Búcsú ​Tóanyánktól 36 csillagozás

Élet a világ peremén
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

A Búcsú Tóanyánktól Namu életútját követi végig. Szenvedélyesen megírt krónika, amely egy olyan valóságos világba vezet, amely túlszárnyalja legmerészebb fantáziánkat is. Dél-Kína és Tibet határán, 3000 méterre a tengerszint felett kezdődik a moszók, a „Lányok országa”. Különös vidék az övék: a házasság intézményét nem ismerik, de a szerelmet – az igazi, érdekmentes szerelmet – annál inkább. Anyajogú, matriarchátus társadalomban élnek, ahol a család feje az édesanya, s az igazi boldogságot egy leánygyermek születése jelenti. E fantasztikus, a világon egyedülálló népcsoportnál a szexuális illendőség szabályai oly szigorúak, hogy a nők még gyermekeik apjának nevét is eltitkolják. A moszo férfiakat semmi nem köti vér szerinti gyermekeikhez, csupán nővéreik és húgaik gyermekeiért tartoznak felelősséggel.

Eredeti cím: Leaving Mother Lake

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Geopen, Budapest, 2003
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639093866 · Fordította: Gazdag Diana

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

láma · Mao Ce-tung · moszó


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
GTM P
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a földnek egy világtól elzárt kicsiny kis szeglete, valahol Kína szecsuáni tartományának tibeti határán, ahová a madár is ritkán téved, de még ritkábban a kínai Népi Felszabadító Hadsereg katonái. Ha mégis idevezérelte őket balsorsuk, nem sok szerencsével jártak. Nem bírták a zord időt és a vajas teát, így gyorsan hazatakarodtak, döbbenetet, értetlenséget és néhány plakátot hagytak maguk után. Nem jártak sokkal jobban a kulturális forradalom katonái sem, nem tudták végleg megbontani az ősi életformát, nem sikerült lerombolni a szokásokat. Jöttek mások, akik a szabad világot hirdették, és más módszert találtak ki. Megnyitották az eddig szigorúan zárt kapukat, előbb a tudósok, majd a turisták előtt is. Ma pedig már az a kérdés, hogy meddig marad ez a föld az a föld, ami azelőtt volt.

A moszók földjéről van szó. Megnéztem az interneten: fenségesen szép, zordon bércek között kristálytisztaságú tó, magasztos vidék, a csend és a nyugalom birodalma. Itt élt egy szegény leány, aki csodálatos énekével és kitartó akarattal felküzdötte magát a faluból, és egészen Amerikáig jutott. Ő volt a második, nőként az első, aki hírt adott népéről a világnak.

Az ő történetét olvassuk a könyvben. Néprajzi pontosságú leírást kapunk a moszók gazdálkodásáról, mindennapi életükről, családi viszonyaikról, sajátos szexuális kapcsolataikról. Nincs szakkönyv íze, hiszen valós, megélt életutat mesél el, hitelesen. Mindvégig érdekes, izgalmas a cselekmény, szerethetők a szereplők és a falu minden lakója. Megismerjük küzdelmüket a megélhetésért, átéljük gyakran elfojtott érzéseiket. Különösen szép és árnyalt az anya-leány kapcsolat bemutatása. Gazdag érzelmi életről árulkodik, amit nem kell mindig kimutatni, anélkül is értik egymást. Megéljük és megértjük a közösség erejét, ami nélkül itt nem létezne élet. Így nyernek értelmet az ősi szokások, amik mind-mind a fennmaradást, az élet folytatását szolgálják.

Nehéz de szép világot ismerünk meg a moszók földjén. Szebbet és tisztábbat, mint a mi egoista, törtető világunk és álszent erkölcseink. Kár, hogy ez a kultúra is el fog veszni!
Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretne – legalább gondolatban – kiszabadulni civilizációnk zaklatott mindennapjaiból, és eléggé nyitott egy gyökeresen más normák szerint élő, romlatlan de kiveszőben lévő kultúrát megismerni.

