A ​nagy zuhé 118 csillagozás

Janikovszky Éva: A nagy zuhé Janikovszky Éva: A nagy zuhé Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Ketten várakoznak az autóbusz-megállóban. Bill Danilovics MacKonov – tiszteljük teljes nevén – űrhajós és feltaláló, a jövendő hőse, és Fehér Szarvas Fia, aki nevével ellentétben kislány, mégpedig vérbeli indián. Királylányhaját befőttesgumival fogja össze, és egy icipicit tud varázsolni. Amíg ott ácsorognak az autóbuszra várva, elered az eső. És ők ketten a zuhogó esőben beszélgetni kezdenek. Egy találmányról, ami olyan, mint az esernyő, de oldala is van meg alja is, és ki lehet nézni belőle, meg be is lehet menni. Hát nem eredeti?

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Zsiráf könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 2011
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631190229 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2006
44 oldal · ISBN: 9631182193 · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 2003
46 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631178080 · Illusztrálta: Réber László

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Sajnos, ez a könyv most nem tetszett. Gyengébbnek éreztem, mint az életbölcsességgel teli, felnőtteknek szóló írásokat. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak többet vártam, vagy nem a megfelelő hangulatban olvastam. Azt el kell ismernem, hogy a gyerekekre jellemző fantázia megtalálható benne. Űrhajósok vagyunk, feltalálók, királylányok, vagy éppen indiánok – gyermekként. Felnőttként pedig egyszerűen csak tesszük a dolgunkat, és bosszankodunk, ha nem jön a busz, és zuhog az eső.

>!
Móra, Budapest, 2001
44 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631176339 · Illusztrálta: Réber László
1 hozzászólás
clarisssa P>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Nem vagyok oda az esőért és a bőrig ázásért, de ez a zuhé most kifejezetten tetszett. Nahát, hogy mennyi minden történhet velünk egy buszmegállóban ácsorogva, ha szabadon merjük engedni a fantáziánkat! Ha pedig már felnőttünk és nem férünk be a kis piros esernyő alá, akkor sincs olyan nagy baj, hiszen Janikovszky Éva segítségével mi is bekukucskálhatunk az esernyő-ablakon és részesei lehetünk egy barátság megszületésének.
Az jutott még eszembe olvasás és kukucskálás közben, hogy gyerekként milyen könnyű volt elhatározni, hogy űrhajósok, királylányok, feltalálók vagy épp indiánok leszünk! Amikor ovis voltam, óvó néni akartam lenni, amikor iskolás lettem, akkor meg persze már inkább tanító néni. Bezzeg amikor megláttam, milyen böhöm nagy tankönyvek sorakoznak a polcokon, rögtön elhatároztam, hogy én inkább író leszek, az olvasást majd másokra hagyom. Amikor Gazdálkodj okosan!-t játszottunk, akkor bankos szerettem volna lenni, máskor meg fodrász, ha a nagymamám megengedte (vagy inkább belefáradt az ellenállásba), hogy én is fésülgethessem őt, hiszen reggelente ő is elkészítette az én frizurámat, és ez így fair. A homokozóban homok-tortát gyártva egyértelműnek tűnt, hogy cukrász leszek, betegségből felgyógyulva pedig nyilván én is a doktor bácsi nyomdokaiba szerettem volna lépni. Mennyi-mennyi lehetőségünk volt még akkor, és milyen könnyű volt hinni bennük! Felnőttként pedig ugyanezt elfelejteni könnyű…

>!
Móra, Budapest, 1976
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631104451 · Illusztrálta: Réber László
Gelso>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Igazi könyv ez, az igaz barátságról a királylányhajú és az első nemzetközi űrflotta felderítője között, aki másodállásban feltaláló, csak sajnos mindenről, amit feltalál, kiderül, hogy már „rég fel van találva”
Az Igazi Barátság talán legkülönlegesebb szakaszába pillanthatunk bele csak nagyon rövid időre – a megismerkedés és az egymásért-tevés, egymásért-lenni időszakába – addig enged kukucskálni az ernyő-sátor mögé, amíg várják a buszt…
(rövid időre lepereg előttünk akár két szorosan összetartozó ember (házaspár, -társ) életének modellje: a közös örömök, egymásért való lelkesedés, dicséret, elismerés, bátorítás, és a felfelé ívelő szakasz utáni összeszólalkozás hullámvölgye, majd az egymáshoz visszavezető út keresése, kibékülés, megbékélés, és ezeket még kíséri is az otthonteremtés, annak csinosabbá, lakhatóbbá, kényelmesebbé tétele – pl. vacsorával várja haza azt, aki kedves)

