Álarcosbál 3 csillagozás

A koponyasérülést követő amnéziát központi helyen tárgyaló regényekhez hasonlóan itt is sok bosszantóan ködös, félig felmerült, nehezen elhelyezhető kép, és a hirtelen hatalmas veszteségként megélt állapot ezernyi szorongása, rengeteg kínos érzés adja a körítést, amellett, hogy a főszereplő nő végig úgy érzi valami sokkal fontosabbra kellene emlékeznie, mielőtt a „katasztrófa” bekövetkezik. Előbb a magány, aztán a közvetlen családja „túl segítőkésznek” ható hozzáállása kínozza, miközben megpróbálja helyreállítani emlékezetében a megtámadásához vezető eseményeket, kétségbeesetten keresve, kutakodva a családja múltjában, mit is tudhatott meg, amiért most meg akarnák ölni. Kicsoda üldözi, kiben bízhatna egyáltalán, és különösen fontos kérdésként, valóban megbízhat-e az érzéseiben, a szerelmében?
A szöveget helyenként nehezen élvezhetővé, esetenként majdnem érthetetlenné tette a fordítás, és a szövegszerkesztés, amiben valahogy benne maradtak olyan nyilvánvalóan hibás mondatok, összevissza ragozások és szófordulatok is szép számmal, amiket mintha mondjuk a gugli elengedett kézzel maga fordított volna.