Akár ​hiszed, akár nem 97 csillagozás

Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

„Én tudtam, hogy borzasztó nehéz elképzelni, hogy minden felnőtt gyerek volt egyszer, de szerencsére eszembe jutott, hogy fénykép is van róla a fiókban.” S ha még sincs…

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2014
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631197686 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2006
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181898 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2004
32 oldal · ISBN: 9631179079 · Illusztrálta: Réber László

2 további kiadás


Kedvencelte 4

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Eszméletlen cuki volt! Nagyon tetszettek a szép színes illusztrációk, valamint a réges-régi fekete-fehér fényképek. A könyv segít megérteni a családon belüli kapcsolatokat, és bizony akár hiszed, akár nem, a szülők, a nagyszülők, és azok szülei is voltak gyerekek. Ezt magyarázza egy kisfiú a húgának, Micikének. Az írónő ezzel a rövid írásával egyszerre szórakoztat és tanít. Elsősorban ovisoknak ajánlott.

>!
Móra, Budapest, 2004
32 oldal · ISBN: 9631179079 · Illusztrálta: Réber László
>!
Angele P
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Janikovszky humorát én nagyon szeretem. Élvezettel olvasgatom a gyerekeknek, és ők is jót mosolyognak rajta.

>!
clarisssa P
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Rájöttem, hogy nemcsak Micikének jó, amiért van egy okos, nagy testvére, aki mindent megmagyaráz, hanem nekünk is nagyon-nagyon jó, amiért volt egy Janikovszky Évánk, aki mindent ilyen frappánsan, kedvesen, humorosan, hatalmas szeretettel tudott elmesélni, illetve amiért volt egy Réber Lászlónk, aki a lehető legtökéletesebb, legötletesebb, legaranyosabb illusztrációkkal egészítette ki a műveit. Akár hiszed, akár nem, én felnőtt fejjel is nagyon megszerettem őket, mindig meghatva és mosolyogva olvasgatom, lapozgatom könyveiket és bogarászom át a rajzokat, majd befejezve, búcsúzásképpen, alaposan átmelengetett szívvel simogatom meg a borítót. :)

>!
Móra, Budapest, 2006
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181898 · Illusztrálta: Réber László
>!
Kek P
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

A ki kinek a micsodája… No, nem a felesége, szeretője, élettársa, barátnője, entyem-pentyem micsodája felhőcskéről van itt szó, mert hát nem, pusztán egy normális családról, ahol minimum 2 gyerek vagyis testvér van, általában 1 apa és egy anya boldog házasságban, ebből kifolyólag 2 nagymama 2 nagypapával.(Halott? ugyan már! Az nincs. Mindenki él.) Bár csodálom, hogy dédi nincs egy se… Unokatesó is csak említésileg, holott a mi gyerekkorunkban az unokatesóknak együtt kellett nyaralni a nagyiéknál a tanyán. És így erről van is kép, ahogy orgonasíp-szerűen egymás mögött ülünk a taligán vagy a vályúban, teknőben… Fotó. Hát igen, van róla fotó. :) Szép számmal akadtunk mi is, alig fértünk rá egy képkockára. Ez a fele, tehát a múlt igaz. Csak hát a jelen: már a te gyerekeidnek te leszel az anyukájuk se stimmel, mert hát épp az a valaki, akivel az öcsém együtt él, nem az ő gyerekeinek az anyukája; akivel az anyukájuk együtt él, az nem az apukájuk, de még csak az anyukájuk férje se, én meg hát végképp nem vagyok a gyerekeim anyja… Az élet szép, csak éppen végtelenül bonyolult és nehéz néven nevezni, hogy ki kinek a kicsodája. Pedig hát nálunk még nem is annyira kacifántos ez, mint néhány állami gondozott tanulómnál. Ott aztán még azt is firtatnom kell, hogy melyik testvére hogyan-miképp testvér és éppen hol van.

2 hozzászólás
>!
Gelso P
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Akár hiszed, akár nem – ez a könyvecske szuperül választ ad a különböző generációk egymás mellett éléséből ill. egymást követő életükből felmerülő kérdésekre.
Öt csillag jár feltétlenül azért is, mert az írónő megosztotta velünk a múltját, régen és még régebb élt rokonairól készült, megsárgult fényképeken keresztül…és hogy világosan elmagyarázta a legalapvetőbb rokoni kapcsolatokat.
Akár hiszed, akár nem – nem hátrány, ha tisztában vagy, és tudod, ki (és mi lehet) az a nagynéni, ángyika, sógorasszony és koma, ükapa vagy kincsmama – mert egyszer te leszel az a bizonyos öreg rokon, aki értelmet ad az egyik fiókotokban lapuló fényképeken pózoló, oly „ismeretlen” arcoknak, akik valamiért rokonainknak nevezik magukat. Akkor a „TE” – az „öreg rokon” – segítségével ezek a megmerevedett képek megelevenednek a fiatal rokonaid számára. Életre kelti a különféle, fényképezőgép fókuszába zárt alakokat, helyzeteket az „öreg rokon”, azaz a te magyarázatod, emlékeid felidézése, történetmesélésed, amely során világossá válnak és helyre kerülnek a rokoni kapcsolatok és az is, ki és mi rejlik a rokoni elnevezések között.
Nagyon fognak téged a hallgatóid szeretni, Öreg Rokon…