A két szereplő egymáshoz igen őszintén viszonyul – egyik lehetséges üzenet, amit én „meghallottam” és ami a legjobban tetszett: az igazi barát nem féltékeny, hanem kidomborítja a másik tehetségét, segíti azt, amiben a másik tehetséges, mellette áll, mindig, ha kell…

A Réber rajzok ismét magával ragadtak, nagyon tetszik a belső címlapon látható félig kibontott copfos Fehér Szarvas Fia és Mack ahogyan állnak esernyőjük alatt az esőben, a 16. oldalon az esőben ázó két pár láb a száraz szigeten, a 20. oldalon az indiánsátor-belső, és a 32. oldalon látható feltalált BIC ikli RAK éta : Ezüst Villám…

(Nem értem, mit nem értettem én ezen a könyvön alsós koromban…)
                                            

A következő kihívásokra olvastam:
Soron következő könyv a Janikovszky Éva Forever!! kihíváshoz. (7)
Magyarok előnyben

3 hozzászólás
lenne P>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Gyerekkoromban valahogy minden varázslatos volt; a napszakok, hogy a szüleim mindig fönt vannak, este is, reggel is és hogy mindig tudják, hogy mi következik; az ünnepek pláne! és az időjárási jelenségek. Különösen a nyári zivatarokat szerettem, a mikor bőrig áztunk, futottunk, nevettünk a semmin nagyon és aztán anyu végig dörzsölt törülközővel gyorsan.
Nekem ez az idő jut eszembe a gyerekek bőrigázásáról.

eeszter>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Hangulatos történet, de sajnos manapság már nem nagyon lehet felolvasni a gyerekeknek… tudniillik hogyan is magyaráznám el nekik, hogy volt olyan időszak, amikor még nyugodtan fel lehetett ülni az esőben egy idegen teherautójára ha nem jött a busz? :o

krlany IP>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Ez nagyon, de nagyon!:))
Ha űrhajós nem is, de indián én is voltam ezerrel, meg feltaláló is, de az egy másik történet.;)
Milyen jó is volt lánynak lenni, aki félig-királylány és félig-befőttesüveg. Talán még most is megvan az valahol.;)

3 hozzászólás
chhaya>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Egy szép barátság kezdete, aminek csak a gyermeki fantázia szab határokat… Mert mint kiderült, a jó szándék és a hajlandóság nem hiányzik. :) Egyedüli probléma a történettel, hogy túl rövid. De hát így is minden benne van, ami kell.

Kek P>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Könnyed kikapcsolódás. Éjfél előtt mi másra vágyna az ember? Annyira azért nem volt érdekes, hogy ne tudjam letenni… de azért mégis tetszett. Annak ellenére, hogy annak idején se indián, se űrhajós nem vágytam lenni, valahogy mégis átjött az örök ifjak amerikás, tudós fizimiskája és a királylány hajzatú amazonok bűbájoló kompromisszumkészsége.

bozs>!
Janikovszky Éva: A nagy zuhé

Az úgy történt, hogy tegnap ismételten gyermekkönyvtárban jártam (mostanában oda fordulok inkább) és megláttam Janikovszky könyvet. Arra gondoltam, hogy reggel, ébredés után milyen jó lesz levenni az éjjeli szekrényről és gyorsan elolvasni. Ezt a könyvét még nem olvastam, így a történet sem lesz ismerős.
Reggel 7 után, miután kinyitottam szemeimet, meglátogattam a mellékhelyiséget, magamhoz ragadtam a könyvet és gyorsan kiolvastam. Azonnal beleszerettem a nevekbe :) Bill Danilovics MacKonov, mennyire jól kitalálta és Fehér Szarvas Fia, aki lány, királylány! Odabújt mellém kisebbik leányom és kibeszéltük az összes rajzot.
Egyszerű történet: állnak a buszmegállóban, beszélgetnek és „feltalálnak”. Egy barátság kezdete, elbűvölt!
@f_andi azt mondta normális értékelést kell írni, remélem sikerült :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kek P>!

– Nem akarsz vadmalac lenni? Olyan helyes kis csíkos vadmalac?

11. oldal (Móra, 2003)

17 hozzászólás
fülcimpa>!

Éppen ezt nem bírta a lányokban: vagy folyton beszélnek, vagy folyton hallgatnak.

11. oldal Móra, 2003

krlany IP>!

