A ​Hét Bőr 87 csillagozás

Janikovszky Éva: A Hét Bőr Janikovszky Éva: A Hét Bőr Janikovszky Éva: A Hét Bőr

A 7. b., azaz a HÉT BŐR részesül abban a „megtiszteltetésben”, hogy az iskola tatarozásának végeztéig vendégeskedhet néhány hétig a kertvárosi iskolában. Hát nem kiderül, hogy iskolába – persze a sajátjukba – járni egész jó dolog? Élményeiket a rajnaplóban fogják rögzíteni, ez a HÉT BŐR rajvállalkozása. Meg az is, hogy segítenek a kissrácoknak és az egyedülálló öregeknek. Ja, hogy a kissrácok cseppet sem szorulnak segítségre, és Vilma néni is köszöni szépen, inkább egyedül menne moziba?
Csupa régi-új helyzet Janikovszky Éva jól ismert, feje tetejére állított világából. Az sem számít, hogy nincsenek már őrsök és rajok, nincs takarékbélyeg és kazettás magnó sem, a gyerekek és a szülők nem változnak. Ahogy Janikovszky Éva és Réber László sem.

Eredeti megjelenés éve: 1985

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2011
106 oldal · ISBN: 9789631190069 · Illusztrálta: Réber László
>!
Ifjúsági, Budapest, 1985
110 oldal · ISBN: 9634226795 · Illusztrálta: Réber László

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema P
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Szerintem sose fogom elolvasni az összes Janikovszky Éva könyvet, de mindig igyekszem kézbe venni egy-egy számomra még új darabot. A Hét bőrt azoknak ajánlanám, akik a 70-es, 80-as években voltak általános iskolások; rengeteg ismerős élményük lesz, garantálom. Üdítő kikapcsolódás volt, szokás szerint öt csillag.

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Az úgy volt, hogy hat és fél éve regisztráltam a Molyra, és rögtön az első napokban felfigyeltem egy Janikovszky könyvre, amit nem olvastam. Rá is nyomtam rögtön a várólistámra, hogy ne veszítsem szem elől. Ott pihengetett szépen, várta, mikor jön szembe velem (vagy jövök szembe vele?) a könyvtárban. Egy kis rásegítéssel végre sorra került!
Gyanús volt az új kiadásban a 2011 évi ©, hol volt már akkor kisdobos, úttörő, KISZ-esek! Hát persze, hogy megjelent már korábban is.
Visszavitt, ha nem is egészen a saját gyerekkoromba, de gyerekeim gyerekkorába. Jókat mosolyogtam rajta. Ó, régi szép idők! :)

>!
clarisssa P
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Bár kicsit későn fedeztem fel magamnak, Janikovszky Éva az egyik kedvenc írómmá vált, nagyon szeretem a gyereknek, a tiniknek és a felnőtteknek szánt könyveit is. Jó volt most egy hosszabb gyerekkönyvét olvasni, ez legalább nem fogyott el olyan gyorsan. Jópofa a mesélő kissrác stílusa, amit már a korábbi kötetekben is megismerhettem és megszerethettem, de sajnos ő is lassan felnő… nem is értem, hogy képzeli! :) Nem tudtam nosztalgiázni ezzel a történettel, mert bár én is „bés” voltam, akkoriban már nem voltak őrsök és rajok és közös vállalások, viszont azt gondolom, hogy nem lehettek ezek annyira rossz dolgok. Engem nagyon meghatott a könyv vége… nem lenne jó egy olyan világban élni, ahol még létezik összefogás, ahol az emberek törődnek egymással, „csak úgy”? Szeretném azt hinni, hogy nem csupa tréningruhások szaladgálnak körülöttünk, hanem ma is akad patronálója a Mihály bácsiknak és Lici néniknek, a toronyházakban élő idős embereknek… is.

>!
Móra, Budapest, 2011
106 oldal · ISBN: 9789631190069 · Illusztrálta: Réber László
1 hozzászólás
>!
bozs
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Az úgy volt, hogy ismételten kitalált valaki egy kihívást a molyon.
………………, hogy ismételten feljelentkeztem egyre sokadikra
………………, hogy elhatároztam olyan könyveket olvasok ki tőle, amit eddig még nem.
………………, hogy a kezembe került ez a könyvtári példány.
………………, hogy felelevenedett rengeteg emlékem tizenéves koromból.
………………, hogy mosolyogva sikerült becsuknom a könyvet, mert Janikovszky Éva néni nagyon jól ír és őt nem lehet nem szeretni és muszáj mosolyogni.