(Személy szerint hasonlót éreztem át én is tegnap, amikor a régi fényképeink között válogattam, hogy gyerekkori képet akasszak ide elétek – miközben válogattam, odatelepedett mellém a fotelbe a nagyobb fiam, és elmondatta velem, kiket láthatunk, hol, milyen alkalomból, mért eszünk tortát, milyen marcipándísz volt rajta, és ki az a bácsi ott a disznóvágáson, és hogy milyen ház látható a háttérben, és hogy mi van ma a helyén, mért áll úgy a húgom frufruja, és én milyen könyvet olvasok azon a képen…stb. stb. – záporoztak a kérdések, én meg időutazást tettem a múltba… jó volt…)

„Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban.”

Micike azt mondta, hogy szeretne látni olyan fényképet, amin MINDEN rajta van, amire a felnőttek EMLÉKEZNEK, de legyen rajta esküvői torta is, mert azt ő még sohase látott.
Megsajnáltam Micikét, mert a ILYEN fénykép NINCS a fiókban.
Azért nincs, mert amire a felnőttek emlékeznek, az nem egyszerre történt.

"Azt mondtam Micikének:
Amikor a nagypapa és a nagymama már férj és feleség volt, akkor apuka és anyuka lett belőlük, mert született egy kisfiuk, aki a végén a mi nagybácsink lett. De nem ez az érdekes.
Hanem aztán született egy kislányuk, és akár hiszed, akár nem, ő lett a mi anyukánk.
Micike ennek nagyon megörült, és én is vele örültem."

Csak azt sajnáltuk, hogy nem ismerhettük anyut, amikor kislány volt, és aput, amikor kisfiú volt, mert biztosan jókat játszottunk volna együtt.

                                                    __
A könyvet a Janikovszky Éva Forever!! kihíváshoz olvastam (8).
És a Magyarok előnyben kihíváshoz.

>!
gab001 P
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Gyerekkorom egyik kedvenc könyveként emlékszem erre a könyvre. Már el is felejtettem, hogy általános első osztályos tanulmányi eredményemért kaptam ajándékba; szerencsére a tanárnő gyöngybetűkkel beleírta. Annyira aranyos, ahogy a nagytestvér bőrébe bújva kioktathatjuk a kishúgunkat a családi viszonyokról, ráadásul fényképekkel is kiegészítve, bár nekem a rajzok is nagyon tetszenek a maguk egyszerűségével. Olykor valóban nehéz elhinni, hogy mindenki volt gyerek. Ez a könyv viszont korhatár nélkül élvezhető. Megunhatatlan.

>!
Móra, Budapest, 1984
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631137023 · Illusztrálta: Réber László
>!
Paulina_Sándorné
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Imádom az ilyen stílusú könyveit az írónőnek. Tetszettek a rajzok, a régi fényképek. Nagyszerűen, érthetően megmutatta a családfa alakulását az írónő.

>!
VERDI
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Mindenki szeretne egy olyan fényképet, amin mindenki rajta van.
De van olyan amikor egyszerűen nem lehet.
És ennek az oka az idő.
Ami vagy előre vagy hátrahat. Vagyis az idő valamit előre, vagy hátra-hagy!!
A te szemedben mindenki örökké él, aki túlél téged.
Nem igaz?
– Micike (nem a könyvbeli, ez most az értékelés, mondjuk az értékelő képzeletbeli, kishúga), lesz olyan idő is amikor a rokon azért nem emlékezhet, emlékezik rád mert már nincs, nem lesz, nem él, de ezt leírva még nem értheted de volt olyan amikor azért nem emlékezett rád a rokon, mert akkor meg még te nem voltál meg vagyis a születésed előtt élt a rokon de ezt így leírva meg te nem tudod még felfogni, nem értheted.
Jaj az az idő, meg a kor, mindent összezavar. Az idő telik, és a hajdani csoportképről szépen mindenki kiszürkül az idő fényének a korunkra mért káros hatásától.
Azért érdekes lenne teli képpel élni, kipróbálnám.
Tudod Az élet egy nagy fénykép, amikor készül mindig fiatalabbak vagyunk attól a minktől aki megnézi majd később a képet, mindig öregebb leszel, sose fiatalabb, a kép állandó -ré-mí-fá-szó-lá-ti- dó, állandó..
Tudod majd mindent megértesz idejében.
Micike – Mikor van az az idejében? jöhetne már ….. Akár hiszed, akár nem mindennek megvan a saját ideje.
Mire Micike:
– Akkor mond meg mindennek hogyha neki megvan az ideje, akkor adja nekem ide.
Akár hiszed, akár nem ez a könyv nagyon jó.

>!
Szimirza P
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Nem csak aranyos, de még hasznos is, mert így a gyerekek könnyebben megértik, hogy miért nincs minden járókelőről fénykép otthon vagy éppen milyen fontos a család, a rokonság.

