Kedvenc sorozatom 10. kötete, és egyébiránt még van további 19, úgyhogy ha ügyesen beosztom, még akár 20 évig is ellehetek vele. :D Ami részemről rendben van.
Szeretem ezeket a karaktereket és az írói stílust, az első oldaltól az utolsóig folyamatosan vigyorgok, és eszembe sem jut, hogy ne akarnám folytatni. De tényleg, már a legelső mondatnál úgy voltam, hogy igen, ezt én még mindig imádom, és a francnak vártam vele 2 évet. https://moly.hu/idezetek/1815135
Azt mondjuk el kell ismernem, hogy meglehetősen hasonlóak az egyes részek: követjük, ahogy a kétbalkezes Stephanie próbálja végezni a munkáját óvadék-behajtó ügynökként. Maximum a magánéleti szálak haladnak kicsit, de sokszor azok is inkább visszafelé. Szóval gyors egymásutánban nem biztos, hogy működne.
Stephanie még mindig nem halt bele a fejvadászkodásba, ami semmiképp sem rajta vagy Lulán múlik, ők minden létező hülyeséget elkövetnek, sokkal inkább Ranger jól szervezett vállalkozásának az érdeme. Ebben a részben Steph-nek egy egész bandát sikerül magára haragítania, akik még egy menő bérgyilkost is a városba hívnak a likvidálására, ám meglapulni nincs idő (de főleg türelem), mert az óvadékszerződést megszegők nem viszik be magukat, ráadásul Ranger elutazik, így ő marad az egyetlen, aki el tdja végezni a munkát. Megjegyzem, a könnyű eseteket már elég rutinosan kezeli, de azért most is vesznek el bilincsek, miközben a delikvens meglép bennük, meg robbannak fel autók és akad olyan, akit ruha nélkül sikerül elkapni.
A Morellivel való romantikába is viharfelhők gyűlnek, mivel nyomozóként különösen rosszul viseli, hogy kedves barátnője túlélési stratégiája kimerül a ‘reméljük a legjobbakat’-ban. Értem én, hogy dolgozó nőként együtt kéne éreznem Stephanie-val, mikor Morelli azt akarja, hogy munkát váltson vagy neadjisten otthon ülő háziasszony legyen, Ranger meg kiröhögi és azt mondja neki, hogy a büdzséjében ő a szórakozás tétel a csapata számára, de könyörgöm, igazából nem tesz semmit azért, hogy jobb fejvadász legyen, akinek valós esélye van a túlélésre védőháló nélkül is. spoiler Mennyire lenne nehéz valami küzdősportra járni vagy valami? off Persze így viccesebb, és szeretem Stephanie-t, még sikeresen egyensúlyoz és nem billent át a mérleg az idegesítő felé, de azért sokszor nem neki adtam igazat és nem tudtam felháborodni a fiúk viselkedésén. Azért ha a rendőr barátom azt tanácsolná, hogy maradjak már 1-2 napig otthon, amikor egy veszélyes bérgyilkos vadászik rám, lehet hallgatnék rá. Mondjuk Morellit sem értettem, miért biztonságos az a ház, amit már ismer a banda, de mindegy. Végül is Stephanie jó helyet talált, az a lényeg.
A szerelmi háromszöget eddig elég jól megírtnak tartottam, de most azért zavart, hogy Morelli barátnőjeként mennyire csorgatja a nyálát Rangerre. Lehet ebből is majd az lesz, mint egy másik hasonló sorozatban, hogy a sok szenvedés után egy nevető harmadikat választ. :) Ami hihetőbb is lenne nekem, mert ha valaki igazán érdekel és szereted, akkor nem indulsz be a másiknak a szappanjától is, szóval egyelőre inkább érzem úgy, hogy egyik sem az igazi, Morelli az első szerelem, akit évek óta kerülget és egy másik életben akár működhetne is, ahol Stephanie nem fejvadász, Ranger meg az izgalmas szuperhős, aki inkább egy ábránd, jó fantáziálni róla, de ha túl közel kerül, az már ijesztő. Mondjuk most kicsit megismertük egy emberibb oldalát is, az tetszett, nagyon bírtam őt ebben a részben.
A család még mindig őrült, Mazur nagyinál többet van fegyver, mint fejvadász unokájánál és továbbra is kedvenc szórakozása nyitott koporsós temetésekre járni, miközben Valerie esküvőjét is nagyban szervezik.
Nem értettem egyet Stephanie minden döntésével és helyenként kissé túl abszurd történések voltak, de ez nekem még mindig nagy szerelem és felhőtlen szórakozás.
