A ​párizsi könyvtár 90% 219 csillagozás

”Hogy miért a könyvek? Mert semmi más nem képes arra a misztikus játékra, hogy az ember más emberek szemével lásson.”

A párizsi könyvtár a francia főváros bájával, a könyvek és a könyvtár melengető otthonosságával kecsegtet, ám az érzelmes regény ennél jóval sokszínűbb. A második világháború kevésbé ismert fejezetét hozza közel az olvasókhoz, a ‘40-es évek elején is végig nyitva tartó párizsi Amerikai Könyvtár működését eleveníti meg, illetve a bátor könyvtárosok kitartó munkáját, akik hétköznapi hősökként végig kitartanak és minden előfizetőjük számára továbbra is biztosítják szolgáltatásukat, sokszor saját életüket veszélyeztetve. A könyv rádöbbent, hogy kisemberként is mennyire képesek vagyunk alakítani mások sorsát, egy elejtett szónak, egy indulatos cselekedetnek mekkora jelentősége lehet, ahogy egy jókor betoppanó látogatónak is.

A váltott szemszögű és -idősíkú regény Odile, a fiatal könyvtáros és Lily, az édesanyját korán elvesztő kamasz lány életét tárja elénk. A két női sors összefonódik, mindketten sokat tanulnak és kapnak egymástól. A könyvek, a könyvtár, Párizs, a világháború, az embertelen eszmék követése, barátságok és szerelmek elevenednek meg ebben a lebilincselő és szívhez szóló történetben. Nagyon megszerettem a szereplőket, a könyvtár ismerős és mégis egyedi hangulatát. A végig jelen lévő intertextualitás hatalmas élményt nyújtott, többek között A kis herceg és a Kisasszonyok is visszaköszön a lapokból. Sokkal mélyebb ez az olvasmány annál, mint sejtettem, még mindig kavarognak bennem az érzések.

Fájdalmasan gyengére sikeredett ez a könyv ahhoz képest, amit vártam tőle.
Pedig volt benne románc, ármány, titkok, könyvek és Párizs, mindezek a második világ háború alatt. Szóval az elképzelés bravúros és figyelemfelkeltő, de az írónő a kivitelezésen szerintem csúnyán elhasalt. Ennyire profán és egyszerű megfogalmazással megírni egy ilyen történetet óriási vétek volt. Arról nem is beszélve, hogy a fiatal Odile egy nagyon naiv és gyerekes karakter volt. Ráadásul nem is igazán érzékeltem a háború szörnyűségeit, inkább az érzelmek harcterén dúlt a csata.
És a másik szál? Nem értem, az minek volt benne a könyvben.
De összeségében azoknak ajánlom ezt a művet, akik egy pici átfogó képet szeretnének kapni Párizsról a náci megszállás alatt.

Odile, drága Odile. Még olvastam volna nagyon sokáig a történeted. ♥

A két fiatal főszereplő, Odile és Lily nem épp a legrokonszenvesebb alak spoiler, de tegyük fel, hogy az írónő egyik célja a fejlődésük bemutatása is volt. spoiler Talán sokkal hatásosabb lett volna, ha egy szálon fut a cselekmény.
Bevallom: a könyvtár, a könyvtárosok – akik sokkal inkább belopták magukat a szívembe –, valamint a sok könyv említése miatt felértékeltem a regényt. Az igaz történeten alapuló események miatt nem tudok kevesebbet adni, mert mindig megérint és megdöbbent az a sok szörnyűség…