4 hozzászólás
>!
Habók P
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Kevés van, amit az írónőtől még nem olvastam, de valahogy ez eddig elkerült. Pedig egyike a legjobbaknak. Én ugyan egy korosztállyal idősebb vagyok, de azt hiszem, az úttörőség, a kisebbek és az idősebbek nyögvenyelős patronálása, az iskolai író-olvasó találkozások, a hulladékgyűjtés sokáig nem változtak, ma is úgy nevettem rajtuk, mintha saját kamaszkoromról olvastam volna. Réber László rajzai most is fantasztikusak!

>!
Fapicula
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Hát ez csuda bájos volt. Végre ismét egy könyv, ami ki tudta váltani, hogy hangosan kacarásszak olvasás közben. Szeretem Janikovszky humorát.

>!
Gelso P
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Hálás vagyok @f_andi-nak, hogy létrehozta a Janikovszky-kihívást, mert nem biztos, hogy valaha is eszembe jutott volna ezek után a könyvek után kutatni, ill. olvasni – és bevallom, sok kedves élményről maradtam volna le…
Így hát ennek a kihívásnak – meg a véletlennek köszönhetően – ez a könyv is eljutott hozzám, és maradandó élményt okozott, régi időkbe vitt vissza – visszamerültem ismét a múltba. Megnéztem, mikor írta Janikovszky Éva ezt a könyvet, és eszembe jutott, hogy én pontosan akkor, 1985-ben voltam hetedikes… Eszembe jutott sok őrsi és rajgyűlés, teadélután, télapóünnepség, kisdobospatronálás, délutáni foglalkozások, melynek keretében mi is igyekeztünk gyereklétünkhöz, és -korunkhoz illő tetteinkkel teljesíteni különféle felnőttes feladatokat. Nem jut viszont eszembe semmi olyan kiemelkedő tett, amit itt – ehhez a könyvhöz kapcsolódóan megemlíthetnék. Halványan emlékszem öregotthon-béli látogatásra, műsoradásra, parkszépítésekre, szemétszedésekre, és az új iskolánk elkészülte után arra, hogy az úttörőház helyébe csupán egy úttörőszoba lépett, amely az alagsorban a kazánház és a váltócipők szomszédságában kapott helyet…aztán az is kiveszett az emlékezetből…
Szeretném ajánlani ezt a könyvet mindenkinek, aki a hetvenes, nyolcvanas években járt általánosba, átélte a kisdobos és úttörőlét sok-sok programját – akinek nosztalgiázni támad kedve, az egész biztosan megtalálja azt, amit keres… hangulatot, a teljesítendő feladat kitalálásának izgalmait és véghezviteléhez vezető igyekezetet…a kalamajkát, a kavarodást… – ami nagyon felélénkült bennem, és hiányolok a mostani életünkből, az az összefogás, a felnőttek segítését a kisebbeken, a felkarolást – ezek a mai élet napjaiból nem biztos, hogy kivesztek, mindenesetre másképp jelentkeznek, mint akkoriban.