– Te mit csinálsz? – kérdezte ekkor egy hang, amolyan mindenbe belebeszélős, még, mielőtt Bill Danilovics MacKonov kimondhatta volna a zérót, hogy aztán megnyomva az indítógombot, lángcsóvát lövellve a magasba emelkedjék. A startnak lőttek. El kell halasztani. Nem csoda, ha Bill Danilovics MacKonov dühbe gurult.
– Hagyj békén – mondta –, semmi közöd hozzá!
Keményen beszélt, és elhatározta, hogy feléje sem néz a belebeszélősnek.
A belebeszélős azonban másképp határozhatott, mert megkerülte a távolsági buszmegálló jelzőoszlopát, és egyenesen Bill Danilovics MacKonov arcába bámult.
– Amúgy egész normálisnak látszol – állapította meg, és hátradobta varkocsait a nyomaték kedvéért. A varkocsok végét piros befőttesgumi fogta össze, az egyik most szétpattant, és leesett a földre. Így aztán a jobb oldali varkocs szétbomlott, a bal oldalin meg szépen piroslott a gumi, mint a házilag eltett befőttesüvegeken.
Bill Danilovics MacKonov kis híján elnevette magát. Pedig korántsem volt nevetős kedvében.
– Csak úgy hülyéskedtél magadban a számolással? – érdeklődött a félig királylány, félig-befőttesüveg. – Hogy tudsz-e visszafele?
Bill Danilovics MacKonov szeretett volna elsápadni ennyi pimaszság hallatán. De nem tudta, hogyan kell. A felháborodás azonban megoldotta nyelvét.
– Tudd meg, hogy én űrhajós vagyok, és most miattad kellett elhalasztanom a startot. A Marsra készültem – tette hozzá, és szemrehányóan nézett fel az égre, ahol most első kozmikus sebességgel száguldhatna.
– Mondd már – legyintett a félig-királylány, félig-befőttesüveg. – Az a Mars nem szalad el, csak a busz el ne menjen, mert néha korábban jön, néha meg félórát késik.

6-8. oldal

8 hozzászólás
krlany IP>!

Bill Danilovics MacKonov startra készen állt. Vagyis ült. De ez teljesen mindegy, mert állva is lehet ülni, a lényeg az, hogy elkezdődött a visszafelé számlálás.

első mondatok

2 hozzászólás
Gelso>!

– Ugyan hol késhet Mack, az űrhajós? Csak nem tartották ott valamelyik csillagon? Biztosan megint elcsavargott a Tejúton. Vagy stoppolta a Göncöl szekeret, ismerem én, hogy milyen. Már rég itthon kellene lennie! Remélem, legalább űrsisakot tett a fejére, mert még megfázik nekem ebben a nagy zuhéban.

22-23. oldal Móra, Bp. 1976.

Lunemorte P>!

– Gyere alá! – hívta Fehér Szarvas Fia engesztelően. – Az esőt csak azért varázsoltam, hogy legyen értelme az esernyőnek.
Bill Vasziljevics MacKonov azonban konokul ázott.
– Nem vagyok cukorból – vetette oda Fehér Szarvas Fiának, azonban ez már nem sikerült olyan kopogósra, mint az előbb. Valahogy elázott.

12-13. oldal

Kek P>!

Az esőt csak azért varázsoltam, hogy legyen értelme az ernyőnek.

14. oldal (Móra, 2003)

dianna76 P>!

Mióta töröm itt a fejem, hogy feltaláljak egy ernyőt, aminek oldala is van meg alja is, és ki lehet nézni belőle, és bele is lehet jönni, és akkor kiderül, hogy az egész nem más, mint egy vacak sátor! És rég fel van találva! Mindig ez a vége, mindig ez a vége!

24. oldal

Lunemorte P>!

Bill Vasziljevics MacKonov elmosolyodott.
– Nem gondolod, hogy ha az ernyőnek földig érő oldala és alja is van, akkor most sötét van idebent?
Fehér Szarva Fia csodálkozva nézett rá. Ezt még a sötétben is látni lehetett, mármint a csodálkozást.

16-17. oldal

Kek P>!

– Ha az ember kicsit töri a fejét, akkor eszébe jut sok minden, ami másnak még nem jutott.

16. oldal (Móra, 2003)


Hasonló könyvek címkék alapján

Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Fehér Klára: Négyen meg a Béka
Fekete István: Téli berek
Szepes Mária: Fityfiritty
Hárs László (szerk.): Csupa újdonatúj mese
Jan Ryska: Hajónapló
T. Aszódi Éva (szerk.): Úttörődolog – Elbeszélések a gyerekekről
Roald Dahl: Karcsi és a nagy üveglift
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr