64. legjobb gyermekkönyv kicsiknek könyv a molyok értékelése alapján

Akár ​hiszed, akár nem 120 csillagozás

Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

„Én tudtam, hogy borzasztó nehéz elképzelni, hogy minden felnőtt gyerek volt egyszer, de szerencsére eszembe jutott, hogy fénykép is van róla a fiókban.” S ha még sincs…

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2014
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631197686 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2006
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181898 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2004
32 oldal · ISBN: 9631179079 · Illusztrálta: Réber László

2 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Eszméletlen cuki volt! Nagyon tetszettek a szép színes illusztrációk, valamint a réges-régi fekete-fehér fényképek. A könyv segít megérteni a családon belüli kapcsolatokat, és bizony akár hiszed, akár nem, a szülők, a nagyszülők, és azok szülei is voltak gyerekek. Ezt magyarázza egy kisfiú a húgának, Micikének. Az írónő ezzel a rövid írásával egyszerre szórakoztat és tanít. Elsősorban ovisoknak ajánlott.

>!
Móra, Budapest, 2004
32 oldal · ISBN: 9631179079 · Illusztrálta: Réber László
AeS P>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Ahogy a Te is tudod?-ban, itt is a „nagytesó”, a pólyás Micike bátyja az elbeszélő, itt azt tudjuk meg tőle, hogy a felnőttek is voltak gyerekek.
Itt is lenyűgözött a szöveg gördülékenysége, szerintem ezek a Janikovszky-könyvek kézről kézre kellene, hogy járjanak családok és barátok között, ahol óvodáskorú kisgyerek van, ennél jobb magyarázóeszköz, beszélgetésindító, esti (vagy bármikori) mese nem kellhet egy éppen nyiladozó értelmű, miért-korszakba páros lábbal érkező ovisnak.
Nagyon aranyos szöveg, és hát Réber, Réber, RÉBER!

konyvolvaso >!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Kedves magyarázat a nagyobb testvértől a kisebbnek, hogy ki kicsoda. Nagyon egyszerű modon meséli el hogy ki a rokon és ki nem az. Elmeséli, hogy a rokonok milyen kapcsolatban állnak velünk. Nagyon tetszett, hogy nem csak színes rajzokkal lett illusztrálva hanem vannak korabeli fényképek is. Ajánlom a hasonló korú kisgyerekeknek akik még most tanulják, hogy ki kicsoda és miért a családban. Nagyon ügyesen össze lett szedve és az illusztráció is nagyon ötletes, témába illő. Kedvenc rajzom mikor az iskolapadban a kisfiú meghúzza az előtte ülő lány hosszú haját . Kedvenc fényképem a nagybácsiról készült aki hason fekszik pucéron bébikorában. Ez jellegzetes volt abban az időben a babaképeknél. Nekünk is van egy pár ilyen rólunk.

Angele>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Janikovszky humorát én nagyon szeretem. Élvezettel olvasgatom a gyerekeknek, és ők is jót mosolyognak rajta.

clarisssa P>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Rájöttem, hogy nemcsak Micikének jó, amiért van egy okos, nagy testvére, aki mindent megmagyaráz, hanem nekünk is nagyon-nagyon jó, amiért volt egy Janikovszky Évánk, aki mindent ilyen frappánsan, kedvesen, humorosan, hatalmas szeretettel tudott elmesélni, illetve amiért volt egy Réber Lászlónk, aki a lehető legtökéletesebb, legötletesebb, legaranyosabb illusztrációkkal egészítette ki a műveit. Akár hiszed, akár nem, én felnőtt fejjel is nagyon megszerettem őket, mindig meghatva és mosolyogva olvasgatom, lapozgatom könyveiket és bogarászom át a rajzokat, majd befejezve, búcsúzásképpen, alaposan átmelengetett szívvel simogatom meg a borítót. :)

>!
Móra, Budapest, 2006
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631181898 · Illusztrálta: Réber László
Kek P>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