Ha egy könyv címében szerepel a könyvtár, könyvesbolt, könyv szó, akkor nálam már várólistára kerül. Ez amolyan könyvmoly dolog szerintem és vagyunk így még biztos nem kevesen. Persze, ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végén is elégedetten tegyük le a könyvet, nem garancia arra, hogy egy komoly érzelmeket kiváltó, megindító, emlékezetes történetet kapjunk, de az ígéret ott van benne.
A párizsi könyvtár azonban abba a kategóriába tartozik, ahová az abszolút 5 csillagos könyveket sorolom, ugyanis érzelmek sorát váltotta ki belőlem, szórakoztatott, meghatott, teljesen otthon éreztem magam a párizsi Amerikai Könyvtárban és szíven ütöttek a háború okozta történések.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/03/janet-skeslien-charles-…

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/11/janet-skeslien-…

„Egy középszerű tapasztalat után pont az ilyen típusú regények azok, amik vissza tudnak terelni a már kikoptatott, komfortos, olvasási élményben gazdag útra. Az alaptéma kellőképp megragadta a figyelmemet, a szereplők hibákkal és érzésekkel telt hús-vér emberek és mindemellett a kibontakozó cselekmény kellő szintű mélységet biztosít egy igazán tartalmas olvasmányhoz. Eleinte csak a szerző könyves gondolataira fókuszáltam, élveztem, hogy mennyire hasonlóan érez, mint én, majd szépen lassan engedtem, hogy teret nyerjenek maguknak a felvázolt problémakörök. Eleinte személyes hatást mutatott a szereplők kapcsán, az ő mindennapi problémájukat mutatta be, majd miután úgy érezzük, kellőképp kiismertük már őket, akkor hozza csak be a második világháború témakörét. Szinte észrevehetetlenül tolul előre, szinte láthatatlan, majd egyre erőteljesebb ködöt képez az eddigi események fölött, mely végül teljesen rátelepszik a szeretettel telt lelkekre. Egyszerűen elképesztő az akkori hétköznapokba történő bepillantás, hogy a németek jelenléte milyen hatást váltott ki Párizsban – és hozzá hasonlóan sok másik városban.
Kivételesen az sem zavart annyira, hogy sem Odile, sem Lily személyisége nem egyezik az enyémmel. A gondolkodásmódjuk sokszor váltott ki belőlem ellentétes reakciót, s biztos voltam abban, hogy az adott helyzetben én másként cselekedtem volna, viszont képes voltam elfogadni ezt a különbözőséget, hiszen pont az általam hibának titulált tetteik miatt váltak emberszerűvé. Ez pedig mindennél fontosabb egy ilyen jellegű történet kapcsán.
A párizsi könyvtár egy csodálatos hely, mely stabilitást biztosított sokak számára egy bizonytalansággal telt időszakban is. Büszkék lehetünk azokra, akik ezekben a nehéz helyzetekben is helyt álltak és a lehetőségeikhez mérten igyekeztek fenntartani a reményt, miközben nem felejtették el, mit jelent embernek lenni.”

„ Aztán amikor már csak néhány oldal volt hátra, megrémültem, hogy ez a világ, amit annyira imádok, mindjárt véget ér. Nem álltam készen arra, hogy búcsút mondjak neki. Lassan olvastam, ízlelgettem a jeleneteket.”

Kevés ilyen könyv akad, de ezzel a kötettel nekem történetem van…
Mióta legelőször – leárazva – a helyi könyvesboltban megláttam, azóta hívogatott. Akkor nem vettem meg (nem tudom, hogy lehettem ennyire süsü…), később már nem volt. Aztán kezdtem keresni, már majdnem megvettem angolul, amikor kiszúrtam itt Molyon, hogy hamarosan megjelenik majd magyarul is. Hát megvártam.
Amióta a polcon volt, azóta pedig állandóan kísértett, hívogatott, míg végre kezembe kerülhetett. :)
Most pedig kíméletlenül kedvencemmé vált.

