Aranyeső 303 csillagozás

Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső Janikovszky Éva: Aranyeső

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha az érettségi után akadályra bukkan? Ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs a sokszor megálmodott szakképesítés megszerzésére? Aki erős akaratú és tehetséges, az előbb-utóbb megtalálja méltó hivatását, akin pedig hangulatai uralkodnak, könnyen elveszti fejét és kapkodni kezd… Ez történik Burián Ágnessel, a vékony, szőke csillaghegyi kislánnyal is, aki első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül szülei elől, szakít szerelmével. Sikerül-e ennek a bájos, mély érzésű, de szeszélyes lánynak sebzetlen szívvel kikerülni a saját maga kavarta örvényből? Erre ad választ a Szalmaláng tehetséges fiatal írójának új regénye, mely a mai lányok nagy kérdéseit veti fel, és a könnyből és mosolyből szőtt történeten keresztül felejthetetlen fiatal arcokkal ismerteti meg olvasóit.

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Móra, Budapest, 2009
288 oldal · ISBN: 9789631186574
>!
Móra, Budapest, 2007
288 oldal · ISBN: 9789631182828
>!
Móra, Budapest, 2004
288 oldal · ISBN: 9631179338

5 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 71

Most olvassa 12

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kelemen_Hanna P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Tetszett, pedig minden sorában éreztem, hogy ez egy szocialista propaganda. Hogy kizárólag azért írták, hogy a válaszút előtt álló, fiatal lányokat a szocialista erkölcs szerinti legjobb döntésekre sarkallják. És mégis, ez a könyv bejött. És nem értem magamat, hogy amikor egy mai könyv akarja ugyanezt tenni velem, akkor attól meg miért viszolygok (pl. Csendes Nóra Zápor utca című regénye, amit 2016-ban adtak ki, mégis folyamatosan erkölcsileg helyes válaszokra noszogatja az olvasókat). Talán mert azt érzem, hogy egy ötven évvel ezelőtt íródott könyv már nem engem akar megváltani, hanem a nagyanyámat akarta, úgyhogy én már nyugodtan élvezhetem a hangulatát, a világát, a történetét, míg egy mai könyvnél azt érzem, hogy engem akar megváltoztatni és befolyásolni? Nem tudom, komolyan.

1 hozzászólás
>!
B_Tündi P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Az Aranyesőt egy kihívás kedvéért olvastam újra, lehet hogy enélkül soha nem kerül rá sor. Az, hogy egy kissé már eljárt fölötte az idő – velem együtt – eleinte egy kissé zavaró volt, de arra jutottam, hogy ez nem a könyv hibája, és végül ugyanúgy visszakaptam azt az érzést, ami miatt kedvencnek jelöltem a régi emlékeim alapján, még amikor molyolni kezdtem.
A témája most is aktuális – mondhatni, örökzöld: a fiatalok útkeresése, az első pofonok az élettől, majd – szerencsés esetben – a kezdeti sikerek, és természetesen nem maradhatott ki a történetből a legfontosabb sem: az első szerelem. Az események jellemformáló erejét Burián Ágnes cselekedetein és gondolatain keresztül mutatja be Janikovszky Éva, aki végül „magára talál”, és a kezdeti csetlés-botlások után, a lázadó kamaszok makacsságát és önfejűségét feladva érik komoly, felelősségteljes felnőtté. Szóval még ennyi idő után is „átjött” a könyv üzenete, és jól esett újra olvasni.

>!
cseri P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Hát ezt anno rongyosra olvastam, megvolt nekem, és kívülről tudtam, de bárakárhányszor is olvastam, gyanítom, hogy még az utolsó olvasásnál is fiatalabb voltam Burián Ágnesnél. Most pedig átkerültem a másik oldalra (annyi idős vagyok, mint a regényben a rettenetesen öreg Schenk Antal! bakker), és hát amíg kiskamasz koromban Ágnes mégiscsak egy olyan felnőttes nagylánynak tűnt, aki persze csinál hülyeségeket, de mégis, most látom csak, hogy milyen kis liba volt valójában, és mennyire agyára mehetett a felnőtteknek.
Arra is viszont nem annyira kellemes rájönni, hogy tulajdonképpen eléggé ilyen kis hülye voltam én is.

2 hozzászólás
>!
Mackólány P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Bár ez a könyv még tőlem is idősebb, de a társadalmi konvenciók nagyjából hasonlóak, mint az én fiatal koromban voltak.
Ennek és Janikovszky Éva stílusának köszönhetően nagyon élveztem a könyvet.
Különösen tetszett Burián Ágnes útkeresése, akinek kálváriája már születésekor megkezdődött, amikor elírták a nevét.
Jó és rossz is volt érzékelni, hogy mennyit változott a világ. Mennyivel kedvesebbek, udvariasabbak voltak anno a fiatalok, persze akkor is okoztak számtalan galibát, gondolok itt konkrétan a lányokkal való bánásmódra, a házibulik tisztaságára.
Majd, ahogy az életben nem mindig, itt szerencsére megnyugtató véget ér a történet.
A szerelem az persze örökérvényű.
Talán csak az és semmi más.