A ki kinek a micsodája… No, nem a felesége, szeretője, élettársa, barátnője, entyem-pentyem micsodája felhőcskéről van itt szó, mert hát nem, pusztán egy normális családról, ahol minimum 2 gyerek vagyis testvér van, általában 1 apa és egy anya boldog házasságban, ebből kifolyólag 2 nagymama 2 nagypapával.(Halott? ugyan már! Az nincs. Mindenki él.) Bár csodálom, hogy dédi nincs egy se… Unokatesó is csak említésileg, holott a mi gyerekkorunkban az unokatesóknak együtt kellett nyaralni a nagyiéknál a tanyán. És így erről van is kép, ahogy orgonasíp-szerűen egymás mögött ülünk a taligán vagy a vályúban, teknőben… Fotó. Hát igen, van róla fotó. :) Szép számmal akadtunk mi is, alig fértünk rá egy képkockára. Ez a fele, tehát a múlt igaz. Csak hát a jelen: már a te gyerekeidnek te leszel az anyukájuk se stimmel, mert hát épp az a valaki, akivel az öcsém együtt él, nem az ő gyerekeinek az anyukája; akivel az anyukájuk együtt él, az nem az apukájuk, de még csak az anyukájuk férje se, én meg hát végképp nem vagyok a gyerekeim anyja… Az élet szép, csak éppen végtelenül bonyolult és nehéz néven nevezni, hogy ki kinek a kicsodája. Pedig hát nálunk még nem is annyira kacifántos ez, mint néhány állami gondozott tanulómnál. Ott aztán még azt is firtatnom kell, hogy melyik testvére hogyan-miképp testvér és éppen hol van.

2 hozzászólás
Gelso>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Akár hiszed, akár nem – ez a könyvecske szuperül választ ad a különböző generációk egymás mellett éléséből ill. egymást követő életükből felmerülő kérdésekre.
Öt csillag jár feltétlenül azért is, mert az írónő megosztotta velünk a múltját, régen és még régebb élt rokonairól készült, megsárgult fényképeken keresztül…és hogy világosan elmagyarázta a legalapvetőbb rokoni kapcsolatokat.
Akár hiszed, akár nem – nem hátrány, ha tisztában vagy, és tudod, ki (és mi lehet) az a nagynéni, ángyika, sógorasszony és koma, ükapa vagy kincsmama – mert egyszer te leszel az a bizonyos öreg rokon, aki értelmet ad az egyik fiókotokban lapuló fényképeken pózoló, oly „ismeretlen” arcoknak, akik valamiért rokonainknak nevezik magukat. Akkor a „TE” – az „öreg rokon” – segítségével ezek a megmerevedett képek megelevenednek a fiatal rokonaid számára. Életre kelti a különféle, fényképezőgép fókuszába zárt alakokat, helyzeteket az „öreg rokon”, azaz a te magyarázatod, emlékeid felidézése, történetmesélésed, amely során világossá válnak és helyre kerülnek a rokoni kapcsolatok és az is, ki és mi rejlik a rokoni elnevezések között.
Nagyon fognak téged a hallgatóid szeretni, Öreg Rokon…

(Személy szerint hasonlót éreztem át én is tegnap, amikor a régi fényképeink között válogattam, hogy gyerekkori képet akasszak ide elétek – miközben válogattam, odatelepedett mellém a fotelbe a nagyobb fiam, és elmondatta velem, kiket láthatunk, hol, milyen alkalomból, mért eszünk tortát, milyen marcipándísz volt rajta, és ki az a bácsi ott a disznóvágáson, és hogy milyen ház látható a háttérben, és hogy mi van ma a helyén, mért áll úgy a húgom frufruja, és én milyen könyvet olvasok azon a képen…stb. stb. – záporoztak a kérdések, én meg időutazást tettem a múltba… jó volt…)

„Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban.”

Micike azt mondta, hogy szeretne látni olyan fényképet, amin MINDEN rajta van, amire a felnőttek EMLÉKEZNEK, de legyen rajta esküvői torta is, mert azt ő még sohase látott.
Megsajnáltam Micikét, mert a ILYEN fénykép NINCS a fiókban.
Azért nincs, mert amire a felnőttek emlékeznek, az nem egyszerre történt.

"Azt mondtam Micikének:
Amikor a nagypapa és a nagymama már férj és feleség volt, akkor apuka és anyuka lett belőlük, mert született egy kisfiuk, aki a végén a mi nagybácsink lett. De nem ez az érdekes.
Hanem aztán született egy kislányuk, és akár hiszed, akár nem, ő lett a mi anyukánk.
Micike ennek nagyon megörült, és én is vele örültem."

Csak azt sajnáltuk, hogy nem ismerhettük anyut, amikor kislány volt, és aput, amikor kisfiú volt, mert biztosan jókat játszottunk volna együtt.

