A ​kincsvadász (Gabriella Rose 1.) 26 csillagozás

Janet Evanovich: A kincsvadász

Elveszett kincs? Ellopott örökség? Gabriela Rose, a kincsvadász tudja, hogyan szerezze vissza.

A megbízható, hidegvérű, éles eszű és nyelvű nő többnyire cégek és magánszemélyek megbízásait teljesíti, a legújabb küldetését azonban személyes okból vállalja: a szülei otthona kerül veszélybe, ha nem sikerül mihamarabb minél több pénzt előteremteniük.
Gabriela egy régi családi legendát követve Peru dzsungelébe indul, hogy megkeresse Salamon király pecsétgyűrűjét és Lima elveszett kincsét. És teszi mindezt olyasvalakinek a társaságában, akit a háta közepére sem kíván. A volt férje, Rafer tulajdonában van ugyanis az a térkép, amely talán megmutatja az utat a kincshez, és a sármos, céltudatos férfi a világért sem hagyná, hogy Gabriela nélküle találja meg azt.
Ha épp nem a múlton civakodnak, ők ketten kiváló csapatot alkotnak – az egységükre pedig mindennél nagyobb szükség lesz, ha le akarják győzni a helyi drogbárót, aki semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze a mesés gyűrűt.

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
General Press, Budapest, 2023
288 oldal · ISBN: 9789634527268 · Fordította: Kajsza Krisztina
>!
General Press, Budapest, 2023
288 oldal · ISBN: 9789634527251 · Fordította: Kajsza Krisztina

Most olvassa 3

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Zyta88 >!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Ez sajnos meglehetősen vérszegény volt és a csalódásomat csak erősítette, hogy egészen mást vártam, lévén, hogy Evanovich Szingli fejvadász (Stephanie Plum) meg Fox és O’Hare sorozata is nagyon közel áll a szívemhez. Ráadásul ez a menő borító meg az alapsztori baromira felcsigázott, végül is nem túl sok kincskeresős sztorival találkozni könyvben, pláne olyannal, ahol nő a kincsvadász. Ami lehet, hogy nem véletlen, mert itt is az volt az érzésem, hogy sokkal jobban működött volna filmben, végig kicsit olyan volt, mintha egy forgatókönyvet olvasnék. Tudjátok, az a tipikus könnyed, pörgős, kincskeresős sztori, ami leköt arra a másfél órára, amíg a moziban ülsz, de kifelé menet már szinte el is felejtetted az egészet.
Gabriella Rose biztosítási csalásokra és kincsek felkutatására specializálódott magánnyomozó, azt mondjuk nem egészen értettem, hogy jön össze ez a kettő, jó lett volna, ha ez kicsit jobban ki van fejtve. Szülőfalujában hurrikán pusztított, ezért sokan elvesztették a házukat és a megélhetésüket, köztük a családja is. A nagyija egy szellemmel diskurálva – ezzel nem tudtam mit kezdeni, inkább hagyjuk – tudomást szerez egy lehetséges kincsről, ennek ered a nyomába Gabriella, csak hát a térkép a volt férje házában van elrejtve, így kénytelen őt is bevonni.
Az első nagy fájdalmam, hogy ugyan könnyed volt ennek is a stílusa, de a megszokott humort, amitől végigvigyorgom a szerző könyveit egyáltalán nem sikerült felfedeznem. A szereplőkhöz sem tudtam kötődni, pedig vártam valamféle vicces évődést, odamondogatást “Gabóca” és Rafer közt, de olyan semmilyen volt a kémiájuk. Pedig tudom, hogy Evanovich tud ennél sokkal jobbat. Kicsit elgondolkodtam, hogy nem-e velem van a baj, hogy jobban tudok azonosulni az esetlen szomszéd lány karakterekkel, mint egy ilyen vagány csajjal, de nem hiszem, hogy ez volt a gond. off Ugyan végtelenül akciódús volt a kötet, minden percben történt valami, sokszor kerültek veszélybe a szereplők, számomra mégis teljesen semleges maradt az egész, a legkevésbé sem tudott izgatni, kit nyírnak ki vagy kit nem, meglesz-e a kincs vagy nem. A mellékszereplők is sótlanok voltak és velük kapcsolatban erkölcsi aggályaim is felmerültek. Az egyik drogbáró rosszabb, mint a másik, mert látjuk, ahogy embereket öl, a másikról csak tudjuk, hogy terjeszti a szert, ami szintén embereket ölhet, de mivel ezt nem látjuk, ezért homokba dugjuk a fejünket? Persze lehetnek helyzetek, amikor olyanokkal is együtt kell működni, akikkel nem akarnánk, de itt azt éreztem, hogy teljesen szemet hunyunk Pepéék dolgai felett. Erre csak ráerősített a végén a szobor. spoiler spoiler Azt sem nagyon tudtam hová tenni, hogy a szereplők olyan durva dolgokra kényszerülnek, ami nem része a mindennapi életüknek és ezen minden átmenet nélkül túllépnek. Rafer búvárboltot üzemeltető civil, de szeme se rebben a fegyverektől, simán hajigál gránátokat spoiler
Azt szerettem, hogy egzotikus helyszíneken jártunk: a perui dzsungel, a viharos Vibora folyó, a kis sziget, ahol a két öreg kincsvadász élt. Összességében viszont nem igazán tudott hatással lenni rám, minden téren hiányérzetem volt és értetlenül állok az előtt, hogy annyi jó könyv után Evanovich ezt rakta le az asztalra. Egy kezdő szerző esetén még egész jónak titulálnám, mert a kincsvadászos rész meg az akciók korrekten össze vannak rakva, csak a kidolgozottság hiányzik karakterek meg érzelmek terén. Az egész olyan steril. Evanovich tudna ennél jobbat. Ettől függetlenül örülök, hogy ismét megjelent tőle valami magyarul és biztos el fogom olvasni a folytatást is, ha kijön, de ez nem az, amire angolul is lecsapok.