>!
Zsuzsi_Marta P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Janikovszky Évától olvasni mindig külön élvezetet jelent, most sem volt ez másként – sok évi kihagyás után. Remek stílusú, kimondottan olvasmányos minden regénye, minden megfelelő aránnyal van jelen, úgy a párbeszédek, mint a leírások. Így az Aranyeső esetében is.
A főszereplőt, Ágnest és családját, környezetét megismerve egyfajta szomorúság lett rajtam úrrá, mely végigkísért egészen az utolsó oldalig.
Kirekesztettséget, a „sehol sincs rám szükség” nyomasztó terhét érezte. Szerető családban élt ugyan, ám hiányzott – én nagyon hiányoltam! – a bizalom, őszinteség, s ennek is tudható be hibás lépése, ami nem hazugság, hanem elhallgatás volt. S itt nem is a tényt, inkább az okot kell firtatni, mi is vezetett odáig, hogy nem mert őszinte lenni. Minden ilyen esetben – szerintem – ez a legfőbb kérdés! A szülői szigor, bizalmatlanság, néha még gúnyolódás, lekezelés is, s persze mindig ő lett hibáztatva. Ilyen esetben viszont hiába várható a titkokba történő beavatás.
Minden életszakaszban szükségünk van olyan(ok)ra, aki(k)hez bátran, bizalommal fordulhatunk, pláne tizenévesen, mint Ágnes is, mikor még tudatlanság, élettapasztalat híján nagyobb az esély megfontolatlan, hibás döntéseket hozni – akár dacból, sértettségből is. Ez megfigyelhető az ő esetében is, mikor az első felelősségre vonásnál borítani kíván mindent, tanulmánya jövőjét kockáztatva.
Az írónő nagyon szépen vezette le, hogyan válik egy szükségmegoldásként választott szakma végül pályává. Ez egy sértettségből hozott gyors elhatározás miatt ugyan majdnem kockára került, s az olvasó szinte szólni kíván Ágnesnek: gondold át, ne tedd ezt! S valóban, a főszereplő ráeszmél, hol várnak rá, hol az ő élete és jövője, melyik is a helyes irány.
Csodálatos a befejezés, nem ömlengős, mégis meghatóan szép, tanulságos.

>!
OlvasóMókus
Janikovszky Éva: Aranyeső

Tini koromban gyakorlatilag egyetlen csíkos és pöttyös könyvet sem olvastam. (Na, jó egyet-kettőt elvétve.) Az Aranyeső kapcsán viszont felmerült bennem az a gondolat, hogy talán jó is, hogy ezt a regényt nem tizenévesen olvastam. Szerintem akkor meg sem tudtam volna érteni igazán, hogy miről is szól. Már az első oldalon magába szippantott a regény atmoszférája és az utolsó oldalig fogva tartott. Ágnes egy végtelenül szimpatikus lány, bár a történet közepe felé azért csinált furcsa dolgokat… Arra is rá kellett jönnöm, hogy a pasik az elmúlt évtizedekben szinte semmit nem változtak, ugyanolyan felfuvalkodott hólyagok (tisztelet a kivételnek, ami mindig van!), mint a regény idejében voltak. Na, ha tinikoromban olvastam volna ezt a könyvet, akkor ezt a mondatot valószínűleg nem írtam volna le.
Ágnes mellet a kedvenc karakterem Eszter és András volt. Mindketten korukat meghazudtolóan éretten gondolkodtak és viselkedtek.
Kedvenc lett ez a regény.

>!
Szédültnapraforgó
Janikovszky Éva: Aranyeső

Janikovszky Éva eddig valamiért kimaradt nálam. Kár, de ígéretet teszek ezúton, hogy mielőbb pótolom! Ez a regény számomra valami csoda volt. Imádtam Ágnest, Esztert, Andrást. Már az elején Kornél valamiért nem volt szimpatikus, aztán ki is derült, hogy egy gerinctelen alak. Viszont András az „álompasi” :) Többször meg is sirattam egy-egy jelenetet, a lényeg, hogy nehéz kitalálni milyen pályát válasszon az ember magának, de valóban az ápolónőség hivatás, és szeretni „kell” !
Úgyhogy „Nem baj, akkor sem kell létra! ” :DD Imádtam!
Köszönöm @f_andi: a kihívást :) Jöhet a többi, és hát a fő cél, a gyönyörű plecsni, miközben az ember belefeledkezik az írónő remek műveibe.