>!
Annamarie P
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Már korábban kinéztem ezt a könyvet magamnak, mondván jó lesz tibeti olvasmánynak. Elolvasás után látom, hogy Jang Ercsö Namu kínai íróként van jelezve. Puff neki.
De ki is hivatott annak eldöntésére, hogy az, aki Dél-Kína és Tibet határán él, 3000 méteres tengerszint feletti magasságban, hogy az hova is tartozik, Kínához vagy Tibethez? Ez a világtól elzárt vidék a moszó népcsoport területe. Jó lenne, ha a helyesírás ellenőrző nem dobná ki hibásnak a „moszó” szót, de megteszi, mint ahogy mi -elvileg olvasott emberek- sem hallottunk még erről a vidékről, amit más néven „Lányok országának” is neveznek, lévén ez -állítólagosan- az egyetlen matriarchális népcsoport, ahol a lakosok vándorházasságban élnek. Ebben a társadalomban a nők kezében van az irányítás, a házasság intézményét nem ismerték, a fiúk az anyai házban maradnak, a fiútlan családokban a nagybácsik segítenek, illetve nem ismeretlen a gyermekcsere fogalma sem. Ide születik a ló évében, 1966-ban egy kislány, aki első pillanattól kezdve nagyon különbözik a többiektől. Nevezetesen állandóan bőg. Kipróbálnak minden házi, népi, vallási, orvosi praktikát, többször elcserélik, kölcsön adják és hasonló kedves dolgok, de a gyerek csak sír. Nyolcévesen felkerül a hegyekbe a nagybátyjához pásztorkodni, és csak 13 éves korában tér haza, nővé érése alkalmával. A lány sorsa a későbbiekben is különleges lesz. Énekhangjára felfigyelnek, Pekingbe, később Sanghajba kerül, és a teljesen analfabéta, kínaiul nem beszélő lányból híres énekes és a moszó kultúra képviselője lesz világszerte.
Christine Mathieu 1988-ban hall először erről a kis népcsoportról, majd 1992-ben hosszú várakozás és nagy nehézségek legyűrése után végre eljut Jungningba, ahol találkozhat a körülbelül 30 000 tagot számláló moszó kisebbséggel. Antropológiai érdeklődéssel fordul a moszók felé. Hatévnyi gyűjtő és kutató munka után végre szemtől szemben találkozhat velük. Hét évvel később San Franciscóban, a sors összehozza Jang Ercsö Namu-val. Megismerkedik a moszó lány élettörténetével, és biztatására Namu megírja a „Búcsú a Tóanyától” című könyvét, melyben sorsán keresztül bepillanthatunk a moszó hagyományokba és a mindennapokba.
Ez a könyv a női életsorsokat bemutató sorozat egy darabja, mely irodalmi szinten is megfelel az elvárásoknak.

>!
viharmacska P
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

A fél csilingót csak azért csíptem le, mert hősünk igazi liba, a moszók viszont érdekes társaság, újra is olvasom.

>!
Timár_Krisztina ISP
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Néprajzi érdeklődésből kezdtem olvasni ezt a könyvet. A háttér érdekelt, nem a történet, arra pedig nem is számítottam, hogy a stílust méltányolni fogom. Nagyszerű énekesnők nem feltétlenül nagyszerű írók is egyben.
Ennek ellenére találtam benne az érdekes háttéren kívül fordulatos cselekményt és élvezetes stílust is bőven. Igaz, hogy – mint kiderült – nemcsak a címlapon szereplő szerző jóvoltából, hiszen önéletrajzának megírásában sok segítséget kapott Christine Mathieu-től.
A történet annyira meseszerű, annyira Hamupipőke-mintára készült (nem lövök le poént, ha elárulom: a főszereplő-elbeszélő Kínának egy Isten háta mögötti kis falujából a sanghaji konzervatóriumba kerül, és világhírű énekesnő lesz), hogy elsőre azt mondtam: ha ez igaz, akkor irgalmatlan megaláztatásokkal járó életút lehetett, esetleg nem is olyan szende ez a Hamupipőke, mint amilyennek tűnik. Hát szendének cseppet se bizonyult, de azért elvetemültnek sem, egyszerűen csak mérhetetlenül makacsnak és önfejűnek, talpraesettnek (és olykor megdöbbentően indulatosnak). Ráadásul jókor született jó helyre: tízéves volt, amikor meghalt Mao, tehát a legdurvább diktatúrát megúszta (főleg, hogy az „Isten háta mögötti kis falut” szó szerint kell érteni), viszont a 80-as évek nemzetiségpolitikáját remekül ki tudta használni. Aki aztán úgy tölti a gyerekkorát, hogy (3000 méterrel a tengerszint felett) mezítláb rohangál télen-nyáron, mivel cipőre nem telik, és télen fűtetlen szobában, sőt „a hegyekben” (azaz még pár száz méterrel feljebb) sátorban alszik – hát azt nem gyönge gyöngyharmatnak teremtette a Teremtő. Az tényleg akármit kibír.
A legjobban mégis az tetszett, amit eleve is vártam: a háttér. A moszók egzotikus, már-már idillikus, mégis nagyon-nagyon földközeli világa. Meglepett, hogy a fülszöveg igazat ígért: valóban kivételes szabadságot élveznek a nők ebben a világban, de ez nem nőuralmat jelent, inkább mellérendeltséget. Még a családokat irányító „mátriárka” sem teljhatalmú úrnő. Mindez a szabadság pedig másfelől nagyon is szigorú szabályokkal jár együtt: a család mindenekfelett. Annak kötelező gyereket, unokát szülni, földeken dolgozni, távoli iskolában tanulni, keresetet hazaadni. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék köztük lakni, de az életrevalóságukat, ahogy mindenféle politikai rendszert átvészelnek, azt nagyon tudtam értékelni.

