Ha ​szólít a szív (Ha szólít a szív 1.) 87% 132 csillagozás

„Aznap este félretettem minden fenntartásomat, és elindultam a Peterson-farmra, hogy könyörögjek, kölcsönkérjek vagy ellopjak egy macskát.”

Egy csupa szív, kedves kis történet, mely egy estére igazán kellemes élményt nyújt.
Főhősnőnk makacs és dacos, néhol túl gondol szituációkat, de nagyon tetszett pörgős észjárása és csipkedős beszéde.
A lelke a történet folyamán fejlődik mégis engem, mint olvasót is formált.
Lecsillapodtam arra a pár órára és úgy éreztem ezt a szerelmet én is eltudnám képzelni, és megélni.

Szívet melengető, gyönyörű szép történet hitről, szeretetről, egy kis közösség összetartásáról, egymás iránti tiszteletéről és megbecsüléséről.
Elizabeth a fiatal tanítónő a Sziklás-hegység közelében vállal munkát, távol otthonától és a családjától. Nagyon jó volt olvasni, hogy az ott élő családok mekkora izgatottsággal és örömmel várják, hogy végre lesz valaki, aki gyermekeik oktatásával foglalkozik. Elizabeth komoly kihívással kerül szembe, hiszen tanítványai különböző korúak és a felkészültségük is eltérő. Szinte mindenkivel az egyéni képességei szerint kell foglalkoznia. Ám ő derekasan helytáll és hamarosan a közösség megbecsült tagjának érezheti magát. Egyes részek különösen meghatóak voltak spoiler. Legnagyobb örömömre itt sem maradunk szerelmi szál nélkül, bár nagyon picike volt ez a szál. Elizabeth-nek még Calgary-ban megdobogtatja egy férfi a szívét. Ám bizonyos körülmények miatt a lány úgy értelmezi, hogy jobb ha elfejteti Wyn-t. Vagy mégsem? A legjobban a karácsonyi és a szánkós jelenet tetszett.
Nagyon-nagyon kíváncsi lennék a sorozat többi részére is. Remélem, hamarosan olvashatom a folytatásokat.

A Ha szólít a szív egy kedves történet, melyben még mások az emberi, a férfi-női kapcsolatok. Ahol fontos a tisztelet, tisztesség, őszinteség, és ahol ezeket büszkén vállalják, és el is várják embertársaiktól.
A történet egy fiatal tanárnő újrakezdéséről szól, mikor távol otthonától kezd el tanítani egy kis közösségben, ahol korábban sosem volt tanítás a gyerekeknek. Nehézség akad bőven a kezdetekben, de Elizabeth minden erejét és ötletét bevetve birkózik velük. Megismeri a gyerekeket, a helyiek szívjóságát, nyíltságát és megszereti a őket. Kicsit talán a tanítás mindennapjairól olvastam volna többet, ezt egy kicsit hiányoltam a történetből. Az írónő ismerteti annak nehézségeit is, ha egy fiatal tanárnő egyedül lakik, már-már komikussá válik a könyvben a rágcsálók folytonos megjelenése.
Kanada történelmének ezen részlete eléggé ismeretlen volt számomra, hogy milyen volt az akkori élet, így rendkívül örültem neki, hogy kapok egy szeletkét a múltjából.
Elizabeth nagyon szerethető, hívő, gondoskodó ember, aki néha rosszul ítéli meg a helyzetet, de mindig belátja tévedéseit és képes tanulni hibáiból. Annyira büszke voltam rá, hogy nyitott az újdonságra, a változásra, van hozzá elég bátorsága, hogy ilyen messzire költözzön és egyedül is helytálljon.
Wynn Delany is feltűnik a színen, de már egy pillantásából érezzük, hogy fontosabb szerepe lesz még a történetben. Ma is ilyen férfiakra lenne szükség, mint ő.
Átjárta a szívem-lelkem, hogy ilyen kedves, tiszta szívű, jóakaratú emberekről olvashattam. Ha arra vágytok, hogy egy olvasás okán napokig jóérzés járjon titeket át, akkor ajánlom ezt a szép történetet a figyelmetekbe. :)