anesz P>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

borító: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 3

Mivel már olvastam az írónőtől, tudtam, hogy egy habkönnyű, kalandos könyvet veszek majd a kezembe, nem túl mély mondanivalóval, de sok akcióval. Nem is csalatkoztam. Tekintsünk el a sokszor logikátlan cselekedetektől, attól, hogy a főszereplőinknek már az első 20 oldalon ötször meg kellett volna halniuk! Ne akadjunk fenn ilyesmin, akkor nem fogjuk a földhöz vágni a könyvet. Engem teljesen kikapcsolt, bár az, hogy egy oldalon 3 kaland is történik, kicsit nekem is sok volt. A szereplők és a dinamikájuk azonban tetszett, végül is ez volt a lényeg. Az egzotikus tájak pedig szép és egyedi hátteret adtak a regénynek.

evé>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Egyelőre ez egy nagyon erős négy csillag. Filmként sokkal jobban működött volna, de azért így is élvezhető volt.
Nem találtam meg benne azt a humort, amit az írónő Stephanie Plum sorozatába megszerettem és hiányzott a saját szemszöges narráció is. De jó kis kaland volt. Kicsit vaskosabb ferfihumorral (a szereplőgárda 3 férfi, 1 nő és a mellékszereplők között is alig akad nőnemű), amin néha fintorogtam, néha nevettem.
A kincskeresősdi jó volt. A két főszereplő is szimpatikus. Várom a folytatást ;)

Gina_Földváry>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Elfogult vagyok a Szingli fejvadásszal, számomra messze az az írónő legjobb sorozata. Így sajnos nagy volt az elvárásom, alig vártam a könyv megjelenését. Ennek megfelelően kissé csalatkoztam. Sem a szereplők, sem a sztori nem egetrengető, nincsenek igazi nagy csavarok és kissé lökött család sem, amit nagyon hiányoltam. Valahogy számomra pasztell és felejthető, a börleszk-szerű fordulatok sem segítettek ezen az érzésen.

Darolyn>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Kicsit most nem tudom, hova tegyem ezt a karaktert. A Stephanie Plum-sorozatban spoiler Itt meg spoiler spoiler

3 hozzászólás
Benedek_Eszti>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Úgy gondolom, hogy A kincsvadász mint sorozat első része, teljesen rendben volt. Megismerhettük Gabriella Rose munkásságát és az őt körülvevő személyeket, valamint az alapszituációt is. Az írónő könnyedén és gördülékenyen vezette végig a cselekményt és nagyon hangulatossá varázsolta a regényt a változatos helyszínekkel.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/janet-evanovich-a-kincsvadasz/

brigcs P>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Evanovichtól sok éve olvastam a Stephanie Plum-sorozat első pár részét, amiből az elsőt még imádtam, mert nagyjából teli pofából röhögtem végig, de aztán folyamatosan zuhant a színvonal, mert konkrétan mindegyik részben ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, csak pepitában. Nagyon kíváncsi voltam erre az új sorozatra, hogy azóta tudott-e fejlődni a szerző, és sajnos csalódnom kellett. Ez a sztori egy egyszer nézhető, C kategóriás kalandfilmbe öltött akció-vígjáték forgatókönyvének elmenne, irodalmi értéket nem sokat fedeztem fel benne. Az ilyen típusú történetekből jól megszokott, unalomig ismételgetett kliséket puffogtatja végig, s bár néhány ponton éreztem, hogy itt akarna humoros lenni, egyszer sem nevettem fel. Vagy én lettem túl prűd, vagy a kötet túl izzadságszagú. Az utóbbira tippelnék.
Egyszeri olvasásra elment, de folytatni sajnos nem szeretném a sorozatot.