Szóval Janikovszky Éva ismét nagyot alkotott, mert ezek szerint kiválóan megfeleltet kapott volna osztályfőnöki minősítésben is –
Ez egy – ha nem is kiváló és kitűnő osztály tanulmányait tekintve – de kiváló és kitűnő, és mindemellett szimpatikus osztály kezdeményezéseit, összetartozását, osztályközösségét tekintve. Igazi egyéniségek gyűltek benne össze, mint pl. Móni – akinek nagyon jó a beszélőkéje; Csibor – akinek a papája készíti el a Hét Bör plecsnit; Zsombó, akinek köszönhetően született meg a játék zsibvásár ötlete (és kaptak igazgatói- Dirigói -dicséretet), és akinek a sógora teherautó-söfőr; Bunder – aki kitalálta magát az „önálló rajvállalkozást”, és tervezte meg a parkot; Jutka – a fő mozgalmi ember, akinek mindig van jó ötlete; Attila – aki a csatakiáltás gyártásban erős…és folytathatnám, de semmiképp nem hagynám ki a raj „Krónikását” – akinek nem tudjuk meg a nevét, de azt igen, hogy szívesen cipeli az idős emberek régi „kacatjait” és mássza meg szívesen könyvtári könyvekkel megpakolva a 10-14 emeletes paneleket, hogy a kölcsönkönyveket eljuttassa idős olvasóiknak, akik várják azokat…
A Hét Bőr könyv tulajdonképpen a 7 bör naplója, és aki írja, az meg a Krónikás, aki tényleg átélhetően, számol be arról, hogy Az úgy volt…és akiről eleinte csak sejtettem, hogy srác, és a nőnapi részben természetesen ez szépen ki is derült…
Nagyon szerethető könyv ez, minden kedves szállóigéjével: „Otília, Otília, inkább zongorázzál!” vagy „bizsereg a tenyere, mint Mihály bácsinak, ha értelmes tennivalót lát”, vagy akár a „Mentsük meg Bundert Boglárkától” – ami tudtam, hogy valahonnan ismerősen cseng… hát innen: http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/04/23/12/Mentsuk_meg… vagy http://old.hirado.hu/videotar/…

Igazi, jól működő „időutazás” volt ez számomra, míg olvastam, megjelentek előttem színes, de inkább fekete-fehér filmek (Csutak a mikrofon előtt, Vakáció a halott utcában, Pókfoci, és picit még a Szomszédok is), amelyek hasonló, panelközegben vagy akár félig kész sulikban játszódnak, az ott élő gyerekek izgalmas kalandokkal teli hétköznapjaikról szólnak, akár ez a könyv is… elmondhatjuk, és akár megalkothatjuk a könyvről a saját szállóigénket: „Hát az tényleg valami volt!”
Kicsit módosítva, Janikovszky Éváról is elmondhatjuk, hogy ő tényleg valaki volt…

                                            
Az alábbi kihívásokra olvastam el:
Soron következő olvasmányom a Janikovszky Éva forever! kihíváshoz. (9)
Magyarok előnyben

>!
dorothy_emerald I
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Utánam srácok, vár egy új nap,
újabb barátok, újabb varázslat.
***
Megvan nektek az Utánam srácok? Ez az egész raj meg kisdobos, meg őrs téma azt a sorozatot juttatta eszembe. Ugyan ott villamos van, box meg foci, míg itt kis régi ház, meg városvédelem és kertépítés. De ez mindegy is, mert ugyanaz az emberek közötti szívmelengető légkörben létezik mindkettő.

>!
fülcimpa
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Lepörgette iskolai éveimet. Az őrs. A raj. Az úttörőség. Mi is mindig vergődtünk, hogy mi legyen a feladat. A Csippolino őrs vezetőjeként én is beterveztem idős néni segítését – nagyon megijedt mit akarunk – , társadalmi munkát (udvar söprés), alsós gyerekek támogatását, iskolaújság, iskolarádió, mentem a béna magnetofonommal riportokat készíteni, hát ez nem őrület? :) De én most erre büszke legyek? …

9 hozzászólás
>!
Adryenne1991
Janikovszky Éva: A Hét Bőr

Szeretem a régi ifjúsági- és gyerekkönyveket, ez mégsem nyerte el a tetszésemet.
Annyira a 80-as évek gyermekeinek szól, hogy számomra ez már nem élvezhető. Nem tudom átérezni azokat a dolgokat, amik akkor történtek a gyerekekkel, ami egy részről az én hibám is, de úgy gondolom, hogy az írónő is vétett, hiszen ha igazán jól írnak meg egy könyvet, akkor az minden kornak érdekes.
(Habár el kell mondanom, hogy a SZJG is hasonló sorsra jut majd.)


Népszerű idézetek

>!
Izolda P

Utolsó óra után összehívtam az osztályból a fiúkat, és elmentünk a kazánház mögé tanácskozni, hogy mivel is köszöntsük a lányokat a nőnapon. Régen volt ilyen csend.