>!
CelticHare
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Kellemes volt egy olyan közösségről olvasni, ahol mindennél előbbre való az összetartás és egymás segítése. Valahol nekem is igényem van arra, hogy ilyen emberekhez tartozzak, azt érzem, mi már annyira elidegenedtünk egymástól, hogy egy kedves szó vagy mosoly is hatalmas dolognak tűnik. Nagyon tetszett, mennyire közel vannak a természethez, vagy inkább az, hogy annak részei. Bár bevallom, nem tudom melyik út a helyes, el sem tudnám képzelni, hogy ne legyen víz bevezetve vagy ne legyen fűtés a házamban. A téli körülményekről meg ne is beszéljünk, annál a résznél voltam igazán boldog, hogy a fűtött szobában ülök.
Amikor Namu eljut a városba, akkor értettem meg igazán, hogy mi mennyire ki vagyunk szolgálva, semmire nem tudunk igazán rácsodálkozni, az interneten, a tv-n keresztül már szembesültünk szinte mindennel. Mind a két környezetnek van vonzó oldala, bár nagyon nehéz megtalálni a középutat.
Persze más hátulütője is van ennek az elzárt életnek. Az emberek csak és kizárólag közösségként gondolnak magukra, semmi esetre sem egyénként. Én úgy érzem a főszereplő ez ellen lázadt fel, túl erős az egyénisége ahhoz, hogy beolvadjon. Ha elzártan élsz, már gyerekkorodban elrendezik a sorsod, meg sem kérdőjelezik, hogy te talán nem a hagyományok továbbvitelében teljesedsz ki. Sokszor esnek az emberek abba a hibába, hogy azt gondolják, ami őket boldoggá teszi az másoknak is épp olyan jó. Nagyon nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki szembenézzen az addig belé nevelt eszmékkel, és merje a saját útját járni, pláne egy teljesen elzárt világban. Tisztelem Jang Ercsö Namut, mert amit tett ahhoz kevés embernek lenne bátorsága, minden viszontagság ellenére kitartott az álma mellett és a saját útját járta a kényelmes belenyugvás és lemondás helyett.

>!
Zanit
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Másodszori olvasásra is teljesen levett a lábamról. Betekintést enged a moszók világába, a „Lányok országába”. Ahol a nők irányítják a család életét, nem a férfiak. Ahol a nőknek több apától születhet gyermekük, ahol az apák nem élnek a családdal. Ahol nem szokás más dolgába ütni az orrunkat. Ahol nem szokás a családtagokkal kiabálni, ha valami negatív mondandójuk van, a disznókra rivallnak rá (ezen jót mosolyogtam).
Csak ajánlani tudom és nem csak azoknak, akik szeretnek idegen kultúrákkal ismerkedni.