Nem is tudom, melyik szál volt, ami jobban a szívemhez ért. A könyvmolyos, vagy a történelmi.
Nagyon szépen megírt történet, igazi csemege. A háborús borzalmak ellenére is nagyon simogatta a lelkemet, hiszen erős szívű szereplőkkel ismerkedhettem meg, akik ugyan követnek el hibákat, de tanulnak belőlük és a körülmények ellenére is Emberek maradnak. Azt hiszem, nagyon sok ma élő ember vehetne példát róluk.
Amit még nagyon szerettem, hogy rengeteg könyvet „ajánlanak” a lapok. Kedvet kaptam, hogy megismerkedjek velük, főleg, mert nem a legnépszerűbb vagy legismertebb irodalomról van szó. Az idézetek viszont nagyon felkeltették a kíváncsiságomat.

Történelem-rajongóknak szerintem kötelező, könyvmániákusoknak erősen ajánlott :)

A szereplőket ugyan nem sikerült egészen megkedvelnem, mert Lily és Odile mindketten nagyon akaratosnak tűnnek nekem, de a történet olyan ügyesen van összerakva, hogy még a jellembeli hibákat is meg lehet bocsátani (és senki sem tökéletes).
Eleinte nem értettem, hogy mi szükség van a Lily-féle szálra, mert nem tűnt úgy, hogy – azon kívül, hogy neki is megvannak a maga problémái és neki is fel kell nőnie – sokat adna az eredeti történethez. De talán azért volt rá szükség, hogy Odile fejlődését is megérthessük, nélküle ezt biztosan nehéz lett volna ábrázolni (na meg a visszaemlékezéshez is kellett a hallgatóság).
spoiler

Újabb megrendítő, szép történet a második világháborús témában. Nagyon tetszett benne, hogy a sok szörnyűség elől a szellemi menekülő útvonalat a könyvek, az olvasás jelentette. Megragadott az is, amilyen érzékletesen ábrázolta az írónő a jellemeket. Az éles, sorsdöntő helyzetekben hogyan viselkednek, hogyan reagálnak és cselekszenek.
Gyakran ezek a helyzetek hozták a felszínre valódi lényüket, belső emberüknek azt a rejtett, titkolt vonását, amelytől maguk is elborzadtak. Nem csak a túlélés volt a tét, hangsúlyos lett az árulás is. Hogyan árthatunk a legjobb szándékkal azoknak, akiket a legjobban szeretünk ? Kegyetlen évek voltak a háború évei, ahol ember az embernek lett farkasa.
Szép volt a két hölgy barátsága két nemzedék képviseletében. Az a fejlődési folyamat, amelynek során a sokat megélt, keserves tapasztalatok árán felnőtté vált Odile tapintatosan segítette Lilyt abban, hogy ő is rátaláljon a saját útjára.
Tanulságos olvasmány, az emberség és az embertelenség egyidejű dokumentuma azért, hogy a múlt bűnei ne ismétlődjenek meg újra.

Az az igazság, hogy nem szeretem a háborús történeteket. Nyomasztóbbak, mint bármilyen körmönfont pszicho-thriller, valószínűleg azért, mert valóban megtörtént. Életeket tett tönkre. Nagyon, nagyon sokat.
Odile történetét mégis öröm volt olvasni, bár olykor nehéz is. Rémyt vele együtt vártam haza. Ellenben én korántsem bíztam annyira Paulban, mint ő. Kemény leckéket kapott az élettől és az újrakezdés sem volt zökkenőmentes. Lily pedig kitöltötte az űrt, amit Margaret hagyott benne.
Az emberi történeteken kívül a könyvtár ejtett igazi ámulatba. Nemcsak az, hogy magam előtt láttam, mint egy hatalmas, gyönyörű épületet, de az olvasók, akik megtöltötték és a dolgozók, akik otthonná tették… Fogalmunk sem lehet milyen volt akkor, ott élni. De, akik annyira hittek a könyvek erejében, és kockára tették a saját életüket is azért, hogy máshoz is eljuttassák a könyveket, és velük együtt reményt és vigaszt, nos azok az emberek legalább akkora hősök, mint bármelyik katona a fronton.