2 hozzászólás
>!
Etike P

Éppen az új barátomtól jöttem lefelé, amikor a hatodik és az ötödik között majdnem ráléptem a Csiborra, aki a lépcsőn ült és olvasott. Nagyon meglepődtem, mert a Csibort ugyan gyakran láttam már a lépcsőn ülni, de olvasni még soha. És még hagyján, hogy olvasott, hiszen olvashatott volna krimit vagy scifit, vagy képregényt, de hiába dugta el szégyenlősen a könyvet, én jól láttam, hogy A kőszívű ember fiait olvassa.

Könyvet a felnőtteknek!

>!
worsi ASP

Most már tudom, hogy miből lesz az önálló kisvállalkozás. Abból, amit az ember el akar mondani a többieknek, de nem hallgatják meg.

18. oldal, Élménybeszámoló a kertvárosi portyáról

>!
Veron P

(…) de azért mégis cikis, hogy éppen egy tanárnő szólt neki (nőnapról), mért nem egy tanár szólt, aki nem nő. A Jozsó ezen elgondolkozott, aztán mondta, hogy talán azért, mert egy tanárnak, aki nem nő, nyilván szintén szólni kell.

56. oldal, Eredeti ötlet

4 hozzászólás
>!
worsi ASP

És hazafelé azon gondolkoztam, mért van az, hogy az a könyv, amit egy felnőtt szeretne elolvasni, mindig érdekesebb, mint az a könyv, amit nekünk kell elolvasnunk.

Még akkor is, ha a kettő véletlenül ugyanaz.

67. oldal, Könyvet a felnőtteknek!

>!
Veron P

Még szerencse, hogy a Jutka húga is velünk volt, aki még csak másodikos, és ezért vannak eredeti ötletei.

45. oldal, Farsang és pótfarsang

>!
LeDi P

Ez csak úgy lehet, hogy a lányok nemcsak magukat nézegetik, hanem a fiúkat is, és a fiúk is nézegetik a lányokat, és ha az egyiknek tetszik a másik, akkor rászól, hogy most mit bámulsz.

65. oldal

>!
LeDi P

Mert úgy látszik, van olyan egyedülálló idős néni is, aki néha szeretne magányos lenni.

36. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

..aztán megjelent köztük egy pulóveres, sovány bácsi, aki a megtévesztésig olyan volt, mint egy patronálásra szoruló idős ember, és odajött hozzánk, hogy ő szívesen segítene, hátha hasznát vesszük.
Mondta, hogy szólítsuk Mihály bácsinak, és ha hallgatunk egy öregember tanácsára, akkor ne így csináljuk, hanem úgy. És azzal átszervezte a munkát, és ő is beállt a láncba a nagyobb cementdarabokat adogatni. Úgy látszik, mégsem volt idős ember, csak öreg.
Közben még mesélt is nekünk, mert kiderült, hogy veterán is. Sajnos, nem volt nálunk magnó, de próbáltuk megjegyezni, amit mond. Kőművesként kezdte, aztán egy nagy gyár igazgatója lett, most már nyugdíjas, de még mindig dolgozik, persze csak mint társadalmi munkás. De ha valami érdemes tennivalót lát, akkor mindjárt bizsereg a tenyere. Később ebből is szállóige lett, hogy bizsereg a tenyere, mint Mihály bácsinak, ha értelmes tennivalót lát.

>!
Izolda P

Krisztián, mondta neki szelíden az oroszlánszívű Dirigó, add szépen ide a bélyegzőt a nagypapának! Légy jó kisfiú!
Krisztián nem adta, sőt, a háta mögé dugta.
Fogadj szót, emelte fel hangját a nagypapa, mert ha rossz leszel, elveszem tőled a Brekit.
Krisztián odavágta a Dirigó lábához a Brekit. Patt.
Ti pedig mosakodjatok meg, fordult hozzánk a Dirigó, és mi kimentünk a mosdóba, hogy mégis, legyen valami sikerélménye szegénynek.

4 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején
Timo Parvela: Ella a tengeren
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Nógrádi Gábor: Hogyan neveljünk?
René Goscinny: A kis Nicolas nyaral
Sohonyai Edit: Kockacukor
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják
Louis Sachar: David nem hagyja magát
Carlos Luis Fallas: Egy kölyök kalandjai
Ros Asquith: Aggódó tinik kézikönyve a LÁV-hoz