A 7. b., azaz a HÉT BŐR részesül abban a „megtiszteltetésben”, hogy az iskola tatarozásának végeztéig vendégeskedhet néhány hétig a kertvárosi iskolában. Hát nem kiderül, hogy iskolába – persze a sajátjukba – járni egész jó dolog? Élményeiket a rajnaplóban fogják rögzíteni, ez a HÉT BŐR rajvállalkozása. Meg az is, hogy segítenek a kissrácoknak és az egyedülálló öregeknek. Ja, hogy a kissrácok cseppet sem szorulnak segítségre, és Vilma néni is köszöni szépen, inkább egyedül menne moziba?
Csupa régi-új helyzet Janikovszky Éva jól ismert, feje tetejére állított világából. Az sem számít, hogy nincsenek már őrsök és rajok, nincs takarékbélyeg és kazettás magnó sem, a gyerekek és a szülők nem változnak. Ahogy Janikovszky Éva és Réber László sem.
A Hét Bőr 129 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1985
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 1
Kedvencelte 9
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 17
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ismét három kikapcsoló, megmosolyogtató Janikovszky könyvet olvastam.
A Hét Bőr volt a kedvencem. Valószínűleg azért, mert olyan volt, mintha megelevenedett volna a gyermek-, vagy inkább ifjúkorom. Az úttörő őrsök, az őrsgyűlések, rajdélutánok, iskoladiszkók, a kicsik patronálása, az öregek segítése, a takarékbélyeg-gyűjtés, hulladékgyűjtés a MÉH-be mind-mind olyan ismerős, kedves, nosztalgikus volt. Egy csetlő-botló 7. osztály mindennapjai és kalandjai, ahol az ötleteik, próbálkozásaik mindig reménytelennek látszanak, aztán a végén teljesen jól sülnek el. Nagyon sokat nevettem közben, sajnáltam, amikor vége lett.
(Eszembe jutott még az Alföldi papucs, a diplomata táska, a kék nylon iskolaköpenyem, még valahol a moncsicsi is ott játszott :), a szimat-táskám, amit felváltva hordtam a „dipómmal”, az akkori hajam (nagymamám mindig sepergette is a szememből, "jaj, fiam, már megint a szemedbe lóg a hajad!"), a Donald-rágó és még sok más ilyen régi dolog :))
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/07/janikovszky-eva-me…
Szerintem sose fogom elolvasni az összes Janikovszky Éva könyvet, de mindig igyekszem kézbe venni egy-egy számomra még új darabot. A Hét bőrt azoknak ajánlanám, akik a 70-es, 80-as években voltak általános iskolások; rengeteg ismerős élményük lesz, garantálom. Üdítő kikapcsolódás volt, szokás szerint öt csillag.
Janikovszky Évában ezúttal sem kellett, és nem is lehetett csalódnom. Jellegzetes humora minden oldalon sziporkázott, de megbújt a történetek végén, néha a csattanókban, néha csak egy szelíd megjegyzésben.
A hetedikes gyerekek kitűzött céljai a nevelői elvárásoknak ugyan nem mindig felelnek meg, de a gyerekek szándéka őszinte. A megvalósítás során azonban valahogy rendre előkerülnek a felnőttek fonák szándékai, ámbár a nebulók a színéről indítják a jó cselekedetek sorát.
Ebből aztán egy sor komikus helyzet áll elő, megnevettetve ezzel az olvasókat.
Az írónő általam eddig ismeretlen könyve sok könnyed, vidám perccel ajándékozott meg.
Azt is megállapítottam, hogy nincs új a Nap alatt, hiszen a tanév kezdetére be nem fejeződő, a tanítási időbe hosszan belelógó felújítás, tatarozás sajnos még ma is aktuális, az ezzel járó kaotikus átszervezéssel együtt. No, ezen is jót mosolyogtam…
Réber László illusztrációi számomra csak a szöveg elolvasása után váltak elevenné, de be kell vallanom, a feles, skiccelt rajzok néha még úgy sem.
Az úgy volt, hogy hat és fél éve regisztráltam a Molyra, és rögtön az első napokban felfigyeltem egy Janikovszky könyvre, amit nem olvastam. Rá is nyomtam rögtön a várólistámra, hogy ne veszítsem szem elől. Ott pihengetett szépen, várta, mikor jön szembe velem (vagy jövök szembe vele?) a könyvtárban. Egy kis rásegítéssel végre sorra került!
Gyanús volt az új kiadásban a 2011 évi ©, hol volt már akkor kisdobos, úttörő, KISZ-esek! Hát persze, hogy megjelent már korábban is.
Visszavitt, ha nem is egészen a saját gyerekkoromba, de gyerekeim gyerekkorába. Jókat mosolyogtam rajta. Ó, régi szép idők! :)
Akár nosztalgikus emlékeket is kelthetett volna a könyv bennem, hiszen a 80-as években jártam általánosba. Nem így történt. A mi életünkben nem játszott túl fontos szerepet az úttörő élet, ritkák voltak az őrsi foglalkozások is. Kicsit irígyeltem a könyvbeli srácokat a sok-sok vidám percért, a közösségért. A végén az összefogás a másik iskolába járó gyerekekkel, valamint az idősekkel szép és megható gesztus volt.
Mennyire más volt ebben a korszakban még sok minden. Hiába volt kevésbé fejlett a műszaki terület, nem volt annyi lehetőség mégis jobban megtalálták egymáshoz az útat az emberek. Már a hetedikes iskolások sem problémáztak azon, hogy pár hónapig másik iskolába fognak járni a felújítás alatt. Ebből is a jót hozták ki, elesték, hogy ott mivel foglalkoznak a tanulók. Kitalálták, hogy ők is szeretnék hasznossá tenni magukat. Sikerült is sok mindent megvalósítani még pénz nélkül is, hogy olyan összefogás alakult ki, mint nálunk a vírusghelyzetben.Segítették a gyengéket és az elesetteket.