Edit_Hartmann P>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

mindkét karakter érdekes, de nem került közel hozzám egyikőjük sem, és számomra a kettejük közötti kémia sem volt nyilvánvaló
a kalandok izgalmasak voltak, a humoros helyzetek tetszettek, de még nem győzött meg a történet – látom, hogy sorozat lesz, kíváncsi vagyok a második részre, mennyiben lesz más

Brigi007>!
Janet Evanovich: A kincsvadász

Az egyik legkönnyedebb, de közben az egyik legjobb olvasmányom volt idén. Nyilván semmi komoly mélységet nem kell és nem is lehet várni ettől a könyvtől, de a maga nemében, laza és könnyed nyári olvasmánynak tökéletes, én nagyon megszerettem. A szerző humora nagyon közel áll az enyémhez, így igazán jókat tudtam derülni. A karaktereket is bírtam, a sztori sem volt rossz. El is döntöttem, hogy fogok még többet olvasni az írónő régebbi könyveiből, amikor kicsit túltelitődök az élet komolyságával. De egyébként arra nyilván nem alkalmas, hogy egy teljes évet ezek töltsenek ki. Fable és Szingli fejvadász rajongóknak is kötelező.

(Egyébként nagyon érdekes, hogy idén csomó olyan könyvet olvastam, amik a maguk célját egyáltalán nem tudták betölteni, és kifejezetten rosszak voltak. És így is sokkal jobb értékelést kaptak átlagosan, mint ez a könyv, ami csak szórakoztatni szeretne, és az nagyon jól megy neki…)


Népszerű idézetek

brigcs P>!

Gabóca, néha egyszerűen csak rá kell bíznunk magunkat a sorsunkra.

165. oldal

brigcs P>!

– Gabóca, a világ kész káosz. Mindig is az volt. Úgy tervezték, hogy az legyen. A világban soha semmi sem volt és nem is lesz rendben. Előbb-utóbb egymást kell felfalnunk a túlélés reményében.
– És mi lesz a vegetáriánusokkal?
– Igazad van – mondta Rafer. – Ki akarna megenni egy vegetáriánust?

171. oldal

brigcs P>!

Egyél még egy fánkot, és élvezd az életet!

239. oldal

Nina_1976>!

Végignézett a völgyben szétszóródó romokon és az azokat körülvevő homokkő sziklákon, és el kellett ismernie, hogy nem csupán a fizetési csekk jelenti a munkája jutalmát. Páratlan szépségű látvány tárult a szeme elé. A táj csendes volt, és szinte nem e világi. Igazi lelki táplálék.
A nap a horizont alá bukott, az ég elsötétült. Feltűntek az első csillagok, majd két óra múlva teljesen beborították az eget; közöttük a hold sarlója ragyogott. Az elveszett város romfalai feketén körvonalazódtak a holdfényben fürdő mészkősziklák hátterében.

74. oldal

Nina_1976>!

Apró, izmos, cserzett bőrű fickó volt, a fekete haját hátul lófarokba fogta. Szélesen vigyorgott.
Úgy néz ki, mint egy hetvenéves gyerek, akit éppen fagyizni visznek, vélte Gabriela.
[…]
– Ügyi vagy, Gabóca! – jegyezte meg Rafer. – Ez a meló első napja, és te máris felcukkolod a halálistent.

43. oldal

Nina_1976>!

– Kávéültetvény? – érdeklődött Gabriela.
– Ralph, az unokatestvérem mondta, hogy kávéültetvényünk van?
– Igen.
– Akkor az.
Gabriela magában átkozódott. Nyilván szó sem volt kávéültetvényről. A haszonnövény valószínűleg kokacserje lehetett, amiből kokaint készítettek. Az az idióta exférje egy drogbáró unokaöccsével hozta össze őket.
[…]
Cukorborsóm, még mindig a pincében áll a nagyapád illegális szeszfőző berendezése, amellyel a fél várost ellátta a kerítésszaggató pálinkájával. De ez még nem jelenti azt, hogy ne lett volna jó halász.
– A zugpálinka nem ugyanaz, mint a kokain.
– Megkóstoltad valaha is azt a páleszt? Olyan volt, mint a folyékony villám. Két korty után teljesen elzsibbadt a nyelved, és köpni-nyelni se tudtál.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Land: Jaguár árnyéka
Vavyan Fable: Halkirálynő
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Julie Garwood: Kegyes halál
Anthony Grey: Smaragdhajsza
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Vavyan Fable: Vakvágta
Andy Weir: A marsi
J. Goldenlane: Térdig sárban
R. Kelényi Angelika: Mesés Marrákes