                                                    __
A könyvet a Janikovszky Éva Forever!! kihíváshoz olvastam (8).
És a Magyarok előnyben kihíváshoz.

gab001 P>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Gyerekkorom egyik kedvenc könyveként emlékszem erre a könyvre. Már el is felejtettem, hogy általános első osztályos tanulmányi eredményemért kaptam ajándékba; szerencsére a tanárnő gyöngybetűkkel beleírta. Annyira aranyos, ahogy a nagytestvér bőrébe bújva kioktathatjuk a kishúgunkat a családi viszonyokról, ráadásul fényképekkel is kiegészítve, bár nekem a rajzok is nagyon tetszenek a maguk egyszerűségével. Olykor valóban nehéz elhinni, hogy mindenki volt gyerek. Ez a könyv viszont korhatár nélkül élvezhető. Megunhatatlan.

>!
Móra, Budapest, 1984
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631137023 · Illusztrálta: Réber László
rita_kalydine P>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Annyira cuki ez a két gyerek, hogy nagyon! Imádom, hogy Janikovszky Éva mindig a gyerekek szemszögéből mesél. ♥ És annyira jól csinálta, senki nem tudja ezt így, ilyen tökéletesen azóta sem..

Nicoleee>!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem

Aranyos rövid mese, egy kisebb és egy nagyon testvér beszélgetéséről. Egyszerű, de mégis bájos. Janikovszky Éva itt is nagyon jól átadja, hogy milyen érzés kisgyereknek lenni. A rajzok és a érgi fényképek is nagyon klasszak. Csak jó az egész!


Népszerű idézetek

meseanyu P>!

Amíg kicsi voltam azt hittem, hogy a ROKON az, aki vasárnap délután jön hozzánk látogatóba, és cukrot hoz.

2 hozzászólás
Gelso>!

Csak azt sajnáltuk, hogy nem ismerhettük anyut, amikor kislány volt, és aput, amikor kisfiú volt, mert biztosan jókat játszottunk volna együtt.

Gelso>!

Azt mondtam Micikének: Akár hiszed, akár nem, anyu és apu, sőt nagymama és nagypapa, sőt MINDEN FELNŐTT GYEREK VOLT EGYSZER. Még az öregebb is.
Micike azt mondta, hogy anyu és apu gyerek volt egyszer, még az is lehet, hogy a nagypapa és a nagymama gyerek volt egyszer, de sem Margit néniről, sem Elemér bácsiról, sem a szomszéd néniről nem hiszi el. Azt biztosan csak úgy mondom.

csillagka P>!

Amíg kicsi voltam, nem értettem, hogy az egyik nagymama az apukán anyukája, a másik nagymama pedig az anyukám anyukája.

(első mondat)

4 hozzászólás
Gelso>!

Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban.

Gelso>!

Most megmutatom neked, hogy milyen kisbaba volt a másik nagymama.
[…]
Sajnos az esküvői képük sincs meg a fiókban, mert az ő szobájukban lóg a falon. Micike azt mondta, hogy azt a képet már kívülről tudja, de mondjam tovább, mert ő már nagyon szeretné, ha megszületne a mi apukánk.

Gelso>!

Micike azt mondta, hogy most már elhiszi, hogy akkor is történt valami, amikor ő még meg sem született, mert a kiságy mindig szétesik, és azt biztosan én tettem tönkre, amikor én voltam benne a gyerek.
És ebben igaza van.

Kek P>!

Amióta nagy vagyok.
tudom, hogy ki kinek az anyukája,
és ki kinek az apukája,
és ki kinek a gyereke.

1 hozzászólás
Kek P>!

Amióta nagy vagyok,
tudom, hogy nem ők éltek a világon a legeslegrégebben,
mert akár hiszed, akár nem,
nekik is volt anyukájuk és apukájuk, és nagymamájuk és nagypapájuk,
csak FÉNYKÉPEZŐGÉP nem volt, amivel lefényképezzék őket,
mert még nem találták ki.

Gelso>!

Azt mondtam Micikének:
Amikor a nagypapa és a nagymama már férj és feleség volt, akkor apuka és anyuka lett belőlük, mert született egy kisfiuk, aki a végén a mi nagybácsink lett. De nem ez az érdekes. Hanem aztán született egy kislányuk, és akár hiszed, akár nem, ő lett a mi anyukánk.
Micike ennek nagyon megörült, és én is vele örültem.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó T. Anna: Tatoktatok
Elekes Dóra: Tündi és Samu
Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
Berg Judit: Rumini
Varró Dániel: Akinek a foga kijött
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett