt nem is a tényt, inkább az okot kell firtatni, mi is vezetett odáig, hogy nem mert őszinte lenni. Minden ilyen esetben – szerintem – ez a legfőbb kérdés! A szülői szigor, bizalmatlanság, néha még gúnyolódás, lekezelés is, s persze mindig ő lett hibáztatva. Ilyen esetben viszont hiába várható a titkokba történő beavatás.
Minden életszakaszban szükségünk van olyan(ok)ra, aki(k)hez bátran, bizalommal fordulhatunk, pláne tizenévesen, mint Ágnes is, mikor még tudatlanság, élettapasztalat híján nagyobb az esély megfontolatlan, hibás döntéseket hozni – akár dacból, sértettségből is. Ez megfigyelhető az ő esetében is, mikor az első felelősségre vonásnál borítani kíván mindent, tanulmánya jövőjét kockáztatva.
Az írónő nagyon szépen vezette le, hogyan válik egy szükségmegoldásként választott szakma végül pályává. Ez egy sértettségből hozott gyors elhatározás miatt ugyan majdnem kockára került, s az olvasó szinte szólni kíván Ágnesnek: gondold át, ne tedd ezt! S valóban, a főszereplő ráeszmél, hol várnak rá, hol az ő élete és jövője, melyik is a helyes irány.
Csodálatos a befejezés, nem ömlengős, mégis meghatóan szép, tanulságos.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Bár ez a könyv még tőlem is idősebb, de a társadalmi konvenciók nagyjából hasonlóak, mint az én fiatal koromban voltak.
Ennek és Janikovszky Éva stílusának köszönhetően nagyon élveztem a könyvet.
Különösen tetszett Burián Ágnes útkeresése, akinek kálváriája már születésekor megkezdődött, amikor elírták a nevét.
Jó és rossz is volt érzékelni, hogy mennyit változott a világ. Mennyivel kedvesebbek, udvariasabbak voltak anno a fiatalok, persze akkor is okoztak számtalan galibát, gondolok itt konkrétan a lányokkal való bánásmódra, a házibulik tisztaságára.
Majd, ahogy az életben nem mindig, itt szerencsére megnyugtató véget ér a történet.
A szerelem az persze örökérvényű.
Talán csak az és semmi más.

>!
Hollóhát
Janikovszky Éva: Aranyeső

Mamám által indított családi csatárláncon keresztül jutott el hozzám. Azt hiszem a maminak is friss felfedezés volt, nem ifjúkori kedvenc. Erről majd ki kell faggatnom.

Hiába választott el Ágitól sok-sok évtized, egy egész világ, mégis magaménak éreztem a problémáit. Nem is volt olyan régen, amikor hasonlóan tanácstalanul tártam szét a karomat a világ előtt: Nos univerzum, most mit tegyek? Egészen izgultam ezért a lányért, hogy a végén jó döntéseket hozzon, és ne dobja el magától azt, ami fontos. Közben pedig színes, szagos, valódi képekkel gazdagodtam a 60-as évekről, ami egyszerre volt idegen és mégis nagyon ismerős.

>!
Farkas_Éva P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Érdekes könyv a régi fiatalság útkereséséről. Nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú és ilyen régi könyv is tetszhet nekem főleg úgy, hogy ismerem az ízlésvilágom és ez messzemenően kiesik belőle.
A könyvet egy kihívás kedvéért olvastam el, mert szükségem volt egy szóra belőle, de nem gondoltam volna, hogy minden szó tetszeni fog benne. Köszi spoiler
Ágnes dilemmája, hogy vajon mit is válasszon szakmájának igazán érdekessé tette az egész történetet, de győzött a szíve és a szeretet, amit a megismert emberek irányába érzett.
Jót tett neki András és, hogy mellette állt, csak rávezette a döntésre és nem pedig helyette döntött.
És a végén az Aranyeső. Egy momentum, de ez ihlette az egész könyv címét, hisz ez az utolsó pár sor volt a történet igazi lényege.
Érdekes volt a régi világról olvasni és, hogy akkor mennyit számított az, hogy ki mi lesz, ha kilép a nagybetűs életbe és, hogy mennyire fiatalon mentek férjhez a lányok.
Egy szó, mint száz jól összeszedett és érdekes könyv volt.