Akkor még ezt a mozgalmat úgy hívták úttörők és gyűjtötték az örsi naplóban milyen jót cselekedtek. Örülök, hogy ezt a könyvet is megismerhettem, sok pluszt adott és jó volt látni, hogy mindenben számíthattak egymásra.
Hahh! A 80-as évek young adult könyve :)
Nosztalgiából megadom az 5 csillagot, meg mert voltak nagyon jó pillanatok, amin nagyon nevettem, de van ennél jobb könyv, ennek ugyanis volt egy enyhe propaganda mellékíze.
Bár kicsit későn fedeztem fel magamnak, Janikovszky Éva az egyik kedvenc írómmá vált, nagyon szeretem a gyereknek, a tiniknek és a felnőtteknek szánt könyveit is. Jó volt most egy hosszabb gyerekkönyvét olvasni, ez legalább nem fogyott el olyan gyorsan. Jópofa a mesélő kissrác stílusa, amit már a korábbi kötetekben is megismerhettem és megszerethettem, de sajnos ő is lassan felnő… nem is értem, hogy képzeli! :) Nem tudtam nosztalgiázni ezzel a történettel, mert bár én is „bés” voltam, akkoriban már nem voltak őrsök és rajok és közös vállalások, viszont azt gondolom, hogy nem lehettek ezek annyira rossz dolgok. Engem nagyon meghatott a könyv vége… nem lenne jó egy olyan világban élni, ahol még létezik összefogás, ahol az emberek törődnek egymással, „csak úgy”? Szeretném azt hinni, hogy nem csupa tréningruhások szaladgálnak körülöttünk, hanem ma is akad patronálója a Mihály bácsiknak és Lici néniknek, a toronyházakban élő idős embereknek… is.
Kevés van, amit az írónőtől még nem olvastam, de valahogy ez eddig elkerült. Pedig egyike a legjobbaknak. Én ugyan egy korosztállyal idősebb vagyok, de azt hiszem, az úttörőség, a kisebbek és az idősebbek nyögvenyelős patronálása, az iskolai író-olvasó találkozások, a hulladékgyűjtés sokáig nem változtak, ma is úgy nevettem rajtuk, mintha saját kamaszkoromról olvastam volna. Réber László rajzai most is fantasztikusak!
Az úgy volt, hogy ismételten kitalált valaki egy kihívást a molyon.
………………, hogy ismételten feljelentkeztem egyre sokadikra ………………, hogy elhatároztam olyan könyveket olvasok ki tőle, amit eddig még nem.
………………, hogy a kezembe került ez a könyvtári példány.
………………, hogy felelevenedett rengeteg emlékem tizenéves koromból.
………………, hogy mosolyogva sikerült becsuknom a könyvet, mert Janikovszky Éva néni nagyon jól ír és őt nem lehet nem szeretni és muszáj mosolyogni.
Népszerű idézetek
Utolsó óra után összehívtam az osztályból a fiúkat, és elmentünk a kazánház mögé tanácskozni, hogy mivel is köszöntsük a lányokat a nőnapon. Régen volt ilyen csend.
Éppen az új barátomtól jöttem lefelé, amikor a hatodik és az ötödik között majdnem ráléptem a Csiborra, aki a lépcsőn ült és olvasott. Nagyon meglepődtem, mert a Csibort ugyan gyakran láttam már a lépcsőn ülni, de olvasni még soha. És még hagyján, hogy olvasott, hiszen olvashatott volna krimit vagy scifit, vagy képregényt, de hiába dugta el szégyenlősen a könyvet, én jól láttam, hogy A kőszívű ember fiait olvassa.
Könyvet a felnőtteknek!
→ |
---|
[…] de azért mégis cikis, hogy éppen egy tanárnő szólt neki (nőnapról), mért nem egy tanár szólt, aki nem nő. A Jozsó ezen elgondolkozott, aztán mondta, hogy talán azért, mert egy tanárnak, aki nem nő, nyilván szintén szólni kell.
56. oldal, Eredeti ötlet
A lányok rengeteg moncsicsit hoztak, mert szegény kiment a divatból, annyira, hogy három moncsicsi ért egy kis ET-t a piac vastörvényei szerint. Pedig már az ET se igazán menő.
Jutka szerint a Boglárka teljesen el fogja zülleszteni szegény Bundert mint takarékbélyeg-felelőst, mert annyit eszik, hogy a Bunder a végén sikkasztani fog.
Én ezt az egészet hülyeségnek tartottam addig, amíg egy szép napon a Bunder fel nem kínálta nekem a Labdarúgósort blokkal, fél áron. Persze nem vettem meg, de amikor másnap este a Bundert a játékterem előtt láttam ácsorogni, mégis odamentem hozzá, és mondtam, hogy megveszem. Mert beláttam, hogy a Bunder a lejtőre került, és innen már egyenes út vezet lefelé a takarékbélyeg-sikkasztásig.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Mézga Aladár különös kalandjai 93% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Jeff Kinney: A nagy dobás 93% ·
Összehasonlítás - Timo Parvela: Ella a tengeren 95% ·
Összehasonlítás - Nógrádi Gábor: Az anyu én vagyok 88% ·
Összehasonlítás - Sziklai Róbert: Lakli ·
Összehasonlítás - Rigó Béla: Mézga Aladár különös kalandjai 84% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Szeleburdi család 95% ·
Összehasonlítás - Csukás István: Keménykalap és krumpliorr 94% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 93% ·
Összehasonlítás