Egy ​– mérgezett a meggy (A szingli fejvadász 1.) 90% 21 csillagozás

Könnyed hangvételű (de elég borzasztó és véres) krimi csetlő-botló kezdő fejvadásszal. Ez azért nem akadályozza meg semmiben , elég zűrt kavar ahhoz, hogy lebuktassa a legnagyobb bűnözőt. Szórakoztató a család (a nagyi különösen), ígéretes a Morettivel való sok szócsata. Kíváncsi leszek a folytatásra.

Miután elkezdtem olvasni pár oldallal később rá kellett keresnem, hogy mikori a könyv eredeti megjelenése. Volt valami kellemes, "régi"krimis zamata, mint kiderült még 1994-ből.
Stephaniet meg tudtam kedvelni a saját lököttségeivel együtt, felnőtt ahhoz a feladathoz, ami szerintem élvezett is csinálni. Morelli és közte zajló szócsaták még pont kellően humorosak voltak, nem váltak alpári vagy éppen hisztérikus jelenetekbe. Megvolt a krimi feszültsége is, jó leírásokkal, persze nem túl bonyolultan, de nagyon is élő, elképzelhető szereplőkkel.
Folytatás jöhet!

Lendületes, jópofa-hamar befejeztem, mert még hurcolni is könnyű:-)

szimpatikus csaj ez a Stephanie. nem szupervumen, aki először lát fegyvert és máris tökéletes szívlövést ad le hatszáz méterről, bokorból, háttal állva déli szélben, de ez kifejezetten jó :)
csetlős-botlós, határozatlan, mégis vagány csaj. szeretem benne az akaratosságát.

Szenzációs! Nagyon jól szórakoztam végig, bár könnyelműség volt a metrón olvasni. :) Biztosan hallották a kuncogásomat reggelente egy páran…
Szeretném elolvasni majd a többi részt is. Függő lettem! :)
Köszi @Közveszélyes_Krumpliszedő és @minnie!
Ájláv Mazur nagyi!!!!

Jó ilyen könnyedebb könyveket is olvasni időnként, jól ki tud kapcsolni a mindennapok monotonitásából. (szombati munkanap blöeeee) Mazur nagyi csúcsszuper figura, kár hogy csak időnként bukkant fel, pedig nagyon jót tett a történetnek a vicces beszólásaival. A könyv jó, olvastatja magát és igazából nem jöttem rá hogy ki mozgatja a szálakat a háttérben – bár tény, nem sokat agyaltam rajta :D –, de az is igaz, hogy annyira nem volt nagy csattanó a befejezés, és egyelőre nem rohanok a könyvtárba a második könyvért. :) A címe amúgy szerintem elég gáz, de mondjuk az újabb fordítás is elég… teátrális(gagyi). Stephanie pedig nem egy Poirot, de a csetlés-botlásaival igazán szerethetővé vált.

Nagyon szórakoztató és izgalmas volt. A szereplők érdekesek és szerethetők. A nagyi a kedvencem. Humoros, de nem csalódnak benne azok sem akik az izgalom és a rejtély miatt olvasnak krimit.

Kényszervállalkozásban egy gyorstalpalón megtanult foglalkozásba kezdeni, amiről csak miután belevágtál és néhány embert magadra haragítottál derül ki, hogy életveszélyes, nem egyszerű. Stephanie ténykedését túlzás lenne nyomozásnak nevezni, de tőle telhetően igyekszik, és amellett, hogy inkább csak sodródik és megtörténnek vele a dolgok, életfelfogása nem változik, önbizalma nem törik meg, függetlenségét az otthoni ananásztortáig fenntartja.
Az Albatroszos változatot olvastam, aminek sajnos a címe, borítója elrettentő, de még mindig kevésbé, mint a másik kiadás „szingli” jelzője.
A külső és cím ellenére kellemes olvasmány.