7 hozzászólás
>!
Valcsa
Janikovszky Éva: Aranyeső

Az írónőt erről a regényíró oldaláról én még nem ismertem, de azt kell mondjam, ez is nagyon jól állt neki, szerettem minden egyes sorát ennek a könyvnek.
Ágnes eleinte nem volt szimpatikus, Kornél nem volt rá jó hatással csöppet sem… Aztán ahogy rálelt a saját útjára, sokkal szerethetőbbé vált. :) És mi tagadás, én is beleszerettem kicsit Andrásba… :))
Jár egy pacsi Ágnes osztálytárs/szobatársának is, Véber Valinak, akivel nemcsak a keresztnevünk egyezik, de ő is naplót ír (mint ahogy teszem én is 14 éve). :D
Döbbenetes egyébként, hogy mennyit változott azóta az egészségügy helyzete (elég, ha Kornél és a „hálapénz” esetére gondolunk), és hogy a lényeg mégis mennyire változatlan! Aki ápolónő szeretne lenni, nekik ez bizony kötelező olvasmány! :)
Rég olvastam már ehhez hasonló, ifjúsági lányregényt, de ez most nagyon jól esett. Kedvenc lett. :)

>!
Mariann_Czenema
Janikovszky Éva: Aranyeső

Olvasás közben és utána is azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonló és mégis más Szabó Magdához, illetve Janikovszky Évához való viszonyom.
Mindketten ismerőik az emberi léleknek, de míg Magduska kissé fellengzős témaválasztásaiban, Éva néni mindig annyira hétköznapi, ismerős dolgokról ír, hogy az alaptörténések segítik a beleélést, érzést, és nem a bravúros írói stílus. Mert hát messze nem ugyanaz a kifejezésmód, de most oly sok fajsúlyos kötet után, pont erre volt szükségem.
Azt hiszem pár év múlva újra elő fogom, fogjuk venni, ha gimnáziumba kerül majd a nagylányom a kezébe nyomom. Mert leginkább ekkor lett volna jó megismerkedni ezzel a regénnyel, 14-16 évesen; talán akkor az én életemből kimaradt volna „Kornél”
Jó volt, szerintem időtálló, kortalan történet, mert tényleg nehéz megtalálni kinek-kinek a saját útját :)

>!
Kuckókapitány P
Janikovszky Éva: Aranyeső

Gyerekkoromban olvastam utoljára és nagyon szerettem. Így képzeltem el majdani felnőtt világomat, megtalálom a hivatásomat és persze egy Andrást is. :) Ha olvasom, az élet egyszerűnek tűnik (a gondok ellenére), kiszámítható és van esély a boldogságra.


Népszerű idézetek

>!
Róka P

(…) annyi mindent összetéveszt az ember a szerelemmel, amíg meg nem ismeri.

22. fejezet

>!
Róka P

Ugyan miért van az, hogy az ember akkor szégyelli magát, amikor jó, és nem akkor, amikor rossz?

7. fejezet

>!
Sallyanne

Bár maga előtt is titkolta, szerette volna, ha egyszer valaki felriad az ő nyikorgó forgolódására, s álomittas csodálkozással megkérdi: „Hát te nem alszol?”
Mert mit ér az olyan álmatlan virrasztás – legyen az a legőszintébb fájdalom szülöttje –, amelyről senki sem tud? Sírni is csak úgy lehet igazán, szívből jövő keserűséggel, ha tanúja van könnyeinknek; a magányos ember hamarabb belefárad.

105. oldal

>!
psn

Mindegy, teljesen mindegy, hogy miről beszélnek, a szavak most csak arra valók, hogy körültopogják a váratlanul rájuk szakadt boldogságot.

>!
Dorabella

Van az úgy, hogy az ember végignéz egy filmet, s csak jóval később érti meg azt, amit látott. Jóval később döbben rá, hogy amin nevetett, az tulajdonképpen sírni való, és amin meghatódott, az inkább nevetséges, mint szomorú.

6. fejezet

>!
Róka P

A beszélgetés, mint egy sebzett madár, a földön verdes, elnehezülten.

15. fejezet

>!
Róka P

…suttogta Zsuzsa olyan harsányan, hogy a túloldalon is hallani lehetett.

17. fejezet

>!
Dorabella

Hányszor mondták neki, hogy „majd visszasírod te még az iskolát! Addig van jó dolgod, amíg tanulsz!” Nem, nem a tanulást sírta vissza. Az odatartozását. Azóta csak teng-leng. Úgy él, mint egy vasúti váróteremben, ahol minden csak átmeneti, még a várakozás is. Az egyetemet várta.

3. fejezet

>!
Róka P

(…) mit ér az olyan álmatlan virrasztás – fakadjon bár igazi bánatból –, amelyről senki sem tud? Sírni is csak úgy lehet igazán, szívből jövő keserűséggel, ha tanúja van könnyeinknek; a magányos ember hamarabb belefárad.

11. fejezet

>!
Dorabella

[…] de ha a szívével van baj, az borzasztó, mert azt jelenti, hogy mégsem gyógyult meg, és olyan rettenetes mikor egy gyerek szívbeteg, hogy el sem tudod képzelni. Az ember szinte szégyelli magát, hogy egészséges…

20. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Hullócsillag
Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 6.
Tavi Kata: Nyitótánc
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!
Kalapos Éva: D.A.C. 4. – Nem gyerekjáték
Thury Zsuzsa: Angéla
Kemény Zsófi: Én még sosem