1 hozzászólás
>!
anni_olvas
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Régóta szemezek ezzel a könyvvel, mindig is érdekeltek a különleges tájak, különleges kultúrák. Hát ennél különlegesebbet elképzelni sem tudnék: a moszo népcsoport, akik valahol Kína és Tibet határán, messze magasan a tengerszint felett élnek eldugott kis falvaikban. Különleges társadalmi berendezkedésük a világ érdeklődésére a mai napig számíthat, pedig az eredeti kultúrájukból, hagyományaikból – hála a globalizációnak – igencsak kevés maradt. Erről a társadalomról már sokan hallhattak, „igen, igen, ez az a hely, a földi paradicsom, ahol a nő az úr”, én is találkoztam ezzel a hozzáállással, amikor a könyvről meséltem ismerőseimnek. Az igazság azonban sokkal kevésbé drámai avagy paradicsomi: itt a nő viseli a családfő szerepét, az ő felelőssége minden gyermek (és sokszor a leszármazottak) nevelése, a család táplálása, az ehhez szükséges élelem megtermelése, beszerzése. Az anya fogja össze a családot, lányai vele maradnak, unokákat szülnek. A fiúk kiröppennek, általában vándorkereskedőnek állnak vagy pásztornak a messzi hegyi vidékeken. Így tehát a nőnek nincs párja, nincs házasság, a szerelem, a gyermekáldás szabad dolog, mindenki maga tudja, hogy szeretné intézni.
Főszereplőnk, Namu, ebbe a világba születik valamikor a világháború után. Cseperedése, felnőtté válása során zajlik a kínai szocialista forradalom és sok-sok átalakulás a világban, melyek sem az ő, sem népének életét nem hagyják érintetlenül.
Összességében bármennyire is próbáltam, nem bírtam Namut sem megszeretni, sem megérteni, ám rendkívül érdekesnek találtam ezt az elém táruló, már-már sajnos letűnőfélben lévő világot.

>!
Virágszépe 
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

A Búcsú Tóanyánktól ismét rádöbbentett, hogy mennyi különlegesség, csoda, felfedezni való ismeretlen létezik. Namu, a gyerek, majd fiatal lány sorsán keresztül megismerhettük a moszók falujának életét. Lassan telik az élet a faluban, szegénységben, korgó gyomorral. Egy gyerek milyen természetességgel fogadja el helyzetét: télen-nyáron mezítláb (a cipő nagy kincs), pici koruktól kezdve dolgozni kell, nem járnak iskolába. Ennek ellenére nem boldogtalanok, sajátságos családrendszerben élnek, különleges szokásaik vannak, ragaszkodnak a közösséghez. Jó, hogy nem tűnt el a kultúrájuk, annak ellenére, hogy nincs írásbeliségük.

>!
Ancsúr
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Azt hiszem ez a könyv tipikusan olyan, amilyenhez fel kell nőni, hogy el tudd olvasni. Nekem legalább is kellett pár év, mire rájöttem, hogy voltaképpen tetszik ez a történet.
Itt nincsenek se vámpírok, se tündérek, se egyéb mitikus lény, csak a valós történet, amit Namu szemén keresztül élünk meg. Hihetetlenül megfogott a moszók kultúrája. A végén már odáig jutottam, hogy felcsaptam a középiskolai földrajzi atlaszomat, és megpróbáltam megkeresni Namu otthonát.
Mondjuk abban egy kicsit csalódtam, hogy nem olvashattam részletesebben arról, hogy mi történt Namuval, mikor kikerült a Sanghaji Zenei Konzervatóriumából, de ettől függetlenül tetszett. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

>!
holdpillango
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Otthon voltam a szüleimnél, és anyum polcán nézelődtem, mikor megakadt a köteten a szemem. Még 3 éve kapta tőlem, mert akkor érdekesnek találtam a fülszövege alapján, illetve tudtam, hogy anyukám szereti a keleti történeteket, legyen szó Törökországról, Pakisztánról vagy Indiáról. Én magam nem nagyon olvastam korábban ilyen témájú könyveket, de jelentkeztem egy könyvkihívásra, amelyen az egyik pont így szól: „egy könyv, amit édesanyám szeret”. Így esett erre a választásom.
Sosem hallottam a moszókról korábban, de még csak Kínáról sem olvastam túl sokat. Nagyon érdekesnek találtam a „lányok országát”, az anyaközpontú társadalmukat, különösen tetszett a jaktenyésztésről szóló rész. Étkezési szokásaikról is jó volt olvasni, folyton azt kérdezgettem magamtól, milyen lehet a vajas tea.
Különleges a szerelmi életük, a nők és a férfiak viszonya, a nővé avatás rítusa, a „szoknyaszertartás”. Nagyon tetszettek a vendéglátási, illetve ajándékozási szokásaik, illetve hogy mindenhez dalok fűződnek kultúrájukban.