Kicsit olyan volt ez a történet, mintha L. M. Montgomery világába csöppentünk volna, csak Avonlea bája hiányzott. De amúgy a kor is eléggé stimmelt mert 1910-ben játszódik. Az írónő egyrészt a Kanadai Lovasjárőröknek szeretne emléket állítani, másrészt a keresztényi hitét vallja meg a történet által. A könyv ezen részei nekem túl erőltetettnek tűntek. Charles Martin is nagyra tartja a Bibliát, de amikor ő idéz, az annyira beleillik a cselekménybe.
A hősnő erős egyéniség, elhivatott fiatal tanárnőként a hivatását és a gyerekeket is nagyon szereti. Albertáról pedig lelkesedéssel ír, olvasás közben kerestem is képeket a neten, tényleg gyönyörű vidék. Kellemes kis olvasmány egy békebeli korszakból.

Nagyon jó kis könyv volt! :) Szerettem minden egyes sorát. Nagyon érdekes volt, hogy éltek és dolgoztak a régi időkben az emberek Kanadában. Nehéz volt az életük, de minden boldog percet megéltek, amit lehetett. Elizabethet nagyon megkedveltem és persze az összes szereplő a szívembe lopta magát. Teljesen beszippantott a történet. Persze a vége tetszett a legjobban, szeretem a happiendet :) :) Jöhet a többi rész is.

Elképzeltem hogy Hetty néninek is ilyen lehetett volna az élete, ha egyedül élt volna valahol, távol a családjától. Mindez persze elmélet, hiszen nem is olyan a természete, mint Bethnek és nem is menne el szeretett családjától, stb. Csupán a tanítónőség és az egyedülállóság, no meg Kanada stimmelt. Tetszett, mert egy picit kaptam az Avonlea-i érzésekből, de mégsem lehet egy kalap alá venni a kettőt. Montgomery utánozhatatlan.

Lehet, hogy kicsit sok ez az öt csillag, de nincs kedvem kevesebbet adni. Nincs ebben a könyvben semmi rendkívüli, egy teljesen egyszerű szerelmi történet Kanadából, az 1900-as évek elejéről. De egyszerűségében kedves. Mondjuk Elizabeth egy csöppet el van kényeztetve, a többi szereplőről pedig nem tudunk meg eleget ahhoz, hogy igazán megismerhessük őket, de azért aranyos volt. Kicsit olyan Anne-érzetű volt az egész, de ez azt hiszem jellemzője lehet a kanadai romantikus irodalomnak :)

Aranyos történet, voltak benne jó pillanatok, de nem állt össze rendesen kerek egésszé.
Legnagyobb bajom a stílussal volt, nehezen álltam rá. Az egész történet úgy van elbeszélve minimális párbeszédekkel.
Tele volt feleslegesen ismételt apróságokkal, amik jók lettek volna a hangulatteremtéshez, de ezek mellé azért kellett volna némi kaland, izgalom is, vagy ha más nem, akkor némileg több romantika.
Elizabeth-et párszor megillettem a képzeletbeli péklapátommal, szerencsétlenkedése bizonyos helyzetekben nagyon irritált, ugyanakkor meg bátor lépés volt tőle tök egyedül egy ismeretlen világba költözni. Megható és vicces pillanatok követték egymást és összességében nem bánom, hogy elolvastam, valamikor sort kerítek a folytatásra is, sőt a tv-sorozat is érdekel.

Elég halovány, gyenge történet egy unalmas főszereplőnővel. Többet vártam.

Nagyon nagyon aranyos könyv, nagyon szép leírásokkal, egyszerűen imádtam. Nagyon szeretem az ilyen történeteket és az ilyen befejezéseket.
Az viszont kifejezetten bosszant, hogy a 6 részes sorozatnak csak az első részét adták ki itthon, sőt az írónőtől semmi mást nem lehet megszerezni magyarul.