>!
OlvasóMókus 
Janikovszky Éva: Aranyeső

Tini koromban gyakorlatilag egyetlen csíkos és pöttyös könyvet sem olvastam. (Na, jó egyet-kettőt elvétve.) Az Aranyeső kapcsán viszont felmerült bennem az a gondolat, hogy talán jó is, hogy ezt a regényt nem tizenévesen olvastam. Szerintem akkor meg sem tudtam volna érteni igazán, hogy miről is szól. Már az első oldalon magába szippantott a regény atmoszférája és az utolsó oldalig fogva tartott. Ágnes egy végtelenül szimpatikus lány, bár a történet közepe felé azért csinált furcsa dolgokat… Arra is rá kellett jönnöm, hogy a pasik az elmúlt évtizedekben szinte semmit nem változtak, ugyanolyan felfuvalkodott hólyagok (tisztelet a kivételnek, ami mindig van!), mint a regény idejében voltak. Na, ha tinikoromban olvastam volna ezt a könyvet, akkor ezt a mondatot valószínűleg nem írtam volna le.
Ágnes mellet a kedvenc karakterem Eszter és András volt. Mindketten korukat meghazudtolóan éretten gondolkodtak és viselkedtek.
Kedvenc lett ez a regény.


Népszerű idézetek

>!
Róka P

(…) annyi mindent összetéveszt az ember a szerelemmel, amíg meg nem ismeri.

22. fejezet

>!
Róka P

Ugyan miért van az, hogy az ember akkor szégyelli magát, amikor jó, és nem akkor, amikor rossz?

79. oldal, 7. fejezet (Móra, 1986)

>!
Sallyanne

Bár maga előtt is titkolta, szerette volna, ha egyszer valaki felriad az ő nyikorgó forgolódására, s álomittas csodálkozással megkérdi: „Hát te nem alszol?”
Mert mit ér az olyan álmatlan virrasztás – legyen az a legőszintébb fájdalom szülöttje –, amelyről senki sem tud? Sírni is csak úgy lehet igazán, szívből jövő keserűséggel, ha tanúja van könnyeinknek; a magányos ember hamarabb belefárad.

105. oldal

>!
psn

Mindegy, teljesen mindegy, hogy miről beszélnek, a szavak most csak arra valók, hogy körültopogják a váratlanul rájuk szakadt boldogságot.

>!
Dorabella

Van az úgy, hogy az ember végignéz egy filmet, s csak jóval később érti meg azt, amit látott. Jóval később döbben rá, hogy amin nevetett, az tulajdonképpen sírni való, és amin meghatódott, az inkább nevetséges, mint szomorú.

6. fejezet

>!
Dorabella

Hányszor mondták neki, hogy „majd visszasírod te még az iskolát! Addig van jó dolgod, amíg tanulsz!” Nem, nem a tanulást sírta vissza. Az odatartozását. Azóta csak teng-leng. Úgy él, mint egy vasúti váróteremben, ahol minden csak átmeneti, még a várakozás is. Az egyetemet várta.

14. oldal, 3. fejezet (Móra, 1986)

>!
Róka P

A beszélgetés, mint egy sebzett madár, a földön verdes, elnehezülten.

15. fejezet

>!
Róka P

…suttogta Zsuzsa olyan harsányan, hogy a túloldalon is hallani lehetett.

17. fejezet

>!
dianna76 P

– Most azt mond meg nekem, de őszintén, hogy ha te választhatnál egy nehezebb meg egy könnyebb munka között, akkor te melyiket választanád?
– Én azt választanám, amiben több örömöm telik.

265. oldal (Móra kiadó 2009.), 364. oldal (Móra, 1986)

>!
Trudiz

Vannak dolgok, amiket nem kell fokozni. S nem is szabad.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Faylné Hentaller Mária: A Sződy leányok
Nagy Méda: A Szalánczy-lányok szerencséje
Mikszáth Kálmán: Akli Miklós
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik
Tali Gitta: Jókor jöttél
Kerstin Gier: Zafírkék
L. M. Montgomery: Pat úrnő
Jean Webster: A kismama
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 10. – Mindörökké hercegnő