Örülök, hogy megismerhettem Namut, a családját, Amát, a népét.
Néha hajlamos vagyok elfelejteni, milyen színes is a világunk…


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Mivel szokásaink nem engedik meg, hogy rokonainkkal kiabáljunk, nagyanyám a disznókra rivallt:
– Mit képzelsz, ki vagy te? Te kis elkényeztetett liba! Hát nem sül ki a két szemed? Hát semmi felelősségtudat nem szorult beléd?
A disznók horkantottak egyet, majd kereket oldottak.

27. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

>!
Lunemorte MP

„Ha rossz leszel, eljönnek a hanok, és magukkal ragadnak!” – mondogatták a moszo anyák gyermekeiknek.
S lám, eljöttek a hanok, hogy magukkal ragadjanak minket.

52. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Kapcsolódó szócikkek: han · moszó
>!
Lunemorte MP

A pásztornak azonban nem csupán arra kell ügyelnie, hogy az állatok épek és egészségesek legyenek. Arról sem szabad elfeledkeznie, hogy minden holdhónap elteltével friss vajat vigyen a falu népének. A vaj nálunk létszükséglet. A vaj szent, kozmikus dolog: a Mennyek, a Hegyek, a Nap, a Föld és a Víz alkímiája. Használjuk persze teakészítéshez, de ami sokkal lényegbevágóbb: szertartásainkon vajat ajánlunk fel isteneinknek, vajjal mintázzuk a kápolnák falát díszítő, cifra domborműveket, vajjal kenjük fel az újszülötteket, és a holtakra is vajat dörzsölünk.

73. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Kapcsolódó szócikkek: vaj
>!
Lunemorte MP

Az én népemnél általában így élnek együtt az emberek. A nők és férfiak nem kötnek házasságot, mert a szerelmek olyanok, mint az évszakok – jönnek, mennek.

11. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

>!
Lunemorte MP

Néhány hónap múlva viszont, mihelyt bizonyossá vált, hogy teherbe esett, kiakasztotta a férfi tarisznyáját az ajtóba vert szögre – moszo szokás szerint ezzel jelezvén, hogy szakít szeretőjével.

35. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

1 hozzászólás
>!
Ancsúr

– Ez videokamera- okított az operatőr.- Az pedig egy mikrofon- tette hozzá a pálcán lévő valamire mutatva. Aztán rábökött a hálószobánkban álló üvegdobozra, és kijelentette:- Emez itt egy tévé.
(…)
Miután a tévések kérésére énekeltünk, táncoltunk és nevetgéltünk egyet a videokamera előtt, az operatőr a tévé hátához kötötte szerkentyűjét, és bekapcsolta. Kis pukkanás hallott, aztán hirtelen feltűnt a képernyőn az arcunk. (…) De látva, hogy a tévé mily tökéletesen visszaadja arcunkat, dalainkat és nevetésünket, Latszoma megkérdezte:
– Ez a valami el tudja rabolni a lelkünket?

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

>!
Lunemorte MP

Anyám nem emlékszik arra, hogy mikor születtem. Nem emlékszik sem az évre, sem a hónapra, sem a napra. Csak annyit tud, mint mondja, hogy túl sokat sírtam.

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

>!
Lunemorte MP

– Minden jó, ha a vége jó.

9. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

>!
Lunemorte MP

Attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, szüntelenül sírtam. Sírtam egész nap s gyakran éjjel is, hétről hétre, hónapról hónapra.

12. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

>!
Lunemorte MP

– Hanok – kiáltotta az egyik gyerkőc. – Ők a hanok.
Többet sem kellett mondani nekünk. Sarkon perdültünk, és anyánkért sikongatva vágtattunk vissza a faluba.

52. oldal

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Kapcsolódó szócikkek: han

Hasonló könyvek címkék alapján

Korda István: A nagy út
Helene Uri: Szavak a múltból
Grendel Lajos: Áttételek
Elia Kazan: Amerika Amerika
Mács József: Az elcsatolt vagon
Burány Nándor: Összeroppanás
Baán Forray Zelma: A vándorló székely csillag
Hszinran: Égi szerelem
Wei Hui: Sanghaj Baby
Hszieh Ping-Ying: Lázadó lányok