>!
Coffee I
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Ma bementem a könyvtárba szakdolgozatot írni. Ám mivel nagyon meguntam, felslattyogtam az emeletre, leültem két sor között és elolvastam 5 db Janikovszky könyvet. Úgyhogy mind az öt könyv értékelését így fogom kezdeni, hogy bejelölöm most olvasottnak, megírom az értékelést és bejelölöm befejezettnek. Csak hogy ott legyen, melyik nap történt ez az eset. :D

Én elhiszem, hogy volt idő, amikor Micike nem élt még. Azt is elhiszem, hogy nem tudták, hogy Micike lesz majd anyu meg apu kislánya.
De azt nem fogadom el, hogy volt idő, amikor azt nem tudták, hogy én élni fogok majd, és hogy anyunak én leszek a lánya.
Miért ne tudta volna? :-)
Oké, komolyra fordítva a szót: Janikovszky bármelyik könyvét nyugodt szívvel adnám a gyerekeim kezébe ja, nincsenek is gyerekeim… sőt, addig nyaggatnám őket, amíg el nem olvasnak legalább egyet ezek közül a rövid történetek közül.
Nem csak szórakoztat, hanem tanít is, ami – valljuk be – nagy előny, pláne, hogy a legtöbb mai mesekönyv nem oktat, csak szórakoztat. Hát ez nem mai darab, nagyon jó volt olvasni, még így, húszon túl is. Milyen öreg vagyok… De én is voltam gyerek. Csak anyu meg apu nem voltak soha gyerekek, az biztos.


Népszerű idézetek

>!
meseanyu MP

Amíg kicsi voltam azt hittem, hogy a ROKON az, aki vasárnap délután jön hozzánk látogatóba, és cukrot hoz.

2 hozzászólás
>!
Gelso P

Csak azt sajnáltuk, hogy nem ismerhettük anyut, amikor kislány volt, és aput, amikor kisfiú volt, mert biztosan jókat játszottunk volna együtt.

>!
Gelso P

Azt mondtam Micikének: Akár hiszed, akár nem, anyu és apu, sőt nagymama és nagypapa, sőt MINDEN FELNŐTT GYEREK VOLT EGYSZER. Még az öregebb is.
Micike azt mondta, hogy anyu és apu gyerek volt egyszer, még az is lehet, hogy a nagypapa és a nagymama gyerek volt egyszer, de sem Margit néniről, sem Elemér bácsiról, sem a szomszéd néniről nem hiszi el. Azt biztosan csak úgy mondom.

>!
Gelso P

Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban.

>!
Bla IP

A második világháború után a meggyötört, megtépázott, ezer sebből vérző Európa( és Lengyelország) a túlélés eufóriájától volt hangos. Borowski azonban nem élte át ezt az eufóriát. Az ő szemléletét más élmények, más tapasztalatok alakították ki. Ő felismerte, hogy a fasizmus poklából hótiszta lélekkel senki nem szabadulhatott ki. Hogy ezt a poklot nem lehetett túlélni büntetlenül. Hogy totális embertelenség, totális elaljasodást szül, és bemocskol mindenkit, hóhért és áldozatot egyaránt.

69. oldal

1 hozzászólás
>!
csillagka P

Amíg kicsi voltam, nem értettem, hogy az egyik nagymama az apukán anyukája, a másik nagymama pedig az anyukám anyukája.

(első mondat)

4 hozzászólás
>!
Gelso P

Most megmutatom neked, hogy milyen kisbaba volt a másik nagymama.
(…)
Sajnos az esküvői képük sincs meg a fiókban, mert az ő szobájukban lóg a falon. Micike azt mondta, hogy azt a képet már kívülről tudja, de mondjam tovább, mert ő már nagyon szeretné, ha megszületne a mi apukánk.

>!
Kek P

Amióta nagy vagyok,
tudom, hogy nem ők éltek a világon a legeslegrégebben,
mert akár hiszed, akár nem,
nekik is volt anyukájuk és apukájuk, és nagymamájuk és nagypapájuk,
csak FÉNYKÉPEZŐGÉP nem volt, amivel lefényképezzék őket,
mert még nem találták ki.

>!
Gelso P

Azt mondtam Micikének:
Amikor a nagypapa és a nagymama már férj és feleség volt, akkor apuka és anyuka lett belőlük, mert született egy kisfiuk, aki a végén a mi nagybácsink lett. De nem ez az érdekes. Hanem aztán született egy kislányuk, és akár hiszed, akár nem, ő lett a mi anyukánk.
Micike ennek nagyon megörült, és én is vele örültem.

>!
Kek P

Amióta nagy vagyok.
tudom, hogy ki kinek az anyukája,
és ki kinek az apukája,
és ki kinek a gyereke.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nógrádi Gábor: Hogyan neveljünk?
May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház
Mosonyi Aliz: Orroló
Verbőczy Antal: Buksi nem válogatós
Tasnádi Emese: Városi legendák
Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután
Verseghy Erzsébet: Fellegjárás
Aino Havukainen – Sami Toivonen: Tatu és Patu elszabadul
Horace J. Elias: Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki
Maria Kowalewska: Én vagyok a kicsi!